11.rész - Érzések

A rész zenéje: 
Coldplay - Hymn For The Weekend
https://www.youtube.com/watch?v=YykjpeuMNEk

NiSzi xx

- Mi a... - nyit be Louis csodálkozó arccal, amikor Harryvel ismét csókolózunk. - Bocs - mondja, majd távozik. Harryvel összenéztünk ezek után, de én szégyenlősen elkaptam a tekintetem. Ő ezt kihasználta és újból lecsapott ajkaimra. Vissza csókoltam ismét.

- Nina! - suttogja homlokát az enyémnek támasztva. - Légy a barátnőm! - suttogja aranyos mosollyal arcán. Én is elmosolyodtam és bólintottam, majd ismét megcsókoltam. Harry lassan elengedett majd vissza ment a többiekhez. Én még töltöttem egy pohár vizet magamnak és megittam. Amikor vissza mentem a többiekhez Harry nem volt ott, Louis pedig hitetlenül méregetett. Leültem a helyemre, ahol az előtt ültem vagy is Niall mellett.

- Na, jó. Játszunk. Kérdezz, felelek! - áll fel hirtelen a mellettem lévő Szöszi.

- És aki nem válaszol? - kérdi El naiv tekintettel.

- Az megcsókol valakit - mondja gonosz mosollyal arcán Liam.

- Ez két értelmű - nevetek csendesen, hiszen ha az egyik fiú nem akar válaszolni, lehet, a másik fiút kell megcsókolnia.

- Tudod, hogy értem - mondja behúzott nyakkal.

- Akkor kezdjünk - mondja Zayn, aki eközben elő kerített egy üveget, amivel pörgethettünk. Megpörgette és Liamen állt meg. A kérdések csak úgy záporoztak egymás felé, néha buta kérdések néha pedig komolyabbak. Egyszer csak Louis pörgetett és nálam állt meg az üveg. Felvont szemöldökkel vártam kérdését.

- Jártok Harryvel? - kérdi mosollyal az arcán, de szemei nem mosolyogtak. Harryre néztem, aki Louis mellett ült. Halványan mosolyogva bólintott egy aprót.

- Igen - felelek mosolyogva, mire Liam, Niall és Zayn "húú"-zni kezdtek, azonban El és Louis csodálkozva néztek rám. Elkerülve tekintetüket inkább pörgettem. Tovább játszottunk, de El és Louis már nem volt olyan fesztelen és én is feszült voltam kicsit.

Nem sokáig játszottuk, hiszen egy idő után mi is meguntuk. Már indultam volna haza, amikor Louis utánam szólt. Már mentem volna, hiszen majd nem éjfél volt én pedig fáradt.

- Mit művelsz? - tette fel egyből a kérdését.

- Ezt, hogy érted? - kérdeztem tettetve a hülyét. Akármennyire is vagyok fáradt a színészkedés már belém ivódott az évek alatt, szóval az álmossági állapotom már nem igen számít.

- Tudod te nagyon jól! - mondja idegesen.

- Nem, nem tudom. - felelek értetlent tettetve.

- Ne akard Nina, hogy elboruljon az agyam! - szűri ki a fogai között idegesen. - Mi a francért csinálod ezt velük? Miért jársz mind a kettejükkel? Hm? Válaszolj már az istenért! - szinte kiabálva mondja az utolsó mondatot.

- Válaszolnék, ha szóhoz juthatnék. - felelem felhúzott orral.

- Hajrá!

- Egy: Azt csinálok, amit akarok! Kettő: Ne szólj bele! Három: Hagyj békén! - mondom, kimérten majd megfordulok és elmegyek. Még utánam szól párszor, de nem törődöm vele. Beültem a kocsimba és elhajtottam. Nem haza mentem. Persze, hogy nem. Minek lennék én otthon? A fáradtság már eltűnt belőlem és nem akartam otthon lenni egyedül. Az egyik kávézóba mentem. Tudom, hogy az ilyenkor nyitva van, hiszen éjjel-nappal nyitva van. Üres volt az egész hely, csak én vagyok olyan állat, hogy éjfélkor itt üljek.

- Mit hozhatok? - kérdi kissé fáradtan a pincér lány, aki velem egykorúnak tűnt.

- Egy kávét kérek - eresztettem felé egy halvány mosolyt. Ő ezt viszonozta majd elment. Csak meredtem magam elé, ilyenkor már kikapcsol az én agyam is.

- Min gondolkozol ennyire? - kérdi halványan mosolyogva a pincér lány, amikor lerakja elém a kávét. 

- Tudod az a fura, hogy semmin. Pontosabban de – mondom, ő pedig elfoglalja a velem szembe lévő helyet.

- Egy történeten. Nem tudom, mi lenne a logikus. Van egy lány. Aki egy másik személyiségnek is kiadja magát ezáltal egy teljesen másik élete is van. Senki sem tud arról, hogy ő igazából egy másik életet is kialakított. Az igazi életében van egy srác, akit szeret, de a másikban is, akit szintén szeret. Nem tudja, mit tegyen, hiszen mind a kettejüket szereti. Most pedig azon gondolkozom, mi lenne, ha ez igazából megtörténne, hogy a lány mit tenne - mondom, majd bele kortyolok a kávéba. Beca - a ruháján álló névtáblán ez a név szerepel -, maga elé meredve gondolkozik.

- Mesélj még egy kicsit, hátha könnyebb lenne segíteni - könyököl az asztalra és szemeibe látom a valódi érdeklődést. Elmesélem neki a dolgokat, de persze nem az én szemszögemből. Érdeklődve hallgatta végig és gondolkozott el néha. Mire elmeséltem neki mindent az óra megütötte a hajnali fél kettőt is.

- Szerintem el kéne mondanod az igazat, a barátaidnak, hogy ki is vagy valójában. Zayn biztosan megértené, hiszen szeret - mondja kedvesen mosolyogva. Döbbenten nézek rá. Nem említettem, hogy rólam lenne szó, még csak Zayn sem említettem a nevén.

- Ezt meg... - kezdtem, de félbe szakított.

- Ugyan - int le - Egyértelmű, hogy ki vagy. De ne aggódj. Megőrzöm a titkodat... Sisi - suttogja az utolsó mondatot, habár nincs bent senki. Lesütöm szemeimet és úgy válaszolok.

- Köszönöm! - mondom halkan és felnézek rá. - De miért pont Zayn?

- Ő róla sokkal nagyobb szeretettel beszéltél, mint a másik fiúról, aki ha jól értettem a bandában szintén benne van. Ha jól tippeltem, akkor Harry az. Szóval Zaynről nagyobb szeretettel beszéltél, vele, mint ha több minden lenne, mint egy sima pár hónapos szerelemnél. Harry pedig hiába aranyos, hogy ha úgy viselkedtek egymással, mint két átlagos szerelmes pár. Zaynel pedig meg van az a különleges kapcsolatotok, ami szerintem fontos. Ha elmondod, neki biztosan megérti és szeretni fog továbbra is - mondja mélyen szemeimbe nézve.

- És ha már nem fogok tetszeni neki így? Hiszen olyankor egy teljesen más személyiséget alakítok - túrok hajamba kissé kétségbe esetten.

- Meg fogja érteni, hidd el. És ha igazán szeret, akkor még így is - mondja majd fel áll.

- Köszönöm! Mindent! - állok fel én is, mire ő ölelésre tárja karjait. Mosolyogva öleltem meg. Érdekes, hogy ezt a lányt csupán másfél óra alatt ennyire mélységesen a barátnőmnek érezhetem. És tudom, hogy valóban nem mondja el senkinek sem. Viszont ez a beszélgetés csak jobban össze zavart. Egyszerre szeretem jobban Harryt és Zaynt. Mind kettejüket szeretem pedig ez nem helyes, ezt én is tudom.

