II.évad 10.rész - Megfélemlítés

 Drágák!
Ügyes voltam és megírtam gyorsan a kövi részt így hétvégére. ;)
A végén biztos vagyok benne, hogy kifogtok nyírni, de hát ez van. :D
Amint tudok hozok részt!
Puszi!

A rész zenéje:
Avril Lavigne - Fly
https://www.youtube.com/watch?v=Moy3pRysP6Y

NiSzi xx

- Hello Édesem!
- Christopher - motyogom tejesen ledöbbenve. Rákellett volna csapnom az ajtót, de nem ment, egyszerűen ledermedtem.
- Na, mi az, már meg sem ölelsz? - gúnyosan felvonja, egyik szemöldökét karjait pedig kitárja, mintha valóban ölelést várna.
- Mit keresel itt? - szedem össze magam és próbálom némileg előhozni a régi énem, aki az előttem álló férfinek köszönhetem, hogy oly kemény lett.
- Miért ne látogathatnám meg a volt menyasszonyom? - lép egyet közelebb őszintének tűnő mosollyal ajkain.
- Hát, mert mondjuk a volt menyasszonyod gyűlöl. Szerintem ez az apró tényező kimaradt az agyadból - a régi Nina kezd előjönni, ami nekem csak jót jelent ebben a helyzetben.
- Na és mi a helyzet Sorával? Vele egész jól elvoltunk a délután - gúnyos mosoly társul mondandójától, én pedig szinte érzem, amint lesápadok.
- Hazudsz! Sora délután Eleanorral volt.
- Ugyan drágám, El sem olyan már, mint régen volt nem tud úgy figyelni mindenre. Hiszen ha egy kisgyerek a játszótéren van, látszólag alig kell őket figyelni és félteni az olyanoktól, mint én.
- Mit akarsz Christopher? - egyre feszültebben beszéltem vele. Nem tudom mi az igazság. Valóban ilyen könnyen Sora közelébe ment volna?
- A vőlegényed tud róla, hogy Soraya kinek a gyereke? És arról, hogy a következő gyerek is az övé? - mutat a hasamra, amire én ösztönösen rárakom a kezem. - Sejtettem, hogy nem - mosolyodik el. - Lehet, ideje lenne megtudnia mindent. Mondjuk azt is, hogy ki is vagy valójában kedvesem. Hiszen csúnya dolog volt tőled, hogy a haverjával kavartál, miközben vele is.
- Menj el! Mit akarsz még? Miért akarod tönkre tenni az életemet? - sziszegem idegesen a kilincsre markolva.
- Csak, hogy érezd a törődést - vonja, meg vállait majd vesz egy mély levegőt és közelebb hajol. - Ne hidd, hogy tökéletes életed lesz kedvesem - megfordul és elmegy. Nagyot sóhajtva csukom be az ajtót és fordulok meg. Niall jön hozzám lassú léptekkel, mire én mosolyt varázsolok arcomra.
- Ki volt az?
- Csak házat tévesztettek - mosolygok rá, ő pedig bólint, de tekintetéből látszódik, hogy nem hisz nekem.
- Hulla vagyok, jó éjt Horan! - mikor elmegyek, mellette arcára adok egy puszit, amit ő viszonoz, én pedig szaladok is az emeletre. Zayn már a szobájában van, illetve az teraszon.
- Itt is vagyok - mosolygok, mikor kilépek. Megfordul és ő is rám mosolyog. - Leszokhatnál erről - szedem ki szájából a cigit.
- Tudod, hogy úgy sem fogok - veszi vissza tőlem majd ismét bele szív.
- Tudom. Menthetetlen vagy - rázom a fejemet mosolyogva. Zayn mosolyogva ad egy rövid csókot majd bevezet a szobába ahol is miután átöltöztem befeküdtem mellé. Mosollyal ajkain ölelt magához, kezeit csupasz hasamra rakta, amin felcsúszott a toppom. Apró köröket ír le rajta, ami már magában is jól esne, de így, hogy tudom, hogy a gyerekünk ott van még inkább csodás érzés. Fogalmam sincs, mikor tudnám elmondani neki, de ha én nem teszem meg akkor vagy Eleanor vagy Christopher teszi meg. Vagy egyszerűen csak észreveszi ő, hiszen Eleanornak igaza van nem vak rá fog jönni. Két zavaró személy jelent meg az életembe; az apám, és Christopher. Egyiküknél sem értem miért kerestek meg. Az apám bocsánatot akar kérni, Christopher pedig tönkre tenni az életem. Ez eddig rendben van, ez az elméleti állapot. Csak, hogy én nem hiszek apámnak, hogy bocsánatot kérni jött és jóvá tenni mindent. Christophernek pedig nem fog menni akármit is tervez, viszont ehhez hamarabb elkell mondanom mindent Zaynnek. Nem bírtam tovább a gondolataimmal, de aludni sem bírtam így miután észre vettem, hogy mellettem Zayn már alszik kimásztam mellőle óvatosan. Csendesen mentem le a konyhába ahol elővéve a bort öntöttem magamnak egy kicsit. Ritkán iszok alkoholt, de vannak napok, amik után kell.
- Hát te? - néz fel a kanapéról El.
-Nem bírtam aludni - vonok vállat és mellette foglalok helyet. Eszembe jut, amit Chris mondott. - El délután Sorával játszótéren voltatok? - nézek, fel rá hirtelen majd meg sem várva válaszát bele kortyolok italomba.
- Igen, miért?
- Chris itt volt az este. Azt mondta Sorával egész jól elvoltak egy kis ideig a játszótéren a délután - felelek látszólag nyugodtan, de majd szét vet az ideg.
- Hogy mi? Lehetetlen hisz végig figyeltem - néz rám ijedten Eleanor. Lesüti tekintetét, amiből már tudom is, hogy nem mond igazat.
- Igazán El? - a boros poharat az asztalra teszem és keresztbe tett lábaimra helyezem kezem. - Tudom, mikor hazudsz. A gyerekemről van szó Eleanor!
- Sajnálom, én... Én... - nem bírja befejezni, sőt egyenesen még csak a szemembe se néz. Arcomat megdörzsölöm, és csak ezután nézek rá.
- Christopher egy beteg állat, Sora pedig a lányom. Ha rád bízom, akkor legalább vigyázz rá - szinte suttogok, olyan halkan beszélek. Poharamat vissza viszem a konyhába és felmegyek az emeletre, de elsőnek Sorához megyek be. Ösztönösen mosolyodok el, amikor meglátom, milyen nyugodtan is alszik így én is egy fokkal nyugodtabban megyek vissza Zayn mellé.

