II.évad 8.rész - A múlt visszacsap

 Drágáim! 

Kis késéssel -na jóó sok késéssel, pontosan 1hét késéssel- de meghoztam a részt. 

Ezúttal szeretném megköszönni a 30 feliratkozót és a több, mint 15000 oldalmegjelenítést és az új díjat, amit holnap jobban megnézek. 

Remélem tetszeni fog a rész! 

Puszi

A rész zenéje:

Bea Miller - Force of Nature

https://www.youtube.com/watch?v=ynw0fGVZcU0&feature=youtu.be

NiSzi xx

- Tudjátok, mi lenne jó? - csillannak fel Louis szemei és felpattant a székről. Olyan gyorsan tette ezt, hogy az ölében ülő Sora majd nem leesett onnan, de -szerencséjére- még időben elkapta.
- Na, mi? - kérdi Eleanor kissé unottan. Valamin összekaptak, de nem tudni, hogy min. Ennek már két napja.
- Még egy turné a híres Sisi Kingel! - néz rám csillogó szemekkel.
- Ez nem rossz ötlet leszámítva, hogy évekig szüneteltem kétlem, hogy ugyan annyi rajongóm lenne még és van egy lányom. Tudod nem a megfelelő időpontot találtad erre ki - intem le, így kissé alább hagyott a lelkesedése szegény kék szemű barátomnak.
- A rajongók ugyan úgy megmaradtak. Sora pedig ellenne velünk. Lux is volt már így turnén - mosolyog Liam kedvesen.
- Akkor másképpen mondom. Esküvő hada jön nem sokára. Kezdve a bátyámékkal, aztán elmondok Zaynek mindent. Nem tervezem ezt a turné közepén megtenni.
- A mi esküvőnket kihagytad - szólal meg a mellettem ülő Zayn.
- Mert nem vagyok olyan biztos abban, hogy akarod, még ha megtudod az igazat - nevetek fel keserűen.
- Majd meglátjuk - motyogja elfordított fejjel.
- A turné akkor is felejtős - fonja össze karjait Eleanor. - Nekem se olyan kellemes ám hónapokig itthon ülni és várni rátok - fordítja el fejét. Veszekedtek Louval, de egyértelmű, hogy ezt neki címezte.
- Akkor turné kilőve - von vállat Lou. Tekintete végig Eleanoron van, aki ezt észre sem veszi. Alsó ajkát beharapva nézi a férfi, aki legjobb barátnőmet már lassan tíz éve boldogítja. Louis tekintetében valami különös van. Izgatottság, félelem mégis csodálat a lány felé. A félelmet nem tudom hová tenni.
- Eleanor Calder! Kérszen állsz? - áll fel sietősen Lou és Sorát lerakva a helyére, sétál a lány elé. Eleanor előtt körülbelül két méterre áll meg.
- Mégis mire? - vonja fel fél szemöldökét Eleanor.
- Arra, hogy a feleségem legyél - Louis mosolyogva mondja, míg a szobában mindenki más csodálkozva néz rájuk. Még El is ledöbbenve néz Loura.
- Válaszolj! - szólal meg izgatottan Sora, ami megmosolyogtat. A többiek leszoktatták arról, hogy nénizze és bácsizza őket, úgy bánnak vele mintha a saját lányuk lenne.
- Igen - nyögi ki végül El mosollyal az arcán, könnybe lábadt szemekkel. Louis mosollyal ajkain lép közelebb Eleanorhoz megragadja derekánál fogva és húzza magához egy csókra. Két napig haragba voltak végül aztán lánykérés lett belőle. Csak úgy, mint Zaynnél és nálam, csak mi a haragot egy hétig tartottuk.
- Nekünk ez miért nem sikerült ilyen látványosra? - motyogom Zaynnek mosolyogva, mire ő mosollyal arcán, felvont szemöldökkel néz rá.
- Egymás agyát húztátok, majd négy évig szenvedtetek. Nem volt ez elég látványos? - nevet kínosan Harry.
- Igaz - felelem majd Zayn ajkaira nyomok egy apró puszit. Louis ezután barátnőm ujjára húzta a gyűrűt, ami az esküvői gyűrűkhöz hűen gyönyörű volt.
- Gratulálok! Ideje volt már - nevetek, de azért megölelem mind kettejüket. - De figyelmeztetlek titeket, nem lesz dupla esküvőnk! - szólok rájuk mosolyogva. Eleanor elneveti magát, majd még egyszer nyakamba veti magát. A lány, aki nyolc éve legjobb barátnőm, most férjhez fog menni, csakúgy, mint én. Ennél jobb már nem lehet.

Nagyon nem vagyok jól. Szédülök és hányingerrel görnyedek a vécé fölött. Nem értem mitől lehetek rosszul, de Zaynnek eszemben sincs szólni. Nem akarom, hogy aggódjon értem.
- Baby, jól vagy? - szól be a zárt ajtó mögül Zayn.
- Persze, egy pillanat és megyek - mondom ráerőltetve magam a jól létet. Felállok, de rögtön megszédülök. Rendben kell, hogy legyek. Hiszen most tartunk egy kis ünnepséget Eleanor és Louis miatt. Petert és Nataliet is sikerült elrángatnunk, ha ők eltudnak jönni, nekem is jól kell legyek.
- Itt is vagyok - mosolygok Zaynre, amikor kilépek a fürdő ajtaján.
- Biztos jól vagy Baby? - karolja át derekam.
- Jól vagyok Zaynie, ne aggódj - mosolyogva adok csókot ajkaira. Mosolyogva kulcsolja össze ujjainkat és megyünk a többiekhez, ahol Sora hozzánk rohan, én pedig az ölembe veszem. Hirtelen felismerés ér, akkor voltam ilyen rosszul utoljára, amikor...Amikor Sorával voltam terhes. Megint terhes lennék? Elképzelhető, hisz többször voltam együtt Zaynnel. De ez még nem olyan biztos. Kell nekem egy teszt vagy inkább rögtön orvoshoz kéne elmennem. Amíg nem vagyok, biztos benne nem mondom el Zaynnek, nem akarom azt, hogy ha még sem igaz, akkor rossz legyen neki. Vagy ha mégis terhes vagyok, akkor ne legyen akkora sokk.
- Sápadt vagy Nina. Baby, nem vagy jól - rázza fejét Zayn megállva előttem. A hangzavartól, amit a többiek okoznak alig értem, amit mond.
- Zaynie - mosolyogok rá - teljesen jól vagyok.
- Nem lenne jobb, ha elmennél egy orvoshoz? - kérdi aggódva.
- Ha az megnyugtat, akkor elfogok menni, de nem ma - mosolygok rá, majd miután ő is rábólint, kikerülöm őt és a többiekhez sétálok.
- Téged is lehet látni? - kérdem csípőre tett kézzel Peter elé állva.
- Az asszony nem enged el - neveti el magát, de nem sokkal később tarkóján csattan Nath keze.
- Engedlek, csak nincs időnk - forgatja szemeit Nath.
- Remélem, már intézitek az unokahúgomat, vagy öcsémet - kacsintok rájuk mosolyogva.
- Igyekszünk - mondja Peter.
- Részleteket ne! - szólok rá nevetve, majd leültetem, Sorát a kanapéra én pedig a konyhába megyek, ahol Eleanort találom.
- Na, milyen érzés tudni, hogy hamarosan összeházasodtok? - lököm meg vállammal az övét, mosolyogva.
- Csodálatos! - sóhajt mosolyogva, elcsodálva gyűrűjét.
- Üdv a világomba - nevetek csendesen, kezem pedig automatikusan hasamra csúszik. És ha mégis terhes vagyok? Megint? Ismét Zayntől? Ez hülyeség, persze, hogy Zayntől.
- Hé, te jól vagy? Minden oké köztetek? - zökkent ki gondolataimból El.
- Persze, minden a lehető legcsodásabb - bólogatok mosolyogva, majd közelebb hajolok hozzá. - Azt hiszem, terhes vagyok - suttogom, majd alsó ajkamba harapok. Eleanor leesett állal néz, rám végül boldogan ölel magához.
- Gratulálok csajszim! - ölel, szorosan majd elenged. Csöngetnek, így már indulnék ajtót nyitni, de Niall megelőz.
- Nyitom! - kiálltja el magát a nappaliból.
- Hát a turné így akkor végkép nem jöhet szóba - kuncog El, amin én is elmosolyodom.
- Zayn is aggódik, a rosszul létem miatt szóval majd elmegyek orvoshoz. De úgy is úgy terveztem, hogy elmegyek. - vonok vállat mosolyogva. Eleanor mosolyogva bólint, majd egy tál popcornal elindulunk vissza a többiekhez. El is feledkeztem már, hogy csengettek, de amikor kiértünk a nappaliba megláttam, hogy milyen vendégünk is érkezett.
- George - motyogom idegesen. A szobában a kellemes hangulatból feszült lett. Eleanoron, Peterön és rajtam kívül mindenki értetlenül néz.
- Nina - mosolyog lágyan apám. Mély, reszelős hangjától kiráz a hideg és önkéntelenül is az az este jut eszembe, amikor utoljára láttam őt. Elfog a remegés és Sorára veszek egy pillantást. Féltem őt, az anyai ösztönöm automatikusan előjön.
- Mit akarsz itt? - kérdem feszülten. Próbálok határozott lenni, hangom mégis megremeg.
- Miért ne látogathatnám meg a gyerekeim? - kérdi, amivel Peterből egy lesajnáló nevetést hoz ki, én
pedig felvont szemöldökkel nézek rá.
- Mert egyikünk sem kíváncsi rád - felel helyettem Peter. Ismét Sorára pillantok, akit már Eleanor tart kezében szorosan ölelve, mint ha egy pajzs lenne a kicsi lánynak.
- Kérlek - néz rám apánk, könyörgő tekintettel. Közelebb lép én pedig hátrálok. Még most is félek tőle, igen határozottan félelem az, amit érzek. De már nem is magam miatt aggódok. Inkább amiatt, hogy Soraya egy ilyennek legyen a szemtanúja, és ha mégis terhes vagyok, akkor a bennem növekvő kicsit is féltem. Még a végén neki is baja esne.
- Csak bocsánatot akartam kérni. Megismerni az unokám és a gyerekeim jövendőbelijeit - mondja mélyen szemembe nézve. Nem bírom tartani a szemkontaktust, elfordítom fejemet egyenesen Zayn felé. Látja a tekintetem. Látja, mi van benne, a félelmet, az aggódást. Éppen ezért jön hozzám és birtoklóan öleli át derekamat.
- Zayn Malik, Nina vőlegénye - nyújtja kezét apám felé feszülten. - A lányunkat pedig kétlem, hogy Nina is engedné, hogy megismerje - teszi hozzá. Ezzel nyilván elérve, hogy ne kedvelje túlzottan apám őt. Nem izgat, ha nem kedveli. Most jön az a rész, amikor apám mutatkozik be. De ő Weyble. Ha ezt elmondja Zayn tudni fogja, ki vagyok. Kétségbeesetten nézek apámra, aki ezt észre is veszi. Segítenie kell, nem árulhat el.
- George vagyok, Nina apja. Ahogy elnézem a lányom nem igen mondta el az igazi kilétét én pedig nem fogom elárulni őt - néz végig Zayn szemébe majd halványan mosolyogva rám néz, de én csak érzelem mentesen nézek rá. Nem leszek hálás emiatt. Az apám. Kötelessége mellettem állni és segíteni. Apánk jelentőségteljesen néz Peterre, de ő csak fejét rázza, és maga mögé húzza Natalie-t egyértelművé téve, hogy ő nem fogja bemutatni a menyasszonyát.
- Szerintem lassan menned kéne - szólalok meg kimérten. Komolyan minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy hangom ennyire határozott és kimért legyen, remegés nélkül.
- Igen, valóban - motyogja apánk szomorúan. - Remélem, még találkozunk - jön közel hozzám én pedig csak azért nem hátráltam, mert mellettem volt Zayn. Feszülten állok, míg ő közelebb hajol és arcomra ad egy puszit. Érzem, amint Zayn keze jobban tapad hozzám, még sem húz el tőle igazán. Apám ellép tőlem majd szomorúan mosolyogva rám nézett és elhagyta a házat. Csak bámulok, magam elé nem tudok megszólalni. Sora ismét hozzám szalad, de most Zayn veszi ölébe. Rámosolygok kislányunkra. Nem erőltetett mosoly, őszinte nyugodt mosoly. Őrülök, hogy nem került a nagyapja közelébe. Elég lesz neki csak Yaser nagypapaként, nem akarom George-t a közelébe látni. Adok kislányom arcára egy puszit, majd eltávolodom tőle és Zayn ölelő karját lefejtem magamról.
- Elnézést - motyogom, majd az emeletre sietek. Szobánkba sietek és ott az erkélyre megyek. Nem akartam Eleanor és Louis boldogságát tönkre tenni, de most képtelen lettem volna ott maradni.
- Baby - hallom meg Zayn hangját hátam mögül. Sóhajtva hajtom fejemet kezeimre, amik a korláton pihennek. Lehunyt szemekkel érzékelem amint Zayn magához húz, és hátulról ölel át.
- Minden rendben lesz Baby, itt vagyok nem lesz semmi baj - csitítgat, amikor feltör belőlem a zokogás. Nem kérdezte, hogy jól vagyok-e, amiért hálás vagyok. Hiszen nyilvánvaló, hogy nem vagyok jól. Nem szólalok meg, nem tudnék mit mondani, de ő aranyos dolgokat súgva fülembe vigasztal és simogatja hátamat.
Apám nyolc éve nem keresett mégis minden egyes napomat borzalmassá tette. Nem tudtam soha feldolgozni, hogy apám elment. Én voltam régen az ő "Kis Hercegnője", de ez egyik napról a másikra változott. Mostanra pedig már senkije se vagyok. Csak egy ember, aki gyűlöli. Nem mondtam senkinek. Soha senkinek se mondtam, hogy meddig is vártam, hogy egy nap visszajön, bocsánatot kér és minden ugyan úgy lesz, mint régen. Ebben reménykedtem nap, mint nap. Hetekig csak ültem a szobámba és néztem ki az ablakon, hátha visszajön. Az azután következő két évben még reménykedtem. Végig élt bennem a remény, hiszen két év nem nagydolog, akkor még megtudtam volna neki bocsátani. De amikor a harmadik év kezdődött minden reményem elszállt. Akkor ismertem meg a fiúkat jobban. Azért voltam akkoriban még keményebb. Mert már letettem arról, hogy az apámat valaha újra látni fogom.
Nem akarom, hogy Sorával is ugyan ez legyen. A legrosszabb, hogy meglehet, hogy ez legyen. Hiszen ha Zayn megtudja az igazat, akkor nem olyan biztos, hogy akar még látni minket. Engem. Félek, nagyon félek.
- Kérlek Zaynie. Ígérd meg kérlek, hogy te nem leszel ilyen apa! Te nem fogsz elhagyni minket, nem fogod megütni egy gyerekünket sem. Nem fogod bántani Sorát sem, sem pedig senki mást a családunkból - kérlelem sírva, pedig már némileg kezdtem megnyugodni.
- Soha Baby, soha nem tennék ilyet! Megígérem, hogy nem hagylak el titeket és nem fogom egy gyerekünket sem megütni - fülem mögé nyom egy puszit, majd végig puszilja nyakamat nyugtatásképpen, ami segít is.
- Elrontottam a bulit. Ez Elről és Louról kellett volna szólnia - mosolygok keserűen.
- Nem a te hibád édes. Majd máskor megünnepeljük őket - szorít magához még inkább. - Gyere be, pihenj le egy kicsit – mondja, majd bevezet a szobába. Becsukja az ajtót, amíg én befekszem az ágyba. Zayn hátam mögött van és szorosan hozzám bújva fekszik mellém. Karját hasamon pihenteti, míg én saját kezemet az ő kezén helyezem el.