A telefonom órája hajnali kettőt mutatott így muszáj volt haza mennem, legalább egy kicsit aludni. Amint haza értem és befeküdtem az ágyamba elaludtam.

Amikor felkeltem már tizenegy is elmúlt. Táskámhoz sétáltam, amit, amikor haza értem csak ledobtam a kanapéra a nappaliba, majd elővettem belőle a telefonom. Hat nem fogadott hívás és négy SMS. Mind Eleanortól érkezett, de volt egy hívásom Harrytől is. Nem akartam vissza írni Elnek, hiszen tudom, hogy csak leordítana. A másik telefonomon - ami történetesen Sisi telefonja - volt egy hívás. Zayn.
Először Harryt hívtam fel.
- Szia! - köszönt bele vidám hangon.
- Szia! - köszöntem én is mosolyogva. Egy ideig beszélgettünk még. Elmondta, hogy El és Louis valamiért dühösek, de egyikük sem mond semmit sem. Itt egy kicsit elhallgattam. Miután letettük felhívtam Zaynt. Ő vele is beszéltem egy ideig, de ő áthívott hozzájuk délutánra. Természetesen elfogadtam a meghívást és megígértem, hogy egy órakor ott leszek.
Ez az egy óra, ami maradt pont elég volt arra, hogy elkészüljek. Szőke paróka, maszk, és smink. Ezek mind megvoltak mire elkészültem. Ruhámat most egészen vissza fogtam. Csak egy egyszerű kockás ing volt rajtam, farmerral és Vans cipővel. Szokásos bőrdzsekimet felvéve el is készültem. Mikor megérkeztem becsengettem és Zayn nyitott ajtót. Nem volt túlzottan jó kedvem, de amikor megláttam őt rögtön mosolyogtam és nem erőltetetten. Félre állt, hogy bemehessek én pedig mikor elmentem mellette köszöntöttem egy gyors csókkal. Ő azonban nem elégedett meg ennyivel és derekamnál fogva magához rántott egy hosszabb csókra. Elpirulva néztem szemeibe, amikor eltávolodtunk egymástól. Kézen fogott és a nappaliba mentünk, ahol a többiek is voltak. Mindannyian kedvesen köszöntek kivéve El-t és Louist. El csak biccentett, de Louis már ennyit sem tett meg. Igen, persze tudom haragszik rám.
A fiúk valami filmet néztek szóval rám szóltak, hogy maradjak csendben. Nem is nagyon akartam beszélni, inkább csak Zayn mellé bújtam és úgy néztem én is az akció filmet, ami kicsit sem kötött le. Ismét elmerültem gondolataimban. Csak akkor eszméltem fel, amikor vége lett a filmnek. Elkezdtünk beszélgetni, de El és Louis nem szóltak hozzám, ami valljuk be; gyerekes.
- Na, jó elég ebből! - csattan fel Niall, aki egy ideje már nem szólt semmit. - Miért nem beszéltek egymással? - néz Louisra, Elre és rám.
- Mert... - kezdi Louis szikrákat szóró szemmel, de El megböki ezzel leállítva az igazság elmondásáról.
- Nem vagyok hajlandó egy ilyen kétszínű emberrel beszélni - szűri ki a fogai közül, végül. Hitetlenkedve nézek rá.
- Hogy kétszínű vagyok? - csattanok fel, ő pedig bólint. - Az én életem, ne szólj bele! - mondom, ő pedig szemeit forgatja. - Ha igaz barát lennél megértenél - teszem hozzá sértetten, de ezt nem csak neki címzem. A mellette ülő El lefagy, pár másodpercre majd lesüti szemeit.
- Ha igaz barát lennél te is megértenél - mondja, majd feláll és felmegy az emeletre. El szerencsétlen arccal néz barátja után majd rám. Látom, szemeiben mi foroghat le az agyában. Ismerem.
- Menj utána - nézek rá kedvesen. Nem kérhetem, hogy válasszon közöttünk. Ha most nem megy Louis után, akkor lehet, örökre elveszítené, engem pedig nem fog, hiába áll most Louis pártján. Amint elmegy mellettem egy puszit nyom a fejem tetejére.
- Miért küldted utána? - kérdi értetlenül Harry.
- Attól, hogy Louis bunkó, Eleanorral szeretik egymást és nem én leszek, aki miatt esetleg veszekednek - mondom halkan lesütött szemekkel.
- De Louis pontosan miért is rágott be rád? - kérdi Liam kíváncsi tekintettel.
- Nem fontos - intem le. Zayn védelmezően átölel és ad számra egy puszit.
El és Louis nem jött le az emeletről később sem. A többiek tovább nézték a filmeket én viszont nem tudtam rá koncentrálni. Bűntudatom volt. Ami őszintén nagy szó, hiszen régen volt már. Nem arra gondolok, hogy egyszerre akár két fiú szívét is összetörhetem, ha ez kiderül, hanem, hogy Louisal, az egyetlen barátommal - El-en kívül - veszekedtem. Nem szeretném, hogy harag legyen közöttünk. Pedig nyilvánvalóan az lesz, ha ennek nem vetek véget.
Felállok és nem foglalkozva a többiek értetlen tekintetével indulok meg az emeletre. Alsó ajkamat nézek Zaynre, aki érti és biztatóan bólint. Nem tudja, hogy a veszekedés témája ő is. Megindulok az emeletre – aránylag - magabiztosan. Nem jártam még az emeleten, nem tudom pontosan melyik szoba is az övé, így csak tippre -meg a hangok alapján- bekopogtam, majd nyitottam be. Louis az ágyon ült vele szembe El. Megjelenésemre mind ketten felkapták fejüket. El értette a dolgot így ő rögtön kiment a szobából. Miután becsuktam az ajtót, lassan az egyik fotelhez sétáltam és leültem rá. Térdeimen könyökölve és fejemet kezeimbe támasztva néztem magam elé.
- Mi a francot művelsz? - kérdi némi idegességgel hangjában.
- Fogalmam sincs - ülök fel rendesen.
- Szereted egyáltalán valamelyiküket?
- Ez itt a gond. Mind a kettejüket szeretem - mondom mélyen szemeibe nézve. Csodálkozva néz rám majd sóhajt egyet.
- Az mégis, hogy lehet?
- Amikor Sisi vagyok Zayn iránt érzek többet, amikor Nina akkor Harry iránt - felelek csendesen.
- Ez úgy hangzik, mint ha őrült lennél - mondja elgondolkozva, és egy mosolyt folyt vissza.
- Tudom - nevetek kínosan.
- A barátaim. Nem akarom, és nem fogom engedni, hogy bármelyiküknek is árts Nina! - mondja ismét elkomolyodva.
- Hidd, el azon vagyok én is, hogy ne ártsak senkinek - komolyodok el én is. A szobára ismét csend borul, ami engem egy kissé kiborít.
- Kérlek! - mondom halkan. Louis felnéz szemeimbe és érti, mire gondolok. Fel áll majd leguggolva elém, magához ölel. Szorosan ölelem vissza.
Most, hogy ezt tisztáztuk, lemegyünk a többiekhez. Mosolyogva foglalok helyet Zayn mellett.
- Hát ez könnyen ment - mér minket végig Liam.
- Attól még nem értek vele egyet - mondja Louis kisfiúsan megsértődve.
- Attól még nem jutottam dűlőre - felelek én is ugyan úgy megsértődve.
- Majd fogsz - ül le mellém El, mosollyal az arcán.
- Tudom mire gondoltam? - kérdezem tőle titokzatos mosollyal az arcomon.
- Sejtem - feleli gyermekded boldogsággal, feltérdelve a kanapén.
- Mi lenne, ha a férfiakat kissé kizárnánk magunk körül és csajos napot tartanánk? - kérdezem mosolyogva.
- Miért akartok minket kizárni magatok körül? - néz ránk Niall kiskutya szemekkel.
- Amióta ismerlek titeket, nincs nyugtunk egy normális csajos napra. Már ránk férne.
- Máris indulhatunk - mondja El és felrohan az emeletre.
- Miért akartok elmenni? - kérdi csendesen Zayn.
- Régen beszéltünk úgy igazán. Barátnők vagyunk, kell az ilyen - nézek fel szemeibe. Rövid csókot nyomnék ajkaira, de ő visszahúz egy hosszúra. Amikor El visszajön, elbúcsúzunk a többiektől és elindulunk egy jó kis csajos délutánra-estére.