- Miért nem költöztök össze? - Harry a videó játékból felnézve szól bele a beszélgetésbe amit Zaynnel, Louissal és Liammel vitatunk. Huszonöt éves, de Niallel erőszeretettel játszik még a videó játékokkal
- Így is olyan, mintha össze lennétek költözve - folytatja Szöszi.
- És már vagy öt éve ismeritek, egymást nem lenne nagy dolog - von vállat Harry. - Igaz sokáig húztátok a dolgot, de most is már több, mint egy hónapja együtt lakunk ergo, Zaynnel olyan, mintha már most összeköltöztetek volna - ötletén látszólag Zayn elgondolkozott, Liam pedig egyetértően bólogat.
- Nem lenne rossz ötlet - néz rám Zayn kérdőn.
- Hozzád vagy hozzám? - fonom össze karjaim. - Tisztában vagyok a mondatom kétértelműségével, meg ne szólalj Harold! - forgatom szemeim visszafojtott nevetéssel Harry perverz arcát látva.
- Hozzám - feleli Zayn vállat vonva.
- Előre fájdalmas bele gondolni, hogy azt a nagyházat kikell pakolni - fintorog Louis.
- Akkor a ruháim mennyiségét még nem láttad - mosolygok rá.
- Vannak családi fotók? - vonogatja szemöldökét Niall.
- Igen, de szigorúan titkosak - kacsintok rá.
- Azt majd meglátjuk - kacsint vissza a Szöszi. Csengettek, de mivel egyik fiú sem óhajtott felkelni és ajtót nyitni így ez nekem maradt. Sóhajtva kelek fel majd nyitok ajtót. Azt hittem, hogy megint Chris lesz vagy apám, mivel Peter és Nath nem zavartatják, magukat ők bejönnek kopogás illetve csengetés nélkül is. Helyettük azonban Doniya jelent meg az ajtóban. Örömmel köszöntöttük egymást majd a többiekhez mentünk vissza.
- Nézzétek ki tévedt erre - karolom át mosolyogva Doniya nyakát. A fiúk felénk néztek majd mikor meglátták Doniyat elmosolyodtak ők is. Ők is vidáman köszöntek Niyanak, majd minden folytatódott, ahogy eddig is volt. A két fiú tovább játszott, mi pedig továbbra is beszélgettünk.
- Úgy néz, ki ti mindent fordítva csináltok - mondja Niya amikor elmondtuk neki, hogy Zaynnel összeköltözünk.
- Elsőnek gyerek, aztán lánykérés és végül összeköltözés. Ez általában fordítva szokás.
- Attól, hogy így szokás nem kell mindig betartani - vonok vállat mosolyogva.
- Na és hol van az én kis hercegnőm? - kérdi csillogó szemekkel.
- Óvodában
- Minek? Sosem értettem, hogy egy gyereket minek kell óvodába hordani - rázza a fejét sóhajtva.
- Az öcsédet kérdezd! Szívem szerint én se vinném - forgatom meg szemeim.
- A te gyereked, miért nem döntesz róla te? - kérdi Niall. Most már csak ő és Zayn nem tudja az igazat így nyilván neki logikus a kérdése.
- A Mi gyerekünk - javítom ki. A mellettem helyet foglaló Zayn csak még közelebb vont magához, s nyakamba puszilt így éreztem, hogy mosolyog.
- Egyszerűen kiakasztó! - ront be a házba becsapva maga után az ajtót Natalie. Mérgesen járkál fel-alá a nappaliban panaszolva, hogy mi is a problémája.
- Nem képes segíteni semmiben! Most pedig folyton az nyakamba van, nem hagy békén. De a virágokat még nem sikerült elintéznem, az asztalokra a díszítést összekeverték valami undorító zöld színnel, amikor én halvány kéket kértem és ráadásul még rengeteg elintézni valóm lenne.
- Nem akarsz előbb lenyugodni? - kérdem teljesen higgadtan, míg a többiek kissé ledöbbenve néznek az idegrohamos Nathra. Megtanultam már kezelni, de igazából akár idegen is lehet, tudom kezelni az ilyeneket.
- Biztos, hogy régen együtt voltál vele? - suttogja Harry a dühöngő lányra mutatva.
- Tudod, nagy váltás a totál nyugodt Nina után. És előtt - kuncog Niall. Harry és Niall. A két öröké gyerek.
- Hogy nyugodhatnék meg, ha ennyi minden van még? - túr hajába továbbra is járkálva, figyelmen kívül hagyva a fiúkat.
- Mondjuk úgy, hogy leteszed a formás kis fenekedet a kanapéra, mély levegőt veszel és lenyugszol. Nekem előkerült az apám, sőt még a volt vőlegényem is, ha én nyugodt tudok lenni, akkor neked még könnyebb lesz - most is nyugodtan beszélek pedig, ahogyan eszembe jut Christopher egyszerűen elfog a hányinger.
- De ha egyszer...Várj, mi? Milyen volt vőlegény? - fagy le mondandója közepén és néz rám ledöbbenve.
- Hát, persze - kiált fel Niall. - Már emlékszem ki volt, aki tegnap este itt volt. Tudtam, hogy valahonnan ismerős! - saját magával beszélgetését csak egy bólintással jutalmaztam komor tekintettel.
- Miért keresett fel? - kérdi Lou csendesen.
- Saját vallomása szerint tönkre tenni az életemet. Ami valljuk be egy-két igazsággal megoldható - nevetek kínosan.
- Ő pedig mindent tud rólad - folytatja, kék szemeivel aggodalmasan nézve rám. - Túl sokat - bólintok egyetértően.
- Miért nem mondtad? - kérdi aggódva Zayn.
- Most mondtam - tárom szét karjaim, ő pedig szemeit forgatja. Mind ketten tudjuk, hogy ha Nath most nem lenne kiakadva, akkor nem mondtam volna el.
- Levagyok maradva. Milyen volt vőlegény? - teszi fel kezét Doniya.
- Valaki elmagyarázná neki, kérlek? Nincs sok humorom a múltamról beszélni - fintorgok, majd felállva a konyhába megyek. Egy pohárba töltök, magamnak vizet majd felülve a pultra azt kezdem el inni, egészen addig amíg Niall meg nem jelenik és ül fel ő is velem szembe.
- Mit értett tegnap az a srác, hogy Zayn tudja-e, hogy kinek a gyereke és, hogy a következő gyerekről tud-e, hogy az övé? - szólal meg szinte suttogva. Nem nézek rá, a pohár most valahogy érdekesebbnek tűnik.
- Az igazat akarod hallani, vagy találjak ki spontán valami hihetőt, amitől nem kapsz majd szívrohamot?
- Lehet, jobb lenne az utóbbi, de inkább az elsőt mond - sóhajt fel.
- Elsőnek én kérdeznék. Jól érzem, hogy lesznek még kérdéseid? - nézek fel rá, mire ő halványan mosolyogva bólint. Nagyot sóhajtok és bele kezdek.
 - Sora apja Zayn - szólalok meg szinte suttogva. - Nem csak azért, mert Sora annyira megszerette, hanem mert vér szerint is az övé és ezzel Sora is tisztában van - nem mertem ránézni, inkább folytattam.
- Tegnap pedig voltam orvosnál. Terhes vagyok. Ismét. Megint Zaynntől. Egyéb kérdés? - nézek fel rá a végén, de Niall nagyon úgy néz ki, hogy egyhamar nem fog megszólalni.
- Amikor azt mondta, hogy Zayn kiakadna, ha megtudná az igazat, mert csúnya dolog volt, hogy kavartál egy haverjával miközben vele voltál. Ezt, hogy értette? - agyam eszeveszettül kattogott, hogy kitaláljak valami elfogadhatót, de egyszerűen lefagytam. Most kell elmondanom neki, de képtelen vagyok megszólalni. Maszkomat leveszem, majd felnézek rá bocsánat kérően.
- Hogy én erre, hogy nem jöttem rá - csap a homlokára fáradtan sóhajtva. Gyorsan visszateszem, mielőtt még Zayn úgy gondolná, hogy utánam jön a konyhába. Várakozóan nézek Niallra, de ő látszólag elgondolkozott.
- Várj, de komolyan, amit Christoper mondott, egyszerre voltál Zaynnel és Harryvel. Úristen.