- Végre! - sietek régen látott férjem felé. Mosolyogva rakja le táskáját és áll meg én pedig szaladok felé, figyelmen kívül hagyva, hogy egy repülőtéren vagyunk.
- Soha többet nem engedem, hogy turnéra menj! - adok még egy apró csókot ajkaira.
- Hát az kár, mert az a karrierünk végét jelentené - nevet fel a mellettem álló Harry.
- Szia, Harold! - ölelem át nevetve.
- Ajánlom, hogy a kedvenc keresztlányom jól legyen! - áll elém Louis köszöntésképpen.
- Csak úgy, mint az én drága keresztfiam - ölel át fél karral Niall.
- De azért reméljük, hogy a mi Hercegnőnk is jól van - jelenik meg mosolyogva Liam.
- Biztosíthatlak benneteket, hogy Sora, Enrique és én is jól vagyunk - mosolygok, rájuk majd mindannyijukat átölelem.
- Suliba vannak? - ölel magához Zayn derekamnál fogva. Utazó táskáját megemelve ismét megindul immáron velem együtt. A kocsiba ülünk, amivel engem is idehoztak majd elindulunk.
- Igen, mint minden normális gyerek - forgatom szemeimet mosolyogva.
- Az én gyerekeim. Biztos vagy benne, hogy normálisak? - kérdi, amin még inkább mosolyognom kell.
- Mi a kicsik sulijához megyünk - szól előre Zayn a sofőrnek, aki csak bólint egyet és Soráék iskolája felé veszi az irányt.
- Hercegnő, ugye tudod, hogy a kedves férjedet lehetetlenség lelőni, ha nem vagy a közelébe? - kérdi egyik szemöldökét felvonva Liam, ajkai mégis felfelé görbülnek.
- Nem hiába életem szerelme - mosolygok rá, mire Harry látványosan öklendezni kezd.
- Hadd, ne hányjak, kérlek. 
- Hadd, ne üsselek le, kérlek - mosolygok rá kedvesen. Az út további része mondhatni csendesen telt el. A turnéról nem meséltek sokat, ahogy ismerem, őket majd akkor fogják megtenni, amikor az egész kis csapatunk együtt lesz a közös házuk nappalijába. Mint mindig. A srácok és a barátnőik, illetve akinek már nem csak barátnő, hanem feleség is, nekik a gyerekük. Például Eleanor és Louis aranyos kisfiújuk. Egyedül Harry az, aki még most is szingli.
- Milyenek voltak? - puszil bele hajamba a mellettem lévő Zayn, amikor már a gyerekek iskolája előtt várunk.
- Mint mindig apások. Hiányoltak nagyon - nézek fel rá mosolyogva. Szemei még mondatomra megcsillantak, mint legtöbbször, ha a gyerekeink kerültek szóba. Nyolc év után s hihetetlennek tűnik, hogy mindent tud, van két csodás gyerekünk és az életünkről elmondhatni, hogy nincs benne rossz. Persze, neki inkább jobban az a hihetetlen, hogy gyerekei vannak. 
- Na és az anyjuk? - vonja fel egyik szemöldökét, csábos mosoly kíséretében.
- Mindennél jobban hiányoztál! - suttogom ajkaira, majd hosszú csókot nyomok azokra. - Soha többé nem mehetsz el turnéra négy hónapra! - felnevet inkább parancsnak hangzó kérésemen. 

- Ott jön a fiúnk - suttogja mosolyogva, elnézve mögém. Mosolyogva fordultam meg és láttam meg én is a felénk szaladó, csillogó barna szemű fiúnkat. Nagyon göndör fürtjei Harry hajára emlékeztetnek, de ezt jobban inkább apámtól örökölte. Persze sokáig azzal vicceltek a srácok, hogy lehet Harry az apja ezért ilyen göndör a haja Enrique-nek, de természetesen nem. Zayn az apja mind a két gyermekemnek.
Enrique, amint elénk ért illetve Zayn elé szorosan ölelte át, ahogyan Zayn is őt. Mosolyogva néztem őket, aranyos pillanat volt. Ehhez társult az is, hogy Sora szaladt ugyan így és ölelte ő is apját. Férjem leguggolt eléjük és mosolyogva ölelte őket, majd felnézett rám.
- Köszönöm - tátogta és tudom is mire értette. Hogy megadtam neki ezt az életet, hogy szeretem őt és gyerekünk van. Ha tudná, hogy nekem lenne mit köszönnöm nem neki. Érzelmeim elrejtésével éltem, amíg nem találkoztam vele. Ő változtatott meg és adott egy jobb életet. Egy igaz szerelmet. 

Szemeimet hirtelen nyitottam ki és találtam magam a szobánkban. Álom volt. Az egész csak álom volt. Újra lehunyt szemekkel helyezem kezemet hasamra. Olyan jó lenne, ha mindez igaz lenne. Ha tudna, mindent mégis mellettem lenne, ha lenne egy fiúnk, ha minden ilyen tökéletes lenne.
Óvatosan fordultam meg, tisztában voltam vele, hogy mögöttem Zayn fekszik. Édesen alszik, fekete haja kócosan áll fején, ajkain halvány mosoly díszeleg. Hasán fekszik, így tisztán látszódik izmos háta, amit nem fed takaró.
- Nina - motyogja halkan. Azt hittem ébren van, de nem, továbbra is aludt. Az én nevemet mondja álmában?
- Nina...Weyble - motyogja alig érthetően továbbra is. Alig értettem mit mond, de a teljes nevemet tudtam kivenni belőle. De miért mondta? Mit álmodhat? Rájött volna az igazságra? Vagy ha nem akkor miért, hiszen több éve nem találkoztunk így, csakis Sisiként.
- Baby - suttogja immáron nyitott szemekkel. - Jól vagy? - kérdi aggódva nézve arcom. Persze, hisz még mindig döbbent arccal nézek. Megdörzsölöm arcom majd mosolyt erőltetve magamra bólintok.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy soha nem tudtál átvágni a műmosolyoddal?
- Azt motyogtad, hogy Nina - vallóm be elnézve másfelé.
- És? Ez a neved nem? - kérdi kissé kínosan. Persze hisz tudja, hogy amikor Ninát mondott nem Sisi Kingel álmodott a maszkos menyasszonyával, hanem Nina Weyblét akivel, évekkel ezelőtt lefeküdtek és nem találkoztak azóta.
- Nina Weyble. Ezt mondtad álmodban - hangom halkan és kínosan cseng. Zayn sóhajt egyet majd magához húz.
- Csak egy álom volt - suttogja és még inkább magához von, amikor nem viszonoztam ölelését. Ismét ott tartunk, mint amikor megcsókolt és Sisiként elkellet játszanom a féltékenyt. - Csak egy rohadt álom volt, kérlek, ne legyen az, mint régen! - suttogja elcsukló hanggal. Megsajnáltam szegényt.
- Az igazság az, hogy akkor azért jöttem vissza, hogy elmondjam, hogy mennyire is szeretlek és megbocsátsak. Csak arra nem gondoltam, hogy amikor benyitok hozzád akkor mást is melletted találok. A legrosszabb, hogy a többiek hagyták, hogy feljöjjek hozzád, de persze tudták, hogy nem egyedül vagy - hangom gúnyosan cseng a végén, amitől Zayn is meginog. Szomorúan húzódik el tőlem kicsit. Azt hiszi, hogy még haragszom rá. - De nem haragszom Zaynie! - kapok keze után és összekulcsolom sajátommal. - Már nem, mert tudom, hogy szeretsz - mosolygok rá. Kétkedve néz rám, de azért közelebb hajol egy csókra, persze arra nem számít, hogy én vadul kapok ajkai után és szenvedélyesen megcsókolom.