Elméletileg öt nap múlva haza utazunk El-el. A mai napon sikerült mindent megbeszélnünk, de tényleg mindent. Egész jól elvoltunk. Ugyan úgy, mint mielőtt megismertem a srácokat. Számomra azonban még mindig nem világos; El és Louis hogyan jöttek össze és El miért nem mondta el nekem?
- Na, szóval! Nézzünk egy tesztet - dörzsöli össze tenyereit izgatottan El. Amikor vele vannak, csajos estéim mindig úgy érzem magam, mint egy átlagos tini.
- Milyen teszt? - vonom fel fél szemöldököm.
- Mindenféle! - feleli mosolyogva, majd a laptopom az ölébe véve kezd el kutakodni. Igazán elvoltunk, tényleg minden létező tesztet megcsináltunk.
  Másnap az egyetemen kellett lennem egész nap, vagyis este hatkor indultam el a fiúkhoz, hogy kicsit lazítsunk, és Harryvel is legyek.
- Gyere! - ragadja meg kezem Bongyorka, amint belépek az ajtón. A többieknek még köszönni sem tudtam, mert Harry rögtön az emeletre vitt.
- Mit csinálsz? - kérdezem felvonva félig szemöldököm, amint nézem, hogy becsukja magunk után az ajtót.
- Veled akarok lenni - néz rám kiskutya szemekkel, amitől nevetnem kell.
- Így is velem tudnál lenni - Leveszem dzsekim és táskámat is a fotelben helyezem el.
- Csak, hogy én kettesben akarok lenni veled. - mondja közelebb sétálva hozzám és egy hosszú puszit nyom ajkaimra.
- Lehe, bele megyek - suttogom ujjaimat az övéire kulcsolva. Harry még egyszer megcsókolt majd mosolyogva ültünk le az ágyára. Bekapcsolta a tévét, hogy azt nézzük, de nem figyeltünk rá ugyan is végig beszélgettünk.
Mesélt a családjáról, bár nem tudja, hogy ismerem őket. Csak annyit, hogy Anne-el jól kijövök. Ha tudná, hogy...
- Harry! - kiállt fel Niall lentről. Harry morog egyet, de végül lemegy én pedig követem.
- Te mióta vagy itt? - csodálkozik el Liam és a többiek is érdeklődve néznek rám.
- Másfél órája körülbelül - felelek mosolyogva.
- Huncutkodtatok, mi? - kérdi Niall vonogatva szemöldökét, perverz mosollyal az arcán. Eközben Harry visszajött a konyhából Zayn társaságában. Egyikük sem tűnt túl jó kedvűnek ráadásul ketten voltak ott. Remélem, nem miattam van ez. Viszont ezt a félelmet Harry hamar megcáfolta. Oda jött hozzám és átkarolt. Kíváncsiságomat elfojtva vártam Zayn reagálását. Ő csak rám mosolygott halványan, vagyis nincs semmi probléma.
- Nézz velünk filmet, légyszi! - kéri El elnyújtva az "i" betűt.
- Oké. - nevetek fel megadóan, El pedig leránt maga mellé a kanapéra. Helyet foglalt a két fiú is és elkezdtük nézni egy filmet. Harry természetesen mellettem ült.
- El kell mennem, nemsokára jövök! - suttogja a fülembe, majd miután én bólintok egy puszit ad számra és távozik.
- Nem undorító? - suttogja El érdeklődve nézve rám.
- Micsoda? - vonom fel szemöldököm.
- Egyszerre két fiúval jársz. Vagyis mind a kettő fiúval smárolsz. Ez nem undorító kicsit? - kérdi halvány fintort eresztve arcára.
- Ezen nem gondolkodtam még. Túlságosan foglalkoztat az, hogy nem tudom, melyiküket szeretem jobban - tárom szét karjaimat és hangomból kicsit süt a cinizmus.
- Jól van már - mondja kislányosan El és összefont karokkal fordul vissza a tévéhez. Vállammal kicsit meglököm, de semmi reagálás. Meglököm, még egyszer mire felém néz. Kiskutya szemekkel nézek rá, mire ő mosolyog. El sosem szerette, ha cinikusan beszéltem vele, vagy flegmán. Olyankor bevágta a durcát még ha már 22 éves is.
- Miről sutyorogtok? - fekszik el az ölünkben Niall.
- Pasikról - felelek mosolyogva és lelököm az ölemből.
- Miért pasikról, ha van pasitok mind kettőtöknek? - kérdi felnézve rénk a földről.
- Attól, hogy nem vagyunk, szinglik beszélhetünk pasikról - forgatom szemeimet. - Egyébként meg pontosan a pasijainkról beszéltünk - csak az én Pasijaimról. Mondjuk majd nem igaz is volt, amit mondtam. Majd nem...
- Niall! Felveszlek kuktámnak, csináljunk valami kaját! - mondom felállva. Niall ennek hallatára rögtön felkel.
- Igenis! - mondja, majd a konyhába indul és én követem. - Mit óhajt a kisasszony enni? - kérdi mosolyogva felém fordulva.
- Nem tudom. Mit tudsz? - kérdezem a pultnak támaszkodva.
- Nagyon semmit a szendvicsen kívül - nevet fel.
- Majd én segítek neki - jön be a konyhába halványan mosolyogva Zayn. Őszintén szólva kicsit meglepődtem, hiszen ilyenkor nem olyan jó a kapcsolatunk, mint máskor. Mint amikor például Sisi vagyok.
- Oké, de aztán valami finomat csináljatok! - mondja Niall majd elhagyja a konyhát.
- Csinálok valami spanyol kaját, nem hiszem, hogy evett még olyat.ó - indulok meg a hűtő felé, de Zayn a kezem után kap.
- Honnan tudsz spanyol kaját csinálni? - néz rám gyanakvóan. Basszus... Le sem esett, hogy ezzel egy kicsit elárultam magam.
- Sisi megtanított pár ételt - felelek halkan. Kicsit féltem ezért halkultam el ennyire.
- Miért hazudsz? - kérdi dühösen egy kicsit. Ahogyan nagyobb lett a dühe, a kezemen a szorítása is erősebb lett.
- Zayn - suttogom könnybe lábadt szemekkel nézve barna íriszeibe, amik most nem egészen voltak tiszták. Fájt, ahogyan bánt velem, fájt a tudat, hogy lehet rájött és fájt, ahogyan a kezemet szorította.
Zayn látva, hogy ez miként érint lazított szorításán. Megragadta csípőm és úgy húzott magához, kezeit a hátamon pihentetve így közel préselve magához.
- Miért vonzol ennyire, ha egyszer Sisit szeretem? - suttogja közel hajolva. Mert Sisi és én egy és ugyan az az ember vagyunk!
- Ha őt szereted, miért csinálod ezt? - suttogok én is, de nem tolom el magamtól. Pedig kéne. Nagyon kéne.
- Mert te sem vagy közömbös nekem - suttogja, majd ajkait óvatosan tapasztja az enyéimre. Csak egy hosszabb puszi erejéig tarthatja ott ajkait, mert én eltolom magamtól. Zayn csak nézett a szemeimbe ugyan úgy és én is csak néztem. Aztán hallottam a bejárati ajtó nyitódását. Gondolom Harry jött meg, ezért is kihasználva az alkalmat, leléptem. Viszont amikor megláttam a mellette álló személyt nem hittem a szememnek.
- Gemma! - kiáltott fel Niall és kapta fel a Harry mellett álló lányt.
- Sziasztok! - nevet Gemma amikor Niall letette.
- Nina! Bemutatom a nővéremet, Gemmát - néz rám Harry, amikor mellé állok. Mosolyogva mérem végig a szőke hajú lányt. Szinte semmit sem változott. 
- Óó tudom ám, hogy ki ő - néz rám mosolyogva Gemma. Rámosolygok, majd egyszerre indulunk meg, hogy megöleljük a másikat.
- Rég láttalak Gemm – mondom, amikor elengedem.
- Mert eltűntél, te hülye - mondja kicsit felnevetve.
- Ismeritek egymást? - kérdi csodálkozva Liam.
- Igen. Gemma a legjobb barátnőm volt.
- Amíg el nem mentél köszönés nélkül valami rejtélyes okból - néz rám szúrósan Gemma.
- Héé, utána találkoztunk! - teszem fel ujjam védekezően.
- Egyszer. Két éve - néz rám szomorúan.
- Szóval... a csajom és a nővérem régen barátnők voltak és én erről nem tudtam - néz ránk értetlenül Harry.
- "Csajom"? - kérdi csodálkozva Gemm.
- Csajom alatt ért engem - mondom mosolyogva. Gemma háta mögött látom amint Zayn arca fintorgásba torzul, majd vissza megy a konyhába.
- Mióta jártok? - kérdi Gemma.
- Két napja - felelek kínosan felnevetve.
Gemmával ezek után jól elbeszélgettünk. Vagyis mind annyian. Kivéve Zayn. Ő eltűnt.
Ezért is két óra beszélgetés után a keresésére indultam. A többiek nem vették észre, hogy nem vagyok ott olyan jól elbeszélgettek. Megnéztem a konyhában, a fenti szobákban, még a fürdőben is de nem volt sehol. Amikor már feladtam volna, láttam, hogy az erkély ajtó nyitva van. "Egy próbát megér" gondolattal mentem ki a hátsó kertbe. Nem tévedtem valóban ott volt. Kint ült a hinta ágyban, ahol én is helyet foglaltam mellette.
- Sajnálom! - mondja halkan és én felé kapom tekintetem. - De akkor is komolyan gondoltam.
Mondandója hallatán lemerevedtem. Azt hittem csak úgy mondta a pillanat hevében. De ha ő így is vonzódik hozzám. Mármint Ninaként és nem csak Sisiként akkor észre vette a hasonlóságokat. Még ha ő nem is tud róla csak a tudat alattija, akkor is észre vette. Viszont még így is Sisit választja, vagyis nem szeret eléggé ahhoz, hogy elfogadjon. De még ha ez így is lenne, nekem ott van Harry, akit szeretek.
- Én Harryt szeretem - suttogom, de képtelen vagyok a szemébe nézni.
- Van egy olyan érzésem, hogy Sisi vagy. Miért van ez? - kérdi felém fordulva. Talán mert így van.
- Biztosíthatlak afelől, hogy nem én vagyok Sisi King - fordulok felé én is. Zayn következő cselekedete gyors volt. Derekam után kapott, magához húzott és hevesen csókolt meg. Ajkaimat nem mozdítottam, próbáltam ellenállni a csókjának, ami valljuk be, nehéz teljesítmény. Később próbálom eltolni magamtól, de ő szüntelenül próbál a közelembe maradni. Nem erőszakos csupán kétségbeesett.
- Mit csinálsz, ember? - szól pár méterre tőlünk valaki. Zayn oda kapja tekintetét, de derekam nem engedi el. Sőt, szorosabban fog, szinte birtoklóan. Oda fordulok én is. Liam áll az ajtótól pár méterre.
- Egyszerre szeretek két nőt - mondja Zayn majd feláll és távozik.