Niall Horan

- Harry fellángolás volt. Mindig többet éreztem Zayn iránt, de közbe Harryhez is vonzódtam. Így lett az, hogy nem gondolkodtam mit teszek és mind kettejükkel összejöttem. De aztán elakartam mind a kettejüket felejteni, így szakítottam velük. Harryt sikerült, Zayn nem utána pedig Zayn látszólag nem akart már semmit tőlem Harry pedig kapóra jött, hogy Zaynt féltékennyé tegyem és, hogy kicsit el is felejtsem őt. Viszont egyik este, amikor buliztunk Zaynnel lefeküdtünk és hát, abból alakult, hogy Sorával terhes lettem. Amikor megtudtam elmentem innen, mint tudod. Tudtam, hogy Zayn még nem állna készen az apaságra, ráadásul akkor elkellett volna mondanom mindent neki így pedig azt értem volna el vele, hogy megutál. Most is csak az esküvő miatt jöttem volna haza, eszem ágában sem volt, hogy megkeresselek titeket, vagy akár Zaynt is, hogy van egy gyereke - mindezt, ahogyan Nina elmesélte egyszerűen leblokkoltam. Azt hiszem, az egyik legjobb barátai közé sorolhat, még sem tudom ezt még megérteni. Azt meg végképp nem, hogy Harry is tud, erről mégis tökéletesen jól kijönnek, barátok ugyan úgy. Pedig játszott vele. Megértem, hogy Sorával elment, Zayn akkor még tényleg nem állt volna készen az apaságra, de az, hogy ezt csinálta a fiúkkal. Egyszerűen nem tudok rá reagálni.
- Gyere ide, Picur - szállok le a pultról és kissé még sokkosan megyek, a szintén már álló lányhoz majd megölelem. Szorosan bújik hozzám, tudom, hogy várja valamennyire a véleményemet. - Megértelek, viszont azt nem, amit Harryvel és Zaynnel csináltál. Ráadásul mindezekről  Louis és Eleanor is tudott még is végig nézték - sóhajtva rázom fejemet a végén, de Nina fejére azért adok egy puszit.
- Kérlek, ne utálj ezért! - suttogja.
- Nem utállak Picur! Csak most még nem értem, viszont igyekszem megérteni - mosolygok rá halványan, amikor felnéz rám. - És nem mondok Zaynnek semmit, ne aggódj - hálásan néz rám, majd nagyot sóhajtva megy vissza a nappaliba, ahova én is követem. Visszaülök a földre Harry mellé, aki már várt, hogy folytathassuk a játékot. Nina, ahogy leült Zayn mellé, ő magához húzta majd bele puszilt a lány nyakába, amitől ő szégyenlősen mégis őszintén elmosolyodott. Látszódik rajta, hogy tényleg szereti Zaynt, ahogyan régen is látszódott rajtuk, hogy szeretik, egymást csak túl bonyolítanak mindent. Ha nem lenne, Sora azt hiszem most is öldökölnék egymást. Nem kell félni, hogy esetleg csak azért van Zaynnel mert ő Sora apja, vagy csak valaki mellett akar lenni, aki biztos pont számára. Egyszerűen látszódik a lányon, hogy mennyire is szereti őt. Ahogyan Zaynnen is, hiszen mégis ki az, aki eddig tűrné a titkolózásokat, a hazugságokat és azt, hogy nem tudja ki is az, akit már öt éve szeret. Szeretnie kell, hogy eddig és ennyire eltűrje az ilyet. Én biztos nem lennék képes rá.
- Na, Szöszi neked annyi! - nevet Harry, amikor feleszmélek, hogy elindította a játékot.
- Fogadjunk egy sütiben, hogy én nyerek - nevetek, ebbe pedig természetesen Hazz is belement. Nina pedig a süti megsütésébe.