- Nem szeretnél mégis beszélni apáddal? - kérdi Zayn mellém ülve.
- Te megőrültél? - vonom fel szemöldököm és kissé felháborodva nézek rá.
- Nem engedem a húgom apánk közelébe! - szólal fel kissé dühösen Peter is. Hálás tekintettel pillantok felé, majd ismét idegesen nézek vőlegényemre.
- Természetesen gondoltam, hogy nem egyedül - forgatja meg szemeit Zayn. - De lehet, jobb lenne beszélnetek vele.
- Nem! - felelek határozottan és előre fordulok.
- Csak egy ötlet volt - von vállat Zayn.
- Anyuci ő a nagypapi volt? - mászik Sora az ölembe kíváncsi tekintettel.
- Igen - felelek feszülten.
- Picur mit szólnál, ha elmennénk Luxhoz, vagy találkoznál Toddal? - mosolyog Niall Sorára. Tudja, hogy nem akarom, hogy Sora megismerje apámat. Todot és Katherinat pedig már mindannyian ismerik Zayn jóvoltából. Ugyanis egyik nap meglepett azzal, hogy Holmes Chapelből elhozta Katherinat és a fiát hozzánk és amúgy is visszaköltöztek Katherina barátjához, aki a kis Tod apja is.
- Menjünk! - kiált fel boldogan Sora.
- Olyan, mint te. Bármikor felajánlják, hogy menjen, valahova ő szívesen megy - kuncog Eleanor nézve, amint Niall kézen fogva megy Sorával. Ez a tény megmosolyogtat, mert ez tényleg így van.
- El Drágám! - szólal meg Natalie csillogó szemekkel. - Szeretnéd kiválasztani az esküvői ruhád? - kérdi megpaskolva az ölébe helyezkedő tucatnyi esküvői ruha katalógust. Ő is éppen a ruhákat nézegette, hiába választotta már ki magának. Most az a megszállottsága, hogy nekem válasszon ruhát.
- Igen! - feleli rögtön Eleanor és átül Nath mellé.
- Ní Drágám? - néz rám kissé könyörgő tekintettel mégis csábos mosollyal Nath. Eleanor is ugyan így néz, végül pedig sóhajtva állok fel.
- Utállak titeket - ülök át melléjük és veszem kezembe az egyik katalógust. Persze arra nem számítottam, hogy amint kinyitom, elfog az izgatottság és ugyan olyan hévvel kezdem nézni a gyönyörűbbnél gyönyörűbb fehér ruhákat, mint két barátnőm.
- Ezek tényleg nagyon szépek - szólalok meg pár perc múlva továbbra is a ruhákat nézve.
- Úgy tudtam, hogy benned is meg van az esküvő tervezés iránti izgatottságod - tapsikol boldogan Natalie.
- Az esküvő az esküvő és én is nőből vagyok. Persze, hogy szeretem őket - forgatom szemeim piruló, arccal mosolyogva.
- A kérdés az, hogy melyikkőtök esküvője legyen előbb? - néz felváltva Eleanorra és rám.
- Dupla esküvő? - kérdi bizonytalanul Zayn és Lou is bólogat.
- Nem!
- Felejtős.
- Szó sem lehet róla! - adjuk sorban hárman a választ.
- Meg se szólaltam - tartja fel védekezően a kezét Zayn, nevetve.
- Vagy ti szeretnétek? - harap alsó ajkába El.
- A ti döntésetek - von vállat Lou.
- A ti boldogságotokat akarjuk, szóval, ahogy akarjátok - mosolyog Zayn és Louis ismét bólogat.
- Óó, de arik - csillog Eleanor szeme és Louishoz hajol egy gyors csókra.
- Igen, valóban - nézek kissé félre billentett fejjel mosolyogva Zaynre, majd én is adok neki egy rövid csókot.
- Tehát nem lesz dupla esküvő - nézi tovább az egyik katalógust Nath.
- Nem - adjuk Eleanorral a közös választ.
- Akkor tessék hölgyeim, lehet válogatni. A ruhákkal még ráértek - ad kezünkbe további négy katalógust, amikben esküvői helyszínek voltak, többnyire Londonban.
- Londonban lesz az esküvő? - kérdi El bele pillantva az egyik katalógusba.
- Mindegy - feleli Lou és amikor én is Zaynre nézek, ő csak vállat von. Nem lesz ez így olyan jó, hogy minden mindegy a jövendőbelijeinknek. Nath fel áll majd mikor Zayn és Lou mögé ér lehajol hozzájuk és átkarolja mind kettejük vállát hátulról.
- Uraim ez nem megfelelő válasz egy jövendőbeli feleségnek. Segítsetek nekik, különben olyan hiszti rohamokat kapnak, mint én és azt ti sem akarjátok - mondja, mosolyogva majd vissza ül mellénk.
- Ez igaz! - bólogat vadul El, kissé ingerülten nézve vőlegényét. Zayn kérdőn néz rám és én is csak bólintok egyet. Mosolyogva ül át mellém és egy szó nélkül veszi ki kezemből az egyik katalógust.
- Na, ez a beszéd! - csapja össze két tenyerét Nath.
- Ez szépnek tűnik - bök Zayn pár oldallal később az egyik parkszerű étteremre.
- Hát... - fintorgok kissé jobban megnézve a dolgok. Zayn érti válaszom és már lapoz is tovább. - Na és ez? - fordulok felé most én és helyezem ölébe a katalógust.
- Túl giccses - rázza fejét nemlegesen. Bólintok elismerve, hogy valóban az majd tovább nézem én is. Ezt még párszor eljátszottuk. Valahogy egyikünknek sem tetszett a másik ötlete.
- Na és ez? - mutatja Nath az egyik katalógusban található helyszínt. A hely egy kis ház hátsó kertje, amit gyönyörűen díszítettek ki. Székek, asztalok és égősorok. Kis színpad is volt, amin akár élő zenekar is lehet. A képen sötét lila volt az egész díszlet, ami az égősoroknak köszönhetően még szebb volt.
- Tökéletes! - felelek majd Zaynre nézek, aki szintén mosolyogva bólogat.
- Tehát akkor mind kettőtöknek esküvői helyszín pipa. Most jöjjön az egyéb dolgok, mint például a színek, a helyszínen, az élő zenekar, ha szeretnétek, és később jöhet a torta majd a virágcsokor. Utána pedig az összes többi. - Nath végig kedvesen mégis határozottan mondta. Jól kitanulta  a rendezvényszervezői szakmályát.
- Jó ötlet úgy elkezdeni az esküvőt, hogy még csak az igazat sem tudod? - suttogom Zaynnek, apró puszit adva közben füle alá.
- Igen. A lehető legjobb.

II.évad 7.rész - Veszteség

Nah Gyerekek! 

Tudom, hogy rengeteg volt a csúszás, sajnálom! 

De meghoztam a részt és remélem tetszeni fog! 

Köszönöm a 30 feliratkozót és a több mint 1400 oldalmegjelenítést! 

Annyit még közölnék, hogy anyummal is beszéltem aki azt a szörnyű ötletet adta, hogy suli időben hanyagolnom kéne a blogolást. Sajnos elég hamar feltudom kapni a vizet így elég dühösen magyaráztam el neki, hogy ez sürgősen felejtse el mert ez olyan nekem, mintha neki le kéne mondania a gyerekeiről. Ugyanis nekem a Blogjaim olyanok mint a gyerekeim. /Fura hasonlat, tudom.../

Persze utána bocsánatot kértem, hogy ilyen indulatosan tudattam vele mindezt, de szerencsére már tudja, hogy nem kell ilyenkor hozzám szólni és megérti. Ezek után arra jutottunk, hogy suli időben két hetente hozom a részeket. Szerintem nekem fájdalmasabb lesz, mint nektek. :( 

Azért most még igyekszem minél több részt hozni! :) 

Puszi

A rész zenéje: 

Halsey - Ghost

https://www.youtube.com/watch?v=ao4o-XRU_KM

NiSzi xx

- Nem ezt valahogy akkor sem tudom megérteni! - túr hajába idegesen Harry.
- Mégis miért nem? Ismétlem; az én döntésem! - tárja szét karjait Zayn. Liam csendben ül Harry mellett, aki a kanapé mellett áll, de egyet ért vele. Niall és én csendben ülünk és figyeljük a vitát. Már ez megy fél órája. Haza térésünk óta megy a kötekedés, de csak most indult el igazán. Zaynt próbáltam visszafogni, de egyszerűen még nekem is lehetetlennek bizonyul. Túl makacs és túl ideges. Harry pedig a kötekedésével csak jobban ingerli.
- Csak éppen nem veszed észre, hogy tönkre tesz ez a ribanc! - kiabálja Harry. Utolsó szava még engem is ledöbbentett. Nem ilyennek ismertem meg Harryt. Sosem mondott volna rám olyat, hogy ribanc vagyok. Sem rám, sem Sisire. Akárhogy is vagyok mellette nem mondott volna ilyet. Sértésére még Liam is meglepődve kapta fel fejét a göndörre. Niall szintén ledöbbent, Zayn pedig már lendült volna, hogy megüsse Harryt. Magam sem tudom miért, de beálltam Harry elé, hogy vőlegényem ne tudja megütni. Zayn még idejében észlelt engem így csak megfeszülve állt meg karja a levegőben és végül ejtette le maga mellé ökölbe szorítva.
- Ne csinálj hülyeséget! - suttogtam szemeibe nézve, karján végig simítva. Nem nézett rám csak dühösen nézett Harryre.
- Senki ne merjen ilyet mondani a menyasszonyomra! - mondja halkan, fenyegetően. Tudom, hogy nem nekem szólt, hanem Harrynek.
- Pedig ez az igazság - hallom hátam mögül mély, rekedtes hangját. Ha abban reménykedtem, hogy Harry csak a pillanat hevében mondta rám ezt hát akkor az előző kijelentése után minden reményem elszállt. Újabb mondata után Zayn csak jobban megfeszült engem pedig a szomorúság és a düh egyaránt érintett meg. Megpördültem tengelyem körül és most én emeltem kezem Harryre. A pofon úgy csattant arcán, hogy még Liam is felszisszent, nekem pedig fájt a tenyerem utána.
- Zayn megállítom, mert nem akarom, hogy bajotok legyen! Sem a barátságotoknak, sem a bandának, sem fizikailag. De az, hogy megerősítetted, amit mondtál rám, én már nem tűröm Harry! Nem akarod, hogy Zaynnel összeházasodjunk? Akkor ne akard! Nem érdekel. De rám ne mondj olyat, ami nem igaz! - osztom le idegesen, amíg meg nem hallom meggyötört mégis elhatározott hangját hátam mögül.
- Kilépek.
- Tessék? - fordulok meg ismét, ledöbbenve nézve barna szemeibe.
- Mégis miből? - szólal meg most először Liam.
- A bandából - feleli röviden Zayn majd elmegy. Úgy értem el a házból. Mind döbbenten nézünk utána, de egyikünknek sem jut eszébe utána menni. Én is csak legyökerezett lábakkal, döbbenten nézek utána.
- Ez a te hibád! Rohadtul te vagy a hibás ezért Nina! - kezd el ordítani mindennél hangosabban Harry. Ijedten nézek rá, amikor ő megindul felém dühösen. Nem egészen úgy nézett ki, mint aki tisztán gondolkozik. Niall állt közénk Liam pedig fogta le Harryt.
- Állj le! - szól rá Niall olyan hangot, amit tőle még sosem hallottam. Félelmetes volt.
- Hát nem érted? Miatta van! Zayn mióta ilyen? Amióta megismerte Őt! - mutat rám dühösen. - Öt éve még oké volt, hiszen alig mondhatni kapcsolatnak, ami köztük volt. De amióta visszajött Sorával egyszerűen Zayn más! Teljesen más!
- Szerelmes. Megtalálta az ő igaziját - mondja halkan Liam. Rám néz, bele szemeimbe, neki pedig mintha szemeiben megértés tükröződne.
- Így van. Neked pedig meg kéne értened, de minél hamarabb! Pár hónap és itt az esküvő. Lecseng Natalie-ék esküvője és utána az övékké lesz. Szóval igyekezz a megértéssel - feleli még most is dühösen Niall.
Liam felszalad az emeletre, majd pár pillanat múlva egy papír fecnivel tér vissza. Elém áll és a kezembe adja a lapot.
- Ez Zayn lakásának címe. Igyekezz! - magyarázza, mire én hálásan bólintok neki, enyhe mosollyal ajkaimon. Kiszaladok a házból egészen a kocsimig. Amikor beszállok, a fehér BMW-be megnézem a címet és csak áldom az eget, hogy tudom, hol van. Megpróbálva nem minden szabályt megszegve vezetek el Zayn belvárosi lakásához. Őszintén kissé félek, mi történhet vele. Egy öt emeletes, kissé luxus épület elé parkolok és megyek be. A lapra pillantva látom, hogy Liam azt is leírta, hogy az övé a legfelső szintű lakás. A lépcsőn szaladva megyek fel hozzá és megyek is be rögtön az ajtaján. Tudom, hogy az övé lesz, nem kell kopognom. A ház igazán szép bár engem jobban érdekelt a nappaliban ülő, tenyereibe temetett arcú ideges Zayn.
- Zayn - suttogom magam elé, majd hozzá sietve guggolok le elé rögtön. Térdeire rakom kezem és nézek a még mindig tenyérbe temetett arcára.
- Zaynie - suttogom végig simítva kezén. Lassan emeli el kezeit arcától és néz el másfelé. - Néz rám. Hallod? Kérlek, néz rám Zaynie! - kérem, lágyan mikor kezemmel sem tudom magam felé fordítani arcát. Szomorúan fordítja felém fejét és néz szomorúan szemeimbe. Arca nyúzott, mégis magára erőltetett egy mosolyt, szemei pirosak a...sírástól? Igen, határozottan attól.
- Nyugodj meg, kérlek! Minden rendben lesz - szólalok, meg ismét lágyan miközben feltérdelve ölelem magamhoz Zaynt. Vállai rázkódni kezdenek és félvállas felsőmnek köszönhetően csupasz vállamon érzem meg könnyeit.
- Ne haragudj! - morogja pár perccel később, ugyan olyan állapotban és nyakamba fúrja arcát.
- Miért haragudnék? - suttogom egyik kezemmel hajába játszadozva. Tudom, hogy ettől kicsit megnyugszik.
- Hogy Harry ezt mondta, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Azért mert csalódnod kellett, és mert így elítélnek - távolodik el tőlem és néz szemeimbe szégyenkezve. Összeráncolt szemöldökkel kissé értetlenül meredek rá.
- Ezek egyik sem a te hibád. És nem hoztál semmilyen helyzetbe sem - mosolygok rá halványan végül. - Ne lépj ki a bandából! - komolyodom el és ülök fel mellé. - Nem éri meg. Harryvel majd rendeződnek a dolgok, Liamen pedig úgy láttam, hogy minden rendben lesz - simítok végig arcán. Gondolkodva néz, szemeimbe végül halványan elmosolyodik.
- Mikor lettél te ilyen bölcs?
- Valahogy akkor miután elmentem Londonból - mosolygok keserűen.
- Mondanám, hogy ezért megérte, de inkább lennél az a makacs kislány, minthogy négy évig nem láttalak volna - ölel magához szorosan.
- Nem akartam vissza jönni. Ha Peterék nem itt házasodnának nem láttalak volna már - suttogom lehunyt szemekkel.
- Peter tartotta velünk a kapcsolatot és még hónapokkal ez előtt meghívott minket, csak azt nem mondta, hogy Nat-al házasodnak össze. Szóval így is, úgy is találkoztunk volna - mosolyog rám a végén.
- Azt hittem már tovább léptél - ölelem magamhoz szorosabban.
- Soha - suttogta majd megcsókolt.
- Zayn, ne lépj ki a bandából! - kérem ismét, amikor eltávolodunk egymástól. Sóhajtva rázza meg a fejét. Felállok, és kezénél fogva húzom, fel magamhoz majd vezetem ki a lakásból. Az asztalon lévő kulccsal zárom be a lakást majd összekulcsolom ujjainkat. Zayn kicsit értetlenül néz rám, de bízik bennem annyira, hogy hagyja, hogy vezessem. Kocsimba szállunk be és indítom el az autót.
- A kocsidért majd visszajövünk később - mosolygok halványan Zaynre. Halványan mosolyogva bólint, majd csendben néz ki az ablakon. Nincs jó kedve. Nagyon nincs jó kedve. Nem láttam ilyennek még, csak amikor kiengedtek négy éve a kórházból és elbúcsúztunk egymástól. És ez azért van, mert kiakar lépni a bandából. Csak mert Harry sértő dolgot mondott rám. De én nem fogom hagyni, hogy miattam lépjen ki. Kibékítem Harryvel, akármi történjen is. Igazán nem zavar, ha Harry velem nem lesz kedves, vagy nem fog hozzám szólni. Csak legyenek jóba Zayn és Harry és maradjon meg a banda.