Sisi King

 - Sziasztok! - köszönök mosolyogva, amikor bemegyek a házba. Zaynhez megyek és csókkal köszöntöm. Észre veszem, hogy amikor elválunk Zayn könyörgő tekintettel néz Liamre, aki bosszúsan néz vissza rá. Ha nem tudnám, mi volt tegnap este nem lenne feltűnő, de így igen.
- Sisi bemutatom a nővérem Gemmát - mondja Harry és a mellette ülő Gemm feláll.
- Szia! Gemma vagyok - nyújtja kezét mosolyogva. Szuper, még egy ember, akinek hazudok...
- Sisi - biccentek mosolyogva és kezet fogunk.
- Zayn barátnője, nem igaz?
- Igen - felelek mosolyogva és helyet foglalok az említett fiú mellett. Elkezdtünk beszélgetni, bár többnyire csak a többiek beszéltek én pedig figyeltem.
Később a konyhába mentem, hogy egyek valamit. Amikor elkészítettem a szendvicsem Liam jelent meg a konyhában.
- Figyelj Sisi... Szóval... Tegnap Zayn megcsókolta Ninát - hadarja az utolsó mondatot. Na és most kell elővennem életem legjobb színészi alakítását. 
   Ledöbbenve, csalódottan nézek rá. Szememből kigördül egy könnycsepp. Csak egyetlen egy. Ekkor lép be Zayn, aki csodálkozva néz rám majd mindent megért amikor Liamre pillant.
- Sisi! Kérlek! Megmagyarázom! - jön, hozzám közelebb én pedig hátrálok.
- Sisi... - kezdi Liam de Zayn félbe szakítja.
- Húzz a francba! - szól rá Zayn. Liam rám néz, majd kimegy a konyhából. - Sisi! Én...- kezdi, itt pedig félbe szakítom mondandóját. 
- Miért? - kérdezem és érzem, hogy több könnycsepp szántja végig arcom. Nem értem. Nem erőltettem, most magától jött. A tudatalatti valóban csalódott benne? Ha ezt így megtette velem, vajon később más lányt is megcsókolna? 
- Én... Nem tudom. Én téged akarlak Sisi! Kérlek, ne haragudj! - jön hozzám közelebb és könyörgően fogja meg kezem. Kirántom őket kezei közül és kirohanok a konyhából. Felkapom a táskámat a kanapéról nem foglalkozva a többiek furcsálló tekintetével és elmegyek. Zayn még utánam szól párszor, de nem foglalkozom vele. Elmegyek.
   Hogy mivel tudnám megmagyarázni ezt? Semmivel sem.
Egyenesen a kávézó felé vettem az irányt, ahol Becával beszéltem. Nem foglalkozva azzal, hogy megbámulnak az emberek ültem be a kis helységbe. Nem minden nap látni az utcán Sisi King-et.
- Mit hozhatok? - jön oda monoton hangon beszélve Beca, majd felnéz. Elmosolyodik, amikor rádöbben, hogy tényleg én vagyok.
- Egy adag lelki fröccsöt - mondom keserűen mosolyogva. Beca bólintott majd a másik pincérnek intett és leült mellém.
- Na, mesélj.
- Összezavarodtam.

