II.évad 16.rész - Reményvesztés

Hello Peoples!
Megoztam az igazán rövid 16.részt. Sajnos mostanában nem mennek úgy a hosszú részek írása.
Remélem azért még így is tetszeni fog.
Sok Pussz

A rész zenéje:
Nightcall - Dead V
https://www.youtube.com/watch?v=I4ArKr6W8YM

NiSzi xx

- Végül is Zayn honnan tudott meg mindent? - sóhajt fel Doniya. Már a negyedik napja, hogy Zayn nem ébred fel.
- Apasági teszt - vonok vállat és tovább bambulok ki az ablakon. Aztán eszembe jut. Lehunyt szemekkel káromkodok, és csak magamat tudom szidni, hogy mennyire nem is figyeltem oda. - Doniya - fordulok az értetlenül néző lány felé. - Az apasági tesztet csak akkor adják, ha kérsz. Tehát Zayn kért. Már sejtett valamit. És azt is tudom, hogy honnan - túrok hajamba.
- Mire gondolsz?
- Nem rég megcsókolt. És engem nem pedig Sisit. Az egyik sejtése innen lehetett. Az, hogy Sora a lánya Sora sokszor hangoztatta ezt ráadásul úgy, mint aki teljesen biztos a dolgába. Ezt eddig tudom, hogy a kicsiségének tudta be, de hát Sora már majdnem öt éves tudhatja, hogy nem lehet ennek betudni ezt az egészet.
- A fő, hogy tudja - bólint Doniya.
- És utál - vonok vállat, szomorúan kinézve az ablakon.
- És ebbe így bele is törődtél? - kérdi halkan.
- Tehetek mást? - nevetek fel kínosan.
- Igen, tehetsz. Zayn hány hónapon keresztül hívogatott, mikor elmentél? Meddig harcolt előtte is érted?
- Én pedig ezekbe az időkbe végig hazudtam. Hazudtam Doniya, érted? Öt év az akkor is öt év, én pedig ennyi ideig tettem - kapok felé a fejem.
- De szereted. És ő is téged - néz mélyen a szemeimbe.
- Ez nem fog működni Doniya - suttogom megtörten. Felállok és elhagyom a szobát. Nem bírok ma már több időt itt tölteni. Látni a férfit kómában feküdni, akit mindennél jobban szeretek. A tudattal, hogy biztosan utálni fog, ha magához tér. Már ha magához tér.
- Máris megy kisasszony? - csodálkozik el a büfében dolgozó idősebb nő.
- Igen - mosolygok erőltetetten. Zayn mindig észrevette, ha nem őszinte a mosolyom. Csak ő vette észre, más soha sem. - Van pár elintézni valóm.
- Hogy van a barátja?
- Ugyanúgy. Nem tudom, hogy örüljek, vagy inkább aggódjak - sóhajtok.
- Őrüljön, mert él - mosolyog rám kedvesen.
- De kómában van - ráncolom a homlokom értetlenül.
- De él, és van esélye rá, hogy felkeljen - bólint biztatóan.
- Igaza van - mosolyodok el halványan. - Sajnálom, de mennem kell - a néni bólint, én pedig elindulok a közös lakásba a többiekhez és Sorához.
- Te ilyenkor itt? - csodálkozik Eleanor, amikor megérkezem. Minden szó nélkül dobom a táskámat a kanapéra és fekszem el rajta. - Történt valami?
- Nem történt az égvilágon semmi. Éppen ez az. Nem történik semmi. Nincs jobban, de rosszabbul sincs.
- De azért él - néz rám reménykedve Niall.
- Emberek, csak engem zavar, hogy amúgy kómában van? - ülök fel kétségbeesetten. - Igen él, de kómában van. Kitudja mikor ébred fel, lehet, hogy mi akkor már teljesen új lappal kezdünk, bármi történhet addig. Ha évekig kómában lesz, Sorának megint nem lesz az életében, megint apa nélkül lesz és megint miattam - könnyeim eleredtek, ezt már nem bírtam magamban tartani. Eleanor megakart vigasztalni, de visszautasítottam és inkább próbáltam lecsillapítani sírásomat. Tudom, hogy Eleanor nem sok sikerrel tudott volna lenyugtatni, ahogyan a többiek sem. Egyedül Zayn az, aki mindig is képes volt arra, hogy lenyugtasson. És Sora. Ezt az apjától örökölte.
- Hol van Sora? - nézek Elre, mikor nagyjából lenyugodtam.
- Louisal kimásztak a tetőre.

Louis Tomlinson

- Louis - szólal meg vékony hangon Sora.
- Mond Picur
- Apuci mikor jön haza? - néz rám kérdőn barna szemeivel.
- Nem tudom Picur. Reméljük, hogy hamar - sóhajtok lemondóan. Én sem hiszek benne, hogy egyhamar fel fog ébredni. Sora pedig érzi, hogy az anyja is így gondolja.
- Mikor mehetek én is meglátogatni őt?
- Beszélek majd anyuval, hogy minél hamarabb - fogom meg kis kezét, ő pedig hevesen bólogat.
- Hiányzik - halkan szipogni kezd, könnyei elerednek. Amint azok legördülnek rögtön, le is törli őket és próbálja visszatartani sírását. Ezt Ninától tanulta, ő sem mutatja, ki ha fáj neki valami, csak amikor már nagyon a legalján van. Igazából sosem láttam eddig Sorát sírni, pedig jó ideje már, hogy visszajöttek Londonba. Nem mondanám sírós kislánynak. Akkor sírt csak, amikor a második estét töltötték itt Sora rosszat álmodott és Sora Zaynt kérte, hogy altassa el. Már akkor kötődött hozzá.

- Ní! - suttogja El, miközben megböki Ninát. Kérdőn néz rá, mire El csak a lépcső felé bök. Soraya állt ott plüss maciját szorongatva, kócos hajjal, miközben szemét dörzsöli.
- Kicsim! - szól aggodalmasan Nina és oda siet.
- Rosszat álmodtam - mondja, Sora miközben anyjához bújik. 
- Nincs semmi baj, csak álom volt. Felmegyek veled és szépen lefekszünk mind a ketten aludni - mosolyog lányára Nina, de a kislány csak a fejét rázza. Zaynre mutat, mire Nina csodálkozva néz Zaynre. Zayn Nina és Sora között kapkodja tekintetét csodálkozva, aztán Sora Zaynhez szalad. 
- Mondjad Picur! - kapja fel az ölébe a kislányt. Sora a füléhez hajol, két kis kezéből tölcsért formál, és úgy súg valamit Zayn fülébe. Zayn elmosolyodik, és mikor Sora elhajol, tőle bólint egyet. Zayn feláll kezében a kicsi és a lépcső felé közelítenek. 
- Azt akarja, hogy én altassam vissza - mondja Zayn mikor megáll Nina előtt és kérdőn néz rá. Nina le van döbbenve, de rá bólint, így Sora és Zayn felmennek az emeletre. 
- Most a saját lányod lepattintott? - nevet csodálkozva Niall. 
- Úgy néz ki - tárja szét karjait tehetetlenül és visszaül a kanapéra. 
- Úgy néz ki megkedvelte Zaynt - vonogatom a szemöldököm, mire ő csak a szemeit forgatja. 
- Örülök, hogy valakinek ilyen hamar megnyílt. Nehezen nyílik meg idegenek előtt. 
- De mi már nem vagyunk idegenek - szólal meg Harry. 
- Persze, hogy nem - nevet halkan. 

- Hát ti? - zökkent ki gondolataimból Nina, aki szintén kimászott hozzánk.
- Kitaláltam egy új búvóhelyet kettőnknek - mosolygok büszkén.
- Sora ezért felügyelet nélkül ne mássz ki ide, rendben? - kezd el aggodalmaskodni Sorára nézve, aki vadul bólogatni kezd. Sora visszamászott, mivel Niall hívta, hogy igyanak kakaót.
- Hogy van Zayn? - kérdem halkan.
- Ugyanúgy - sóhajt Nina.
- Vagyis még nem ébredt fel.
- Nem, egyáltalán nem. Nem tudom te, hogy vagy vele, de nem vagyok biztos benne, hogy egyhamar felébred - dörzsöli az arcát idegesen.
- Más is van még nem igaz?
- Az anyám nem jelentkezett már jó ideje és a telefonját sem veszi fel. Tudom, hogy most eléggé beteg és félek, hogy neki is valami baja van vagy lesz.
- Apáddal nem beszélt? - kérdem, de ő csak a fejét rázza. - Ne aggódj, minden rendben lesz.
- Ugyan Louis - nevet kissé lesajnálóan. - Semmi sem lesz már a régi.
- Azért próbálj meg reménykedni - ölelem magamhoz, ő pedig sóhajtva bújik ölembe.
- Te végig mellettem voltál. A legelejétől kezdve - suttogja. Nem szólva semmit jobban ölelem magamhoz.
- Menjünk vissza, oké? Sora hiányol téged a napokban, ahogy Zaynt is. Legalább az egyikőtök legyen vele. - Nina egyetértően bólint, letörli könnyeit és elindulunk a nappaliba. Leültünk a kanapéra, mikor Eleanor látta, hogy itt vagyok mosolyogva jött hozzám és ült az ölembe. Nyakam köré kulcsolta kezeit és megcsókolt. Már minden rendbe jött közöttünk és ennek örülök. Az esküvőt majd megtartjuk. Ha Zayn felébred. Vagyis ha fél éven belül nem ébred fel utána megtartjuk az esküvőt, sajnos nélküle. Az egyik legjobb barátom nem lesz ott az esküvőmön. Borzalmas még csak belegondolni is, hogy nem ébred majd fel. Ahogy Ninára nézek, látom, hogy ő is elvesztette már a reményt efelett, Sora pedig a sok negatív hangulat ellenére is Niallel próbálják fent tartani a jó kedvet, El biztatására.
- El kell mennem egy interjúra - sóhajtva néz fel telefonjáról Nina. - Sietek vissza - túr hajába. Nincs jó állapotba. Olyan, mint aki bármelyik percben képes kitörni és zokogva a földre roskadni. Ettől próbáljuk óvni. Hiába mi ismerjük régebb óta Zaynt, Ninát több érzelem köti hozzá. Eleanor mesélte, hogy amikor Spanyolországban voltak akkor is mindig próbálta fent tartani a látszatot, hogy jól van, hogy milyen boldog, de akár mint egy időzített bomba. Ahogyan most is.
- Persze, menj csak. Sorát bízd csak ránk - mosolyog Eleanor.
- Köszönöm - mosolyog halványan, erőltetetten. Elindul, de látszik, hogy semmi kedve az egészhez.
A műsort megnéztük. Nina még csak meg sem próbálta mutatni, hogy jól van, de mindenki tudta miért. Az újságírók már megtudták, hogy Zayn kómában van és azt is, hogy Nina és Zayn felbontották az eljegyzést, de ennek ellenére Nina szereti Zaynt. Ennyit írtak csupán az újságokba. Viszont Nina most is bebizonyította szerelmét, hiszen tisztát látszik rajta az aggodalom. Jobban arról kérdezték, hogy miért gondolta azt, hogy bevallja, hogy ki is ő valójában és, hogy milyen volt neki ennyi ideig titkolózni főleg a baráti körében. Szóba került az is, hogy folytatja e majd a karrierét. Nina erre csak azt mondta, hogy nem tudja. Most még határozottan nemet mondana, viszont ha rendbe jön a magánélete, amivel egyben Zayn is, majd akkor válaszolni fog erre a kérdésre. Paulnak ez persze szerintünk nem fog tetszeni, de Ninát nem érdekli. Nina, ahogyan mondta sietett vissza, a műsor után tíz percre itt is volt. Nem tervezett mára több dolgot, mint hogy a lányával legyen. Persze most is keresztül húzta a számításainkat az élet. George jelent meg, amivel végül is nem is lenne gond. Csak, hogy éppen egy gyászhírrel jött. Norah, Nina édesanyja meghalt.
- Hogyan? - kérdezte elcsukló hangon Nina. Az apja elmesélte, amit már mi is tudtunk, hogy nagyon beteg volt. Viszont azt sem Ninának, sem senki másnak nem mondta, hogy az orvos csak napokat számolt neki. Nem tudott és nem is, mert elbúcsúzni senkitől, ahogy annak idején Nina sem tette mikor elment. Egyedül George volt vele, mikor meghalt. Neki mondott el mindent, de neki is csak ma. Már értem, hogy Nina honnan is örökölte ezt a nagy álcázás dolgot. Az anyukája pont ugyan ezt tette már évek óta. Mindig szenvedett, hogy volt férje nem volt mellette, mikor ő szerette és csak játszotta, hogy minden rendben van. Ahogyan Nina is megfogja játszani hamarosan. Ismerem már. Most össze van törve, de hamarosan újra a kemény és összeszedett megjátszott Ninát fogjuk látni.
- Miért nem mondta el? - temeti kezeibe arcát Nina.
- Nem tudott elbúcsúzni - mondja halkan George. Ölelésébe vonja lányát, aki most nem ellenkezik és apja karjai között kezd el keservesen sírni. Ninának ez már túl sok. Elsőnek Zayn, majd az anyukája. Még ha Zayn csak kómában is van, Nina úgy gondolja nem fog magához térni egyhamar.
- Szerzek neki valami nyugtatót - suttogja Sophia, sóhajtva, felállva Liam mellől.
- Rosszul fog lenni ennyi sírástól - ad neki igazat Liam. Sophia sincs a legjobb állapotban, nagyon jóba volt annak idejét Norahval. Hiszen, mint kiderült Sophia és Nina barátnők voltak.
- Most olyan jó lenne szólni Zaynnek. Ő mindig tudta, mi tudná lenyugtatni - suttogja nagyon halkan Eleanor, arcát nyakamba temeti. - Egyszer mikor Spanyolországban voltunk és Nina nagyon kiborult, csak egész nap sírt. Már nem tudtam kezdeni vele semmit, ahogyan Peter sem. Utolsó esélyként felhívtam Zaynt. Tudta, hogy Ninánál vagyok, de meglepődött, hogy miért is hívtam amúgy. Elmondta akkor, hogy mivel tudnám lenyugtatni, ami sikerült is akkor. Nina nem tudja, hogy akkor Zayn segített, de csodálkozott, hogy tudtam ezt a fajta nyugtatási módszert.
- És az most nem válna be? - kérdem reménykedve.
- Semmiképpen sem - rázza a fejét szomorúan. A három lány, Nina, Sophia és Eleanor, ők azok, akik a legrosszabb állapotban voltak. Mindkét lány régóta barátnője Ninának, így ők is ismerték jobban Noraht. Mi csak párszor találkoztunk vele, és bár mi is megkedveltük, de nem kötődtünk hozzá annyira.
Sophia előkerítette a nyugtatót, amit Nina készséggel fogadott el és vett be. Rá fél órára már apja karjai között aludt. Nem az a megszokott nyugalom ült ki az arcára, sokkal inkább a meggyötörtség. George magához ölelve lányát bambult el. Nem mertünk hozzászólni, féltünk ő mikor fog robbanni, mint a lánya. Sora alig fogott fel bármit is ebből, de talán jobb is. Harry és Rea lefoglalták őt, játékokkal. Gyászos volt a hangulat, egyedül Sora és Rea halk beszélgetése hallatszott. 