Rutinosan parkolok le a srácok háza előtt és szállok ki. Zayn nem igazán akar kiszállni így az ő oldalára is átmegyek és kinyitom az ajtót előtte.
- Zayn, kérlek, szállj ki! - szólok rá kissé idegesen, amikor sehogy sem akar kiszállni. Idegességemre rögtön kipattan és húz magához egy szájra, puszira. Persze tudja, hogy ez lenyugtat némileg.

- Zayn húzz már be azon a rohadt ajtón! - emelem fel a hangom, amikor már vagy tíz perce próbálom rábírni, hogy bejöjjön a házba.
- Nem - rázza meg fejét makacsul. Szemeimet forgatva lépek hozzá és tarkójánál fogva rántom, magamhoz majd csókolom meg vadul. Végig hátra felé lépek, ezt pedig ő sem veszi észre, teljesen elvarázsolta a csók. Normális esetben velem is ez lenne, de a cél érdekében visszafogtam magam. Amikor eltávolodunk, győztes mosollyal arcomon csukom be az ajtót.
- Istenem - túr hajába Zayn idegesen, amikor rájön mit is csináltam.
- És most indulj meg a nappaliba - jelentem ki és félre állok, hogy szabad útja legyen az említett helységhez.
- Mikor lettél te ilyen parancsolgatós? - kérdi halványan mosolyogva Eleanor amikor Zaynel végre beérünk a nappaliba.
- Amikor Zayn makacsabb lett, mint én - ülök le a kanapéra összefont karokkal majd Zaynt is lerántom magam mellé kezénél fogva.
- Ahhoz kell tehetség – sóhajt El, és tovább csinálja az ölében ülő Sora haját.
- Nos, Harry drága merre jár? - állok fel, amikor tudatosul bennem, hogy csak ő nincs lent.
- Szobájában - mondja Louis elhúzott szájjal.
- Szuper - tapsolok semmi életkedvvel majd Zaynhez fordulok. - Ha elmész, meghalsz! Komolyan mondom. Ne merj elmenni! - mondom olyan hangon, ami egy kicsit még engem is megijeszt. Elnyílt tekintettel kezd vadul bólogatni mire én csak elégedetten bólintok és elindulok fel az emeletre. Harry szobájához érve kopogok, be majd nyitok be.
- Mit akarsz? - kérdi kissé flegmán. Laptopjával ült az ágyán és nézett rám felvont szemöldökkel. Ahogy most elnéztem úgy gondoltam előtte kicsit beszélnem kell vele. Belépve a szobájába csukom be magam után az ajtót és ülök le vele szembe az ágyra.
- Liammel elég jóba lettetek - mosolygok kissé gúnyosan. - Ő elmondta ki vagyok?
- Nem - forgatja meg szemeit fejrázás közben. Bólintok miszerint értem, majd folytatom
- Kifogsz akadni és ez érthető is. Ha lehet, csak még inkább megutálsz. Viszont mivel ismerem, a pasikat tudom, hogy csak azért haragszol te is, mert nem tudod az igazat. Ha annyi kell, hogy kibékülj Zaynnel, hát akkor elmondom. Én veled ellentétben teszek azért, hogy ne menjen szét a banda és a barátságotok – mondom, majd utolsó mondatom közben elkezdem levenni a parókám. Maszkom csatjával ügyeskedem, ő pedig még most is döbbenten néz rám. Kész. Kicsatoltam a maszkot. Mély levegőt véve lehunyt szemekkel engedem el maszkom, ami így az ágyra esik felhúzott lábam elé. Kifújva a levegőt nyitom ki szemem és nézek Harry zöld csodálkozó szemeibe.
- Nina - suttogta nagyon halkan teljesen ledöbbenve.
- Sajnálom! - mosolygok keserűen. Megrázza fejét, mintha csak megakarná tudni, hogy álmodik-e vagy sem. Hát van egy rossz hírem. Sajnos, nem. Ez a keserű valóság. Harry felpattan az ágyról és kiszalad a szobából. Gyorsan teszem fel én is maszkomat és megyek le utána. Már a kanapén ül majd nem ugyan olyan arccal, mint a szobájában.
- Paróka? - kérdi Eleanor felvont szemöldökkel.
- Szobájába - vonok vállat kissé feszülten és leülök Zayn mellé.
- Mit mondtál neki, hogy leszaladt és azóta is ilyen arcot vág? - kérdi Louis leülve másik oldalamra.
- Csak az igazat - vonok vállat, mire ő csodálkozva néz rám.
- Úgy érted - kezdi de függőben hagyja mondatát.
- Úgy - bólintok rá.
- Hát ez nagy hülyeség volt. - sóhajt fel majd a konyhába megy.
- Most pedig megbeszélitek a dolgokat! És igyekezzetek úgy alakítani a dolgokat, hogy te - mutatok Zaynre - nem lépsz ki a bandából. Te pedig - mutatok most Harryre - kibékülsz Zaynnel. Az sem érdekel, ha engem utálsz, de vele kibékülsz - Adom ki nekik a parancsot majd Sorával a kezemben mentem ki a szobából.
- Anyuci, mi a baj? - kérdi Sora kis kezét arcomra rakva. Mindig észreveszi, ha valami gond van.
- Dehogy kicsim, minden rendben - mosolygok rá és arcára adok egy puszit. Sora kuncogva hajtja fejét vállamra és karolja át nyakamat.
- Szóval elmondtad neki. És ő erre mit reagált? - kérdi Louis, amikor leteszem Sorát a pultra.
- Ledöbbent majd lerohant hozzátok. Remélem, nem tálal ki Zaynnek - túrok hajamba kétségbeesetten.
- Nem hiszem - mondja Lou majd belekortyol üdítőjébe. - De vissza megyek hozzájuk, hátha mégis megtenné, akkor letudjam állítani. Na, meg persze, hogy tudjak már róla, ha esetleg a kedves vőlegényed tényleg kiakar lépni a bandából Harry miatt. - mondja és a végén sóhajt majd elindul vissza.
- Kicsim - állok Sora elé, amikor Louis visszamegy. - Apuval arról beszéltünk, hogy később lehetne kistesód. Örülnél neki? - kérdem félve, hiszen lehet, rosszul reagál rá és nem akar testvért.
- Egy kis öcsit? Ugye, kis öcsim lesz? - néz rám csillogó szemekkel.
- Meglátjuk - mosolygok rá meglepetten. Sora boldogan visítva a nyakamba ugrik, mire én nevetve ölelem vissza kicsiny kis testét. - Gyere, nézzük meg apuékat - mosolygok rá majd miután ő is bólint, segítek neki leszállni és kézen fogva megyünk be a nappaliba. Leülök Zayn mellé ölembe pedig Sora. Harry minden egyes mozdulatomat követi szemével, arca már kevésbé tükröz meglepettséget.
- Sajnálom. Nem kellett volna azt mondanom - mondja Harry szemeimbe nézve, bár az ő szemeiből kevésbé lehet kivenni az őszinteséget.
- Nem haragszom - bólintok halványan mosolyogva. Az én színészi tehetségem nagyobb, mint az övé szóval, amíg rajta látszódott, hogy nem őszinte rajtam úgy tűnt, mint ha őszinte lennék. Pedig nem. De ha a hazugságom kell az banda és a barátságuk összetartásáért, akkor megadom.
- Most, hogy megbeszéltétek ezt nem mehetnék? Tudjátok nekem is van ám barátnőm - rája alsó ajkát Liam elfojtva egy mosolyt. Rámosolyogtam, hiszen ez azért igazán aranyos. Liam elment a barátnőjéhez, Sora Zaynel játszani, Niall pedig a szobájába, de azt nem fejttette ki bővebben, hogy miért. Louis, Eleanor, Harry és én voltunk a szobában tovább. Eleanor és Louis csendben beszélgettek, a tévé halkan szólt Harry pedig összefont karokkal méregetett.
- Mondasz is valamit, vagy csak bámulsz végig? - kérdem sóhajtva, mire ő csak megrázza a fejét.
- Miről maradtam le? - vonja fel szemöldökét Eleanor, felfigyelve a beszélgetésnek nem nevezhető valaminkre.
- Kérdezd Ninát - motyogja Harry megnyomva a nevem majd a tévé felé fordult.
- Tudja - jelentem ki egyszerűen, mire Eleanor ledöbbenve néz rám.
- Mégis hogy? - kérdi szinte kiabálva.
- Elmondtam neki - vonok vállat, mintha ez olyan kis dolog lenne.
- Akkor beszéljétek is meg! - húz fel a kanapéról Eleanor és ugyan ezt teszi Harryvel is. A lépcsőig ellökdös minket, így kénytelenek vagyunk mind a ketten felmenni. Ismét Harry szobájába megyünk, ahol megint csak az ágyára ülünk.
- Kérdezhetek? - szólal meg kis idő múlva. Hangja szomorú egyben kicsit csalódott is. Nem néz, rám inkább tovább játszadozik az ágyán lévő takaró sarkával.
- Csak nyugodtan - motyogom én is elnézve róla.
- Amikor velem voltál, Zaynnel is együtt voltál, nem igaz? - kérdezi.
- Igen - suttogom lesütött szemekkel.
- Vagyis valamelyikünket rohadtul átvertél. - motyogja idegesen.
- Nem! Egyáltalán nem. Mind kettőtöket szerettelek, de Zaynt jobban. Erickel azért jöttem össze, hogy elfelejtselek titeket. Hogy már ne szeresselek titeket. Irántad ez sikerült is, hiszen csak vonzódás volt már aztán már semmi. De Zaynel nem ugyan ez volt a helyzet. Őt szerettem és még most is szeretem Harry! - magyarázok neki végig zöld szemeibe nézve.
- Annyira, hogy konkrétan végig hazudtál neki? Hiszen mielőtt megcsalt akkor is megcsókolt téged és még utána kiakadtál, amikor Sisit játszottál. Saját magadra voltál féltékeny Nina! Ez nem normális. - mondja, vagyis inkább szinte kiabálja az utolsó mondatot.
- Csak megjátszottam - rázom meg fejemet. - Megkellett játszanom, hiszen egy normális barátnő ilyenkor féltékeny - mondom egészen halkan. Harry sóhajt egyet majd megdörzsöli arcát. Néma csend van a szobában, ami már-már kínos.
- Nem fogok ezen rágódni, hiszen már négy éve történt. És a mi dolgunk nem volt olyan komoly valóban. De Nina, ha én így reagáltam, akkor Zayn szerinted mégis, hogy fog? - néz mélen a szemembe, mire én lesütöm azokat.
- Rosszabbul - suttogom alig halhatóan.
- Mikor mondod el neki?
- Fogalmam sincs. Az esküvő előtt  - nézek fel kíváncsian vizslató szemeibe.
- Sok sikert! - áll fel sóhajtva majd engem is felhúz és magához ölel. Sóhajtva ölelem vissza és fúrom fejemet vállába.
- Félek Harry! - suttogom alig hallhatóan.
- Most mondanám, hogy félhetsz is, de helyette inkább bíztatlak, hogy ne aggódj nem lesz semmi baj - mondja mosolygós hangon, amire én is elnevetem magam.
- Nem mondod el neki?
- Nem fogom - simítja végig hátamat. - Sora tőle van nem igaz? Mielőtt elmentél lefeküdtél vele. Tőle van a kicsi lány?
- Igen, tőle. Szerinted készen áll az apaságra?
- Teljes mértékben! - tol el magától mosolyogva. - Menjünk le és mondjuk meg a többieknek, hogy nem nyírtalak ki és nem azért vagyunk itt ennyi ideig - kuncog mire én is nevetni kezdek. Mosolyogva derekamat öleli, megyünk le a lépcsőn, a nappaliban ülők pedig csodálkozva néznek ránk. Zaynnek persze rögtön a derekamon lévő Harry kezére téved a tekintete. Mosolyogva ugrándozok Zaynhez és ölébe ülve állánál fogva húzom magamhoz egy csókra. Megdöbbenve, de végül visszacsókol, és kezeit derekamra helyezi kezeit.
- Menjetek szobára! - szól ránk Harry mosolygós hangon. Zayn belemosolyog csókunkba, ahogyan én is. Eltávolodom Zayntől és mosolyogva nézek boldog mégis döbbent barna szemeibe.
- Ahogy akarod - nevet fel Zayn majd ölébe kapva visz fel a szobájába.