Trailer I.évad

10.rész - Újra a régi

A rész zenéje: 
Ed Sheeran - Lego House
https://www.youtube.com/watch?v=c4BLVznuWnU

NiSzi xx

- Akkor lehetséges, hogy legyen gyereked? - kérdi El, leülve velem szembe törökülésben az ágyra. Két nap telt el, hogy El megjött. Holnap utazunk haza, de már ma kimegyek a kórházból, addig egy szállodában szállunk meg. Túl estem a vizsgálatokon és úgy néz ki, hogy némi gyógyszer segítségével elmúlik a PCO-m, de ez idő kérdése.
- Igen, nagy valószínűsége - felelek boldogan.
- Akkor lehet mondani, hogy Zayn nagyszerű apa lesz - röhög fel Louis.
- Te poén zsák - vágom hozzá a párnát. Zayn feszülten és rémülten ül a székben. - Megnyugtathatlak, hogy Louis csak hülye. Nem fogok szülni se neked, sem pedig másnak - mondom Zaynek, mire ő kicsit ellazul, de még mindig feszült.
- Később sem? - vonja fel szemöldökét egy fél mosoly kíséretében.
- Lesz olyan, hogy később? - vonom fel én is a szemöldököm. Zayn megindul felém és megállva előttem derekamra helyezi kezeit.
- Igen - néz bele mélyen a szemeimbe. Majd meglátjuk. Ha ezt válaszolom, megbántom, így csak egy fél mosoly kíséretében átöleltem. Amint átöleltem a mosoly eltűnt az arcomról helyét pedig a keserűség vette át. Sajnos ennek a többiek szemtanúi voltak. Elengedtem Zaynt és gyengéden megcsókoltam.
- Tisztázzunk már valamit - néz ránk értetlenül El. - Most jártok, vagy mi van?
- El ezt már megbeszéltük - szűröm kis fogaim között kissé feszülten. Elmondtam neki tegnap este, hogy hogyan érzek Zayn iránt és mi a helyzet. Nem értem, minek tette fel ezt a kérdést.
- Megbeszéltük, de én tőle - mutat Zaynre - is szeretném hallani - mondja határozottan.
- Kielégítő válasz, ha azt mondom; Nem tudom? - kérdi Zayn, mire El csak sóhajtva megrázza a fejét.
- Reménytelenek vagytok.
- Inkább induljunk már! - állok fel az ágyról majd a parókámat a kezembe véve a mosdó tükre előtt állok meg. Felhelyezem a parókát majd a maszkot is megigazítom és vissza megyek.
- Igazán jól áll a szőke haj, de minek? - fintorogva kérdi Liam.
- Mert mások is meglátnak, akik nem tudják, milyen színű eredetileg a hajam. - felelek kimérten, rá sem nézve, kifelé haladva a kórteremből. Ruhám nem éppen a télnek megfelelő volt. Magas sarkú vörös csizmám még oké, de a szintén vörös ruha már kevésbé volt téli ezért is alá vettem egy cica nadrágot, ami csak comb középig ért így nem látszódott ki. És természetesen a fekete bőrdzsekim. Táskámban azért ott lapul barna, lapos talpú boka csizmám is. Nekem is megvolt a saját kis tervem.
- Miért van egy olyan érzésem, hogy ezzel a kijelentéssel újra a régi lett? - kérdi sóhajtva Niall, úgy beszélve, mintha ott sem lennék.
- Várjatok, meg kint én addig elmegyek a mosdóba - közlöm továbbra is kimérten. Bementem a női mosdóba és villám gyorsan cseréltem át cipőmet, majd kifelé mentem. Az ajtóból kikukkantottam és láttam, hogy a Szöszi pont nekem háttal áll. Oda szaladtam gyorsan, amíg nem fordult meg és a hátára ugrottam. A hirtelen plusz súlytól előre esett, arccal bele a hóba. Nevetve terültem el mellette. Pontosabban, nagyon nevetve, ugyan is havas arca igencsak vicces látványt nyújtott.
- Igen? - néz rám kihívóan, mire én felálltam és szaladni kezdtem. De ő elkapott innentől pedig kezdetét vette a Sisi-Niall hóba fürdetési harc. A végére mind ketten vizesen, átfagyva és nevetve adtuk meg magunkat. Lehetetlenség volt legyőzni a másikat.
- Gratulálok! - áll meg előttünk El mérges tekintettel, összefont karokkal. Kiköpött anyuka módjára. - Ha megfáztok a ti hibátok lesz, én nem ápolok senkit! Két ilyen felelőtlen idiótát, ezt nem hiszem el - fortyogott továbbra is magában. Niallel egyszerre néztünk össze gonosz mosollyal. Amikor El elfordult elkezdtük dobálni hógolyóval. Nevetve pacsiztunk össze.
- Most már mehetünk - mondom elhaladva El mellett és adok neki egy puszit. El bosszúsan nézett rám, de ez akkor is kihagyhatatlan volt Niallel.
- Itt van egy csomó fotós, meg riporter - húzza el a száját Liam, amint errébb pillant. Leporolom magamról a havat, már ami nem fagyott ruhámra megigazítom magam, majd egy semmitmondó arccal, határozottan megindulok.
- Sisi! Miért kerültél kórházba?
- Jobban vagy már? Miért vagy havas ennyire?
- Mi történt Sisi?
- Nyilatkoznál, kérlek a fiúkkal való kapcsolatodról?
- Igaz, hogy Eleanor a legjobb barátnőd? És, hogy Zaynel jársz? - Rengeteg kérdés záporozott felém, de én jó sztárhoz híven válaszoltam.
- Csak kimerült voltam ennyi az egész - felelek kimérten
- Miért vagy ennyire havas Sisi?
- Niallel az imént hógolyóztunk egyet - adom meg az igaz választ.
- Eleanor tényleg jó barátnőd?
- Igen, ez igaz. Nála jobb barátnő nincs. - felelek egy halvány mosollyal arcomon.
- Az is igaz, hogy jársz Zaynnel? - Erre nem tudtam mit mondani. A legjobb lett volna tagadni azt a fura dolgot, ami konkrétan folyik közöttünk, de nem ment. Számat rágva gondolkodtam a válaszon.
- Igen, igaz - felelek, és még én is ledöbbenek saját válaszomon. Francba, azért vagyok ilyen őszinte, mert Velük töltöttem ennyi időt. Viszont érzem, hogy ez a megfelelő válasz. Hiszen amit csinálunk az nem baráti már.
- Hogyan jöttetek össze?
- Mikor történt?
- Perrie erről mit gondol?
- Meddig fog tartani szerinted a kapcsolatotok?
- Elnézést, többet nem nyilatkozom! - felelek, kimérten majd beszállok az éppen most begördülő limuzinba.
- Mi van? - kérdi rögtön El, amint beszállunk.
- Túl jó hatással vannak rám! Már a sajtónak sem tudok hazudni basszus - temetem arcomat tenyerembe. Éreztem amint valaki átölel oldalról, illatából pedig rögtön tudtam, hogy Zayn az.
- Így gondolod? - suttogja fülembe.
- Így van? - nézek fel félve szemeibe.
- Teljes mértékben - felel mosolyogva és megcsókol.
- Most már nyilvánosan nyalakodhattok - mondja Louis mosolyogva, mire én csak megforgatom a szemeim. 
- Kérem a jutalmam! - mondja büszkén El barátjának.
- Francba - motyogja Louis majd a zsebébe nyúl és oda ad El-nek egy kocsi kulcsot.
- Mi volt a fogadás ára? - kérdezem mosolyogva.
- A szüli napi ajándékom hamarabb - mondja El.
- Ti fogadtatok, hogy összejövünk vagy sem? - kérdi csodálkozva Zayn.
- Valami olyasmi - motyogom ugyan is Harryt nem mondtuk. - Én nem, csak ők - mutatok Elre és Louisra amikor Zayn rám néz.
- Összeilletek. Mind a ketten hülyék vagytok - rázza fejét hitetlenül.
- Ugye? Én is ezt mondtam - nézek rá ártatlanul, mint aki erről semmit sem tudott.
- Fázom - jelenti ki Niall.
- Én is - felelek.
- Kellett nektek megfürdetni egymást - fortyog még mindig El. Zayn magához ölelt és úgy melegített. Amikor már nem fáztam annyira elengedtem és vissza vettem a csizmám. Hiába magas sarkú ha meleg. A hotelnél kiszálltunk, mi pedig Niallel szinte szaladtunk a szobánkig. Rögtön a radiátor elé álltunk, hogy felmelegedjünk. Persze ez nem segített szóval először ő ment el fürdeni majd én.
- Fázom, fázom, fázom - szaladok vissza a radiátorhoz egy térd nadrágban, amit otthon szoktam hordani, és egy fekete férfi ingben amit a nyáron nyúltam le unoka testvéremtől, amikor Spanyolországban voltam. A maszkom természetesen rajtam volt, de a paróka már nem.
- Még most sem mutatkozol be nekünk az igazi neveden? - kérdi Niall a radiátor mellett található kanapén ülve. Pontosabban az egészet elfoglalt és feküdt rajta.
- Már, miért tenném? - kérdezem tovább élvezve a meleget.
- Most, hogy hivatalosan is Zayn barátnője vagy, gondoltam elmondod neki is és nekünk is - vonja meg vállát.
- Nem változott semmi sem - rázom fejemet, mire ő értetlenül néz rám. - Ő sem tudja, ti sem tudjátok. Ez így van rendben - mondom magam elé meredve. Reménykedem, hogy valóban így van rendben.
- Ő sem tudja? - lepődik meg Harry, aki lelökve Niall lábait a kanapéról, mellé ül.
- Már miért tudná? - vonom fel fél szemöldököm.
- Úgy beszéltek, mint ha itt se lennék - fintorodik el Zayn amint ezt mondja, de szája sarkában ott bujkál a mosoly.
- Csak közlöm a tényeket - vonok vállat. - Ki kér kaját? Éhes vagyok.
- Alig fél órája ettél - mondja Louis végig mérve engem.
- És? Az nálam nem akadály. Ha éhes vagyok eszek - vonok vállat.
- Ugye? Én is ezt mondom! - mondja Niall nagyban bólogatva. Niall és Harry elmentek a konyhába valami kaját nézni. Amikor visszatérnek, egy tálcányi szendvicset hoznak.
- Miért van rajtad férfiing? - kérdi Niall teli szájjal.
- Spanyolországban kaptam - vonok vállat.
- Nocsak, egy spanyol udvarló? - vonogatja szemöldökét.
- Andres inkább a bátyámat pótolta, de vér szerint unokatestvérem - világosítom fel.
- Egyedüli gyerek vagy? - kérdi Liam.
- Mondhatni - motyogom lehajtott fejjel.
- Mondhatni? - kérdez vissza értetlen fejet vágva Zayn.
- Hagyjátok - szól rájuk El. Ő az egyedüli, akinek ezt elmondtam. A fiúk értették, hogy ha már El rájuk szól, akkor valami nincs rendben valóban. Zaynhez sétálok, aki egy másik kanapénál ül, én pedig mellette foglalok helyet. Magához húz, átkarol és egy puszit nyom a fejem tetejére. A fiúk most is feltalálták magukat. Tévét néztek, kajáltak, telefonoztak vagy Niall például csak feküdt a kanapén és nem csinált semmit.
Zayn végig átölelt, mi így néztük a tévét. Pár óra múlva úgy gondoltam, hogy fáradt vagyok így elmentem aludni. Persze fogalmam sincs ez, hogyan fog menni, ha egyszer Zaynel egy szobába leszünk, de a maszkomtól nem válhatok meg. Amikor lefeküdtem az ágyba Zayn is bejött és mellém bújt.
- Hogyan fogjuk megoldani a... - kezdtem, de közbe vágott.
- Majd alszok másik szobában - nyugtat meg szavaival és egy puszival. - Miért gondoltad meg magad? - kérdi egy kis csend után. Tudom, mire gondol.
- Azt hiszem... Azt hiszem, hogy... Tetszel - mondom aránylag magabiztosan.
- A "tetszel" dolgon már régen túl vagyunk. Az első csóknál kimondatlan érzés volt - Automatikusan pirulok el az emléktől.
- Most azt szeretnéd hallani, hogy szerelmes vagyok beléd? - kérdezem érzelem mentes hangon felvont szemöldökkel nézve rá. Feszengve ugyan, de bólint. - Szeretlek! Mindennél jobban szeretlek, soha nem volt még velem ilyen. Szeretlek, szeretlek, szeretlek - mondom majd ajkaihoz hajolva lágyan, röviden megcsókolom. Tényleg így gondolom? Igen teljes mértékben.
- Nem gondoltam volna, hogy kimondod - nevet csendesen Zayn.
- Nem ismersz eléggé Édes - nevetek fel. Magához ölelt jobban majd mosolyogva lehunyta szemeit. Ő hamarabb el aludt, mint én szóval volt időm jobban feltérképezni az arcát. Olyan édes. Hamarosan én is elaludtam közben pedig arra gondoltam milyen jó érzés Zayn karjai között aludni. 