***

Norah temetése alig két órája lett vége. Nina nem mutat semmiféle érzelmet. Zayn két hét elteltével sem ébredt fel, Ninának pedig meg kellett szervezni az anyja temetését. Mondtuk neki, hogy majd mi, de ellenkezett ezzel is azt próbálva mutatni, hogy jól van. Mint mondtam, próbálja mutatni az erős lányt. Hagyjuk neki, hogy magára erőltesse a mosolyt, amin átlátunk. Hagyjuk, hogy mutassa, minden rendben van. Hagyjuk, hogy minden nap mosolyogva lépjen be Zayn kórtermébe, friss virágokat véve neki és nézzen reménykedve mégis remény vesztve a férfira, akit szeret. Mindezeket hagyjuk, hiszen átlátunk rajta, ő pedig reméli, hogy ez segít, hogy valóban jobban legyen. Kétlem, hogy segítene bármennyire is.
Doniyával beszéltünk Zayn orvosával. Az orvos mosolyogva közölte, hogy Zayn bármikor felébredhet. Mintha ezt nem tudtuk volna eddig is.
Ninának azóta volt egy fellépése. De csak egy műsorba hívták énekelni, amit elvállalt. Maszk nélkül és paróka nélkül állt ki, ami nem csak nekünk, de látszólag neki is fura volt. Mosolygott, de mi már ismertük ezt a hamis mosolyt. Egy lassabb dalát választotta, ami most pont illet a mostani dolgokhoz.
Norah halála csak jobban összehozta Georget és Ninát. Szomorú, hogy egy ilyen dolognak kellett történnie, hogy a régi kapcsolatuk ugyan az legyen.
- Köztetek van valami - mutat Eleanor az asztal túlsó felén ülő Reára és Harryre. Nina is őket nézi, amolyan "ez igaz?" fejjel. Ebédelni jöttünk el mindannyian. Nem volt kedvünk ebédet készíteni, de éhesek voltunk már.
- Mégis mi lenne? - kérdi lesajnálóan Rea. Annyira hasonlítanak Ninára, mintha csak tőle hallottam volna.
- A támadás egyenlő a védekezéssel, vagyis hazugsággal - mondja könnyedén Nina.
- Hogy mi? - kérdi csodálkozva Rea.
- Ne nekem akarj hazudni, akitől ezt a módszert tanultad, egyaránt örökölted - néz rá komolyan Nina. Igaz, játssza mindig, hogy jól van, viszont megkomolyodott. Rea lesüti szemeit, majd összeszedve magát határozottan néz Ninára.
- Nem hazudik. Nincs Rea és köztem semmi barátságok kívül - szólal meg Harry. Rajta látszódik, hogy őszinte. Megismerjük, mikor hazudik. Nina és Rea is csodálkozva nézne a göndörkére. Rea megbántódva áll fel, kapja fel a kabátját és táskáját és megy el. Nina sóhajtva ül át a helyére és fordul Harry felé. Kezeit a göndör vállára helyezi és kezdi mondani neki.
- Hadd, világosítsalak fel drága Harry. Ha még nem vetted volna észre egy kamasz, szerelmes lány érzéseivel játszadozol. Szóval kapart össze magad és gondolt át, hogy szereted e viszont, vagy csak barátság extrákkal dolgot akarsz. Ha az utóbbi garantálom, hogy távol tartsd magad az unokatestvéremtől - néz rá fenyegetően és komolyan Nina. Harry a barátja, de a család neki mindennél jobban fontosabb. Harry megszeppenve bólint, majd mikor Nina visszaül  helyére, Harry Rea után fut.
- Ugye nem gondolkoztál rajta, hogy tanár legyél? - kérdi Sophia.
- Nem - rázza a fejét értetlenül Nina.
- Akkor jó. Sajnáltam volna a gyerekeket - mondja Sophia, mire Nina halványan elmosolyodik. Jó ideje már, hogy egy őszinte mosolyt látunk tőle.
- Nina - mondja nagyon halkan Eleanor elnézve Nina válla felett. Nina értetlenül néz Elre, majd követi tekintetét. Egy férfi lép be az ajtón, aki bár nagyon ismerős, nem tudom hova rakni.
- Nina kedves - köszönti Ninát, mikor hozzánk sétál.
- Mit keresel itt? - kérdi csodálkozva mégis nem túl kedvesen Eleanor.
- Én is örülök, hogy látlak El - biccent felé mosolyogva a férfi, mire El csak fintorog rá. Nina feláll és egy apró öleléssel köszönti Őt.
- Örülök, hogy látlak Chris!

Díj / 8 /

Köszönöm a díjat Eva Hunet-nek a Kis Dolgok c. blogáról. 

Puszillak Drága <3

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat!

2. Írj magadról 10 dolgot!

3. Válaszolj 10 kérdésre!

4. Tégy fel 10 kérdést!

5. Küld tovább 10 embernek!

10 dolog rólam:

1. Sorozat mániás vagyok, most éppen a Teen Wolfot nézem. Gyerekek imádom, olyan pasik vannak benne, hogy huhh. *-*

2. Telefon függő vagyok kissé. mindig a kezembe van vagy ha nem a kezembe, biztosan nálam van.

3. Szeretek flörtölni a fiúkkal, egyszerűen ez az az egy dolog, ami a zenén kívül bármikor jó kedvre tud deríteni.

4. Nagyon tetszik ha egy fiúnak barna szemei vannak.

5. Két hónap múlva lesz, hogy az IV-t írom és három hónap múlva, hogy kettő éve lesz, hogy elkezdtem a blogolást.

6. Nem szeretem az Oreot. *megdöbbent tekintetektől kíméljetek*

7. Általában flegma, vagy szarkasztikus vagyok, de amúgy mindenen nevetek. De a szarkazmus nem hagy el akkor sem.

8. Ha kijártam a gimit (na meg persze előtte el is kéne kezdeni, de majd az is nemsokára..) tervezek volt osztálytársammal, egyik legjobb barátnőmmel egy utazást. Ő nagyon jó angolos és van vér a pucájában, ahogyan az utóbbi nekem is. Az angolba meg majd kisegít:D Szóval utazást tervezünk. Csak belevágunk és ennyi. Majd ami jön annak jönnie kell.

9. Szívesen kipróbálnám milyen lehet egy csók egy spanyol sráccal. Najóó, hagyjuk a perverz gondolataimat. Akkor már legyen az, hogy álmom, hogy egy nagy-nagy plüss macim legyen *-*

10. Mostanában túl sokat gondolok a halállal kapcsolatos dolgokra.. Néha túl sok a körülöttem lévő ilyen dolgok, sajnos..

10 válasz:

1. Mi az a egy dolog ami nélkül nem tudnál élni? Miért éppen az?

Huhh, hát ez jó kérdés. Talán a telefonom. Azon intézem a legtöbb dolgot. 

2. Inkább társasági ember vagy, vagy inkább szeretsz otthon ülni és magad molyolni?

Ez változó. Nagyon szeretek emberek között lenni, sőt imádok, de van néha az a pillanat, hogy "Jó, nekem ennyi elég, csá.".

3. Mit olvastál legutóbb? (blog és könyv téren)

Könyv: Elkezdtem Leiner Laura - Akkor szakítsunk könyvét, de sajnos eddig nem volt időm a 6.oldalnál tovább tovább jutni.
Blog: Napi minimum 3 blogot olvasok, ritka aminek a nevét is megjegyzem.

4. Milyen hatással vannak rád azok a blogok/könyvek amiket olvastál/olvasol?

Ez szintén változó. Van, ami teljesen hidegen hagy, viszont van ami nagyon nagy hatással van rám és az életemre. Az egyetlen könyv ami hatással volt rám az A Felejtés Édes Íze c. könyv volt, a vallásossággal és egyéb kisebb dolgokban felnyitotta a szemem és hatással volt rám.
Blogban így hirtelen 2 jut eszembe. Az egyik amiről nem szívesen mesélnék, sajnos nem éppen büszke dolog, de mégis egy blog miatt próbáltam ki és csinálom a mai napig. Nem kell semmi rosszra gondolni -annyira-, egyszerűen csak nem olyan büszke dolog. Egy másik blog pedig nem is olyan régen azért volt hatással rám, mert a főszereplő nagyon hasonlított rám, de én azt az énemet sose mutattam másoknak. Nos, a blog olvasása után ez változott. A hajamat bemertem még szőkébbre festetni, az amúgy hosszú hajamat levágtam magamnak vállig érőre, szóval másabb vagyok lényegében.

5. Miért érvelnél az olvasás mellett? Miért jobb?
Nekem segít kikapcsolódni. Egy teljesen másik világba vagyok olyankor és nem kell azzal a problémával foglalkoznom akkor és ott, amin igazából csak őrlődnek.

6. Eleinte mi miatt kezdtél el írni? Mi motivált?
Nem is tudom. Inkább magam miatt először, viszont anyukám kedvéért publikáltam. Aztán csak úgy jött. Nem, tényleg nem tudom. Mostanra már az motivál, hogy lehet hogyha valaki olvassa a blogom az segít neki. Hiszen nekem is egy kis kikapcsolódás miatt segít és az előző válaszokban említettem 2 blogot amik segítettek.. És hát kitudja, lehet éppen én is segítek valakin amiért írok.

7. Számodra mit jelent az a szó, hogy példakép? Te kit tekintenél/tekintettél példaképnek?

Lehet ezt érteni kinézetre, karrierre, vagy viselkedésre.
Kinézetre nekem Perrie Edwards
Karrierre nekem nincs. Nem szeretnék karrierista lenni, egyszerűen csak boldogan élni.
Viselkedésre a nővérem. Nagyon nagy példaképem. Nem is tudom annyira megmondani miért, egyszerűen mindenben ő lenne az. Igaz ez karrierre is illene, mert tisztelem, hogy ilyen keményen szokott dolgozni, de én még sem tenném ezt, ebben nem hasonlítunk. Viszont...Nem ezt tényleg nem lehet ragozni, hogy miért. Egyszerűen ő a példaképem és ennyi.

8. Melyik számítógépes játék tud lekötni akár több órán keresztül is?
Sorry, nekem nincs ilyen.

9. Voltál már úgy, hogy álmos vagy, de nem tudsz elaludni? Mi lehet ennek az oka?(nekem ezzel nagyon nagy gondjaim vannak)
Nem mindig van ilyen gondom, de valóban szoktak lenni. Sajnos az okát nem tudom.

10. Szerinted meddig fogsz még írni? 

Attól tartok nem sokáig. De van amikor úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon sokáig.
Viszont azt tudom, hogy amikor befejezem az IV-t, az egy nagyon nagy lezárás lesz számomra. Ez a blog az alap blogom, ami legjobban tükröz engem.

10 kérdés:1. Gondolkodtál már rajta, hogy a blogodból könyv legyen?
2. Mi az amit imádsz? (Már ha van olyan)
3. Ha meg álmodnád a jövőd, aztán hirtelen felébrednél, mindent ugyanúgy csinálnál az életben, vagy változtatnál mert tudod, hogy miket hibáztál?
4. Honnan jött az ötlet a blogodra?
5. Kedvenc sorozataid?
6. Mit tervezel a jövőben?
7. Mi a pasi ideállod?
8. Milyen volt a karácsonyod?
9. Milyen típusú könyveket/blogokat szeretsz?
10. Mennyire vagy ékszer mániás? (Én nagyon az vagyok)

Akiknek tovább küldöm:
Alexa S. - NASCAR and the wonder girl
Ellabae 23 - XXI.-századi hercegnő
Fizzy S. és Anne Smith - No Control
Julianna Költő - Save Them!
Tuncex - Lost Memories
Tuncex - Dark Harry Styles
Bernadette Wesley - Happily
Alexistexas13 - The Monster
Cassidie Price - Álomkép
Fireproofbloom - Strong

II.évad 15.rész - Titkok melyek már nem titkok

Hey Peoples!
Meghoztam az elég rövid, de tartalmas 15.részt.
Remélem mindenkinek tetszik. A komikat várom, mint mindig;)