Nina Weyble

- Elmondanátok, mire készültök? - méregetem gyanúsan Zaynt és az ölébe helyet foglaló Sorát.
- Mindent a maga idejébe - kacsint rám Zayn mosolyogva majd Sorával elhagyják a házat.
- Sora túlságosan az apjára ütött - mondja Doniya sóhajtva.
- Egyet kell értenem ezzel.
- Mi, már ő is tudja? - csattan fel Niall. Nem értettem a hirtelen kiakadását.
- Négy éve - bólint Doniya.
- Négy éve? - szinte kiabálva kérdez vissza a Szöszi, ami már nem csak engem döbbent meg, hanem mindenki mást is.
- Miért akadsz ki ezen ennyire? - vonja össze szemöldökét Harry.
- Azt ne mond, hogy amikor te megtudtad nem akadtál ki! - rázza a fejét értetlenül.
- Kezdetleges düh, kétségbeesés és ledöbbenés. Látod, miket váltasz ki belőlünk Nina? - néz rám nevetését visszafojtva Liam.
- Ilyen vagyok - tárom szét karjaim mosolyogva.
- Arra leszek én kíváncsi, hogy ha az öcsém megtudja mi lesz. Mert arra számíthatsz, hogy nem csak annyi lesz, mint velünk - rázza a fejét Doniya.
- Tudom - rágom alsó ajkam majd a lesápadt Liamre nézek.
- Nem hiszem el, hogy erre még nem jöttem rá! Basszus Sora apja Zayn - temeti kezeibe arcát.
- Komolyan Liam? Te voltál, aki másodjára tudta meg Nináról az igazat és csak két hónap után esik le, hogy mi is a helyzet? - vonja fel szemöldökét Louis. Eleanor arcán ott volt a fintorgás, de még sem szólalt meg. Louis hangja is kemény volt, nem volt meg benne az a szokásos vidámság. Már értem miért éreztem azt, hogy hiányzik valami, hiszen Louis bolondsága hiányzik.
- Nem gondolkodtam rajta eddig - vonja meg vállát Liam.
- Ki fogad velem? - teszi fel hírtelen a kezét Harry. Harrynek szokása fogadni, de nem nagyon szeretünk vele, mert legtöbbször ő nyer.
- Attól függ miben - fonja össze karjait Eleanor.
- Ki gondolja úgy, hogy ha kiderül minden, akkor Zaynnel összeházasodnak, és további Malik, bébik születnek majd?
- Na, ne! Nem kell több ilyen fogadás! - szólok közbe.
- Hogy érted?
- Mi is fogadtunk régen, hogy melyikkőtöket fogja választani - mondja vállat vonva Eleanor.
- Mond, hogy rám fogadtál - néz mosolyogva Harry Louisra, aki csak bólint.
- De én nyertem - vonja meg a vállát Eleanor.
- Szóval ki fogad velem? - teszi fel újból a kérdést Harry.
- Csak a remény kedvéért - kelek fel eddigi fekvő pozíciómból és nyújtom a kezem Harry felé. Csodálkozva ugyan, de megrázza a kezem.
- Komolyan Nina ellen fogadtál? - vonja fel a szemöldökét Eleanor. - Úgy értem gondolj csak bele, te most az ellen fogadtál, hogy nem maradnak együtt.
- Ez csak egy fogadás, nyugi - vonja meg a vállát Harry és rám néz várva a véleményem.
- Szerintem se fog megbocsátani, ezért is mondtam, hogy a remény kedvéért - sóhajtva dőlök vissza a helyemre.
- Még valaki? - néz körbe Harry.
- Szerintem együtt maradnak - ráz kezet Harryvel Eleanor és még Doniya is.
- Szerintem nem. Bocsi, Ni - néz rám sajnálkozva a Szöszi és ő is kezet ráz Hazzal. Csak úgy, ahogy Louis szerint sem maradunk együtt. Liam kijelentette, hogy ebbe ő nem fog belemenni, szóval ő nem fogadott.