  Amikor felkeltem Zayn még aludt így óvatosan kikászálódtam mellőle és kimentem. Amikor kimentem mind annyian kint voltak kivéve Liamet aki nem tudom hol volt és Zaynt aki még aludt.
- Na, mi az? - kérdi Harry perverzen mosolyogva szemöldökét vonogatva.
- Semmi. - rázom fejem, ami nem bizonyult jó ötletnek, mert hihetetlenül szédülök és a fejem is fáj.
- Jól vagy? - kérdi Louis, akinek feltűnt rosszul létem.
- Nem egészen - motyogom és helyet foglalok az egyik fotelban. Hátamat neki döntöm karfájának, a másikon pedig átvetem lábaim.
- Kicsit rosszul vagyok - motyogom, amikor több kérdő tekintettel találom szembe magam.
- Valahogy én is így érzem magam - szólal meg csendesen Niall, aki csak csendesen üldögélt a radiátorhoz közel helyezkedő kanapéban.
- Kellett nektek fürdetni egymást a hóban - forgatja szemeit El, de azért oda megy Niallhez és megnézi nincs e láza. Majd nekem is megnézte és megállapította, hogy mind a ketten lázasok vagyunk. Hozott nekünk takarót, forró teát és egy fájdalom csillapítót a fejfájásra. Niallel egész rosszul voltunk, amin nem is csodálkozom, hiszen jól átfagytunk, bár nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kijön rajtunk a betegség.
Nem tudom, hogy a láznak köszönhető-e vagy valóban így gondolom, de úgy éreztem el kell mondanom Katherina-nak. El kell mondanom neki az igazat. Nem fogok tudni így a szemébe nézni, szinte a nővérem. Bár mostanság elhanyagoltuk egymást, még is csak a pótnővérem. Nem hazudhatok neki. Neki nem.
Csak tudnám, hogy beszéljek vele. Nem tudom, hogyan kezdhetnék majd bele. Egyértelmű, hogy nem telefonban közlöm, hanem személyesen. Elhívom magamhoz. Elhívom és megbeszéljük. Ő nem fog ki akadni. Biztosan nem. Ugye nem?
Amikor úgy láttam, hogy mind annyian elaludtak elővettem a telefonom. Nem keltem fel, ugyan úgy ültem ott. Eszem ágában nem volt felkelni a jó meleg helyemről. Tárcsáztam nővéremet és félve ugyan, de a fülemhez emeltem a telefont.
- Kath? - szólok bele, amikor a kis hang jelzi, hogy felvette.
- Szia, Húgi! - köszön jókedvűen.
- Figyelj... Beszélnünk kell. El kell mondanom valamit. Két nap múlva ráérsz?
- Persze, oké. De baj van?
- Nem, nincs semmi baj, ne aggódj.
- Oké. Szeretlek Ní, de most le kell raknom.
- Rendben, én is téged. Puszi. - mondom, majd kinyomom. Fejemet hátra vetve a kanapén nézem a plafont. Gondolom nem vette észre senki sem a beszélgetésünk így megnyugodhattam.
  Fél óra telt el én pedig még mindig ugyan így ülök és ugyan itt. Még mindig mindenki alszik, kivéve El.
- Fura érzés valaki másnak is igazat mondani rajtad kívül. - jegyzem meg halkan. Érdeklődve kapja felém tekintetét.
- A fiúk? - kérdezi ő is halkan. Aprót bólintok. Nem folytattuk ezt a beszélgetést, hiszen nem most akartunk lelkizni. Amióta a fiúkat ismerem nincs annyi időnk egymásra és ez nem esik jól. 