Most kicsit felpörögnek az amúgy is pörgős dolgok. 
Pussz 

A rész zenéje:
NF - Start Over
https://www.youtube.com/watch?v=Ms1uqdX6wXY

NiSzi xx

Nina Weyble

- Szerinted meddig lesz minden ilyen? - suttogom elnézve a messzibe.
- Mármint milyen?
- Bonyolult. Hazugsággal teli - suttogom fáradtan.
- Nem tudom. Mondanám, hogy csak rajtad áll, de ez nem igaz, mivel ha akarnám már rég kiderítettem volna mindent - válaszol karkötőmmel játszadozva. - Minden lassan fog megoldódni.
- Nem szeretem ezt az életet - sóhajtok fel.
- Ne mondj ilyet. Ha tényleg így gondolod, akkor Sorával se szeretsz lenni? Spanyolországban sem szerettél lenni a rokonoknál, vagy újra találkozni a srácokkal? Vagy velem? - dorgál meg én pedig szégyenembe lehajtom fejem. Hogyne szeretném Sorát, hiszen ő az én imádni való kislányom. - Gondold át a dolgokat, és ne beszélj butaságokat - puszilja meg fejem tetejét én pedig halványan bólintok.
- Folytatni fogod a táncot, vagy az éneklést? - vált hirtelen témát.
- Nem tudom. Úgy érzem, kell még egy kis szünet. Abban sem vagyok biztos, hogy bármit is folytatni fogok.
- Az éneklést sem? - csodálkozik el.
- Azt majd talán. De most még biztosan nem.
- Kár. Pedig gondoltam egy közös dalra - mondja mosolygós hangon.
- Természetesen benne vagyok - fordulok felé mosolyogva.
- Reménykedtem benne - ad számra puszit, majd kezemet megfogva mosolyogva megyünk ki a kocsijához és megyünk haza.
Másnap Sorával megyünk a srácokat megnézni a stúdióba. Sora addig erősködött, míg rá nem vett. Persze ez Louisnak tetszett a legjobban, nagyon összenőttek Sorával.
- Jól vagy Hercegnő? - néz rám mosolyogva Liam mikor elmentünk venni kávét és visszafelé sétálunk.
- Igen - viszonzom, mosolyát majd belépünk a szobába ahol a többiek voltam egy kis szünet idejéig. Tekintetem rögtön Zaynre téved, aki feszülten néz egy lapot, amit egy nagy sárga borítékból vett ki.
- Az mi? - kérdem mosolyogva, míg elindulok felé, de tekintetét látva megtorpanok. Idegesen mégis kissé megkönnyebbülve néz rám.
- Apasági teszt - néz rám lesajnálóan. Megakad bennem a levegő és nem tudok reagálni, a többiek is ugyanígy reagálnak.
- Hogy mi? - kérdezek vissza elvékonyodott hanggal. Felém kezd, el jönni majd megragadja karom és a folyosóra húz ki magával.
- Mégis mikor akartad elmondani, hogy Sora a lányom? - kérdi rögtön, amint kiérünk.
- Sajnálom - motyogom halkan.
- Az én lányom Nina! Csak nem értem miért mentél el négy éve. Mennyi mindent kihagytam a lányom életéből - dörzsöli meg arcát még mindig idegesen.
- Túl fiatalnak gondoltalak az apaságra - suttogom lehajtott fejjel.
- Mert te nem voltál fiatal az anyaságra? - nevet lesajnálóan.
- Más anyának és megint más apának lenni - nézek fel szemeibe. Tudom, nem kéne még tennem rá egy lapáttal, de ez az igazság, én így gondolom.
- Az pedig megint más, hogy hónapok óta itt vagytok és nem mondtál ebből semmit se - bólint rá. - Most már leveheted ezeket a maskarákat. Tudom ki vagy. Nem vagyok hülye, hogy ne tudjam kivel feküdtem le négy éve, mivel csak te voltál az - parókámat veszem le először és ejtem le a földre. Most már teljesen mindegy, hiszen tud mindent. Akkor mi értelme húzni az időt? Maszkom csatjával szöszmötölök szinte már direkt lassan. Tudom, felesleges az időt húzni, de mégis csak ezt teszem.
- Az igazi neved Nina Weyble - hadarja, mielőtt elvenném a maszkom arcom elől. Ahogy elnézem, dühös tekintetét látom benne is azt a félsz dolgot. Felvont szemöldökkel nézek rá, hiszen úgy néz ki, mint aki folytatni akarná.
- Várod, hogy tagadjam a nyilván valót? - húzom erőltetett mosolyra ajkaim.
- Nem tudom, mit hihetek el azok közül, amiket mondasz szóval nem. Már csak arra várok, hogy levedd a maszkod - néz mélyen szemeimbe. Összetörten és kissé talán már dühösen állok előtte.
- Nem hiszed el, már amit mondok? Tessék, akkor lásd az igazságot - felelem, gúnyosan majd elhajítom a maszkom. Zayn arcomat vizsgálja jó alaposan, mint aki nem lenne biztos valamiben. Később kezemet kezdi nézni, vagyis csak az ékszert, ami az ujjamat, díszíti. Kínosan nevetve húzom, le ujjamról majd teszek felé pár lépést és a tisztes távolságot tartva adom kezébe az eljegyzési gyűrűt, amit a tegnapi vacsorán minden szó nélkül az ujjamra húzott.
- Van egy olyan érzésem, hogy ezzel mindennek vége - suttogom visszalépve azt a pár lépést. - Úgy tűnik te is hazudtál, amikor azt mondtad, hogy szeretni fogsz bárki legyek, és megértesz - rezzenéstelenül néz szemeimbe, majd minden szó nélkül megfordul és kifut az ajtón. Ott állok még percekig és csak nézek utána. Remegve fújom ki a levegőt, mikor összeszedem maszkom és parókám. Nem sírok, de mégis remegek. Lassan nyitok be, a többiek aggódva néznek rám. A kanapéhoz sétálok és leülök rá, térdeimre támaszkodok, és úgy temetem kezeim közé arcom.
Ennyi. Kiderült minden. Kiderült, hogy ki vagyok, kiderült, hogy Sora a lánya, kiderült minden.
- Nina - szólít meg halkan Eleanor. Felnézek rá, de nem reagálok, így ő leül mellém. - Minden rendben lesz, ne aggódj - simítja kezemre az övét. Megrázom fejem és nézek fel szemeibe.
- Nem lesz már rendben semmi. Minden más lesz és teljesen tönkre fog menni ennél is jobban - suttogom kissé kábultan.
- Nem teljesen így képzeltem el ezt az igazságos dolgot - túr hajába idegesen Louis. Ő volt, aki eddig annyira ragaszkodott az igazsághoz. Hát itt van az a bizonyos igazság pillanata.
- Én tudtam, hogy így lesz. Az elejétől kezdve tudtam - nézek rá szomorúan. Mély levegőt veszek és kelek fel a kanapéról. - Elkell vinnem Sorát Todékhoz aztán a barátnőjéhez.
- Majd én - teszi vállamra kezét Niall féltően nézve rám.
- Köszönöm Niall, aranyos vagy, de nem szükséges - mosolygok erőltetetten. Sora már az ajtóban vár nagy plüss macijával a kezében, ami majd nem akkora, mint ő maga. Nagy barna szemeivel várakozóan néz rám, amik máskor még mosolygásra késztetnének, de most nem. Kicsiny kezét enyémbe csúsztatja, és úgy indulunk el.
- Össze fog törni - hallom Sophia hangját mielőtt becsukom az ajtót. Nagyot sóhajtva gyömöszölöm táskámba maszkomat és parókámat. Semmi kedvem felvenni őket, ha mégis felismernének, már nem érdekel. Sora övét kapcsolom be, míg ő arcomat fürkészi.
- Veszekedtél apucival? - kérdi halkan.
- Igen, de kicsim te ne foglalkozz ezzel - mosolygok rá halványan.
- De, anyuci nem vagy jól - rázza fejét szomorúan.
- Jobban leszek - adok puszit göndör hajára. Beszállok a vezető ülésre majd Katherináék felé veszem az irányt. Mikor megérkezünk, Sora azonnal szalad be a házba, Tod szobájába.
- Mi történt, hogy ilyen borzalmasan nézel ki? - mosolyog rám halványan Kath, egy bögre teát átadva a kezembe.
- Zayn tud mindent. - sóhajtok fel. - Pont úgy reagált, ahogyan vártam - iszok bele teámba. Igazából annyira nem volt sürgős Sorát elhozni, egyszerűen elakartam kicsit szakadni a többiektől. Ők túlságosan, hogy is mondjam, normálisan gondolkoznak ezzel a témával. Mármint szerintük Zayn megfog bocsátani és ők inkább őt támogatnák. Katherina viszont olyan, mint én. Másképpen gondolkozik csakúgy, mint Rea, de róla tudom, hogy ma nem ér rá. Kath elmondja a véleményét, fejen kólint, ha esetleg valamiben nincs igazam, és mindig a földön tart. Tehát mellette lehetetlenség összetörni.
- Ez természetes reakció volt tőle - bólint miután elmeséltem neki a történteket. Bólintok jelezve, hogy tudom. - Jól tetted, hogy nem akartad megmagyarázni neki minden áron. Most egyedül kell lenni - feleli kicsit elgondolkozva. - Viszont, ha maximum négy nap múlva se jelentkezik, keresd meg.
- Minden cuccunk a lakásán van Kath - mosolygok keserűen.
- Ez nem igaz. Maradt nálam néhány ruhátok, amit aztán nem vittetek el.
- Köszönöm! - suttogom, szorosan magamhoz ölelve.
- Viszont, mint a menedzsered új asszisztenseként tudom, hogy holnap reggel egy műsorba benne leszel, szóval ne legyél teljesen rossz kinézetű.
- Rendben - mosolygok kínosan. - Új asszisztense? - vonom fel a szemöldököm.
- Igen - mosolyog büszkén.
- Gratulálok, ügyes vagy - erőltetek magamra mosolyt. Katherina egy percre sem hagyott magamra, ami nagyon jól esett. Késő estig beszélgettünk, amíg el nem küldött aludni a holnap reggeli műsor miatt.
Másnap a tavasziasan öltöztem, megvártam míg Kath is elkészül, Todot és Sorát oda adtuk Eleanornak és Louisnak, hogy vigyázzanak rá majd elindultunk a műsor helyére. Kathtel hamar megtaláltuk Pault, nekem pedig már mennem is kellett a műsorba. Végig tettettem, hogy minden rendben van, hogy jól vagyok és nincs az égvilágon semmi problémám. Egészen eddig a kérdésig.
- Észre vette pár rajongód és szóvá is tették, hogy egy ideig nem látták az eljegyzési gyűrűt az ujjadon és most én sem. Ezt minek lehet betudni? Zavar van a paradicsomban?
- Mondhatni így is - bólintok halványan.
- Ezt kifejtenéd? - kérdi Elsa, a műsorvezető bizalmaskodva. Mindig ugyan az a hangsúly hangzik el az összestől én mégis most dőltem be neki először.
- Tudod, ha valaki szinte egész életében hazudozik, vannak dolgok, amiket már nem lehet rendbe hozni. Legyen ez barátság vagy szerelem. Mind kettőből vesztettem már el, mégis most érzem jobban, hogy fáj. Belefáradtam - tekintetemet elveszem a pontról, amit eddig néztem és Elsa szemeibe nézek, amik döbbenten néznek. Ő se gondolta, hogy megnyílok. - Hazugságok halmozzák a hazugságokat aztán már te magad is belebonyolódsz, és végül feladod. Nem szokásom feladni, annál erősebb vagyok. De most azt teszem. Nem tudom ezt folytatni - mosolygok keserűen. Parókámat leveszem és beletúrok barna hajamba.
- Sisi - suttogja Elsa szinte sokkosan. Nem csak őt döbbentettem meg ezzel. Azokat is, akik ismernek, vagy a rajongóimat is. Maszkomat is leveszem és ölembe helyezem el mind kettőt.
- Az igazi nevem Nina Weyble. Egy egyszerű lány, aki túl nagyot álmodott és hibákat követett el - mosolyt erőltetve nézek a kamerába.
- Tehát - köszörüli meg a torkát Elsa. - Nagyjából semmi sem igaz?
- Mire gondolsz? - nézek rá.
- Eleanorral a barátságod, Zaynnel a kapcsolatod, a lányod, nagyjából minden.
- Amiket felsoroltál igazak. Eleanorral kamaszkorom óta barátnők vagyunk. Zaynnel habár mindig bonyolult is volt a kapcsolatom, de igaz volt. Soraya az én kis Hercegnőm pedig a világon mindennél igazabb.
- Nos, sajnos ez egy másik időpontban kell folytatnunk, hiszen lejárt a műsor idő - grimaszol. - Őrültem, hogy itt voltál velünk Nina - mosolyog rám kedvesen Elsa.
- Én is Elsa - bólintok halványan. Kilépve a kamera elől Paul és Kath siet hozzám.
- Ez meg mi volt? - támad nekem Paul. Pont erre számítottam tőle.
- Befejeztem - suttogom és kisietek a helyről. Tudtam, hogy nem fog megérteni. Már rég nem olyan jó a kapcsolatunk, mint régen volt. Változtam és ő is változott.
Parókámmal és maszkommal a kezemben sétáltam lassan. Zayn lakásához akartam menni, de nem volt bátorságom. Hiszen tudom, hogy jelenleg utál. Nem csak jelenleg, szerintem ez már nem fog változni. Megértem őt, komolyan. Mégis rettenetese fáj. Ha most Sora nem lenne, feladnék mindent. Ő az egyetlen, aki még reményt ad, hogy éljek tovább.
Csörgött a telefonom, de nem vettem figyelembe. Megint csörgött, de most kinyomtam. Csörgött, csörgött és csak csörgött. Muszáj volt felvennem már.
- Végre, hogy felvetted! - szól idegesen Eleanor.
- Nem akarok beszélni - mondom halkan.
- Jó, mert én fogok helyetted is. Először is láttam a műsort. Másodszor pedig Zaynnek balesete volt Nina - mondja az utolsó mondatot halkan és meggyötörten.
- Hogy mi?
- Balesete. A kocsijával szembe ment egy kamion, súlyosan megsérült. Sajnálom Nina - suttogja El a végét.
- Hol van? - suttogok én is.
- Nina...
- Csak mond meg, hogy hol van pontosan, a rohadt életbe már - túrok hajamba, könnyeimmel küszködve. Eleanor elhadarja, hogy hol van és, hogy vigyázzak magamra. Leteszem és magas sarkúmat levéve futok a kórházig. Most nem érdekeltek az utcán a furcsa tekintetek. A kórházban a recepcióhoz mentem és csak a nevét nyögtem ki. A lány, aki ott volt megértette az állapotomat is így rögtön mondta is.
- Súlyosan megsérült jobban a fejét érte az ütés a balesetben. Jelenleg kómában van, válságos az állapota - néz fel rám. Miután megmondja, hogy hol találom, ismét rohanni kezdek. A folyosón nem találok senkit, ahogyan a kórterembe sem. Az ágyon fekszik mozdulatlanul, sérülésekkel teli és egy gépre kötve, ami jelenleg is életben tartja. Arca tele van sebekkel, ahogyan teste összes többi része is. Már értem milyen is volt neki így látnia engem nem is olyan régen. Félve, hogy elveszheted azt, akit szeretsz.
Egy széket mellé húzva ülök le mellé. Nem merem a kezét megfogni, félek, ha megmozdítanám, csak rontanék.
- Zayn - suttogom könnyes szemekkel. - Kérlek. Ne menj, el kérlek - tőr ki belőlem a zokogás. Rosszul vagyok akár a gondolatától is, hogy nélküle keljen már élnem.
- Kisasszony, maga egy családtagja Mr.Maliknak? - jelenik meg az ajtóban egy orvos.
- A menyasszonya. Vagyis... Csak a volt menyasszonya - nézek rá könnyes szemekkel.
- Mennyire a volt menyasszonya?
- Tegnap szakítottunk - suttogom mély levegőt véve.
- Rendben. Nos, Mr.Maliknak konkrétan a fejét érte jobban a sérülés a balesetben így ezért van kómában. Persze vannak más sérülései is, mint például a láb törése és a bordái is sérültek súlyosan. Ezeken kívül pedig a súrolások vannak - Lehunyom szemeimet már az elején. Láttam, hogy nincs jól, de nem számítottam ilyen rosszra.
- Meddig lehet kómában?
- Ez változó. Előfordulhat, hogy évekig is, de az is lehet, hogy még ma este magához térjen.
- Évekig? - suttogom meggyötörten.
- Sajnálom kisasszony - néz szemeimbe a doktor. Bólintok és ismét Zayn felé fordulok, aki ugyanúgy eszméletlenül fekszik. Kis idő múlva telefonom csörögni kezd. Doniya az.
- Mond - szólok bele rekedtesen.
- Mi volt ez a műsorban? Tudod mekkora port kavart ez?
- Hidd el, hogy nem érdekel - mondom alig halhatóan.
- Tudja, igaz?
- Persze, hogy tudja - nevetek kínosan. - Mindenki tudja Doniya - túrok hajamba.
- Hogy reagált?
- Doniya - kezdek bele halkan. - Otthon vagy most? Úgy értem Bradfordban vagy?
- Igen, miért?
- Zayn itt fekszik mellettem. Kómában - Mindent elmeséltem neki. Tegnaptól kezdve, mindent. Nem lepődtem meg, hogy amikor végeztem letette a telefont minden szó nélkül és pár perc múlva jött az üzenet Waliyhatól, hogy úton vannak Londonba. Sóhajtva tettem el a telefonomat és szenteltem minden figyelmemet ismét Zaynnek. 

Soká volt már mikor még mindig csak bent ültem mellette és figyeltem őt. Egyszerűen féltettem. Mindennél jobban. Doniyáék még nincsenek itt pedig azt írta Waliyha, hogy elindultak.
- Merre vagytok? - szólok bele a telefonba, amikor Doniyát hívtam.
- Hamarosan a kórházban - szól és már ki is nyom. Nem is vettem észre, hogy milyen fáradt vagyok, amíg le nem hajtottam a fejem kezeimre, az ágy szélére. Sikeresen el is aludtam egy kicsit így hirtelen kaptam fel a fejem amikor Zayn családja berohant. Trisha könnyes szemekkel kapta szája elé a kezeit és nézett Zaynre.
- Te. Most ki jössz velem és megbeszéljük a reggeli produkciódat - jelenik meg Paul is dühösen. Sóhajtva, megtörve keltem fel a székről.
"Sose engedd, hogy más uralkodjon rajtad. Légy a magad ura." 
Mindig ezt mondta kiskoromba apám. Úgy látszik az ilyen mondásai még a hasznomra jönnek. Mély levegőt veszek és szikrákat szóró szemekkel nézek, egyenesen Paul szemeibe. Tekintetemet látva meginog, felvonja egyik szemöldökét.
- Már ne is haragudj Paul - kezdek bele határozottan. - De Zayn és a családja mellett a helyem. Amennyiben erről a nevetséges hazudozásról akarsz beszélni, el kell halasztanod.
- Rendben. Később hívlak - bólint ő is határozottan.
- Majd én, kereslek és mondom mikor lesz a megfelelő időpont.
- Jó - sziszegi idegesen. Megfordul és elmegy.
- Mi történt? - kérdi rögtön Yaser.
- A kocsijával egy kamionba hajtott. A bordái és a lába sérült kevésbé, de jobban a fejét érte az ütés így kómában van. Nem tudni mikor kel fel - suttogom az utolsó mondatot. - Azt mondta az orvos, hogy akár még ma este is felkelhet, de akár évek múlva is.
- Hogy mi? - zokog fel Trisha. Yaser magához öleli, és úgy próbálja vigasztalni síró feleségét. Yaser és Trisha bent maradtak Zaynnel míg mi a lányokkal beültünk a büfébe, ami egy emelettel lejjebb található.
- Szóval most az egész életed a legalján van - szólal meg halkan Safaa. Elgondolkozom mondatán és igazat kell adnom neki.
- Hát eléggé - nézek rá kínosan mosolyogva. - De a karrierem a legkevesebb problémám jelenleg.
- Nem is csak arra gondoltam. Apád, a vetélés, és persze Zayn mindent tud - félre biccentett fejjel néz rám.
- Igen Safaa, teljesen káosz van most az életembe - dőlök előrébb az asztalon, hogy jobban szemeibe tudjak nézni az előttem ülő lánynak. - De tudod, van egy lányom és Zayn. Ők jelenleg az életemnél is fontosabbak.