- Elmondaná valaki, hogy az a két jómadár hova tűnt? - kérdem sóhajtva.
- Nem - a válasz összhangú volt, hát persze, hogy senki se tudja.
- Akkor téma váltás - vonok vállat. - Nektek - mutatok Eleanorra és Louisra. - Mi bajotok van?
- Mi lenne? - vonja össze szemöldökét Eleanor.
- Nem csináljátok azt a szerelmi összebújós undorítóságot - mondja Harry az egyedüli szingli. Hiszen Liamnek ismeretlen barátnője van, Niall pedig mostanában randizgat egy lánnyal.
- Feltűnően távol vagytok egymástól - folytatja Liam is bólogatva.
- Nem szóltok egymáshoz - mondja Doniya is.
- Kedvtelenek vagytok - mondja a Szöszi. Végig nézek mind kettőjükön. Louis és Eleanor is ugyan olyan rosszul néz ki, tisztán észrevehető, hogy itt valami probléma van. De leginkább egy valamit lehet észre venni és ezt észre is veszem.
- Uramisten, csak ezt ne! El miért nincs rajtad az eljegyzési gyűrű?

II.évad 9.rész - Kellemetlen Meglepetés

Aloha Drágák!

Nagy nehezen ugyan, de sikerült hoznom részt. Sokkal rövidebb lett, mint szokott lenni, de ha ez vígasztal benneteket némileg akkor elárulok egy titkot. Új gépünk van, délelőtt pedig már le is töltöttem egy jó videó szerkesztőt ráadásul beteg vagyok szóval egész héten szabad vagyok.
Tehát nem sokára lehet számítani egy trailerre. ;)
Puszii <3

A rész zenéje: 

MNEK, Zara Larsson - Never Forget You

https://www.youtube.com/watch?v=GTyN-DB_v5M

NiSzi xx



- Biztos ne kísérjelek el? - simítja egyik tenyerét arcomra.
- Zaynie, ne aggódj már ennyit - kuncogok megfogta kezét arcomon. - Eltudom intézni egyedül is.
- Vigyázz magadra! - nyom egy rövid csókot ajkaimra, majd hagyja, hogy elinduljak.
Vajon terhes vagyok? Végül is egyértelműen ugyan azok a jelek vannak rá, mint amikor Sorával voltam várandós. De lehet csak elrontottam a gyomrom. Ha még is terhes lennék... az csodás lenne. De nem vagyok biztos benne, hogy Zaynnek is az lenne. Tudom, hogy gyereket szeretne még, de ha ezt az újabb csöppséget elkell mondanom neki, akkor Sorát is. Így pedig az egész igazságot tudnia kell.
Belépve nőgyógyászom rendelőjébe csak még inkább ideges leszek. Nem vár senki így hamar bejuthatok, ami meg is történt, amikor pillanatokon belül kijött az orvos és behívott engem nagy mosollyal arcán.
- Nos? - fordul felém immár a rendelőben, ugyanazzal a vigyorral.
- Sokszor szédülök, nagy az étvágyam, aztán hirtelen hányinger. Egyszóval olyan, mint amikor az első gyermekemmel voltam terhes.
- Ultrahangon megnézem és meglátjuk valóban az e - bólintok majd már fel is fekszem az ágyra, amint azt kéri. A kissé hideg zselét most is felkente hasamra, mint azt négy éve tette az akkori orvosom. Kis idő múlva pedig már a monitoron volt az, hogy valóban új kis pocaklakó van-e a hasamban.
- Nos, Miss Weyble, örömmel közlöm, hogy maga terhes. Gratulálok! - mosolyog rám az orvos.
- Köszönöm! - motyogom mosolyt erőltetve magamra.
Nem tudok mit kezdeni ezzel. Vagyis teljesen egyértelmű, hogy elvetetni nem fogom. Nem lennék rá képes és Zayn sem bocsátaná meg nekem, ha megtenném. Így hát maradt az, hogy elmondom az igazat. Félek Zayn reagálásától, de tudom, hogy mennyire akart, illetve akar egy gyereket tőlem. Igaz Sora is az ő kislánya, de nála nem láthatta az elmúlt három évet.
Kilépve a kórházból ismerős tekintet vettem észre pár méterrel távolabb. Ijesztő tekintete, amitől egykor elolvadtam most félelmetes volt számomra. Félelmemet észlelve gúnyosan mosolygott rám, akárcsak, mint négy éve. Szinte futva tettem meg azt a pár métert a kocsimig is hazáig meg sem álltam. Kissé nyugodtabban nyitottam be a lakásba és erőltettem magamra mosolyt.
- Na, mi volt? - néz rám csillogó tekintettel El.
- Igazam lett, amit mondtam - vonok vállat, de El tudta, hogy ez igazából mit is jelent. - Vagyis semmi bajom nincs - nézek Zaynre, aki megkönnyebbülten sóhajt, de még mindig gyanakvóan méreget.
- Még szép, hogy semmi bajod! Nem lehet semmi baja az első számú koszorús lányomnak! - idegeskedik Nath miközben idegesen szólal bele telefonjába.
- Peter. Biztos, hogy elakarod venni? - sétálok a kanapéhoz felvont szemöldökkel.
- Teljesen! - forgatja szemeit bátyám majd Zayn felé fordul. - És te biztos vagy benne, hogy elakarod venni a húgom? Csak mert ha ebből válás lesz, esküszöm, hogy minimum megverlek! - néz teljesen komolyan szegény jövendőbelimre.
- Most el kéne menekülnöm, vagy azt mondani, hogy természetesen nem lesz válás? - vonja fel egyik szemöldökét Zayn.
- Ajánlom, hogy az utolsót tedd - hajolok hozzá egy csókra.
- Kicsik is vannak itt! - szólal meg Louis eltakarva saját szemeit. Nevetve nézek a szintén nevető Sorára, aki aztán átmászik mellém.
- Jelentették a mai programokat - Nath telefonjával kezében lép elénk. - Neked egy koncert, majd stúdió. Nektek két interjú és egy koncert az este - mutat először rám majd a fiúkra.
- Paullal mikor tudok beszélni? Azt esetleg nem mondta? - Eleanor sokat tudó pillantással ajándékoz meg, tudja, hogy a várandóságomról fogok vele beszélni.
- A koncert után.
- Oké.