***

- Mai sztár vendégünk Sisi King! - szól erőltetett mosollyal arcán a műsorvezető nő. Kihúzott háttal, keresztbe tett lábakkal mosolyogva nézek a kamerába és köszönök.
- Nos, Sisi! Oly sok év után újra köreinkben tudhatunk - mosolyog rám a műsorvezető. Emlékszem rá. Amikor utoljára voltam benne egy műsorban akkor is ő volt az.
- Igen, kellett egy kis pihenés.
- A Twitter és az összes többi közösségi oldaladon mielőtt megérkeztél egy olyan képet osztottál meg, hogy egy barna hajú, barna szemű igazán aranyos kislánnyal vagy rajta. A repülőgépről is vele szálltál le. Esetleg ő egy rokonod?
- Ami azt illeti a kislányom - őszintén sikerült megdöbbentenem a lányt, ami némi büszkeséggel tölt el.
- Gratulálok! Mennyi idős?
- Három éves.
- Akkor új hírnek vehetjük azt is, hogy férjhez is mentél? - kérdi csillogó szemekkel nézve gyűrűsujjamon lévő gyűrűt. Igen, nos, szokásommá vált, hogy piszkálgassam. Egyszerűen szükségem van arra, hogy érezzem, tudjam, hogy valóban ujjamon van az a gyűrű és nem csak álmodom az egészet.
- Nem. Eddig egyedül neveltem illetve a családom sokat segített.
- Akkor az a gyűrű az ujjadon - függőben hagyja mondatát arra várva, hogy majd én folytatom.
- Visszatérve Londonba találkoztam a régi barátaimmal illetve azzal a személlyel, akit négy év kapcsolat megszakítás után sem tudtam elfelejteni - még én is saját mondandómba bele pirulok, nem csodálom, hogy a lánynak így csillognak a szemei.

Zayn Malik

- Ez nagyon romantikus - bólogat hatalmas mosollyal arcán Chloe, a műsorvezető. - Szóval az említett fiú meg is kérte a kezed?
- Igen, pontosan hat hete - Sisire is átragadt Chloe pirulós, ragyogása így már ő is nagy mosollyal arcán néz a vele szembe ülő lánnyal.
- De hisz akkor majd nem az érkezésed után megkérte a kezed! - csodálkozik el Chloe. - Négy év után nem volt ez elhamarkodott?
- Nem gondolom annak - rázza a fejét határozottan Sisi.
- A fiúról esetleg kaphatunk egy kis információt, ha már így ellopta a világ legtitokzatosabb lányának szívét? - teszi fel a kérdését Chloe, aminek vége miatt Sisi kissé elneveti magát. Zavartan tűri haját füle mögé és kezd el mesélni Chloenak, a kameráknak, és az egész világnak.
- Nos, először is gyönyörű barna szemeinek köszönhető, hogy így eltudta csavarni a fejem - kuncog Sisi, kijelentésére nekem is mosolyra húzódnak ajkaim. - Nagyon helyes és igazán kedves. Imádom benne, hogy romantikus még is két lábon jár a földön. Szenvedélyes, ami számomra nagyon fontos dolog. És persze nem utolsósorban megértő.
- Hát, akárki is legyen egy igazi főnyeremény.
- Igen, ezzel egyet értek.
- Ő tudja a titkodat?
- Nem, még nem. Viszont hamarosan szeretném neki elmondani - Sisi zavart arca arról árulkodott, hogy nem szívesen beszél erről a nagyvilágnak is.
- Elárulod a titokzatos lovagod nevét? - hajol közelebb Chloe kíváncsian.
- Nos, ő Zayn Malik lenne - zavartan mosolyogva, tűri haját füle mögé, elpirult arcát lehajtja.
- Nahát, ez új. Szóval Zayn Malik a One Direction egyik énekese hamarosan családapa lesz - Chloe Sisi mérges tekintetét látva inkább már hagyta a magán ügyeket így egész hamar lement a műsor azon része amiben Sisi is benne volt. Számíthattunk rá, hogy amilyen őrülten vezet hamarosan itthon lesz. És lám pár perc múlva itthon is volt.
- Megjöttem - kiálltja majd csapódik az ajtó. Rendszerint így csukja be, ezt már megszoktuk.
- Észre vettük - kiállt ki Louis a szemeit forgatva. Sora, aki az ölembe ült halkan felnevetett mire én mosolyogva adtam fejére egy puszit. Annyira szeretem ezt a kislányt. Hihetetlen természetű, és mint azt az anyjától örökölte egyszerűen bármire képes rávenni az embert egyetlen egy tekintetével. Hiába nem olyan kékek a szemei, mint Sisinek, akkor is képes rá. És természetesen Sisi híres tekintet fogva tartós nézését is eltanulta. Louis szerint, amit csinálunk rendszerint apa-lánya pillanatok. Elsőnek lesokkolódtam, amikor ezt mondta, de aztán elgondolkodtam rajta. Sisi, vagyis Nina a feleségem lesz. Sora pedig az ő kislánya, ezáltal az én lányom is. Mindig is szerettem volna gyereket. Huszonhat évesen pedig teljes mértékben készen is állok rá. Sora már az én kislányom is és szeretnék még gyereket Sisitől.
- Milyen voltam? - lép mögém és kezeit vállamra helyezi.
- Szuper! - nézek fel rá mosolyogva. Viszonozva a gesztust hajol közelebb és ad egy gyors csókot.
- Nina! Azonnal segítened kell! - jön le az emeletről sipítozva Nathalie. Igazán fura még most is, hogy Peter és ő együtt vannak ráadásul össze is fognak házasodni, de kezdek megbarátkozni a dologgal, mint mindenki más is. Ami hihetetlen, hogy Nat már tudja ki Sisi mi pedig nem.
- Miben? - fordul hátra félig a szőke parókában lévő menyasszonyom.
- Mindenben! - szinte sikítja Nat, kétségbeesetten. - Egy hét múlva esküvő!
- Először is nyugodj meg! Amíg ilyen vagy nem tudunk semmit se elintézni - karol bele Nat-ba Sisi és felmennek az emeletre ezután pedig már csak az ajtó csapódását halljuk. Igen, a Sisi-féle ajtó csukást, ami a csapódást jelenti.

- Ugye te nem ilyen leszel a mi esküvőnk szervezésénél? - suttogom menyasszonyom fülébe. Háttal áll nekem így könnyedén dobom haját az egyik oldalra és kezdem nyakát behinteni apró puszikkal.
- Nathalie sem volt végig ilyen. Csak most lett ilyen ideges. De ő úgy is rendezvény szervező majd segít nekünk. Különben is tudom kezelni ezt – suttog, majd halkan kuncogni kezd, amikor nyakán egy csikis ponton puszilom meg.
- Majd akkor is tudod kezelni, amikor kikell mondanod a boldogító igent? - kérdezem mosolyogva.
- Igen. Csak jussunk el odáig - sóhajt fel majd fordul felém.
- Ezt hogy érted? - vonom, össze szemöldököm kezeimet pedig derekára helyezem, míg ő nyakamnál karol át.
- Tudod, ebben az egészben van egy kis hiba. Mondjuk ez itt - bök maszkjára.
- Van időnk - suttogom ajkaira.
- A bátyámék esküvője után elmondom - Szóval kevesebb, mint két ét múlva már tudni fogom az előttem álló lány igazi nevét.
Ez azért némileg biztató.

II.évad 6.rész - Haza látogatás Holmes Chapelbe

Drágáim!

Megjött a rész, remélem tetszeni fog! :)

Komitkat most is szívesen fogadok ;)

Sok puszi!