II.évad 14.rész - Az Idő Véges

Hey Peoples!
Itt is lenne a 14.rész. Nem lett túl hosszú, viszont egy kis meglepi visszaemlékezés van az elején.
A Gifet köszönöm Évinek, ami megihletett. :3
Nos, jó olvasást! ;)
Pussz

A rész zenéje: 
Zella Day - Shadow Preachers
https://www.youtube.com/watch?v=YHWvHp5m43E

NiSzi xx

~ Egy évvel ezelőtt ~

Ezen a napon volt, hogy Sisi és Zayn először találkoztak -az előző kettő véletlen találkozás után-. Amikor Sisi öltözőjébe benyitottak azok a fiúk, akiket évek óta nem látott mégis az életét jelentették neki. Amikor Sisi még csak egy makacs lány volt, nem pedig egy fiatal édesanya. Amikor Sisi oly közömbösen bánt a fiúval, akit az életénél is jobban szeret. 
Mégis most egyedül ül a kanapén míg, gondolkozik. Régi telefonját már hónapok óta, lassan másfél éve nem vette elő. Hiszen tudta, azóta nem érkezett egyetlen egy hívása sem Zayntől. Doniya elmondta neki, hogy a fiú feladta. Bár Nina ennek örült mégis elszomorította. De hisz mire számított? Zayn már lassan négy éve, hogy próbálkozik és ő még sem vette fel a telefont neki vagy üzent vissza. 
Az óra reggel hat órát ütött Nina pedig csak ült tovább. Gondolataiba, illetve emlékeibe temetkezett. Végül nem foglalkozva semmivel sétált a szekrényhez ahol szépen elzárva tartotta a telefont, minden emlékkel együtt. Fényképek, a plüss nyuszi, amit egyszer Niall nyert neki, Louistól kapott karkötő, Harrytől kapott születésnapi ajándék, ami egy bögre rajta a képükkel. Liamtől a kedvenc könyve, és Zayn rajza amin, ketten vannak. Nina kivette a telefont majd azt bekapcsolta. Látta, hogy valóban nem kereste azóta egyik fiú sem, nem volt egyetlen hívása vagy üzenete sem. A régi képeiket kezdte nézni, amiknek java része a turné közben készült. Elmosolyodott az emlékre, arra a fél évre amit, a fiúkkal összezárva töltött. Sok képen csak az látszódott mikor veszekedtek, ezeket a képeket Eleanornak köszönhetik. De sok olyan is akadt, amikor boldogok voltak és nem veszekedtek. Mind kettő időszak hiányzott neki, hiszen attól, hogy veszekedtek tudta, hogy mindnyájan élvezték. 
- Nina gyere, nem sokára megérkezik anyu gépe - szól a képeket néző lánynak Peter. Nina nem sok kedvvel indult meg bátyja felé. Nem vette észre, hogy a telefont a kanapén hagyta a szekrényt pedig nyitva. A kis Soraya viszont igen. Nem sokkal anyja távozása után ment a nappaliba, gondolva, hogy mesét nézzen. Tekintete viszont egy idő után nem a mese vonzotta, hanem az eddig zárva lévő most nyitott szekrény. Kihasználva anyja távollétét kezdett el körülnézni a szekrényben. Magához vette a plüss nyuszit, hiszen tetszett neki. A képeket csodálkozva nézte. Tudta, hogy anyja híres, nem volt új látnia Ninát szőke parókában és maszkban. Viszont a képen lévő többi ember jelenléte új volt számára. Egyedül Eleanort ismerte meg és nagybátyját. De a másik öt fiút nem. Ez nem megdöbbentő, hiszen Nina sosem mesélt neki róluk. Illetve Zaynnről igen. De róla is csak azokat a dolgokat, amiket a fiú mondott anyjának. Ha valami romantikus dolgot mondott Zayn anno Ninának azokat kívülről fújta és Sora csak remélte, hogy az a férfi akiről, Nina annyit mégis oly keveset mesélt, az ő édesapja. Nem kérdezte anyját erről sosem, nem akarta, hogy ha még sincs, így akkor csalódnia kelljen. Inkább meghagyta magának a saját reményét. Soraya becsukta a szekrényt és a plüss nyuszival a kezében visszaült mesét nézni. Nem sokkal később megszólalt Nina egykori telefonja. Sora felakarta venni, nem egyszer volt már ilyen, hogy felvette anyja telefonját viszont eddig nem volt alkalma a régi telefonját is felvenni. A névhez beillesztett képről felismerte a nemrég látott képeken a sötét hajú, barna szemű fiút, aki a legtöbb képen Nina közelében volt. Esetleg csókolta őt, vagy ölelte, de egyszerűen mindig a közelébe volt. Sora felbátorodva, hogy többet tudhat meg édesanyja régi barátairól, esetleg szerelméről felvette a telefont. Bátran mégis kissé félénken szolt bele.

- Hello - szólt vékony hangon Soraya. 
- Öö hello - szólt bele egy mély kissé rekedtes férfihang is, kissé összezavart hangon. Hogyne zavarodott volna össze, ha egy kislány veszi fel a telefont, ráadásul évek után most először. 
- Kivel beszélek? - Sora felbátorodva kérdezett, ami a vonal túlsó végén lévő férfit mosolygásra késztette. 
- Zayn vagyok. És te picur? - hangja még mindig összezavart, de már sokkal kedvesebb volt. 
- Soraya vagyok, de nem vagyok picur. Már négy éves vagyok - Sora fortyogva szól vissza a férfinak, szavait kissé még pöszén ejtve. 
- Elnézést nem tudtam, hogy már kész nagylány vagy - kuncog Zayn. Emlékeztette a kislány fortyogása egykori szerelme hirtelen haragjára, aki történetesen Soraya anyja volt az. - Tudod kié ez a telefon Soraya? Oda tudod adni a tulajdonosának? - folytatta.
- Azt hiszem anyué, de eddig nem láttam ezt a telefont. Nincs itthon senki csak Eleanor. 
- Eleanor? - csodálkozik el Zayn. - Ki az anyukád Soraya? 
- Attól függ, ki keresi. A szerelmed volt? - kérdi csilingelő hangon Sora. Örült, hogy végre talán megtalálta azt az embert, akiről anyja annyit mesélt. Hitt benne, hogy talán ő lesz az, és egyaránt az apja is ő. 
- Életem szerelme - feleli szinte suttogva Zayn. Neki is eszébe jutottak az emlékek. Éppen ezért is próbálta meg hívni még egyszer Ninát. Neki is eszébe volt, hogy ezen a napon találkoztak először. 
- Sisi King anyukám művész neve - feleli mosolyogva Sora. Tudta, hogy ő lesz az, akit úgy megakart ismerni. 
- Add, át kérlek édesanyádnak, hogy emlékszem a mai napra. Amikor minden elkezdődött - utolsó mondatát szinte suttogta Zayn. – Szia, Sora, légy jó kislány! - Zayn már leakarná tenni, de Sora még időben szól neki. 
- Zayn - szól halkan Sora és miután megbizonyosodott róla, hogy a férfi még a  vonalba van folytatta. - Anyu sokat mesélt rólad. Remélem, egyszer megismerhetlek - feleli a kislány mosolyogva. 
- Én is remélem Soraya - suttogta Zayn mosolyogva, majd Sora letette. A kislány mosolyogva szaladt be a plüssel a kezében Eleanor ideiglenes szobájába, ahol a lány éppen telefonját tette le.
- Eleanor beszéltem vele! Beszéltem! - sikította boldogan a kislány míg Eleanor nyakába ugrott.
- Kivel Hercegnőm? 
- Hát Zaynnel! Akiről anyu annyit mesélt, de sose mondta pontosan, hogy ki ő. És most beszéltem vele. Anyut kereste, de én vettem fel a telefont. Jajj El, ő pont olyan, ahogy anyu mesélte. Bárcsak ő lenne az apukám - sóhajtott Sora magához szorítva a plüss nyulat. Tudta, hogy annak a plüssnek sok köze volt anyja múltjához. Eleanor nem tudott erre reagálni, teljesen ledöbbentette. 
- És mit mondott neked pontosan Hercegnő? Anyunak üzent valamit? - szólalt meg végül. Sora pedig elmesélte, amit Zaynnel beszélt. 
- És azt üzente anyunak, hogy emlékszik a mai napra, amikor elkezdődött minden - fejezte be végül. Eleanor elmosolyodott, hiszen ő értette miért. Ő is emlékezett a mai napra. És még mindig teljesen biztos benne, hogy Nina és Zayn szerelme nem ért végett. 
- Az, hogy beszéltél Zaynnel legyen a mi titkunk. Anyu nem biztos, hogy örülne neki. Majd én átadom az üzenetet, mintha Zayn nekem mondta volna. Rendben, Hercegnő? - kérdi Eleanor, Sora pedig mosolyogva bólint. 
- Te ismered őt? - kérdi csillogó szemekkel. 
- Igen, ő nagyon jó barátom. 
- Ugye egyszer majd találkozhatok vele? - kérdi Sora, mire Eleanor elmosolyodik. 
- Ígérem Hercegnő, hogy hamarosan így lesz. 

A jelenben

- Apuci - suttogta Sora Zaynnek. Miután a férfi rá szentelte figyelmét Soraya folytatta. - Igaza volt Eleanornak.
- Ezt, hogy érted Picur? - nézett rá értetlenül Zayn.
- Azt ígérte nekem régen, hogy majd találkozhatok veled. És az ígérete igaz lett - néz csillogó szemekkel Sora. Zayn meglepődött azon, hogy El ilyet ígért Sorának.
- Mikor ígérte ezt?
- Amikor beszéltünk. Apuci én tudtam, hogy te vagy anyuci szerelme. Tudtam, hogy te vagy az én apukám! - Sora szorosan apja karjai közé bújt. Észre sem vette, hogy ezzel azt mondta el, amit megígért Louisnak és az anyjának is, hogy nem mondja el Zaynnek. De boldog volt és nem érdekelte. Zayn viszont ezt a mondatát csak annak tulajdonította be, hogy a kislány bár nem ismeri az igazi apját, rá mégis úgy tekint. Pedig tudnia kéne már, hogy Soraya az ő kislánya.

Nina Weyble

- Zaynie ne aggódj már annyit - szólok rá Zaynre, és nézek rá szúrós tekintettel.
- Most engedtek ki a kórházból. Nem gondolhatod, hogy majd nem figyelek rád oda Baby - rázza fejét Zayn.
- Nem arról beszélek, hogy ne figyelj oda rám. Csak ne félts ennyire - fogom két tenyerem közé arcát.
- A lehetetlent kéred tőlem - suttogja ajkaimra, majd lágyan megcsókol.
- Borzalmas vagy - kuncogok, ő pedig mosolyogva néz rám
- Liam üzent nemrég, hogy délután menjünk át, mert valami fontosat akar mondani mindnyájunknak - mondja, én pedig bólintok. Kíváncsi vagyok, mi lehet az.
- Baby. El kell mondanom valamit - kezdte Zayn, de a csengő hangja félbe szakította. Pedig kíváncsi lettem volna rá, hogy hogyan mondja el, hogy megcsókolt, vagyis Ninát.
- Majd én kinyitom - sóhajt fel, majd megy ajtót nyitni. Még átkell gondolnom, hogy pontosan hogyan fogok erre reagálni. Nem reagálhatok úgy, mint régen, hiszen akkor is azért ment tönkre minden.
- Nem tudom, hogy akar e látni George - hallom Zayn meggyötört hangját.
- A lányomat akarom Zayn. Nyolc évig nem láttam, mert elkövettem egy hibát, amit jóvá akarok most tenni.
- Én megértem George, de Nina már kevésbé. Nagyon makacs - a hallottak után elgondolkoztam. Talán adnom kéne még egy esélyt neki.
- Zaynie, engedd be - kiálltok ki a nappaliból. Hallom, ahogy csukódik az ajtó majd azt léptek zaja követi.
- Hagyjalak magatokra? - szólal meg Zayn elsőként, amikor beérnek.
- Kérlek - pillantok, felé mire ő bólint és Sorához megy a szobájába. Visszafordulok apám felé, de nem szólok semmit.
- Amikor azt mondtam, hogy tartsd magad távol a lányomtól azt úgy értettem, ahogyan mondtam. Ha valamit mondok, elvárom, hogy tartsák be - kezdem keményen. Nem szól, semmit egyszerűen csak bólint.
- Nem fogok bocsánatot kérni. Azt már megtettem, többször nem fogom - válaszképpen csak bólintok. Jobb így, hogy a legelején tisztáztuk ezeket. - Most pedig meséld el, hogy hogy is volt régen, hogy Londonba jöttél? Mintha anyád nem engedett volna el - rázza rosszallóan a fejét.
- Ha tudod, hogy elszöktem minek mondjam el? - vonok vállat.
- Azért meséld csak el.

Utálat. Ezt érzem George iránt. De mégis csak az apám, akit bár éveken keresztül gyűlöltem, szükségem van rá. Végig szükségem volt rá, de az elmúlt években jobban. Belemásztam a legnagyobb hibába, a legnagyobb hazugságba és nem tudok kimászni belőle. Ha ő ott van, akkor, eszembe se jutott volna bármi ilyet tenni, ha mégis akkor lebeszélt volna róla. Anyuval nem oszthattam meg mindent régen sem és most sem. Ő másképpen gondol a dolgokra, mint én. Talán ő még az elején segített volna kimászni mindenből. Szükségem volt az apai szeretetre, amit kamasz koromban nélkülöznöm kellett, de most talán megkaphatom. Viszont bennem van az a félsz, hogy még sem és a múlt megismétli önmagát. Most mégis elengedtem Sorát apámmal. Én is menni akartam, de Zayn meggyőzött, hogy maradjak. Úgy tűnik, ő jobban bízik benne, mint én.
- Ne aggódj Baby, minden rendben lesz. Bízz egy kicsit jobban apádban - suttogja fülembe magához ölelve. Csak egy lesajnáló pillantással méltatom. Szerintem ezt ő sem gondolta komolyan.
- Mi lenne, ha elmennénk vacsorázni? Egy étterembe. Ránk férne már egy kis együttlét - ad mosolyogva arcomra egy puszit.
- Látom visszatért a régi Zayn - mosolygok én is majd felállok, és a szekrényhez sétálok. Kicsit kicsinosítom magam, úgy, mint régen, amikor Zaynnel találkoztunk. Mindig csinosan öltöztem, de miután megismertem Zaynt ezt csak fokoztam.
- Ahogy elnézem a régi Nina is visszatért - ölel át hátulról Zayn, mikor elkészülve várok rá a nappaliba. Nyakamba puszil amitől, mint mindig elmosolyodom.
Meglepett, hogy Zayn azt a cukrászdát választotta, ahol anno először randiztunk. Vagy legalábbis valami randiféle dolgot produkáltunk. Mégis azt választotta és sejtelmes mosollyal arcán figyelte miként reagálok. Igazából meglepett, és emlékeket idézett fel bennem. A korláthoz sétálok és figyelem London nyüzsgő utcáit. Semmit sem változott ez a hely, de az emberek és az életük igen. Hiszen négy évvel ezelőtt mikor ugyanitt álltam a világért se akartam volna a közelembe engedni Zaynt.
- Sikerült, amit akkor akartam annyira és harcolni is érte - suttogja hátulról ölelve. - Tudom mi a kedvenc zenéd, mi a kedvenc színed, szinte az egész gyerekkorodat ismerem már, a stílusodat is tudom, és hogy milyen sebhelyeid vannak. Mindezeket és minden mást már tudok rólad. És még mindig ugyan úgy gondolom, hogy nem feltétlenül a kinézetedet akarom ismerni valójában - bele puszil nyakamba, amitől, mint mindig, most is jóleső borzongás fut át rajtam. Felé fordulok, s két kezem közé fogom arcát. Mosolyogva néz szemeimbe, míg lassan közeledek felé egy csókért. Kezeivel most is szorosan húz, magához derekamnál majd egy keze átsiklik hátamra és úgy tart meg. A kissé vadabb mégis lágy csók most is véget ért levegőhiányunk miatt. Zayn kezemnél fogva húz maga után. Leül, az egyik székre engem pedig ölébe húz.
- Mindennél jobban szeretlek, ugye tudod? - néz mélyen szemeimbe. Valamit közölni fog velem, ami nem lesz jó. Látom a szemeiben a fájdalmat és a félelmet.
- Zaynie mi a baj? - kérdem egy kicsit hosszabb hajtincsével játszadozva.
- A baleseted előtt amikor Reáék birtokán voltunk megcsókoltam Ninát - végig szemeimbe néz, ami kissé furcsa. Nem tudok leolvasni az arcáról semmit. Azt hittem, ha ezt elmondja, elfordítja a fejét, vagy elnéz másfelé. De nem. Még mindig és ugyanúgy egyenesen a szemeimbe néz. 

Zayn Malik

Elmondtam neki a csókot. Nem tudom miként fog reagálni, főleg mert kissé kételkedek benne. Már rég letettem arról, hogy Sisi Nina lenne, de az a csók Ninával elgondolkodtatott. Most pedig nem tudom miként fog reagálni. Mindenesetre, ha dühös lesz, biztos vagyok benne, hogy ők ketten nem ugyan az a személy. Látom rajta, hogy elgondolkodott majd ajkai megrándulnak egy pillanatra a visszafojtott mosoly miatt. Épp csak észre venni, de nekem sikerült. Nyitja a száját, hogy mondjon valamit, de egy hang sem szökik ki rajta. Fejét elfordítja és látszik, hogy vesz egy mély levegőt.
- A történelem megismétli önmagát - mondja halkan. Mintha nem is nekem, hanem csak önmagának mondta volna, úgy nézett vissza rám.
- Baby - kezdem halkan, kezemet hátára simítom. Halványan és erőltetetten mosolyog rám.
- Nincs baj Zayn - puszit ad arcomra majd ölelésembe bújik. Nem tudom milyen reagálás volt ez pontosan. Úgy értem azt hittem lesz valami kis szikrányi esély, hogy megtudjam, hogy Sisi Nina e. De ezzel nem segített semennyit sem. És ő ezt pontosan tudja, hiszen így akarta. 