  

*** 

  

Két nap múlva is ugyan olyan beteg vagyok Niallel együtt, bár láthatóan más jobban vagyunk. A média jelenleg rá van akadva arra, hogy végre járok valakivel és ráadásul az a valaki Zayn Malik. Nem értem miért csinálnak belőle ekkora felhajtást. Zayn pedig... aranyos. Nem az a nyálas pár vagyunk, de még is meg van, közöttünk az a romantikusabb száll.
  Két órán belül találkozom Katherinaval. Még most sem tudom, hogyan kéne elmondanom neki pontosan a dolgokat, de megpróbálkozom vele.
- Miért vagy ilyen feszült? - kérdi Liam összevont szemöldökkel végig nézve rajtam.
- Ma találkozom az unokanővéremmel.
- És?
- Elmondom neki az igazat - mondom lesütött szemekkel.
- Óó vagy úgy - bólint megértően. Ekkor megcsörrent a telefonom, amit én arrébb sétálva felvettem.
- Szia! Tudunk hamarabb találkozni! - köszön vidáman Kath a telefonba.
- Hát ez... Csodálatos - felelek mosolyogva, szinte nyögve mondom ki a szavakat.
- Akkor nem sokára. Puszi!
- Puszi! - köszönök el én is majd kinyomom.
- Miért van rajtad az erőltetett mosoly? - kérdi Niall, a kanapéról nézve rám.
- Nem erőltetett a mosolyom - rázom a fejem.
- Meddig akarod még tagadni, hogy jobban ismerünk, mint szeretnéd? - kérdi csak úgy mellékesen. Nagyot sóhajtva ülök le mellé.
- Hamarabb akar találkozni. Még most sem tudom, hogyan mondjam el neki. - sóhajtva temetem tenyerembe arcomat, és térdeimre támaszkodom.
- Csak mond az igazat és kész. Hidd, el megfogja érteni. - mondja bizalmaskodó hangon Niall.
- Emlékszel én, hogy reagáltam? - kérdi El kedvesen, halványan mosolyogva.
- Eléggé nem szokványos módon tetted. - bólogatok halványan mosolyogva. 

  

*- Figyelj El! Ugye tudod, milyen jó barátnők vagyunk? - teszem kezeimet az övéire, amik térdein pihennek.
- Örülök, hogy végre ezt mondod - néz rám nagy szemekkel mosolyogva. - De egyébként igen, tudom.
- Szeretnék mondani valamit. Ismered Sisi King-et, nem? - kérdezem, ő pedig bólint. - Nos... Sisi King tulajdonképpen én vagyok - motyogom lesütött szemekkel, alsó ajkamat harapdálva. Félve pillantok fel El-re, aki mosolyogva néz, rám majd nyakamba ugrik.
- Úgy, de úgy tudtam! - ölel magához szorosan.
- Nem is haragszol? - csodálkozva kérdezem.
- Dehogy haragszom!
- Tényleg? - csodálkozom el. - Valójában de, haragszom - enged el és komolyan néz rám, amitől megijedtem. - Haragszom, mert még egyszer sem voltál velem bulizni, sem vásárolni - mondja a végén mosolyogva én pedig megkönnyebbülten nevetek fel. * 

 Így visszaemlékezve erre el kellett mosolyodnom.
- Tudod mire gondoltam? - vonja fel szemöldökét kihívóan és mosolyogva néz szemeimbe El.
- Sajnos igen - nevetek fel csendesen.
- Mielőtt haza utazunk, elmegyünk bulizni. - mondja - Vagy nálatok megyünk bulizni. Választhatsz.
- Otthon. Katy úgy is rendez valami bulit, tudod - mondom, ő pedig értetlenül néz rám.
- Katy, aki két házzal arrébb lakik?
- Nem. Katy, aki megjegyzéseket fűzött ahhoz, hogy mit is gondol rólad - mondom, majd éreztem, amint két kar ölel át hátulról. Ösztönösen mosolyodom el és nézek fel a barna szemekbe. Rövid csókot nyom ajkaimra majd mellettem foglal helyet. Oda bújok hozzá és elfelejtek minden rosszat, vagy ami aggaszt.
- Barátnőről jut eszembe - szólal meg Harry. - Tudja, valaki mi van Ninával?
- Nem - feleljük reflexből Elel, és Louisal. A többiek is megrázták a fejüket, mire Harry csalódottan sóhajtott. Zaynhez bújva néztük tovább a filmet, amit a fiúk már elkezdtek. Teltek a percek és mire feleszméltem már indulnom kellett. Elköszöntem a többiektől puszival és öleléssel, Zayn viszont csókot kapott.

Nina Weyble

- Jobb időpontot nem is találhattál volna ennek a közlésével. Basszus nem tűnt fel, hogy terhes vagyok és az ilyen nagyobb sokkokat el kéne kerülnöm? - mondja Katherina amikor egy kávézóban ülünk már. Egész jól fogadta azon kívül, hogy leordított miszerint miért nem mondtam el meg, hogy miért pont most és, hogy hogyan voltam képes neki hazudni. Ami a legjobban fájt, hogy azt mondta csalódott bennem. Ez volt az utolsó mondata azóta nem szóltunk egymáshoz csupán elmentünk egy kávézóba. Ő azért nem mondott semmit, mert dühös volt én pedig próbáltam vissza nyelni a könnyeim. Ez volt az első mondata felém azóta.
- Ne haragudj! - suttogom lehajtott fejjel és próbálok nem sírni.
- Elmondhattad volna - mondja ő is halkabban, lágyan és magához ölel. Szorosan ölelem vissza és megkönnyebbülök, hiszen tudom már nem haragszik.
- Ki tudja még? - kérdi, amikor elenged.
- Eleanor és az ő barátja. Természetesen a menedzserem és a sminkesem. És Christopher - az utolsó nevet már suttogva mondom ki.
- El hamarabb tudta, mint én? Ez nem igazság - vágja be a "durcát". - A barátja?
- Kiderítette, de igazából nekem is jó barátom lett - vonok vállat halványan mosolyogva.
- Ki a barátja?
- Louis Tomlinson.
- Akkor ismered a One Direction-t? - kerekedik el a szeme.
- Igen - felelek elpirulva. Ez után megkért, hogy meséljek róluk. Elmondtam, hogy Liam mindig komoly, de azért ő is poénkodik, viszont ha kell, akkor ő amolyan "apa" féle. Elmeséltem, hogy Niall nagyon hasonlít rám, csak ő fárasztóbb, mint én. Louisról is meséltem, hogy nagyszerű barát és tudom, benne megbízhatok, na meg persze, hogy olyan, mint El csak fiúban. Nagyon hasonlítanak. Meséltem Harryről, hogy milyen a kapcsolatunk. Elmeséltem mind kettő kapcsolatot, hogy Ninával milyen és Sisivel. Majd Zayn is szóba került, mondtam neki, hogy milyen aranyos és persze, hogy járunk.
- Jól gondolom, hogy te Harry iránt is érzel valamit? - vonja össze szemöldökét, amikor befejeztem mesélésem.
- Igen - mondom csendben, lesütött szemekkel.
- Bonyolult vagy te lány, bonyolult vagy - rázza fejét sóhajtva. - Mindenesetre, amikor Sisi vagy Zayn iránt érzel valamit, amikor pedig saját magad vagy akkor Harry iránt. Ami első hallásra tök hülyén hangzik, de így van - magyarázza, én pedig elgondolkodom. Ezen így még nem is gondolkoztam, de igaza van akármennyire is hangzik butaságnak.
- Szerinted most mit tegyek? - túrok hajamba kétségbe esetten.
- Sisi nem létezik. Ő csak egy kitalált személyiség, nem? Akkor azt kell kizárnod miközben, döntesz, hogy az igazi Te döntsön - feleli bölcsen, amin én elgondolkodom. Ismét.
- Ez a terhességgel jár? Már, mint a bölcsesség - mondom mosolyogva, mire ő elneveti magát.
- Meglehet - kacsint rám. Egy kicsit még beszélgettünk aztán elbúcsúztunk. Ő ment, mert már fáradt volt nekem pedig az egyetemre kellett bemennem még. Katherina holnap már haza utazik így már csak egy hét múlva találkozunk.
Az egyetemen hatkor végeztem így elfogadva El és a fiúk meghívását elmentem a srácokhoz. El szerint a fiúk bocsánatot akarnak kérni, amiért azzal vádoltak, hogy én vagyok Sisi King. Pedig ha tudnák, hogy ez pontosan így van...
- Sziasztok! - köszöntem, amikor El beengedett a házba.
- Szia! - köszöntek vissza mind annyian kicsit félénken.
- Na, most mi van? - nevetek fel ledobva a táskámat az egyik fotelba, és félénkségükre célzok. - Nem harapok ti buták - nézek végig rajtuk mosolyogva csípőre tett kezekkel.
- Nem? - kérdez vissza Liam.
- Nem - rázom a fejem. Aranyosak, hogy ezen így aggódtak. Ekkor Niall felállt mosolyogva és felkapott majd megpörgetett. Sikítva kapaszkodtam vállába.
- Niall azonnal tegyél le! - szólok rá, amikor már nem pörgetett csak simán tartott. Kevés súlyomat simán elbírta, még csak meg sem erőltette magát. Nem szeretem a magasságot ezért is szóltam rá.
- Na, mi az nem bírod a magasságot? - kérdi pimasz mosollyal az arcán.
- Le fogom törölni azt a vigyort a képedről ha nem teszel le! - szólok rá, de azért egy halvány mosoly nekem is átfut az arcomon. Niall letett egyenesen a kanapéra majd ő is mellettem foglalt helyet.
Harry velem szemben ült és aranyos mosollyal arcán nézett rám. Zöld szemeit enyémekbe fúrta, fél oldalas mosolya nekem szólt, majd amikor fejével a konyha felé biccentett és felállt nyilvánvalóvá tette, hogy beszélni akar, négyszemközt. Pár pillanat múlva felálltam és követtem. Amikor a konyhába értem elém állt és derekamnál ragadt magához. Mosolygós ajkait óvatosan súrolta végig enyéimen majd nyomta rá. Csókja óvatos volt félénk, még is határozott, ami jóvá tette még inkább. Lehunyt szemekkel csókoltam vissza és kulcsoltam kezeimet nyaka köré. Amikor ajkaink elváltak egymástól homlokunkat egymásnak döntöttük és úgy fürkésztük a másik tekintetét. Katherinanak igaza volt. El kell döntenem mit, akarok, és kit akarok