A rész zenéje:

Baby K - Roma - Bangkok ft. Giusy Ferreri

https://www.youtube.com/watch?v=GCPQ6_F-xfo

NiSzi xx

Ma megyünk haza. Olyan gyorsan eltelt ez az egy hét, csodálatos volt Zayn családjával és Sorát is megkedvelték, ami kölcsönös. Safaaval is minden jól alakul, ő és Sora nagyon sokat vannak együtt és egyre több hasonlóságot fedezek fel bennük. Doniya akár csak egy gondoskodó anyuka úgy bánik unoka húgával. Waliyha pedig úgy kezel, mint sógornőjét, de attól még eldicsekedett ezzel a barátnőinek. Trisha nagyon sokat mesélt Zayn gyerekkoráról. Nem igazán cikis sztorikat csak szimplán a kicsi Zaynieről. Yaserrel többet beszéltünk és elég közel kerültünk egymáshoz. Elnézve, ahogyan Sorával elvannak tipikus Nagypapa-Unoka pillanatok vannak, Sora pedig imádja őt. Sőt, az egész családot imádja. Sora senkit sem hív a nevén, mindenkit a maga megfelelőjén hív. Trisha sírva fakadt örömében, amikor Sora elsőnek mamának hívta aztán megragadta a karom magához ölelt és megköszönte, hogy megadtam neki az első unokát. Yaser mindenfélére tanítja már most a kicsit, amiket ő erőszeretettel figyel. A meccset nagyapjával egész jól elnézegetik, és úgy látom Sorat még érdekli is. Az első eset, amikor Yasert papának hívta amikor sikítva köszönte meg nagyapjától valamelyik foci csapat pólóját, amit Yaser kimondottan Sorának készíttetett. A három lány már mindenféle nevet kapott. Volt "Nena", de volt, amikor csak szimplán a nevükön hívta őket. Vagy Safaa a Safi becenevet kapta tőle, míg Waliyha a Liy rövidítést. Doniyával kitaláltak egy igazán benfektes dolgot. Mivel Sora második neve is Doniya így a kislány adta Doniyának a becenevet, hogy Doni, ő pedig Sorának, hogy Niya. Igazán jól kitalálták, így Doniya általában Raya-nak vagy Niya-nak hívta Sorát. Zayn pedig...Nos, azt hiszem még sosem láttam ilyen boldognak.  
A fiúkkal két naponta beszéltünk, de Eleanorral minden este így egy kis ízelítőt kaptunk a fiúkból is. Egyik este Niall sikított és azt mondta, hogy szerinte Barce rámorgott. Szegény kutya szerintem azt se tudja mi volt. Négy év után szépen megnőtt, de nem olyan nagy, hogy félni kelljen tőle. Louis folyton arról csacsogott -még amikor Eleanor beszélt akkor is-, hogy elvittük az ő kis drágáját, vagyis Sorát. Zayn erre azt mondta, hogy csináljanak maguknak Elel, mire ő nevetve mondta, hogy dolgoznak rajta. Eleanor ekkor kapott azt hiszem sokkot. Bár, szeretné még is Louisal nem beszéltek még erről. Liam és Harry most sem hajlandóan velünk beszélni, de azért a háttérből hallatszódott, hogy jól el vannak. Liam azon az elven van most is, hogy most rögtön kéne elmondanom Zaynnek mindent mielőtt még jobban belém szeret, de Zayn erre csak azt mondta, hogy az már megtörtént ugyanis mérhetetlenül szeret. Harry pedig rettentően ideges és kezdi unni, hogy nem tud semmit rólam. Valahogy jobbnak érzem ezek után, hogy egy hétig nem voltunk ott, kitudja, még a végén lehet kicsatolta volna a maszkom és lerántotta volna rólam. Peter és Natalie teljesen bele vannak temetkezve az esküvőbe, de mint mindig most is nagyhangúak, jó kedvűek és az esküvő által okozott stressz sincs, meg vagy egész jól kezelik.  
- Nem akarom, hogy elmenjetek - ölel magához szorosan Doniya.  
- Sajnálom én is. De nem sokára találkozunk - húzom magamhoz jobban.  
- Hamarabb, mint gondolnátok - mosolyog ravaszan Zayn, családja pedig értetlenül néz rá. Gyengén gyomron ütöm, mire benne megakad kissé a levegő.  
- Gondol itt az esküvőre. Remélem - forgatom szemeimet, majd megcsörren a telefonom. Nem tudom, ki lehet a szám nincs elmentve. Elsőnek is kinyomom, majd újra a Malik családra koncentrálok. Pár órán belül megyünk, minden időt ki akarok használni. De a telefonom újra csörög. Majd megint. Amikor negyedszerre csörög, kényelmetlenül állok fel a kanapéból, Zayn ölelő karjaiból és sétálok arrébb egy kicsit.  
- Igen? - szólok bele, miközben azt nézem, hogy Waliyha, hogy csikizi Sorát, aki ezáltal könnyezik a nevetéstől. 
- Nina? - kérdi egy kissé ismerős, rekedt hang. - Nina?! - ismételi meg nevem, amikor nem válaszolok. A felismerés villámcsapásként ér. Kezem szám elé kapom, a telefonom kicsúszik kezemből így nagyot koppan a padlón. Zayn felém kapja, tekintetét majd mikor felméri, hogy mennyire vagyok, sokkos állapotban hozzám siet.  
- Nina? Kicsim jól vagy? Ki volt az? - kérdi két tenyere közé fogva az arcom. Miért? Miért most keresett meg ennyi év után? Miért nyolc év után hív fel? Mégis mit akarhat? - Kicsim? - szólít csendesen Zayn. Könnybe lábadt szemekkel nézek rá és adok választ.  
- Az apám - suttogom. Elcsodálkozik, majd tekintete elsötétül, szinte látom, miként jut eszébe neki is, amit Eleanor mesélt. Hát még nekem. - Félek Zayn. Jobban, mint bármi mástól - motyogok végig szemeibe nézve. Az igazságtól csak egy félelmetesebb dolog van. Az apám.  
- Nem lesz semmi baj, ne félj. Itt vagyok. Megvédelek bármi áron, itt leszek, melletted bármi történjék - ölel magához én pedig még most is sokkolódva ölelem vissza. Zayn magához szorít, és úgy ölel féltőn, míg én csak üresen ölelem. Egyszerűen képtelen vagyok reagálni bármiképpen is.  
Ha az apám felhívott, akkor beszélni akar velem vagy talán rosszabb. Nem akarok beszélni vele. Nem akarok találkozni sem. Semmilyen formában nem akarok vele kapcsolatba lépni. Ő már nem az apám. Nem tekintek rá szülőmként.   