Trailer (II.évad)

Peoples! :)

Most (sajnos), nem résszel jöttem, hanem a 2.évad trailerjével.
Remélem mindenkinek tetszeni fog! ;)
A kövi részt amint tudom hozom, sajnos ezen a hétvégén biztosan nem tudom hozni.
Pussz Drágáim! <3

NiSzi xx

II.évad 13.rész - Titkolt Meglepetés

Hey Peoples! 

Ilyen késői órába meghoztam a részt, ami után bár kiakartok majd nyírni, semmi baj kezdek hozzá szokni hogyha már ilyeneket írok. :D 

Volt nem rég egy kis balesetem a foci labdával, mivel a labda szerette volna közelebbről is megismerni az arcom, de sajnos nem jól sült el a dolog. Pedig igazán jó kis labda volt. Szóval egy hetet a kórházba töltöttem agyrázkódással és a szemem is sérült. De most már, hogy 2 hete volt ez, így végre írhatok, és kedden mehetek is suliba. Miután kiderült, hogy minden oké ezután mertem csak belevágni a rész írásába, de másfél nap alatt össze is dobtam. 

Remélem tetszeni fog. ;) 

Sok Pussz <3 

A rész zenéje: 

Justin Bieber - Love Yourself

https://www.youtube.com/watch?v=oyEuk8j8imI

NiSzi xx

8 évvel ez előtt

- Nem, azt nem hagyom Nina! - kiabál anyu, hajába túrva. - Csak tizenöt vagy Nem fogom engedni, hogy Londonba menj egy vadidegen fiúval valami Paulhoz!
- Miért? Mondj, egy észérves választ kérlek - mondom nyugodtan nézve anyura, gúnyosan mosolyogva. Úgyis elfogok menni, nem kell a beleegyezése.
- Ez a fiút még csak nem is ismerd eléggé - fonja össze karjait maga előtt.
- Másfél éve ismerem. 
- Az nem elég. Ráadásul azt se tudod ki ez a Paul.
- Azt ne mond, hogy nem ismered - forgatom szemeim. - Híres anyu. Híres. Tehát engem is azzá tehetne. Te pedig pontosan tudod mekkora álmom ez.
- Lehet, hogy híres, de nem tudhatod milyen, lehet igazából.
- Ha nem megyek, oda nem is fogom - tárom szét karjaim, bár még mindig nyugodt vagyok.
- London veszélyes - vág vissza anyu, amin már csak nevetek.
- Ez már szánalmas - nézek rá lesajnálóan majd a szobámba megyek, persze jól becsapva magam után az ajtót. Az ágyra ülök és idegesen túrok hajamba. Persze, anyu nem veszi figyelembe mi is a jó, ha azt nézzük, hogy a karrieremet miként tudnám felépíteni. Chrissel is már hónapok óta alakul valami, bár én ezt barátság extráknak mondanám, bár tisztában vagyok vele, hogy szerelmes belém. Viszont én már kevésbé érzek így. Tetszik, de nem mondanám szerelemnek. Csörgő telefonomra néztem, amin Chris neve villogott.
- Helo Szerelmem
- Anyu nem enged - szólok bele köszönés nélkül. Mindig ezt csinálom, ha ideges vagyok, ő meg persze mindig így köszönt. Nem tudom, mi lenne, ha egyszer más venné fel a telefont és ő így köszönne. Mindenesetre kíváncsi lennék rá.
- Úgy érted Londonba?
- Igen. De akkor is elfogok menni. Ha kell, akkor az engedélye nélkül.
- Nem tudom mennyire jó ötlet ez Nina - hallom hangján, hogy nem tetszik neki.
- Vagy jössz velem, vagy nem. Én menni fogok - mondom határozottan.
- Természetes, hogy megyek veled.

***

- Na, jó akkor hajrá - veszek, mély levegőt majd nézek ki ismét az ablakon. Ahonnan ki kéne valahogy másznom. Két nagyobb sport táskába tettem a dolgaim, amiket ledobtam, így már csak nekem kell lejutnom. Persze Chrisnek és nekem is a hagyományos ablak-mászós szökési módszer jutott eszünkbe. Végül is erőt véve magamon kezdtem kimászni és csak áldottam az eget, amiért nincs tériszonyom. Egy kis bokafájással megúsztam és a két táskát felvéve szaladtam Chris kocsijához, bedobtam hátra a táskáim és én is elfoglaltam a helyem.
- Mehetünk? - kérdi Chris mosolyogva.
- Mehetünk - adom mosolyogva a választ. Londonban már Paul várt ott, ahol megbeszéltük, illetve a címen, amit megadott. Egyelőre az ő házában fogunk élni, de Chrissel már keressük, a lakást ahol élhetnénk majd, amint betöltöttem a tizenhatot mivel Paul ragaszkodik hozzá, hogy addig ott éljek nála. Nem találkoztunk eddig csupán üzeneteket váltottunk és telefonon beszéltünk.
- Örülök, hogy személyesen is találkozunk Nina! - fog velem kezet mosolyogva Paul.
- Én is Paul! - mosolygok. - Ő itt a barátom Chris. - mutatok Christopherre.
- Ó igen már meséltél róla. - mosolyogva fog vele is kezet Paul. 
   - Nos, akkor ez lenne a szobád Nina. - nyit be Paul a Chris szobája mellett lévő szobába.
- Köszönöm Paul! - nézek rá hálásan, mire ő bólint.
- Holnap mindent részletesen átbeszélünk, most aludj kicsilány. - int, és már megy is.

- Mik lennének a kikötések? Már ha vannak - teszi kezeit az asztalra Paul. 
- Természetesen vannak. - felelek kissé mosolyogva, lábaimat keresztezem. - Először is a kilétemet nem akarok felfedni így a nevemen változtatnék. Sisi King lesz - várakozóan nézek Paulra, aki beleegyezésül az ötletemnek bólint. - A családom tudja úgy, hogy végül nem jött össze, hogy karrierem legyen azért itt folytattam a tanulást. A kilétemmel ismét egy kikötés mégpedig, hogy ami fedne egy maszk és szőke egyenes hajú paróka legyen. Nem akarok semmi olyasmit vissza hallani illetve olvasni, később, ami a magánéletemmel kapcsolatos. Mindezek mellett igazából is folytatnám a tovább tanulásom - Paul rögtön rábólintott. Tehát egyikkel sincs ellenvetése, ahogyan vártam. 
- Csupán ennyi lenne? - kérdi döbbenten. 
- Csupán ennyi - bólintok. Paul feláll, ahogyan én is.
- Hát akkor rendben. Örülök, hogy én lehetek a menedzsered Nina, nagy jövő áll előtted. - nyújtja kezét mosolyogva, amit elfogadok és kezet fogok vele. 
- Köszönöm! 

A jelenben

- Nina, figyelsz? - zökkent ki gondolataim közül Rea.
- Nem - nevetek halkan és ösztönösen Zaynre nézek egy pillanatra majd vissza Reára. De még így is láttam, hogy nézett. Mint aki valóban tud valamit. Sokszor félek, hogy a nevetésemből jön rá, hiszen régen is mindig mondogatta, hogy a nevetésem az, ami egyedülálló és a mosolyom. Ilyenkor mindig nézem, miként reagál. De most is ugyan úgy, mint mindig. Csak mosolyog és néz rám. Viszont a tekintetébe mindig ott van az a felismerhetetlen valami, amit csak ilyenkor látok.
- Mindegy. Gyere, hozzunk még egy kis nasit - áll fel mosolyogva Rea és követem én is.
- Tudom, hogy nem nasiért jöttünk ki - mosolygok, miközben felülök a pultra.
- Valóban nem - von vállat mosolyogva. - Nagyon tetszik nekem Harry - sóhajt tenyerébe temetve arcát.
- Akkor harcolj érte. Érd el, amit akarsz - mosolygok rá biztatóan. Ahogyan eszembe jutott, hogy régen hogyan is szöktem el otthonról így már jobban tudok erőt adni Reának. Nem mintha kéne neki, hiszen ha ebben is hasonlít rám, akkor úgy is eléri, hogy Harryvel legyen, még ha ez másoknak nem is fog tetszeni.
- Tudom, hogy tetszek Harrynek - egész magabiztos. - De nem fogok egy éjszakás kalandja lenni.
- Ne is - rázom a fejemet. Lemászok a pultról és vissza megyünk a nappaliba.
- Nem hoztatok nasit - mondja lebiggyesztett ajkakkal Niall,
- Máris hozom - nevetek majd ismét felállok, de ahogy mennék, elsötétül minden.

***

Lassan nyitom ki a szemem, de a hirtelen fény miatt azonnal be is csukom. Ismét megpróbálkozok vele. Egy szobában vagyok, aminek ajtajában Rea, Zayn és Liam egy orvossal beszél.
- Tehát akkor biztosan így van? - kérdi halkan Liam.
- Egészen biztos, hiszen már látszódik is rajta. Csak rá kell nézni - bólogat az orvos, mire Rea rám néz. Észreveszi, hogy már ébren vagyok, és rögtön mellém siet. Zayn lehajtott fejjel van, csak Rea magas sarkújának kopogására néz fel.
- Köszönjük. Viszlát - ráz a doktorral kezet Liam, aki elhagyja a szobát.
- Úgy örülök, hogy nincs komolyabb bajod - ölel magához Rea így kénytelen vagyok felülni. Válla fölött Liam döbbent mégis nyugodt tekintetét látom.
- Szóval terhes vagy - közli kissé remegő hangon. - Kimennétek srácok, kérlek? - miután Zayn és Rea elhagyja a szobát Liam zsebre tett kezekkel sétál az ablakhoz. Fel kelet és mellé sétálok ugyanúgy nézve a gyönyörű kilátást, ami a birtokra nyílik.
- Zayn az apa - nem kérdés volt, kijelentés.
- Természetesen.
- Még sem tud még róla.
- Félek, mit szólna hozzá.
- Ezt már eljátszottad egyszer. Csak ne ugyan az legyen a vége - fordul felém és néz mélyen szemeimbe.
- Ha így lenne, három hónapja elmentem volna - nézek rá halványan mosolyogva.
- Örülök nektek. Gratulálok Hercegnő! - ölel magához, én pedig karjai közé bújok kicsi termetemmel.
- El kell majd mondanom, Zaynnek. De ha még ma elmondanám, neki gyanús lenne.
- Majd holnap elmondod, ha haza értél anyukádtól - nevet halkan, mire szem forgatva nézek Liamre. - Na, gyere, mondjuk el a többieknek, hogy semmi bajod. A terhességedet pedig nem kell még mondani, ha nem akarod - enged el teljesen és kimegyünk a szobából. - Szerinted kisfiú vagy kislány lesz? - kérdi, halkan mikor megyünk le a lépcsőn.
- Van egy olyan érzésem, hogy fiú - felelek mosolyogva.
- Megtanítjuk majd minden rosszra - nevet mire csak szemeimet forgatom.
- Jól vagy Ní? - ölel magához rögtön Eleanor.
- Persze - mosolygok. - Csak egy kis rosszul lét, de semmi komoly. Csupán nem tudtam ma még rendesen enni - ismét a hazugság. Persze Zayn rögtön szúrós tekintettel nézett rám, de ez a legkevesebb gondom.
- Akkor tessék enni - szól rám Zayn és erőltetett mosollyal arcán kezd el tolni a konyhába. Az ajtóban viszont megtorpanok.
- Mi az baby? - rakja derekamra kezeit, miközben fülembe suttog. Elgondolkoznék, hogy miért hívott úgy, ahogy Sisit szokta, de amit láttam jobban lekötött. Nem válaszolok, neki csak tovább nézem Őket, így Zayn is követi tekintetem. Rea a pulton ült, míg előtte Harry állt, de teljesen közel egymáshoz, miközben vadul csókolóztak.
- Hagyd őket - suttogja ismét fülembe Zayn, miközben elhúz onnan, be egy másik szobába. Leülünk az ágyra, ahova Zayn vezet. Kissé lesokkolódtam Harryéket látva.
- Szóval a harmadik hónapban vagy? - kérdi kissé bizonytalanul, miközben rám néz. Nem tudok válaszolni, egyszerűen csak bólintok.
- Gratulálok! - néz rám halványan mosolyogva.
- Köszönöm! - mosolygok rá erőltetetten. Zayn végig mér, végül ajkaimon állapodik meg tekintete miközben alsó ajkába harap. Hirtelen felpattan és kimegy a szobából. Tudom miért tette. Látszódott rajta, az ajakba harapásán látszódott, hogy megakart csókolni. De nem tette meg, mivel ő úgy tudja, hogy az megcsalás lenne. Úgy tudja, hogy Sisi nem bocsátaná meg neki, ami igaz is lenne kivéve ilyen esetben, hiszen velem teszi. Talán jobb is, hogy így kirohant.
- Srácok nekem lassan mennem kell - megyek vissza a nappaliba a többiekhez.
- Még találkozunk, oké? - áll fel Rea, amíg kikísér az ajtóhoz. - Vigyázz magadra Sisi - suttogja a fülembe, mire csak kínosan elnevetem magam.
- Komolyan csak Zayn nem jön rá? - kérdem ugyanakkora hangerővel.
- Pasi, ráadásul szerelmes - forgatja szemeit. - Puszi drágám! - ad arcomra egy puszit majd el is tűnik.
- Szia, Hercegnő! - kiáltja a nappaliból Liam, mire a többiek is intenek. Mosolyogva köszönök el tőlük is és elindulok haza. Kocsimhoz érve előveszem a kulcsom és már ülnék be, amikor valaki visszaránt, és a kocsinak dönt. Nem láttam mást már, csupán csak a barna szemeket, később pedig ajkait éreztem az enyéimen. Eszemet elvesztve túrtam az általa annyira féltett hajába és vontam még közelebb magamhoz, míg vissza csókoltam. Egyik kezét derekamra rakta, másikat pedig arcomra simította. Levegőhiány miatt váltunk el, alsó ajkamba harapva fojtottam vissza a mosolyom ám Zayn nem is próbálta titkolni elégedett mosolyát.
- Hihetetlen vagy - suttogta ajkaimra. Halkan kuncogtam, míg ő apró puszit adott arcomra.
- Mennem kell - toltam el magamtól kicsit. - Puszilom Sisit - kacsintottam rá, mire ő szemeit forgatta miközben beszálltam a kocsiba. Mindketten mosolyogtunk, még ha tudtuk is, hogy hülyeséget csináltunk. Zayn azt hiszi megcsalta Sisit, én pedig ezzel simám lebuktathatom magam. De abban a pillanatban nem érdekelt. Nem érdekelt semmi sem az égvilágon. Csak azt akarom, hogy holnap végre a karjai között lehessek, amikor elmondom neki, hogy terhes vagyok. Annyira várom már. Amennyire féltem eddig, most annyira várom. Valahonnan erőt kaptam, hogy végre elmondjam, és ennek örülök. Az úton végig mosolyogtam, míg el nem értem Katherinához, aki Sorára vigyázott, míg én oda voltam. Közben Peter is üzent, hogy Nathal Palermo-ban vannak és élvezik a nászút minden pillanatát.
- Akkor maradsz az éjszakára? - kérdi Kath míg én Sorával és Toddal játszottam.
- Igen, de reggel már megyek is - mosolygok rá. Ez így is lett, másnap reggel már indultam is vissza a fiúk közös lakásába ugyanolyan jó kedvvel, mint előző nap. Amíg mentem írtam Zaynnek egy üzenetet.
"Jó hírt viszek. Nem sokára a közös házba érek. Szeretlek, xx"
Mosollyal arcomon nyomtam a Küldés gombra majd eltettem a telefonom és felnéztem, de már csak eszeveszett dudálást hallottam.