***

- Na, ne! Ő meg mit keres itt? - fújok egyet idegesen, amikor apámat látom meg az öltözőm ajtaja előtt.
- Anyuci, miért nem ismerhetem meg a nagypapit? - kérdi a kezemet szorongató Sora.
- Mert olyat tett kicsim, amit anyu nem fog neki megbocsátani. Egyszer majd elmesélem és akkor meg kell nekem ígérned, hogy azt, amit ő tett sosem fogod tűrni, hogy megtegye bárki is - felelek, miközben leguggolok elé. Nagy barna, kerek szemeivel néz, rám majd bólint és ismét apám felé néz.
- Anyuci menjünk - mondja nagyon halkan Sora, amikor ismét rám néz. Felállok, és kérését teljesítve megyek határozottan az öltözőm felé.
- Nina... - szólít meg lágyan apám, de én végig sem hallgatva nyitom ki az ajtót. - Csak hallgass meg! - áll be elém így lehetetlenné téve, hogy bemenjek.
- Minek? - emelem fel ölembe Sorát. Apám a nyakamba kapaszkodó kislányra néz mosolyogva majd ismét rám.
- Szia, Sora! - néz ismét Sorára, de ő nem mond, semmit helyette nyakamba temeti arcát.
- Hagyj békén minket! - szólok rá idegesen majd kissé neki menve vállának sikerül bemenni az öltözőmbe. A kislányt leteszem az öltözőben található kanapéra, helyet foglalok mellette és telefonomat elővéve tárcsázom bátyámat.
- Nem éppen alkalmas - szól kissé idegesen.
- Miért?
- Natalieval összevesztünk és most őt keresem. Sürgős, amiért kerestél?
- Ohh, értem. Nem, semmi fontos, keresd csak Nathot - erőltetek magamra nyugalmat és egy kis jó kedvet. Peternek megkell keresnie Nathot és kikell békülniük akármin is vesztek össze. Nem sokára összeházasodnak, egyszerűen nincs olyan, hogy összevesszenek.
- Rendben, szia!
- Szia! - ahogy kinyomtam ismét a névjegyek között nézelődök. A fiúknak interjújuk van, tehát tőlük senkit nem hívhatok. Nath is kilőve. Eleanor. Róla nem tudok semmit, hogy mit csinálhat.
- Sose hívsz koncert előtt. Baj van? - köszön, amikor felveszi a telefont.
- Csak egy iciri-piciri.
- Mi történt? Egyáltalán normális, hogy koncertezel ilyen állapotba? - suttogja utolsó mondatát. Tehát a fiúkkal van, többek között Zaynnel.
- Itt van az apám. És igen most még normális, de nyilván megint visszakell vonulnom jó időre. Talán lehet hagynom, kéne már ezt a dolgot. Úgy értem az éneklést - sóhajtok tekintetemet pedig a babáját fésülő Sorára vezetem.
- Őrült vagy. Már miért kéne abba hagy...
- Nina az? - hallom meg a háttérből Zayn hangját, így félbe szakítva barátnőmet. - Nem szokott koncert előtt hívni. Történt valami?
- Ott van az apja - válaszol neki El.
- Oda megyek!
- Szó sem lehet róla! Neked most itt a helyed, interjútok lesz! Majd én odamegyek - ezzel meg is szakadt a vonal. Tehát akkor ezt megbeszéltük. Vagyis inkább ők. Amíg Eleanorra vártam bejött a sminkes, hogy elkészítse a sminkem, amin épp, hogy csak igazítani kellett. Igazán jól sminkelek, nem igazán kell már a sminkesek segítsége.
- Hogy lehet, hogy sosincs nyugalom az életedbe? - lép be az ajtón El sóhajtva egyik kezében táskája, míg másikat csípőjére helyezi.
- Ilyen a természetem. Vonzom a bajt - tárom szét karjaim.
- Erről leszokhatnál! - forgatja szemeit. - Szóval. Mikor közlöd a jövendőbeliddel a tényt, miszerint terhes vagy, és újból tőle? - ül le a kanapéra, mire Sora mellé mászik és átöleli őt.
- Fogalmam sincs - sóhajtottam fejrázás közben. - Jó lenne minél hamarabb, de még se nyöghetem oda neki, hogy "Hé, terhes vagyok. Ja, és az első gyerekem is tőled van." Ugyan, végül is ezek olyan dolgok, amiket csak úgy odamondhatok bárkinek is - kissé talán idegesebben válaszoltam a kelleténél.
- Nina. A fogadott húgom vagy. Sőt, többnyire már az anya szerepét is elkell játszanom nálad. Éppen ezért nem fogom hagyni, hogy egyrészt eltitkold ezt és megint elmenekülj. Másrészt pedig azt sem, hogy sokáig húzd vagy bármit elronts. Tehát lenne egy ajánlatom. Egyezünk meg abban, hogy amint elkezd nőni a pocakod, vagyis körülbelül három-négy hónap múlva, szóval, ha még akkor sem mondod el Zaynnek, hogy állapotos vagy akkor én fogom. Nem mintha vak lenne, és nem venné észre ő maga.
- Gonosz vagy, de igazad van, és benne vagyok - sóhajtok.