- Minden rendben lesz, nyugodj meg - simítja Zayn nagy tenyerét combomra, míg másik kezével görcsösen fogja a kormányt. 
- Miért nyolc év után bukkant fel? - suttogom magam elé meredve. Persze, tudom Zayn sem tudja a választ így nem is várok tőle. Támogatásként csak megszorítja kissé a combomat, mire én lefeszegetem kezét magamról és össze kulcsolom ujjainkat. Már majd nem visszaértünk Londonba. Összeszedünk még pár holmit, köszönünk a többieknek aztán irány Holmes Chapel. De mi van ha...  
- Zayn! - suttogom magam elé remegve. - Mi van, ha anyunál van? Mi van, ha ott van, mert tudja, hogy megyek? - reszketek, miközben görcsösen fogom Zayn kezét.  
- Ha ott is lesz én is itt vagyok neked, melletted vagyok! - simítja meg hüvelyk ujjával kézfejem, ami egy kicsit csikis.  
- Köszönöm! - nézek rá hálásan. Egy pillanatra felém kapja tekintetét és egy aranyos mosollyal ajándékoz meg. A házig nem beszélünk, amikor pedig a fiúk közös, nagy házához érünk, én kiveszem Sorát, aki beszalad a házba, Zayn a holmijainkat viszi, én pedig szintén besietek a házba. Látom, hogy Sora már Louis ölében ül és szorosan ölelik egymást. Még meg is mosolyogtatna, ha nem lenne az a bökkenő, hogy az apám életjelet adott magáról.  
- Ní jól vagy? - siet elém Eleanor.  
- Felhívott. Nyolc kicseszett év után felhívott az apám El! Rettegek tőle! - sírok fel ő pedig rögtön mozdul és ölel magához.  
- Shh nem lesz semmi baj. Itt vagyunk neked. Akkor is ott voltam, most is itt leszek. Ha megint bántani fog szólunk a rendőrségnek vagy... 
- Nem lesz megint! Ha én ott vagyok, nem fogja bántani azt garantálni, merem! - szakítja félbe Eleanort a kissé ideges Zayn, hátam mögül. Tovább sírok Eleanor vállán. Megtehetném ezt Zaynnél is, de ő is tudja, hogy ide most Eleanor kell. Ő volt ott akkor. Ő látta, ő kapart fel a földről és ő nézte végig miként leszek mindenkivel távolságtartó. Zayn lebontotta a falaimat, de nem volt ott a folyamaton, amikor felépítettem őket.  
- Összeszedek pár holmit - motyogom halkan és a lépcsőn indulok meg. A kissé csodálkozó fiúknak beintegetek a nappaliba, amit viszonoznak. Felsietek a lépcsőn egyenesen az idéglenes szobámba, ahol összeszedek magamnak pár ruhát, majd Zayn szobájába, ahol neki is ugyan ezt teszem.  
- Azt hiszem ez hiányzott - hallok meg egy mosolygós hangot az ajtóból. Odakapom tekintetem és felegyenesedem a szekrényéből.  
- Már, mint mi? - lassan megindul felém és csak akkor áll meg, amikor derekamat öleli.  
- A gondoskodásod - ad egy puszit orrom hegyére. - De jobban belegondolva minden hiányzott, ami veled kapcsolatos - puszilja meg most számat.  
- Még a sok dráma is? - mosolygok rá keserűen.  
- Hé, a drámák nélkül nem is lenne igazi. - kuncog, amitől nekem is nevetnem kell. - Dráma nélkül unalmas lenne.  
- Hát, drágám szokj hozzá, hogy amikor a feleséged leszek nem lesz, annyi dráma mivel mindent tudni fogsz. - kulcsolom karjaimat nyaka köré és mélyeden el barna íriszeiben.  
- Csak már mikor? - nyög fel fájdalmasan, hátra vetve fejét.  
- Hamarosan - suttogom és nyakához hajolok. Apró puszikkal hintem be az egész nyakát, érzem, hogy neki pedig szívverése gyorsabb lesz. A levegő megakad benne, teste megfeszül. Ott ahol a legérzékenyebb pontja van, kissé megharapom a bőrt, kicsit meghúzom, amivel belőle egy nyögést kényszerítek ki. Kezei jobban ölelik derekam és szorosan tart magához. Többször különböző helyeken kissé kiszívom nyakát, amik megmosolyogtatnak.  
- Elég! - tol el magától én pedig döbbenten nézek rá. - Máskülönben nem hiszem, hogy leállnánk - túr hajába, és én mélyen szemeibe nézek. Csak most veszem észre, hogy tekintete mindezektől mennyire elsötétült.  
- Már miért kéne? - húzódik mosolyra ajkaim és közelebb lépek felé. Ajkaira tapadok, de ő se ellenkezik túlzottan. - Úgy érzem magam, mint egy gaz csábító - nevetek fel, amikor már nem csókolózunk. Zayn kissé meghúzza, alsó ajkam majd ugyan azt a műveletet viszi véghez nyakamon, amit én az övén.  
- Mennünk kéne. - kuncogok, de szemeimet nem tudom kinyitni, amint Zayn az ágyra dönt.  
- Meg kéne ismernem az anyósomat. - áll fel rólam majd ajkaiba harapva néz végig rajtam. -  Kapd össze magad. Ahogyan Doniya mondaná szextől kócos a hajad. - kacsint és kimegy a szobából. Nagyot sóhajtva kelek fel és a tükörbe nézve a fürdőben rá kell jönnöm, hogy igaza van Zaynnek. Telefon csörgést hallok így megindulok a szobába vissza.  
- Zaynie - kiáltok, amikor látom, hogy az ő telefonja az. Nem jön és nem is érkezik válasz így felveszem a telefont az asztalról, hogy levigyem neki. Viszont amikor meglátom, hogy ki keresi, ledermedem és meggondolom magam. Kis ideig még gondolkodom, majd végül felveszem.  
- Igen? - szólok bele vékony hangon. Istenem, csak ne azért keresse, amire gondolok. 
- Sisi? - hallom a csodálkozó hangot a vonal végén.  
- Hello Perrie - köszönök keserűen mosolyogva magam elé.  
- Öhm...Zaynie mennyire elérhető? - kérdi még most is meglepődve. Zaynie? De hát...Ez most mi? 
- Máris adom - motyogom és kezemmel, a telefonnal lemegyek az emeletről. - Zaynie - szólok gúnyosan mire az említett értetlenül néz fel rám a kanapéról. - Keresnek. Perrie az - mondom erősen megnyomva a lány nevét. Alsó ajkába harap, amint kiveszi, kezemből a telefont én pedig rögtön az emeletre megyek. Mégis mit kéne, gondoljak? Perrie jó barátnőm volt évekkel ez előtt, de akkor is Zayn volt menyasszonya. És elég észrevehető volt ledöbbenése, hogy én vettem fel. És hát valljuk be, Zayn egyszer megcsalt, ezzel ment tönkre minden akkor. Igaz akkor eléggé kibukott miattam, de könyörgöm akkor is rögtön meg kell csalni?! Azt se értem most mit gondoltam. Mégis, hogy képzeltem, hogy majd négy évig barátnő nélkül lesz, nem lesz senkije? Szánalmas, hogy ezt hittem.  
Telefonomat keresve nézek szét a szobában és csak ekkor fedezek fel pár képet. Pár, régi képet. Még Zayn és én voltunk rajta, amikor Californiába voltunk. Emlékszem akkor kérdezte meg a tengerparton, hogy elmennék-e vele randizni. Két kezemmel karjaiba kapaszkodom, arca közel van hozzám sőt, egész teste egész közel van. Annyi minden történt. Megváltozott. Képtelen lenne újra megcsalni.  
Telefonomat elfelejtve sietek le a lépcsőn és huppanok le a kanapéra a kissé kétségbeesett arcú Zayn mellé. Szorosan karjai közé bújok, amit ő csodálkozva néz végig. Ártatlanul mosolyogva nézek fel arcába és adok egy rövid csókot szájára. 
- Azt hittem, hogy...  
- Nem tennéd meg. Főleg mert kitekerném a nyakad. És nem vagy olyan fajta - csókolom meg hosszasan.  
- Én...Azt hittem, hogy majd félreérted és...Jézusom, hihetetlen vagy - nevet fel a végén.  
- Ha már megkérted a kezem illik az is, hogy ne kavarj a hátam mögött senkivel - biggyesztem le ajkaimat, amikre puszit ad most.  
- Soha! Többször nem követem el ugyan azt a hibát - kissé elszomorodik, de amikor ölébe mászok, vele szembe kíváncsian néz rám.
- Imádom, amikor őszinteségi rohamot kapsz - kuncogok átölelve nyakát.
- Csak kapnál te is azt - néz fel az égre mosollyal ajkain.
- Hé, amióta visszajöttem nem hazudtam - ütök vállára gyengén.
- Persze, de, csak mert kiszúrom, ha hazudsz - mondja, és magára ránt, így szinte fekszem mellkasán.
- Ez gonosz volt - rázom fejemet és átölelem így mellkasához bújok.
- Kiengesztelnélek, de indulnunk kell Baby - simítja meg hajamat én pedig nyűgösen kelek fel róla.  
- Megint rászoktál a "baby"-re - forgatom szemeimet, de a mosoly azért ott van ajkaimon. Felkelek, róla majd az emeletre indulok a cuccokért. Átadom a holmijainkat Zaynnek majd a konyhába megyek ahol számításaim szerint Louis és Sora lesz, mint már sokszor tették. És hát igazam is lett. Sora most nem jön velünk, szeretném anyunak úgy bemutatni Zaynt, hogy csak ketten vagyunk. Na meg hát őszintén megvallva, ha apám valóban ott van, nem lenne jó, ha Sorát látná. Nem akarom, hogy megismerje.  
- Pár nap és jövünk - adok egy puszit Sorának, aki szorosan megölel.  
- Vigyázunk rá - mosolyog rám bíztatóan Louis.  
- Remélem is! - mosolygok rá majd őt is megölelem és Eleanort is. Zayn is bejön, hogy Sorától elbúcsúzzon.  
- Szia, Hercegnőm! - öleli át a pulton ülő kislányt, akinek szemei megcsillannak megszólítására.  
- Apuci! Ugye hozol nekem valamit? - néz csillogó szemekkel Sora.  
- Persze kicsim, amit csak kérsz - bólogat Zayn. Látszik, hogy tényleg bármire képes csak füttyenteni kelljen a lányának. Azt hiszem, el fogja kényeztetni.  
- Csak magadat hozd. - rázza a fejét és zavart mosollyal néz rám. Istenem, hát persze, hogy ezt mondta. Egyszer én is ezt mondtam Zaynnek régen még a turné közben, amikor pár napra elváltak útjaink és ők csatlakoztak hozzám újra. Ezt Sorának elmeséltem és annyira megtetszett neki ez, hogy többször elkellett mesélnem neki. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megjegyzi.  
- Azért majd hozok neked valamit. - simít ki Zayn egy barna tincset Sora arcából. Sora átöleli, apja nyakát ismét majd eltávolodnak egymástól. Zayn int Louisnak és Eleanornak és már indulunk is.  
- Kezdjek el találgatni, hogy Sora is ilyen bölcs tud lenni, mint te vagy inkább túl sokat meséltél róla? - kérdi mosolyogva, amikor elindulunk. 
- Hogy ne meséltem volna sokat. Ti vagytok, illetve te vagy az életem. Sora szinte kívülről fújja azokat, amiket elmeséltem neki rólad - mosolygok és érzem, hogy arcomat elönti a pír.  
- Szóval meséltél neki rólam - mondja, büszkén én pedig lejjebb csúszom az ülésen. Megkell állnunk egy piros lámpánál mivel még mindig Londonban, vagyunk. Ő ezt rögtön kihasználja, és felém hajol gyorsan. Arcomat fogja, illetve inkább államat és úgy néz szemeimbe egy pillanatra a következő pillanatban pedig vadul tépi ajkaim. Eddig sosem volt ilyen vad, de be kell, valljam, bejön. Nagyon bejön. Ösztönösen mozdulok felé kezeimmel fehér felsőjébe kapaszkodva, ő pedig egyik kezét combomra simítja, kissé bele markol. 
- Zayn, már zöld van, mehetünk - lihegem, amikor elválunk egymástól.  
- Régóta vágyom egy ilyen csókra tőled - suttogja ő is gyorsabban véve a levegőt. Ajkaimra nyom még egy apró csókot majd visszaül a helyére. Én csak hitetlenül ülök tovább és nézek ki az ablakon. Sosem csókolt még így. Olyan, mintha eddig visszafogta volna magát. De miért tette? Hiszen nekem is ez nagyon tetszik.  
- Anyukád tudja, hogy Sisi és Nina ugyan az? - kérdi kis idő múlva amikor légzésem már rendeződött. Értem miért kérdezi. Régen anyu nem tudott semmiről.  
- Három éve mondtam el neki. Rólad viszont nem tud.  
- Szóval egyikünk sem szólt a családnak a kapcsolatunkról - mosolyog halványan. Valóban ő se mondta a családjának, hogy velem van és én se említettem anyunak Zaynt.  
- Még az esküvő előtt megtudják, szóval időben - kuncogok, mire ő is kissé nevetve rakja kezét combomra.  
Holmes Chapel tábláját elérve kezdtem el navigálni Zaynt a házhoz, ami elég könnyen ment. Leparkolt a kocsi feljárón anyu kocsija mellé majd kiszálltunk. A hátsó ülésről kiszedtük a cuccainkat és elkezdtünk volna indulni, de én még visszahúztam őt.  
- Anyu azt se tudja, hogy valaha együtt voltunk. Sem azt, hogy most velem jöttél - harapok alsó ajkamba.  
- Minden oké lesz - simít végig arcomon. Sóhajtva hunyom le szemeim és élvezem érintését. Megint ugyan úgy állam alá nyúl, amit már kiismertem, hogy akkor teszi, amikor meg akar csókolni. Igazam lett, most is megcsókol ezúttal lassan, lágyan.  
- Kicseszettül szeretlek - suttogja ajkaimra, szemeim még most is lehunyva vannak. Légzésem most is felgyorsul, amikor ezt kimondja.  
- Én is kicseszettül szeretlek - kuncogok, majd összekulcsolom ujjainkat és az ajtóhoz indulunk. Csengetek majd Zaynhez bújva várok.  
- Jesszusom - nyög fel Zayn. - Én most fogok találkozni az anyósommal - suttogja kissé megrémülve. Mosolyogva fordulok felé és fogom két kezem közé arcát.  
- Imádni fog. De komolyan. Anyu tuti imádni fog - próbálom megnyugtatni még egy apró puszival. Ahogy visszafordulok már nyílik is az ajtó. Anyu elsőnek ledöbbenve áll, amikor meglátja Zaynt is, de aztán boldogan ugrik nyakamba. Szorosan lehunyt szemekkel, ölelem magamhoz anyut. Nagyon régen láttam már.  
- Hiányoztál - suttogom fülébe és kicsit jobban vonom magamhoz.  
- Te is nekem drágám - suttog ő is majd könnyes szemekkel mosolyogva vál el tőlem. - Gyertek be, ne itt legyünk az ajtóba. - invitál be minket és rögtön a nappaliba vezet minket.  
- Nina! - visít egy kis vékony hang, mire mosolyogva fordulok keresztfiam felé.  
- Tody - guggolok le rögtön az ölembe szaladó Tod-hoz, Katherina kisfiához. Magamhoz ölelem, és úgy ülök le a kanapéba, mellém pedig Zayn.  
- Hmm, ugyan ilyen jól állna a mi kisfiúnk is a kezedben? - suttogja fülembe, de én ismét csak lesokkolódom. Tudom, hogy azt mondtam neki a szüleinél, hogy lehetne még gyerekünk, de azért még is csak kényes ez nekem. Még most is bennem van a félelem, hogy megtörténhet az, mint Davinával.  
- Azta kurva - hallom meg Katherina hangját.  
- És még csodálkozol, amikor a gyereked is csúnyán beszél - emelem tekintetem égnek.  
- Hogy-hogy te itt? Angliában - tárja szét karjait teljesen ledöbbenve. Tekintetét a mellettem ülő Zayn felé vezeti és egy mindent tudó mosoly terül el arcán. - Így már mindent értek. - legyint mosolyogva. - Zayn Malik, ha nem tévedek, nem igaz? - áll meg előttünk Katherina. Tody elenged és anyjához bújik. Tod és Sora majd nem egyszerre születtek meg. 
 - Igen. Te pedig Katherina ha jól sejtem - áll fel mosolyogva Zayn és fog kezet Kath-el.  
- Igen - bólint Katherina. - Remélem tisztában vagy vele, hogy rengeteget hallottam rólad Ninától - mosolyog Kath gonoszan.  
- Ezt jó tudni - kacsint rám Zayn. Ekkor anyu is bejön a konyhából egy kis süteménnyel. Azt leteszi az asztalra majd mosolyogva fordul felénk. Felállok Zayn pedig rögtön átöleli derekamat.  
- Anyu, Kath, ő itt Zayn Malik a vőlegényem - mosolygok büszkén, míg anyu szája elé kapja kezét és mosolyogva néz ránk.  
- Vőlegény? - visít fel hisztérikusan Katherina, én pedig csak bólintok. - De hát... Te jó ég nekem ehhez le kell ülnöm - fogja fejét és sokkos állapotban leül a kanapéra. - Mellesleg üdv a családban, de nekem ezt még meg kell emésztenem - int egyet hanyagul Zaynnek, aki csak halkan nevet ezen. Anyu Zayn nyakába veti magát, aki meglepődve, ugyan de visszaöleli anyut. Elsőnek kissé hezitál, de végül megöleli ő is. Mosolyogva figyelem őket és hát, hogy őszinte legyek örülök, hogy anyu így fogadta a hírt.
  