***

Ismét ugyan az a helyzet. Pont, mint tegnap mikor magamhoz tértem. Annyi különbséggel, hogy most egy kórházi szobában tértem magamhoz, mellettem pedig Zayn ült egy széken. Ujjaink össze voltak kulcsolva, Zayn feje kezeink mellett pihent. Szemei le voltak hunyva és nyugodtan lélegzet, tehát aludt. Kezén lévő karkötővel kezdtem játszani csak úgy, mint négy évvel ezelőtt is tettem. Cselekedetemre kissé mélyebben vette a levegőt, szemeit pedig kinyitotta, amik rögtön engem kezdtek keresni, miután pedig megtaláltak felegyenesedett.
- Baby - suttogta meggyötörten majd felült mellém és szorosan magához vont. A mozdulatba kissé belenyögtem, mivel mindenem fájt, és csodálkoztam is emiatt a hirtelen ölelés miatt. A halk hang miatt Zayn rögtön elengedett és aggódva mért végig, míg bocsánatot kért.
- Mi történt Zayn? - kérdem kissé értetlenül végig nézve a szobán.
- Egy kamionba hajtottál - feleli rekedt hangon. Nem értem ezt a nagy szomorúságot, hiszen élek és virulok, és teljesen jól vagyok. Vagyis...
- Zayn - suttogom és rákapom tekintetem kezeim pedig hasamra. Követi tekintetével a mozdulatom és látom arcán a még nagyobb szomorúságot. - Ugye nem? - könnyek gyűlnek a szemembe, ahogyan kimondom magamba.
- Elvetéltél Nina - suttogja lehajtott fejjel. Hogy...mi? Ez nem lehet! Ez lehetetlen. Halk sírásom zokogásba ment át, miközben Zayn magához vonva simogatta hajam és próbált megnyugtatni, ami jelen helyzetben lehetetlen volt.
- Annyira sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb - mondtam továbbra is zokogva.
- Nem haragszom Baby, nyugodj meg egy kicsit - apró puszikat adott nyakamra, de jelenleg ez se segített. Tudom, hogy muszáj megnyugodnom, mert így csak rosszabbul leszek.
- Elakartam mondani. Azért siettem, hogy elmondjam - mondtam tovább. Zayn továbbra is csak nyugtatott, de tudtam, hogy ő sincs olyan jó állapotba így egy kis idő múlva összeszedtem maga egy kicsit.
- Istenem, még szerencse, hogy Katherina annyira erősködött, hogy Sora maradjon nála - jutott eszembe az elindulásommal előtti pár perc.
- Picur jól van, leszámítva, hogy tudja, hogy valami nincs rendben még se mondtunk neki semmit. Nem akartuk, hogy ő is aggódjon - mondta én pedig egyetértően bólogattam.
- Ugye Peteréknek nem szóltatok? Nem akarom, hogy ez elrontsa a nászútjukat - ráztam a fejem hevesen, de miután az elkezdett fájni emiatt, abba hagytam.
- Nem szóltunk, pont ugyan ezért - mondta mire bólintottam egy aprót.
- A maszkom leeset a baleset miatt, nem? Vagy levették? - kérdeztem aggodalmasan.
- Levették, de mire én ide értem már vissza került rád. Tudod ez így még mindig nem oké, hogy a többiek mind tudják és csak én nem - ráncolta homlokát. Nem haragudott ezt tisztán láttam rajta.
- Én... - kezdtem volna, de belém fojtotta a szót egy csókkal.
- Ezt nem most fogjuk megbeszélni. - suttogta ajkaimra, majd adott rá még egy apró csókot. Aprót bólintottam, majd ismét karjai közé bújtam. Óvatosan ölelt magához, egyik kezével végig hasamat simogatta kissé.
- Zayn - suttogom, mire ő belepuszil hajamba.
- Mond Baby
- Ha ez a kicsi megszületett volna, mi lett volna velünk?
- Az első dolgom az lett volna, hogy megkérem a kezed. Ismét. Nem mintha nem tervezném megtenni amúgy - kuncog, én pedig értetlenül nézek fel arcába.
- Mi?
- Aludj Szerelmem, pihenned kell. - ad apró csókot a számra. Lecsillapítottam kíváncsiságom, majd később kiderítem, hogy mi volt ez a kis megjegyzése. Zayn ölelésében elhelyezkedtem így sikeresen el tudtam aludni.

Zihálva, leizzadva ültem fel hirtelen és néztem szét értetlenül. A hirtelen mozdulat fájdalmas volt így összegörnyedtem, szemeimet szorosan hunytam le. Azt hittem csak álom volt. Hogy az egész csak egy borzasztó rémálom. De nem. Itt feküdtem fájó testrészekkel, mégis hasam fájt a legjobban. Itt feküdtem és gyászoltam a még meg nem született harmadik gyermekemet. Itt feküdtem és csak magamat sajnáltattam, míg nem vettem észre, hogy a mellettem lévő Zayn milyen meggyötört arccal alszik. Mindig nyugodtan alszik, csak akkor, nem amikor valami nagyon nyugtalanítja. Hihetetlen, hogy magammal foglalkozom, mikor nem veszem észre, hogy ő milyen rosszul is viseli ezt. Lehet Christopher is ezt érezte amikor Davina meghalt, csak nem mutatta ki. A legrosszabb az lenne ha Zayn is úgy meggyűlölne, mint Chris tette. Ha bekövetkezne... máskor feladnám. Ha Zayn meggyűlölne, feladnám. Régen ezt tettem volna. Négy évvel ezelőtt. De azóta Sora is itt van, én pedig nem leszek olyan anya, aki csak magára gondol. Fel kell nevelnem az én kis királylányomat, még ha az egész életem keserűségbe is torkollik.
- Min gondolkozol Baby? - nagy tenyerét megérzem hátamon, hangja pedig rekedtebb a szokottnál.
- Fáj, hogy a kicsit elvesztettük? - teszek fel egy költői kérdést felé fordulva. Zayn lesüti szemeit és nem szól semmit. - Chris is ezt érezhette, mégsem mutatta ki. Ő meggyűlölt - Nem kérdezhetek rá csak úgy, hogy ő gyűlöl-e, az furán jönne ki. Nem is kellett kimondanom Zayn mintha a gondolataimba olvasott volna.
- Én nem foglak Baby! - húz magához. Derekamnál ölel és puszit ad fejem tetejére. - Christopher teljesen más. Nem foglak elhagyni, azért amiért nem is a te hibád. Szeretlek Ní és Sorát is.
- Sorát? - csodálkozva kérdezek vissza.
- Mondtam már, hogy lányomként szeretem - mosolyog, majd jobban magához von.
- Igazából... - és ennyi. Elakadtam. Pedig képes lettem volna elmondani neki. De nem. Ismét elakadtam és nem tudtam tovább mondani.
- Nem kel elmondanod még, én nem erőltetem - ad egy csókot nyakamba.
- Na, gyerekek rebbenjetek szét, de gyorsan - tapsol kettőt Doniya, aki mögött Rea van. 

- Ez így egész jó párosítás. Rea hasonlít rám, Doniya pedig rád. Egymásra találtak - kuncogok, mire Rea, ahogyan azt vártam megforgatja szemeit.
- Elmondom a beosztást - járkál fel-alá előttünk Doniya. - Perceken belül megérkezik Norah és Sora. Utána anyuék is bejönnek, de csak pár percre. Utána jöhet a többi idióta - int végül. - Harry kevés ideig marad mivel valami titkos randija van bizonyos Nereával - néz szúrósan a tini lányra, aki csak elpirul. - Louis és Eleanor se marad sokáig mivel Lou megkéri El kezét, ismét - forgatja szemeit.
- Niall Mesivel lesz - juttatja eszébe a következő személyt Rea, mire Niya helyeslően csettint egyet.
- Viszont a lány is bejön egy kicsit - folytatja Niya.
- Aztán Liam is megy, mivel ők mennek Sophia szüleihez. Három éve együtt vannak, de még csak most mutatja be. Nem siették el - nevet halkan Niya.
- Nina kicsim ugye jól vagy? - hallom anyu hangját az ajtó felől majd már csak azt érzem, hogy magához ölel.
- Nem, ha ilyen erősen ölelsz - nyögök, fájdalmasan mire anyu rögtön elenged és féltően mér végig.
- Jobban is vigyázhatnál magadra - az ajtóban George áll Sorával a kezében. Nagyra nyílt szemekkel látom ezt és amilyen gyorsan csak tudok, felállok, és oda sietek nem törődve a fájdalommal.
- Mintha azt mondtam volna, hogy tartsd magad távol a lányomtól - sziszegem fogaim között és átveszem tőle Sorát.
- Nyugodj le és feküdj vissza azonnal - szól rám aggódva Zayn miközben már mellettem is áll és átveszi Sorát. - Nem kelhetsz fel, ezt te is jól tudod - karol bele derekamba és az ágyhoz vezet. Csak ekkor veszem észre, hogy a fájdalom mekkora is, de még most is türtőztetem magam.
- Mi elmegyünk. Később jövünk - motyogja Rea és már ki is tolja Niyát a szobából.
- Anyuci - néz, rám nagy szemekkel Sora mire, elmosolyodom, és füle mögé helyezek egy rakoncátlan tincset. Sora elmosolyodik, és nyakamba kapaszkodva ölel magához.
- Anyuci nézd mit kaptam a nagypapától. - néz rám nagy mosollyal arcán kislányom, megmutatva kezében lévő plüss oroszlánt. Csodálkozva nézek Sorára majd George-ra, majd ismét Sorára.
- Nagyon aranyos - erőltetek magamra mosolyt, kislányom pedig helyeslően bólogat. Ahogy elnézem Sorának kicsit sem fura, hogy hirtelen előkerült a nagyapja. Bár a mi életünkbe mi az, ami már teljesen normális lenne? Hiszen négy évig csak nagyanyja volt most meg hírtelenjébe lett egy nagyapja és még két nagyszülője, plusz apja is. George közelebb jött feltehetőleg, hogy velem is beszélgessen egy keveset.
- Nem kértem, hogy itt légy - nézek rá érzelem mentesen.
- A kórházi látogatások nem kérésre mennek - vág vissza, mire szemeimet forgatom. Már értem, hogy ezt honnan is örököltem.
- Jobb lenne, ha elmennél - nézek rá idegesen, de ő csak mosolyog.
- Még maradok egy kicsit - feleli mosolyogva és leül az egyik székbe. Hitetlenül nézek rá, majd anyura, aki meg sem szólalt azóta, hogy Georgeot észrevettem.
- Hihetetlen, hogy te ezt hagyod - nevetek kínosan. Folytattam volna még, de Sora befészkelte magát az ölembe, ami mosolyt csalt arcomra és rá koncentráltam. Kínos csendbe telt el legalább tíz perc mikor aztán szüleim kijelentették, hogy ők inkább mennek. Helyeslően bólintottam, mivel mind kettejükre haragudtam. Georgera alapvető, hogy miért, míg anyura azért, hogy ő is bele ment George játszmájába.
- Ne légy ilyen kemény.- suttogja fülembe Zayn míg az ajtón Sophia és Liam jön be.
- George mi a jó büdös francot keresett itt? - mutat háta mögé idegesen Sophia.
- Kérdezd anyut.- forgatom szemeim.
- Kiráz a hideg, amikor rá nézek. Majd nem tíz éve nem találkoztunk - sóhajt nagyot, mikor eszébe jut az utolsó találkozásuk. George akkor nagyon kiabált Sophiával, hogy azonnal mondja meg, hol vagyok, én meg hát természetesen náluk voltam akkor.
- Meg kéne lepődnöm, hogy ismeritek egymást régebb óta? - kérdi sóhajtva Liam.
- Nem hiszem - feleljük egyszerre Sophal.
- Vele kapcsolatban már nem lepődök meg semmin - int le Zayn, mire én oldalba bököm és sértődöttséget színlelek. Persze tudja, hogy mivel engesztelhet ki így hosszasan megcsókol.
- Apuci ne már.- visít Sora, mire mi nevetve válunk el egymástól. Zayn és Sora elmentek forrócsokiért, így Liammel és Sophiával nyugodtan tudtam beszélni.
- Jól vagy? - ül mellém Soph én pedig keserűen mosolyogva bólintok.
- Jól leszek.
- Mint mindig - mosolyog ugyan úgy Liam, majd magához ölel. - Sajnálom Hercegnő! - suttogja fülembe. Szorosan lehunyt szemekkel próbálom visszatartani kicsorduló könnyeim, amiket nehezen, de végül vissza tudtam tartani. Miután Liamék elmentek egy kicsit nyugodtan tudtam lenni a szobába, hiszen végre egyedül lehettem. Bár ez nem tartott sokáig, hiszen Louis, Eleanor és Harry lépett be a szobába. Ahogy megláttam Harryt kissé elöntött a düh, de kontrolláltam magam.
- Ha megmered bántani, megöllek és eláslak a kertbe! - fenyegetem meg, mire ő csak mosolyogva bólint egy nagyot. - Ez rád is vonatkozik! - nézek Loura, aki kissé megijedve rögtön heves bólogatásba kezdett, Eleanor pedig mosolyogva forgatta szemeit.
- Komolyan mondtam Harold! Tíz évvel idősebb vagy, ő csak egy fiatal kamasz lány. Nem fogom hagyni, hogy kihasználd - nézek ismét a göndörre, akivel egykor én is együtt voltam. Furcsa egy életünk van.
- Megígérem, hogy nem fogom kihasználni - néz rám elkomolyodva én pedig helyeslően bólintok.
- Nem zavar a kora? - kérdi Eleanor, mire Harry megrázza a fejét.
- Fiatal, de nem egészen úgy viselkedik, mint egy tizennégy éves lány. Komolyabb. Ahogyan az is, amit érzek iránta.
- Louis tőled is valami hasonló romantikus szöveget várok, hogy meggyőzz - nézek felvont szemöldökkel, összefont karokkal Louisra.
- Hát, izé. Szeretem - néz rám kiskutya szemekkel, de én ugyanúgy nézek rá. - Hülye voltam és rajta vezettem le az idegességem - sóhajt hajába túrva. - Nem fordul elő többet - néz mélyen szemeimbe, mire én halványan elmosolyodva bólintok.
- Ajánlom is.

II.évad 12.rész - Egy Nagy Nap

Hey People!:)

Meghoztam a 12.részt. A vége kissé összecsapott lett, de biztos vagyok benne, hogy örülni fogtok azért. :)

Majd jelentkezem ;)
U.i.:Kettő új folyamatos szereplő is lesz. Az egyiket "Mesi" néven lesz.Tudom, hogy az Emese magyar név így a becézése -Mesi- is az, de egy barátnőm kedvéért írtam az ő nevét, és választotta, hogy ki alakítsa azt a karaktert. 

Puszii

A rész zenéje: 

Tez Cadey - Seve

https://www.youtube.com/watch?v=MDt1Ed_Qwlo

NiSzi xx

- Elvesztettem a fonalat - sóhajt fel Liam. - Akkor szent a béke? - néz felvont szemöldökkel jobban inkább rám, mint sem a mellettem ülő Zaynre. Csak szemeimet forgatom, így Zaynre néz kérdőn.
- Amikor megjön, és rögtön megcsókol, majd utána alig szólal meg valahogy én is elvesztem a fonalat - sóhajt.
- Szerinted nem haragszom, amikor felbontod az eljegyzést? Szerinted nem érzem magam megalázva, megbántva? Te mit éreztél, amikor szakítottam veled, hm? Pedig az csak egy rohadt szakítás volt, nem eljegyzés! - igen, valahogy egészen eddig bírtam magamban tartani a dolgokat. Egyszerűen eddig tűrtem. Valóban idejöttem és csókkal köszöntöttem rögtön, de aztán nem tudtam mit mondani. Magam alatt vagyok.
- Azt hiszem nekünk eddig kellett itt lennünk - suttogja Shopia Liamnek.
- Inkább hagyjam őket itt úgy, hogy bármelyik percben képesek lennének kinyírni egymást? - válaszol szintén suttogva Liam. Figyelmen kívül hagyva őket, nézek várakozóan Zaynre, aki akármilyen gyilkos tekintettel nézek rá, tűri. Bár, nem értem hogyan. Mások ennyi ideig nem tűrik, ő azonban még mindig egyenesen a szemembe néz.
- Elsietett dolognak érzem a házasságot - mondja halkan.
- Ez jutott volna eszedbe, mielőtt megkérted a kezem - fonom össze karjaim és fordulok el tőle. És ha kiderül, hogy állapotos vagyok? Azt is "elsietett dolognak" gondolja majd?
- Sajnálom! - suttogja. Liam érzékelhette, hogy már egészen biztosan nyugodtabbak vagyunk így magunkra hagyott, amiért hálás vagyok.
- Legalább ne az utolsó pillanatokba szólj! - mondom meggyötörtebb hangon. – Ebben a hónapban már a ruhát választottam volna. Nem olyan kellemes visszavonni az időpontot a helyre. Esetleg lenne még valami, amit el kéne mondanod? - kérdem, de nem nézek ismét rá.
- Ní! - guggol le elém - Sajnálom, oké?
- Oké - sóhajtok meggörnyedt háttal nézve rá. - Rosszul esett, de nem haragszom.
- Jóvá teszem - simítja kezét az enyémre.
- Nem kell - forgatom szemeimet. - Sora?
- Niyával és Nathal intézik az esküvő utolsó simításait. Eleanor nem sokára ide hozza, hogy elkészülhessen ő is.
- Rendben - bólintok. - Megyek én is elkészülni - hajolok kissé előrébb így csókot adva Zaynnek.
- Csini legyél - suttogja, majd nyakamat kissé megharapja. Elnevetem magam és érzem, ahogyan ő is belemosolyog a nyakamba.