- Csodás - csapja össze tenyereit, s feláll. - Nos, mivel amíg te koncertezel és stúdiózol, na meg beszélsz Paullal, addig a fiúk simán lerendezik a két interjút. Úgy, hogy Sorával elmegyünk sütizünk aztán hazaviszem az apjához.
- Rendben. De vigyáz rá! Itt az apám is és délelőtt láttam Christophert is. Nem akarom, hogy bármelyikük közelébe is kerüljön.
- Vigyázok rá! - mosolyog rám megnyugtatóan. - Köszönj el anyutól, aztán elmegyünk sütizni - hajol le Sorához, aki máris felém tart mosolygós arccal. Megígértettem Sorával, hogy szót fog fogadni Eleanornak aztán útjukra engedtem őket, mivelhogy sok időm már nekem se volt.
  Nem tudom mit is kéne, hogy tegyek. Visszavonulni vagy megint várni pár évet, amíg ismét vissza tudok kerülni ebbe a világba. Ha az utóbbi is lenne, már nem lenne olyan egyszerű. Sokat tettem, hogy egy egész világ megjegyezzen, nem akarom pár év múlva az elejétől kezdeni. Túl sokat tettem már le ezért. Viszont folytatni sem folytathatom sokáig, éppen hogy a gyermekem egészségéért. Lehet vissza kéne vonulnom már, de ez az egész túlságosan az életem részévé vált.
- Paul, beszélnünk kell! - kapom el menedzserem karját, amikor meghallgatta azt, amit a stúdióban ma felvettünk.
- Mond Kicsi lány - mosolyog rám. Becenevemet hallva elmosolyodom, régen volt már, hogy így hívott.
- A helyzet az, hogy terhes vagyok ismét. És megint Zayntől. Nem volt még alkalmam elmondani mindent, de gondolom hallottad már, hogy Zayn megkérte a kezem, amire természetesen igent mondtam. És bár tudom, hogy ezzel lőttek az egész karrieremnek, nem tudom, hogy utána folytatnom kéne-e. Hiszen az sem biztos, hogy Zayn mellettem akar majd maradni, főleg, hogy így hírtelen két gyereket is a nyakába akasztok - sóhajtottam fel a végén.
- Jesszus, Ní tanuljatok meg védekezni - dörzsöli meg arcát fáradt tekintettel nézve rám. Nem kellett volna, de megmosolyogtatott az első véleménye így hirtelen. - Egyelőre legyünk túl azon, hogy elmondasz mindent Maliknak, hogy aztán Mrs.Malik lehess, aztán majd beszélhetünk a többiről - legyint egyet ezzel tudtomra hozva, hogy semmi kedve most erről beszélni, vagy csak nem jutott semmi ésszerű az eszébe jelenleg.
- Rendben - sóhajtok és csakúgy, mint menedzserem én is hazafelé veszem az irányt. A parkolóban már csak az én fehér Mercedesem és egy másik fekete autó parkol. Kicsit késő van és be is sötétedett, így inkább sietősebbre vettem az utamat. Amint kiparkoltam észrevettem, hogy a másik autó is így tesz. Őszintén szólva megijedtem. Lehet, kissé paranoiás vagyok. Kerülő úton kezdtem el menni, és ahogy észre vettem sikerült is elkerülnöm akárki is volt eddig a nyomomba. Nem tudtam, hogy most Zayn a lakásán van, vagy a közös házukba szóval inkább felhívtam.
- Merre vagy? - szól bele, amint felveszi.
- Már úton. A srácokkal vagy, vagy a lakásodban?
- A srácokkal.
- Máris ott leszek - majd kinyomom. Pár perc után a közös ház előtt parkolok le és sietek be a házba. Táskámat, amibe a ruhák, amikbe koncerteztem és stúdióztam ledobom, miközben megyek be. Ez összesen körülbelül öt ruha kollekció.
- Megjöttem - sóhajtok fáradtan és elterülök a kanapénak azon részén, ami nincs elfoglalva még.
- Fárasztó volt? - vonja fel szemöldökét mosolyogva Louis.
- Régen simán lenyomtam ezeket és nem voltam fáradt. Komolyan kijöttem a gyakorlatból, olyan, mint régen a legelején - dörzsölöm meg arcom mondandóm végén.
- Vagy öregszel.
- Dehogy öregszem! Te vagy huszonhét éves, nem én! - fonom, össze karjaim miközben feljebb ülök.
- Beszéltél Paullal? - szólal meg Eleanor, mielőtt Louval elkezdtünk volna veszekedni.
- Igen - bólintok.
- Miről? - kérdi értetlenül Niall.
- Nem kell mindenről tudnod - kacsintok, rá majd felkelek. - Zayn?
- Emeleten - mutat a lépcső felé Harry. Elmotyogok egy köszit, majd felmegyek jövendőbelimhez. Azt hittem a szobájában fogom találni, de nem volt ott. A másik ötletem a konyha volt, imádnak együtt enni Sorával. Csodálom, hogy felfelé jövet nem vettem észre őket és a többiek se, hogy ők lent voltak.