- Mondtam, hogy imádni fog - mondtam mosolyogva majd a fekvő Zayn ölébe ültem. Mosolyogva nézett rám, és kezeit tette csípőmre. Magára ránt, és úgy csókol meg. Hajam körül öleli arcunkat így teljes takarásba vagyunk, nem mintha a saját szobámba bárki is látna.  
- Azért egy valamiben reménykedtem - suttogja szinte ajkaimra.  
- Miben? - kérdezem, de még most sem távolodom el tőle. Egyszerűen élvezem a jelenlétét. 
- Családi fotókban - feleli mire értetlenül ülök fel.  
- Hogy? - vonom össze szemöldököm értetlenül. Ezt meg hogy érti?  
- Tudod, családi fotók. Ahol esetleg maszk nélkül láthatlak. Hátha így lebuktathatlak - kuncog, de én utolsó mondatától ledermedek.  
- L-lebuktatni? - kérdem kissé akadozva. Hangom hisztérikusan hangzana, de csak suttogásként jön ki számból. Zayn is elkomolyodik, egy ideig még néz szemeimbe. Hirtelen fordít rajtunk egyet így én alatta fekszem, míg ő felettem van, kezeimet fejem fölött lefogva.  
- Csak viccelek, te buta. Ha le akarnálak buktatni már megtettem, volna - mosolyog rám halványan, bár ez sem nyugtat meg túlzottan. - Kicsim, már megbeszéltük. Nem foglak sem lebuktatni sem semmi hasonló. Majd elmondod te. - ad egy rövid csókot, bár, hogy őszinte legyen, ez sem nyugtat meg.  
- Elakarom mondani - suttogom sokkos állapotban. Zayn és én is elcsodálkozunk ezen. Mégis mit hiszek, hogy mondom el neki? Felül és engem is húz magával. A sokktól, amit saját magamnak okoztam, nem igazán tudok megszólalni. Képtelen vagyok bármit is mondani.  
- Nem vagy még készen rá - rázza fejét, keserűen mosolyogva egyik tenyerét arcomra simítva.  
- Sajnálom - hajtom le fejemet szégyenemben. Kijelentem, hogy el akarom mondani, még sem mukkanok meg. Hát ez több, mint szánalmas.  
- Tudsz a közelben valami jó helyet? - kérdi hirtelen, mire értetlenül kapom fel rá a fejemet. - Ránk fér egy kis szórakozás - von vállat magyarázatképpen értetlen arcomra. Egyetértően bólintok, majd felállok, hogy valami ruhát keressek. Már elvoltam készülve, így hát lementem a nappaliba, ahol Zayn várt anyu társaságában. Látszólag nagyon jól elvoltak.
- Mehetünk. - állok meg mosolyogva, mire Zayn rám néz és elkerekednek szemei. Tény és való a ruhám kissé talán keveset takart és feszülős volt. Még sosem volt rajtam ez a ruha, Barcelonában erőltette rám Natalie.
- Felejtsd el! - nyög fel zavartan Zayn, ahogy végig mér. Szemeiben idegesség vot észrevehető, mellette egy kis furcsa csillogással. - Így nem jöhetsz!
- Végre egy normális férfi! - szólal fel hangosan anyu.
- Miért ne mehetnék így? - kérdem értetlenül, figyelmen kívül hagyva anyut.
- Így max én, láthatlak - mutat végig rajtam Zayn felállva a fotelből. - De más nem. Rád másznak majd amúgy is, nem kell, hogy még inkább megtegyék. - ragad karon és felvonszol az emeletre. Idegesen összefont karokkal állok az ajtóban.
- Nem tudom, hogy ez most édes, hogy ezt csinálod, vagy idegesítő, vagy kisajátító - ülök le az ágyra és nézem, ahogyan a táskában turkál másik ruháért nekem.
- Kisajátító? - egyenesedik ki felvont szemöldökkel. Alsó ajkamba harapok, mikor rájövök, hogy ezt valóban kimondtam. - Tudod a menyasszonyom vagy. Nem sokára a feleségem. Ésszerűnek érzem, hogy csak magamnak akarlak - feleli, ingerülten majd tovább turkál a táskában. Mozdulataiból tisztán ki tudom venni, hogy ideges. Izmai megfeszülnek karján és vállán, arca pedig feszült. Lassan felállok és mögé sétálok. Óvatosan, lassan simítom kezeimet vállára, majd mellkasán állapodik meg kezem és úgy bújuk hátához ölelésképen. Megdermed érintésem alatt, de végül ellazul és sóhajtva fordul felém. Magához ölel szorosan és ad egy puszit fejem tetejére.
- Inkább édes, hogy ezt csinálod. - suttogom még most is szorosan hozzábújva. Zayn kuncog majd magával húzva ül le az ágyra ölébe húzva engem.
- Keressünk másik ruhát, oké? Nem akarom, hogy más férfiak is rád másszanak. Túl szexi vagy. Tudod, hogy szeretem, ha úgy öltözől, de ez... - nyekken egyet, ahogy végig néz rajtam. - túl szexi. És én se tudok annyi mindenkit leverni körülötted - néz végig komolyan szemeimbe, én azonban elmosolyodom.
- Át öltözőm. De jól akarok kinézni. Szóval a következő ruhánál semmi ellenvetésed nem lehet - adok egy apró puszit szája sarkába.
- Rendben - egyezik bele kissé kelletlenül. Végül találtam másik szexi ruhát. Egy fehér nagyon rövidnadrág, ami valljuk be még akár alsóneműnek is elmehet. Türkiz kék pántos felsőt vettem hozzá fel, amin, az elején végig egy cipzár fut, körülbelül a köldökömig ért. Kedvenc fekete magas sarkúmat vettem fel.
- Nina - nyög fel Zayn ahogy lesétálok a lépcsőn. - Az a nadrág...
- A-a - rázom fejemet félbe szakítva őt. - Azt mondtam ezzel már nem lehet ellenvetésed. Vagy jössz velem úgy, hogy ebben vagyok vagy megyek nélküled - makacsolom meg magam és bár feltettem ezt a kérdést, tudom nagyon jól, hogy eljön velem.
- Megőrültél? Nem engedlek egyedül, amikor ilyen jól nézel ki - áll fel rögtön és kapja fel kocsi kulcsát. Önelégült mosollyal ajkaimon indulok el én is.
- Ezt akár bóknak is vehetem.
- Valamilyen szinten annak szántam - mosolyodik el és ránt magához egy csókra.
- Menjünk. Szükségem lenne némi alkoholra - nevetek csendesen mire ő csak szemeit forgatva ám mosolyogva enged el.
A szórakozóhely ahova régen is jártam most is teli volt Zayn is alig talált parkolóhelyet. Belépve a helyre megcsapott az alkohol és a táncoló emberek szaga. Zayn oldalán kezdtem volna menni a pult felé, de őt már nem találtam magam mellett. Értetlenül néztem szét majd észre vettem, hogy egy fekete hajú csaj dörgölőzik neki éppen, ő pedig ajkába harapva a lány derekára helyezi kezeit. Szemeimet forgatom és megyek egyedül a pulthoz. Még, hogy rólam fogja leszedni a pasikat, jó vicc mondhatom.
- Valami ütőset - szólok a pultos srácnak, aki máris rakja elém a poharat és tölti meg.
- Tequila - mondja a srác és már megy is máshoz. Egy húzásra húzom le az alkoholt, amitől kissé elfintorodom. Megfordulva nézem, ahogyan a fekete hajú csaj és Zayn táncol. Nagyon nem tetszik ez a látvány. Vőlegényem a lány derekát fogja, míg a lány hátulról kulcsolta nyaka köré kezeit és dörgölőzött hozzá. Dühösen fordultam meg és toltam poharat a pultos sráchoz.
- A pasid? - kérdi, miközben kitölti az újabb adagot.
- A vőlegényem - felelek dühösen és már húzom is le. Felállok és a legelső helyes srácot kezdem keresni. Pár székkel arrébb egy helyes barna hajú, látszólag kék szemű srácot látok meg, akit egy másik rámenős csaj akar elcsábítani.
- Csak ügyesen kislány - szól utánam a pultos srác, amikor megindulok a másik srác felé. Karjánál fogva ragadom meg és húzom magam után a kissé értetlen srácot.
- Sisi King elrángat táncolni - szólal meg meglepődötten, amikor megállok és kezdek el táncolni. - Most örülnöm kéne vagy félnem? - kérdi mosolyogva. Mondanám, hogy aranyos mosolya volt, de nem igazán csábított el.
- Csak szórakozni akarok - vonok vállat és nézek el másfelé. Ezt kihasználva a srác rögtön nyakamnak esik, nekem kikerekednek a szemeim. Fintorogva tolom el magamtól a fejét, és mutatom, fel gyűrűs ujjam majd sétálok el tőle. Hát ez kilőve. Valaki megragadja derekam és testem valaki más mellkasának csapódik. Meglepetten nézek fel a zöld szemekbe. Perverzen vigyorogva néz rám és kezdünk el táncolni. Kissé értetlenül, de végül bele vágok én is. Leutánozva a Zaynnel táncoló csajt fordulok háttal a srácnak és kulcsolom ugyan úgy nyaka köré kezeim. Jobban dörgölőzve neki táncolok, és elégedett mosoly terül el arcomon, amikor a srác jobban húz magához. A mosoly azonban rögtön lehervad arcomról, amikor meglátom, hogy a csaj akivel Zayn táncol még most is, már vele szembe van és vőlegényem hajába túrva közeledik hozzá. Nem voltam kíváncsi, hogy Zayn hogyan csókolja meg azt a csajt így inkább a pulthoz mentem és kértem még egy kört nem foglalkozva az ott hagyott sráccal.
- Nem jött be? - kérdi a pultos srác mosolyogva.
- Nem nagyon - vonok vállat, míg lehúzom ismét az italt. Két kezet éreztem meg derekamnál és egy ajkat nyakamnál. - Elvagyok jegyezve, lelehet kopni - vágom rá idegesen, de a mögöttem lévő csak nem távolodik el.
- Van egy rossz hírem kicsim. A vőlegényed itt van mögötted és arra vár, hogy megcsókold - suttogja, fülembe majd abba beleharap kissé. Csodálkozva fordulok meg és találom szembe magam Zaynnel. Leül szorosan mellém és kér ő is valami italt.
- Min bukott el az a két srác? - kérdi egyik kezét combomra rakva birtoklóan.
- Az egyik a nyakamat csókolgatta - fintorgok. - A másikat meg csak otthagytam - vonok vállat, ő pedig értetlenül néz rám. - Nem volt kedvem végig nézni, hogy smárol a vőlegényem egy másik csajjal - mosolygok keserűen és inkább elnézek másfelé.
- Az úgy jó, figyelembe véve, hogy a vőlegényed nem smárolt senkivel - kuncog, mire én értetlenül nézek rá.
- Fekete haj, rövid szoknya, rámenős tánc, amit te ajkakba harapva élveztél? - vonom fel szemöldökömet kissé vádlón nézve rá. Zayn elszégyellve magát fordítja el fejét és néz más felé.
- Az egyik hiba, hogy bele túrt a hajamba. Azt csak neked engedem. És meg akart csókolni. - mondja felém se fordulva. Az, hogy az egyik hiba a hajba túrt, jól esett.
- Egyik srácnak sem volt barna szeme - mondom el neki az egyik legnagyobb hibát. Zayn elém áll és államnál fogva irányítja fejemet felé. Újra ez a csók-fogás. Magához von és vadul csókol meg. Szóval neki a hajba túrás a tabu, nekem pedig a szemszín. Bár igazából akár egy barna szemű srác is jöhetett volna hozzám, senkinek sincs olyan szemei, mint az én vőlegényemnek. 
Egyik sem tud úgy magával ragadni, mint az övé.