- Teljesítettem a kérésed? - állok Zayn elé egyik kezemet csípőmre rakva, míg másikba a retikülömet fogom. Zayn lassan fordul el szendvicsétől felém, de amikor rám néz, mosolyogva mér végig.
- Teljes mértében - von magához egy csókra. Nem vagyok teljesen biztos ebben a ruhában, de már nem lehet változtatni. Tény és való, hogy tényleg nagyon szép ez a bordó ruha, de túlságosan kiadja a...Mindenem. A hasam már kezd növekedni, ami nem csoda, ha már a harmadik hónapban vagyok. De nem csak a hasam, hanem mindenem is nagyobb. Például a csípőm egy kicsivel. Mindez nem érdekelne, annyira, ha Zayn tudná a terhességem.
- Teljesen komolyan ezt a ruhát kell felvenned? - szól Eleanor az ajtóból felvont szemöldökkel végig mutatva egyik kezével rajtam.
- Nincs más választásom - tárom szét karjaim elhúzott szájjal.
- Miért nem jó ez a ruha? - ráncolja homlokát Zayn.
- Ráncos leszel, ne csináld ezt - bök Zayn homlokára Eleanor ahogy elmegy mellettünk. Az ő ruhája pár árnyalattal világosabb és sokkal rövidebb volt, de lényegében olyan, mint az enyém. Csak, hogy ő nem terhes.
- Hol a lányom? - kérdem elnézve Zayn mellett El-re.
- Az emeletre szaladt, ahogy a házba értünk - vonja meg vállát.
- Megkeresem - sóhajtok majd Zayn arcára adva puszit sietek az emeletre. Benéztem a fiúk szobájában, amik egyébként majd nem mindegyik üres volt ugyanis a házban csak Liam, Sophia, Louis, Zayn, Eleanor, Sora és én tartózkodtunk. Eleanor és Louis egy házban, na, erre kíváncsi leszek mi lesz a vége.
 Álmomban sem gondoltam volna, hogy Sorát majd Liam szobájában találom meg, amint Sophia éppen a haját csinálja.
- Anyuci, nézd Sophia mélyen gyönyörű nyakláncot adott - néz rám csillogó szemeivel Sora és nyakában lógó nyakláncára mutat.
- Tényleg nagyon gyönyörű - guggolok le Sora elé mosolyogva, majd hálásan nézek Soph-ra. - Megköszönted neki, kicsim? - nézek ismét lányomra, aki csak nagyokat bólogat. Felállok és végig simítok ruhámon, hogy még véletlen se gyűrődjön meg.
- Gyönyörű ez a ruha - mér végig Soph majd végül jelentőség teljesen néz fel szemeimbe.
- Köszönöm! - mondom kissé bátortalanul. Nem tetszik nekem ez a tekintet, ahogyan végig nézett.
- De egy gömbölyödő pocakra azt hiszem, lassan már kényelmetlenek lesznek az ilyen ruhák - a végén elmosolyodva várja reakcióm, míg én lefehéredve állok előtte.
- Ugyan Ní - int le kuncogva. - Ismerlek már mióta. Teljesen egyértelmű, hogy észrevettem - legyint egyet. Várjunk csak, ő most azt mondta, hogy "ismerlek már mióta"? Tisztán hallottam, hogy így volt. - Tudom, hogy valami ütős terven agyaltál, hogy miként döbbenthetnél rá engem, hogy nem most látjuk egymást először mióta Liam barátnője vagyok, de ismersz - von vállat. - Én is szeretem a terveket - kacsint és kimegy a szobából. - Soraya gyere, megkeressük a ruhádat és segítünk anyunak abban, hogy csinos legyél - szól vissza az ajtóból mosolyogva lányomra. Sora kérdőn néz rám, én pedig csak mosolyogva bólintok neki így ő már szaladt is.
  Tehát Sophia tudta végig, hogy ismerjük egymást. Vagyis azt hiszem végig. Na, meg persze azt is tudta, hogy egy terven agyalok. Persze, hogy tudta, ez nevetséges, hogyne tudta volna. Felnevetek szánalmasságomon, hogy azt hittem majd pont őt sikerül átvernem, és inkább lemegyek Eleanorhoz és Zaynhez.
- Mi ez a furcsa arckifejezés? - kérdi El, aki éppen bort tölt ki magának, otthon érezve magát.
- Mindegy - intek. - Neked viszont nem kéne ilyen hamar piálnod. Várj egy kicsit, legalább egy órát várj, míg elkezdődik ez az egész - elveszem tőle az üveg bort majd a pohárban lévő kis alkoholt is kiöntöm.
- Ez az utolsó ma, hogy elvetted tőlem a piát - tartja ujját fenyegetően, felvont szemöldökkel nézve rám.
- Igenis - kuncogok. Louis sétál le a lépcsőn kezében Sorával, akinek feje már vörös a nevetéstől, viszont Louis is kissé nevet. Ezt új látni mostanában. Mosolyogva figyeltem, ahogyan Louis valamit Soraya fülébe súg, és mind a ketten nevetni kezdenek. Eleanor nem mosolygott viszont szája neki is megrándult a visszafojtott mosolygástól.
- Te híztál - mondja Louis, amikor észrevesz minket.
- Te meg elkényezteted a lányom mindenki mással együtt. Könyörgöm, azért van lába, hogy azon menjen - emelem égnek szemeim.
- Akkor is híztál - von vállat.
- Te meg bunkó vagy.
- De legalább jól nézek ki.
- Meg a nagy...Úgy értem, ezzel nem értek egyet - javítom ki magam, amikor eszembe jut, hogy Sora előtt nem kéne káromkodni ilyen szinten.
- Csinosak vagytok ti is, de nálam nem néztek ki jobban - mosolyogva von, vállat majd fordul meg és megy a nappaliban ülő Zaynhez. Már csak Liamre és Sophiára várunk.
- Eddig ember számba se vett most pedig engem is belevett abba, hogy csinos vagyok. Haladunk - mondja El és felemeli boros poharát, amit fogalmam sincs honnan szerzett végül egy húzásra megissza.
- Hogy szereztél piát? - sóhajtok.
- Szépen és ügyesen - kacsint rám. Tölt magának még egy kicsit majd ő is a nappaliba megy.
- Én nem mutatkozom veled, ha részeg leszel még a szertartás előtt! - szólok, rá miközben utána megyek, Sora pedig már rég befutott a fiúkhoz.
- Nem leszek részeg, tudod, hogy bírom a piát - szem forgatva foglal helyet az egyik fotelban és meginná a borát, de Louis elveszi tőle és megissza ő.
- Köszöntem - emeli fel a már üres poharat, amit Eleanor csak csodálkozva figyel. Zayn mellé akarnék ülni, de ő az ölébe húz, és hátulról ölel át, kezeit pedig hasamon pihenteti
- Érdekes napnak nézünk elé - suttogja fülembe Zayn majd nyakamba puszil.

*** 

A szertartás gyönyörű volt, akár mondhatnám, hogy én is ilyet szeretnék, de az még nem most lesz. Pedig, ahogyan Zaynnel összenéztünk egyértelmű volt, hogy egyre gondolunk. Kicsit nagy port kavart, hogy Sisi King volt a koszorús lány, de már csak a fiúk miatt sem jöhettem paróka és maszk nélkül.
A szertartás után egy gyönyörű kert részbe ment mindenki. Én viszont haza mentem átöltözni. Igen, nos, ezután már nem Sisiként fogok megjelenni. A fiúk, vagyis csak Zayn úgy tudja, hogy azért mentem haza, mert nem voltam valami jól. Velem akart jönni, de csak marasztaltam, ami be is vált, hiszen maradt én pedig könnyedén eltudtam jönni. Ruhámat átcseréltem egy hasonló szabásúra, mint az előző ámde sokkal rövidebb és türkizkék ruhára. Sötét sminkemet lemostam és egy sokkal halványabbat tettem fel, hajamat pedig szoros copfba kötöttem. Sietve mentem vissza az esküvőre, annak reményében, hogy ez a hirtelen váltás nem kelt túl nagy feltűnést.
Mosolyogva mentem beljebb a kis kertbe és köszöntem néhány rokonnak. Igaz persze én most csak úgy vagyok itt, mint Peter mostohahúga vagyis Zayn így tudja. Elég rizikós, de ez van.
- Nina, de régen láttalak - int mosolyogva unokatestvérem, Zafira, aki nem túl meglepően a fiúk társaságában van. Az apja igen csak gazdag, befolyásos és ezt a lánya ki is használja, minél több hírességet maga köré gyűjti.
- Zaf, drágám! - mosolygok a nálam csupán két évvel fiatalabb lányra.
- Merre voltál, édesem? - fogja meg egyik kezem és arcomra nyom két puszit.
- Társaságom akadt - kacsintok rá csábos mosollyal, hogy mindenki azt higgye az előbb éppen egy sráccal flörtöltem. Bár, lehet a kacsintás miatt többre gondolnak, de hát számít ez
- A napokban kimegyek apám birtokára. Tarts velem édes. A srácok is jönnek - int mosolyogva a mögötte lévő fiúkra, akiknek tekintetükből észreveszem, hogy nem színpatikus nekik Zafina. - És hozhatod a kis barátnődet, mi is a neve? Elena? - hangjából lenézés sugárzik, mire én kissé dühösen nézek rá.
- Eleanor a neve - sziszegi szintén idegesen Louis. Zaf ránéz, de Lou-tól csak egy gyilkos pillantást kap. Miután Zaf rájön, hogy El nem csak az én barátnőm is, hanem a fiúké is egy kedvesebb hangsúlyra vált.
- Ohh, igen valóban. Bocsánat a tévedésért - mosolyog körbe bájosan. - Szóval édesem, majd gyertek - kacsint és megint két puszit adva elmegy.
- Csak nekem nem színpatikus? - néz körbe széttárt karokkal Sophia.
- Senki sem bírja. Még a saját húga is kijelentette, hogy egy nyávogós pláza cica - kuncogok az emlékre, Soph pedig elmosolyodik.
- Kedves, csak... - kezdi Harry, de nem tudja befejezni.
- Ugyan - intem le. - Biztos vagyok benne, hogy amíg beszélt végig a melleit bámultad.
- Ja - von, vállat majd leül az asztalukhoz. - Csatlakozol? - int a mellette lévő üres székre. Tudja, hogy az Sisi helye lenne, és azt is, hogy nem nagyon tudnék maradni velük, ha nem lenne indokom. Ez az indok pedig tökéletes. Bólintva ülök le és várom meg, míg a többiek is helyet foglalnak. A fiúkkal ugyanúgy beszélgetünk, mintha nem is lenne az  különbség, hogy éppen nincs rajtam a maszk és a paróka. Eleanor nem sokkal később csatlakozik hozzánk, vagyis egyenesen ledobja magát a neki foglalt székre, pezsgős pohárral a kezében, míg reményvesztetten néz körbe.
- A legtöbb lány olyan pláza cicák, hogy behalok - sóhajt fel.
- Vigasztaljon a tudat, hogy nem kell csak pár órát még itt lenni - mondja Zayn.
- A pasik meg vagy ostobák, vagy tipikus öltönyösek. Hogy lehetnek ilyen rokonaid? - néz rám a végén sóhajtva.
- Rokonok? - kérdi Sophia az értetlent tettetve.
- Távoli. Peter távoli rokonom - mosolygok rá. Éppen ezért nem akartam megjelenni újra, megint kezdődnek a hazudozások. - Próbálkoztál már a Spanyolországban élő pasiknál? Ott akadnak jók is - nézek ismét Eleanorra. Mosolyt erőltetve magára bólint, és már siet is el.
- Minek adsz neki tanácsokat, hogy kiknél próbálkozzon? - néz rám idegesen Louis. - Nem mintha érdekelne - motyogja elfordított fejjel.
- Most mit féltékenykedsz? - kérdem én is kissé idegesen. Ő adta a lovat Eleanor alá, hogy végül a lány mondja ki azt, hogy vége. Ha vissza akarja kapni őt, tegyen érte.
- Egyáltalán nem vagyok féltékeny - néz a szemeimbe mélyen.
- És még a szemembe is hazudsz - mosolygok rá gúnyosan. Annyira felidegesített, hogy észre se vettem a mellettem ülő Zayn kezét ami, megnyugtatóan simogatja combom. Kissé ledöbbenek, de végül rendezem arcvonásaimat és megpróbálom lefejtegetni kezét a lábamról, de ő csak összefűzi ujjainkat. Óvatosan húzom el tőle és válaszolok a Niall által feltett kérdésnek.

- Kezdek idegrohamot kapni - rázza fejét Sophia.
- Miért? - kérdem még egy kis sütit tömve magamba.
- Annyi itt az ostoba ember - jelenti ki, én pedig felnevetek.
- Ez így szokott lenni, ha a család előkerül.
- Nem úgy értem. Még a srácok sem az én kategóriáim - rázza a fejét.
- Ismerlek, tudom mennyire zavaró néha. De máshol, más körülmények között nőttünk fel mind a ketten. Nem haragudhatunk rájuk, mert nekik jobb volt néhány dolog - mondom halkan.
- Tudom - motyogja sóhajtva. - Szóval...hogy tervezted, hogy majd a kis csaj apjának a birtokára mentek? Zayn nyilván Sisit is szeretné vinni, és téged hívtak kedvesem nem Sisit.
- Hirtelen haza kell utaznom anyuhoz - vonok vállat. - Elfogadható indok, nem?
- Tökéletes - bólint, majd feláll és engem is felhúz, majd a táncoló emberek közé vezet. Önfeledten boldogan táncolok, régen voltam ilyen felszabadult. Nem volt szükségem alkoholra, amit mellesleg nem is ihatok, végre igazán jól éreztem magam. Pedig ha belegondolok, hogy nekem egyhamar ilyen esküvőm nem lesz rosszul kéne éreznem magam, de nem most, nem ma este.
- Régen láttalak kincsem! - suttogja fülembe egy mély hang, ahogyan táncolok, ő pedig csípőm öleli.
- Mit csinálsz itt? - ugrok ki karjai közül, vele szembe állva.
- Csak eljöttem megnézni ezt a csodás esküvőt. Mellesleg kísérő vagyok - int mosolyogva Zafira felé.
- Te mocsok! - sziszegem összeszűkített szemekkel. - Ne merészelj a közelembe jönni! - mondom, majd elmegyek mellette, de mikor meghallom, mit mond, megtorpanok.
- Nem is te vagy a célpontom. A kis Soraya igazán tüneményes kislány - Minden akaraterőmet össze kell szednem, hogy erre nem mondva semmit menjek az asztalunkhoz, hiszen látom, hogy Sora ott van az apjával biztonságban. Ő csak hazudik, Zayn végig Sorával volt, minden egyes mozdulatára figyelt.
- Hazudsz Christopher, mint mindig - fordulok hátra félig majd sietve az asztalhoz megyek. Zayn furcsán méregetett, de nem szólt semmit, Louis pedig próbálta felvenni velem a szemkontaktust csakúgy, mint Harry is. De egyikük szemébe se néztem viszont még egy kis pezsgő annál jobban csábított. Viszont tudom, hogy nem ihatok.
Harry jó ideig figyelt engem, látszódott rajta, hogy aggódik viszont inkább nem szólt hozzám. Niall egy lánnyal volt, akit végül nekünk is bemutatott. Mostanában vele randizgat, boldognak tűnik mellette. A lánynak, vagyis Mesinek hasonló barna szeme van, mint Sorának, és kissé göndör, barna haja. Niall nem sokat mesélt még róla, de biztos vagyok benne, hogy nem csak én akarom majd kifaggatni őt az esküvő után. Liam amikor nem Sophiával volt, akkor próbálta visszafogni a fiúkat, hogy kevesebbet igyanak, Soph pedig velem volt máskor. Louis volt a legviccesebb és egyben legfurább. Végig szemmel tartotta Eleanort és akárkinek egy olyan mozdulata volt felé, ökölbe szorította kezeit, vagy már éppen mozdult, hogy lehámozza a lányról a fiút, de végül még sem tette meg. Eleanor pedig mindezekből semennyit sem vett észre. Zayn végig Sorával volt, de aztán Nath elvitte a kislányt, mondván dicsekedjen vele a rokonoknál. Így hát ezért van, hogy Zaynnek sikerült rávennie engem, hogy táncoljak.
- Nem tudok táncolni - hazudtam miközben vállaira téve kezem dülöngélünk.