Lesiettem, igazam is volt a konyhában voltak. Viszont, ami lent fogadott, hihetetlenül aranyos pillanat volt. Zayn a gáztűzhelynél főz valamit, másik kezében pedig Sora van, aki apja vállára hajtja fejét. Csenden mögéjük osontam és Zayn másik oldalánál átöleltem a derekát, míg nyakára egy puszit nyomtam.
- Megjöttem - suttogom, ő pedig mosolyogva fordítja felém fejét.
- Szia! - suttogja, majd megcsókol. - Sora már nem bírt megvárni - suttog, míg jobban felém fordul így láthatom, hogy lányunk már alszik.
- Felviszem a szobájába. Máris jövök - mosolygok, majd átveszem tőle óvatosan a kicsit és felviszem a szobába, ami jelenleg az övé. Óvatosan teszem az ágyába és takargatom be gondosan. A kislámpát, mint mindig most is égve hagyom neki, maciját mellé helyezem, és már sietek is le Zaynhez. Amint leérek, hátulról ölelem át a még mindig főző Zaynt, s fejemet lehunyt szemekkel izmos hátára hajtom.
- Mi jót csináltál ma? - fordul felém mosolyogva.
- Koncert és stúdió. Kicsit fárasztó volt, nem vagyok már hozzászokva - vonok vállat. Felülök a pultra Zayn pedig elém áll.
- Vagy csak öregszel - mondja visszafojtott nevetéssel. Sértődötten ütök mellkasára, amivel persze nem sokat értem el. Nem vagyok olyan erős.
- Nem vagyok öreg! Te vagy az öt évvel idősebb szóval inkább meg se szólalj.
- Más huszonkét éves is az esküvőjét tervezgeti?
 - Nem tudom, sosem volt velem egyidős barátnőm. Csak El volt mindig és most már Nath - vonok vállat. - De ha mégis tervezgetik a lányok ennyi idősen az esküvőjüket, egyet tudnod kell. Akkor is én vagyok közülük a legboldogabb - mosolygok rá. Zayn arcán nagy mosoly terül el, majd lassan közeledni kezd. Szinte idegtépően lassan hajol közelebb, de tűrök. Végig szemeimbe néz, ahogyan én is övéibe ám néha ajkaira is téved a tekintetem, orrunk már összeér, de még most sem csókol meg. Kezemet lassan felvezetem oldalánál egészen tarkójáig, ahol végül magamhoz rántom. Lágyan csókol végig, egyik kezét hajamba vezeti, míg a másikat csípőmön tartja. Lassan, nagyon lassan szakadunk el egymástól. Homlokát enyémnek dönti, s arcomon végig simít.
- Ezt sose fogom megszokni - nevetek kínosan, piruló arcomat nyakába fúrva rejtem el.
- Azt hiszem én se - kuncog, és kicsit eltávolodik tőlem. - Te leszel a legszebb menyasszony - néz rajtam végig csillogó szemekkel.
- Ugyan - nevetek elfordítva tőle fejemet. - Valld csak be Malik, hogy van nálam szebb lány is - forgatom szemeimet mosolyogva. Tudom, hogy ez így van, de azt is tudom, hogy ő ezt sose vallaná be.
- Lehet, de nem vagyok ezekkel már tisztában. Tudod, négy éve nem nézek senki másra - csókol homlokon. - Nekem te vagy a legszebb - néz mélyen szemembe.
- Túl sokszor jövök zavarba melletted - temetem arcomat tenyereim közé, zavartan nevetve. Zayn elneveti, magát majd kezeimet lehámozza arcom elől és mind két tenyerembe belepuszil. Ilyen és ehhez hasonló gesztusai azok, amikkel a legjobban tudja érzékeltetni velem, hogy mit is érez.
- Zayn - váltok át komolyabbra. - Délelőtt az orvos... - szavamat a csengő hangja zavarta meg. Mint valami vészcsengő, nálam is bejelzett. Nem vagyok még kész elmondani Zaynnek az állapotomat.
- Kinyitom - mondom, és már sietek is. Kár volt.
- Hello Édesem!

Kis szünet

Drágáim!
Tudom most résszel kéne jönnöm, de nem úgy jöttek össze a dolgok.
Elkezdődött a suli, mint azt ti is észrevettétek és kevés időm van írni már most.
7.-ben új tantárgyak vannak, amikre már most kell tanulni, napi hét órám van, kivéve csütörtökön akkor 8 (most úgy őszintén. Nyolcadik órába tesi? Ez nem normális dolog!), aztán szerdánként tánc. És persze tanulni is kell, mivel jó átlagot akarok. De ilyen angollal ez nem fog összejönni. Hétvégén pedig..Szombatokon próbálok minél többet pihenni + néha kell egy kis sulin kívüli találkozás is a barátokkal, vasárnaponként pedig tanulok.
És hát ihlet sincs nagyon.
Sajnálom, hogy így kis szünetet kell hírdetnem.
Tudom ez általában a blogok végét jelenti de itt nem! Tudom a folytatást teljesen a végéig, megvan fejben minden. De tényleg minden. Csak éppen időm nincs.
Nem ígérgetek, hogy mikor lesz rész stb. mert a határidők nem az én terepem. Viszont igyekszem minél hamarabb hozni! Ha egy hónapon belül nem hozok, lőjetek le nyugodtan.

Lenne itt még valami. A részeket amikor végre sikerül hoznom, akkor is ritkábban fogom. Azt hittem 2 hetente majd menni fog, de úgy látszik nem. Körülbelül egy hónapban egy rész jön csak. Sajnálom, hogy így lecsökken, de jó tanulmányi eredményt szeretnék és ez minden időmet elveszi.

Amint tudok jelentkezek!
Sok puszi
NiSzi xx