- Miért, te ezt amúgy annak nevezed? - kérdi csábos mosolyát megengedve felém. Szemei megcsillantak a következő percben pedig csak egyik kezemnél fogva pörget meg, végül pedig háttal vagyok neki. Csodálkozva nevetek fel és nézek rá hátra, míg ő csak mosolyog. Állát vállamon támasztja meg, és így dülöngélünk tovább. Kezei lecsúsznak az enyéimtől, hasamnál fog tovább. Kezeimet övéire teszem, lehunyt szemekkel döntöm fejemet az ő fejének.
- Már nő a pocakod - suttogja, mire kipattannak szemeim és abba hagyom az álmodozást.
- Tessék?
- Legutóbb beszéltük, hogy terhes vagy. Már nő a pocakod - magyarázza nyugodtan.
- Igen, valóban - motyogom.
- Miért lettél ideges? - suttogja fülembe, amitől önkéntelenül is kicsúszik számon egy sóhaj.
- Nem vagyok ideges - összeszedve magam válaszolok.
- Lekérhetem? - hallok meg egy hangot és gyorsan kapom fejem arra. Nem mutatok semmiféle érzelmet, amikor apámat látom meg. Zayn kérdőn néz rám, mire én csak egy halvány mosollyal bólintok.
- Biztos vagyok benne, ha tudná az igazat nem engedett volna ilyen könnyen - szólal, meg George, mikor Zayn hallótávolságon kívül van, ő pedig már derekamat fogja. Megjegyzésére nem szólok, semmit csupán feje mellett nézek el.
- Miért vagy itt? - nézek rá felvont szemöldökkel.
- A fiam esküvője, itt lehetek - von vállat.
- Úgy értem a városban miért vagy? Hiszen évekig Franciaországba éltél.
- Tájékozott vagy - bólint elismerően, én pedig vállat vonok. - Hányadik hónapban is vagy? - tér el egy másik témára.
- Harmadik - motyogom. - Tájékozott vagy - mondom gúnyosan mosolyogva. Megforgatja szemeit, de nem mond semmit.
- Ellenben a vőlegényeddel, én az vagyok.
- Nem a vőlegényem - hajtom le fejemet.
- Tévedett, ezt ő is tudja. Ahogyan minden mást is tud, hisz nem véletlenül figyeli minden mozdulatomat most is - eddig lehajtott fejemet most felé kapom és értetlenül összevont szemöldökkel nézek rá. - Nem hülye ez a fiú, kislányom. Nem vak. Hiába tetteti annak magát, nem az. Lehet még magának sem vallotta be az igazat, de tudat alatt mindent tud - néz mélyen ugyanolyan kék szemeimbe, mint az övéi
- Nem. Nem tud, semmit és ez jobb is így - mondom határozottan, majd leengedem karjaim róla így ő is elenged. Asztalunk felé sétálok, amíg Zaf meg nem állít.
- Hogy szedted te fel ezt a híres fiú bandát? - fonja össze karjait maga előtt és csak, hogy játszhassa, magát mosolyt erőltet magára.
- Eleanor által - mosolygok rá erőltetetten én is.
- Hmm, csak a rokonom vagy - kacsint, és már megy is tovább. Megforgatom szemeimet és inkább leülök Louis mellé, aki még mindig Eleanort nézi.
- Meddig fogsz csak itt ülni és bámulni, ahelyett, hogy odamennél és kibékülnétek? - kérdem sóhajtva.
- Nem érdekel, mit mondasz - válaszol, és még tölt magának pezsgőt.
- Ahogy akarod - vonok vállat, majd körül nézek a helységen. A legtöbben süteményeket esznek, alkoholt isznak, vagy éppen táncolnak. Nem sokan vannak, akik az asztaluknál ülnek.
- Nina, gyere - biccent fejével egy kicsit Zayn, kedvesen mosolyogva. Viszonozva gesztusát állok fel és követem, míg ő egy kicsit eldugottabb részre vezet, ami mégis gyönyörűen ki volt világítva így este a sötétbe.
- Miért hoztál ide? - kérdem, mikor már percek múltán sem szól semmit. Leül a fűbe, felhúzza térdeit és azokra támaszkodva mered maga elé.
- Zayn - szólítom meg halkan, majd leülök mellé. Kezdek aggódni érte. Mikor mellé ülök, rám néz. - Miért hoztál ide? - kérdem ismét.
- Nem tudom, fogalmam sincs. Én csak... - nem fojtatja, megint elkezd maga elé meredni és gondolkozni. Bár tudnám, min gondolkozhat ennyire. - Még érzek irántad valamit - suttogja, bennem pedig megakad a levegő. Képtelen vagyok erre válaszolni. Lehetetlen, hogy erre bármit mondanom keljen. Örülök, egyben aggódok emiatt. De válaszolni még se tudtam. Pedig ez volt a tökéletes lehetőség. A tökéletes pillanat. A tökéletes pillanat, hogy megtudjon mindent. Kezdve azzal, hogy ki vagyok, az öt évvel ezelőtti dolgokat, Sorát és azt, hogy terhes vagyok, ami úgyis nem sokára ki fog derülni, hiszen tényleg látszik már a hasamon. De nem. Én helyette csak elszaladtam. Egyenesen be, egy teljesen másik társaságba.
- Nina! - ugrik nyakamba Zaf húga, Nerea.
- Rea! - ölelem magamhoz mosolyogva a kamasz lányt. - Hiányoztál húgi!
- Te is nekem nővérkém! - puszilja meg arcom, majd elhúz a pulthoz, ahol italok vannak. Rea könnyedén ugrik a pult mögé és mosolyogva kérdi, hogy mit kérek.
- Rád bízom, de ne legyen benne alkohol - mosolygok, mire ő már készíti is. Van tehetsége hozzá, hiába csupán csak tizennégy éves.
- Na, és hogy vagy? Zayn? - vonogatja a szemöldökét.
- Barátnője van, Rea - csóválom fejemet, de ő csak vállat von.
- A mi családunkban ez mióta probléma? Tudtommal Natalie is Zayn barátnője volt valamikor, most meg Peter felesége - Igaza van, a mi családunknál sosem volt probléma, ha valakinek volt már valakije. Megszerezzük magunknak, amit akarunk. De az a baj, hogy nem csak Én szereztem meg Zaynt, hanem Sisi is.
- Ez bonyolult - mosolygok rá keserűen.
- Vagy csak kerülöd a nyilvánvalót - forgatja szemeit. - Tudod nyílt titok, hogy terhes vagy - hajol közelebb és suttogja. Döbbenten nézek rá, Rea pedig vadul bólogat. - Az egész család erről beszél, igazán jó kis pletyka Katherina után. Hiszen te maga a megtestesült ártatlanság voltál eddig - vigyora nagyobb lett. Persze, hisz eddig ő volt jobban a fekete bárány a vadságával, most pedig én. Még ha tudnák az igazat, még milyen fekete bárány lennék. A családunk jobban szereti a minta család gondolatát, habár nem vagyunk ilyenek.
- Hát ez szuper - mosolygok keserűen.
- Nyugi, nem sokára más lesz - von vállat Rea. - Zayn téged néz. Már percek óta - néz el mosolyogva vállam felett.
- Szuper - sóhajtok. - Szerinted mikor lesz vége?
- Az esküvőnek? Nem tudom, órák kérdése. De te leléphetsz azzal az indokkal, hogy Sorát haza kell vinni.
- Ez igaz, köszi, az ötletet - mosolygok rá majd egy puszit adva arcára és megölelve őt megyek Sorához.
- Fáradt vagy Picur? - guggolok le a széken ülő kislányhoz. Álmos tekintettel néz rám és bólint egy nagyot. - Gyere, menjünk haza aludni - veszem fel ölembe majd Zaynhez megyek. - Fáradt, haza viszem, ha nem probléma. Sisi otthon van, nem? - kérdem, eljátszva mintha nekem az égvilágon semmi közöm nem lenne Sorához.
- De - bólint kissé döbbent arccal.
- Akkor, szia - mondom és elindulok ki Sorával. - Jól érezted magad Kicsim? - adok, puszit arcára mikor beültetem a hátsó ülésre Sorát. Nem válaszol csak fáradtan bólint kicsit mosolyogva.

   Haza mentünk vagyis Zayn lakására, ahol miután Sorát lefektettem elpakoltam mindent. Amikor legutóbb elmentem kicsit nagy rumlit hagytam magam után a sietségben. Eleanor írta az üzenetet két órával később, hogy Zayn elindult haza így a konyhába mentem és csináltam egy forró csokit, amíg vártam rá. Mikor leültem a kanapéra a tévét kapcsolgatva, akkor jött meg Zayn is.
- Szia, Baby - ölel magához, mikor leül mellém és magához húz.
- Szia Zaynie. - kuncogok. Bele puszil nyakamba, amitől remegés fut át rajtam ő pedig ezt észrevéve halkan nevet. - Milyen volt?
- Nélküled rosszabb. - sóhajt közbe elveszi italomat és beleiszik.
- Te kis hazudós - kötekedek nevetve.
- Az nem az én posztom - forgatja szemeit nevetve. Hirtelen elkomolyodva kulcsolja kezeit hasamra. - Te jól vagy? Nem voltál rosszul miután haza jöttél? Ugye minden rendben? - kérdi féltően, amin csak halkan nevetek, olyan aranyos.
- A lehető legjobban vagyok.

- Nina édesem - köszön mosollyal arcán Zaf jó pár méterrel arrébb.
- Valaki nyírja ki - motyogom, majd műmosollyal arcomon sietek Zaf elé. - Zaf drágám! - adok arcára két puszit. Zaf ahogy észre veszi a fiúkat nekik is köszön, majd megerőltetve magát Eleanorhoz is menne köszönteni, de barátnőm gúnyosan mosolyogva fonja össze karjait.
- Ugyan Zafira. Köztudott, hogy utálsz és ez viszonzott. Ne játszd el, hogy örülsz nekem. Csak azért tűrsz meg, mert híres vagyok, és Nina barátnője vagyok - Zaf leesett állal néz, rá végül összeszedi magát és megfordul nem foglalkozva Eleanorral. A fiúk mosolyogva figyelték a jelenetet, majd Zaf körbe vezetett minket.
- Szóval, ki akar lovagolni? - néz ránk Zaf. - Nina a lovad még mindig meg van nálunk - néz rám, de én csak keserűen mosolyogva rázom a fejem.
- Ninának jobb lenne, ha nem lovagolna - szólal meg Zayn most először, hogy itt vagyunk.
- Oh, hát persze, elnézést. Elfelejtettem, hogy Ninát felcsinálták - mondja kissé gúnyosan.
- Szeretnéd, hogy anyuéknak elmondjak én is egy-két dolgot? Még egy ilyen és akár ki is pakolhatnak a házból - szólal meg Zaf háta mögül Rea, aki egy fekete lovon ül. Mint valami megmentő, ráadásul lóháton is van. Zaf erre nem reagál semmit, de feje vészesen vörösödni kezd.
- Szóval ki akar lovagolni? - néz a többiekre mosolyogva Rea.
- Kit tisztelhetünk a hölgy társaságában? - kérdi Harry, miközben lesegíti Reát a lóról.
- Nerea Vega - nyújtja felé kezét Rea, amire Harry egy puszit ad. - Te pedig Harry Styles - mosolyog bájosan Rea. Ismerem ezt a nézést.
- Örülök a találkozásnak Nerea - néz mélyen szemeibe Harry.
- Styles tűnés a kamasz unokatesómtól! - szólok, közbe mielőtt még kialakulna közöttük valami. Harry huszonöt éves. Tizenegy évvel idősebb Reánál, azért ez sok.
- Megmutatom a lovakat - mondja mosolyogva Rea majd lovát magával véve megy az istálló felé. Csupán azért hagyta figyelmen kívül, amit mondtam, mert ahogyan ment bevetett mindent, hogy mind az öt fiú nyál csorgatva nézzen utána. Kár volt minden ilyesmire megtanítanom.
- Kisasszony fogd vissza magad! - szólok utána anyáskodóan.
- Hagyd már - kuncog Eleanor. - Mintha te ennyi idősen nem ezt tetted volna.
- De az én voltam! Én több mindent megéltem akkor már, mint ő - nézek féltően Rea után.
- Törődj bele, hogy ő ugyan olyan, mint te voltál anno - von vállat El, majd Rea után fut. 

- Te is látod, amit én? - kérdi Zayn követve példámat és ő is fel ül a fa kerítésre miközben a többieket nézzük.
- Mire gondolsz?
- A kialakuló kapcsolatokra.
- Abból kettőt is látok - legyintek. - Louis le sem veszi Elről a szemét. Nem hiába, a lovaglás általában szexi a pasiknak. Eleanor meg élvezi, amit szépen betanítottam neki már mióta. A másik meg Rea és Harry, ami nagyon nem tetszik - rázom a fejem rosszallóan.
- Miért, hány éves Rea?
- Tizennégy. Tíz év túl sok - rázom fejemet ismét.
- Hagyd őket. Lehet nem is lesz, semmi csak most elvannak, lehet, szerelmesek lesznek egymásba. Békén kell őket hagyni, ha bele szólsz, csak jobban akarják majd. Tudod a tiltott gyümölcs, mindig édesebb - von vállat.
- Igazad van - sóhajtok majd arcára nézek. Nagy a késztetés, hogy hozzá bújjak, de ezt jelenleg nem tehetem meg.
- Ki kér enni? - kérdi hirtelen Rea. Természetesen mindenki éhes volt így bementünk a házba enni. Rea és én össze kreáltunk, egy egyszerű ételt és szokásunkhoz híven ez is spanyol étel.
- Tetszik Harry - suttogja Rea megdörzsölve arcát.
- Gondoltam - sóhajtok bólintva.
- Úgy értem, kezdem megszeretni.
- Igen, ezt is sejtettem - bólintok ismét.
- Mit csináljak?
- Beszéljetek meg egy másik időpontot, amikor csak ketten is találkoztok.
- De túl idős hozzám - néz rám kissé elgyötörten.
- Nem olyan idős, csak még te vagy a nagyon fiatal. Úgy értem pár év múlva ez már nem lesz olyan sok. De ismerem Harryt, és ha igazán kedvel, akkor minden rendben lesz. Csak kérlek, ne feküdj le vele rögtön - teszem kezemet az ő kezére, miközben ő bólogatni kezd.
- Nem fogok.
- Na, gyere, etessük meg ezeket - mosolygok, amitől ő is elmosolyodik. A fiúknak, mint mindig most is nagyon ízlik az étel. Louis sokáig nézte Eleanort most is, ami szerintem már Eleanornak is feltűnt, mivel kényelmetlenül kezdett el fészkelődni. Nem értem miért figyelte Eleanor minden egyes mozdulatát.
- Elmondanád, miért bámulsz ennyire? - fordul hirtelen Lou felé El, idegesen.
- Csak - von vállat hanyagul Lou.
- Csak? - kérdez vissza lesajnálóan Eleanor. - Ez nem válasz! - néz továbbra is a mellette ülő fiúra Eleanor.
- Miért ne nézhetnélek?
- Mert zavar - túr hajába Eleanor.
- Választ akarsz? - kérdi felvont szemöldökkel, mire El bólint. Louis felé hajol és szája sarkába ad egy gyors puszit. Eleanor elsőnek ledöbben, de végül reagál. Lou ölébe ül, és úgy csókolja meg miközben a fiú hajába túr.
- Szeretlek Eleanor - suttogta Louis mikor elváltak egymástól.
- Szeretlek Lou.