9.rész - Igazság

A rész zenéje:

Nick Jonas - Chains (Remix)
https://www.youtube.com/watch?v=DFZsjvfrTy8

NiSzi xx

Édes szuszogásra ébredtem, és erős karok között. Az érzéstől elmosolyodtam, majd lassan kinyitottam szemeim. Négy mosolygós arccal találtam szembe magam. Azonnal elpirultam, de még most sem bújtam ki Zayn öleléséből.
- Még, hogy nem vagytok együtt - forgatja szemeit mosolyogva Louis.
- Kimennétek legalább tíz percre, légyszi? - kérem őket csendesen, hogy ne ébresszem fel Zaynt. A fiúk bólintottak és szófogadóan kimentek. Zaynhez óvatosan hajoltam közelebb és adtam óvatos puszit szája sarkára.
- Ilyen ébresztést megtudnék szokni - mondja csukott szemekkel, mosollyal az arcán.
- Még meg sem kaptad, amit eredetileg akartam - suttogom, majd szája felé közelítek. Ajkaink már majdnem összeértek, amikor leborítottam az ágyról. A földről nézett fel rám kicsit dühösen, de inkább döbbenten. Én meg csak nevettem rajta. Zayn eközben felkelt és mosolyogva figyelte amint már a hasam fogom a nevetéstől.
- Látom már jobban vagy - mosolyog rám aranyosan
- Neked nem esett bajod? - kérdezem a lelökésre utalva. Megrázza a fejét, majd közelebb hajol. Tarkójánál fogva rántom magamhoz és csókolom meg. Ekkor berontottak a fiúk.
- Na, jó tubicáim elmondanátok, mi van köztetek? - vonogatja szemöldökét Louis, amikor bejönnek. Hogy mi van köztünk? Fogalmam sincs.
- Mondhatnánk úgy is, hogy ez bonyolult - mondom alsó ajkam harapdálva.
- Mi olyan bonyolult ebben? Te szereted, ő szeret, mi itt a probléma? - kérdezi felvont szemöldökkel Liam.
- Mert ez akkor is bonyolult, amit ti nem érthettek - felelek idegesen. - Most pedig rendbe teszem magam - mondom, majd kikászálódom Zayn mellől és a mosdóba megyek.
Miközben már sminkeltem magam Zayn jött be a mosdóba.
- Miért bonyolult a kettőnk dolga? - kérdi hátulról átölelve.
- Mert még nem tudom megmutatni neked magam, igazából - felelek, közben kezeire teszem az enyéimet és lehunyt szemekkel dőlök mellkasának.
- Várni fogok rád, te is tudod - suttogja fülembe és egy puszit ad nyakamra. Hirtelen ötlettől vezérelve fordultam meg és tettem kezeim maszkom kapcsához.
- Mellettem fogsz maradni? Mindig? - kérdezem, miközben elkezdem kioldani a csatját. Zayn csodálkozva figyeli, amit csinálok.
- Mindig! - ad egy óvatos puszit számra. Kioldottam a csatot. Már venném el az arcomtól a maszkot, amikor az ajtó kivágódott és Niall egy hógolyót hozzám vág.
- Ezt még megbosszulom! - szóltam neki gonosza mosolyogva, majd maszkom vissza csatoltam. Zayn szájára adtam egy gyors csókot, majd Niall után eredtem, aki már szaladt is előlem. Hallottam, hogy a másik négy fiú még nevet, de többet nem hallottam, ugyan is Niallel a folyóson szaladgáltunk, pontosabban én kergettem őt.
- Niall, ne menekülj úgy is a hóban végzed, előbb utóbb - szóltam oda neki, amikor az egyik kanyart a csúszós padlón bevette, egy majd nem eleséssel.
- Úgy sem kapsz el! - szólt vissza nevetve. Azt majd meglátjuk. Egyre közelebb értem hozzá végül a hátára ugrottam. Sikeresen így mind a ketten elestünk.
- Te jó ég! - nevettem a földön feküdve.
- Egyet értek! - nevetett ő is.
- Maguk meg mit csinálnak? - jelenik meg rikácsoló hanggal egy nővér. Niallal egyszerre keltünk fel, és szaladtunk vissza a szobába. Előtte viszont Niall megfogott és a hátára kapott. Lábaimat fogta én pedig nyakánál karoltam át úgy, hogy ne fojtsam meg.
- Na mi van? - kérdi mosolyogva Louis.
- Letepert - mondja Niall perverzen mosolyogva és letett az ágyra. - Aztán megjelent egy nővér és szaladtunk tovább - mesélte és lihegve feküdt mellém, engem majdnem kitúrva az ágyból.
- Ha kicsapnak innen a te hibád - nevetve bököm meg.
- Van kajád? - kérdi a hasát fogva kiskutya szemekkel nézve rám.
- Nincs, de én is éhes vagyok - fogom meg a hasam, ami egy hatalmasat kordul. Liam elment nekünk kajáért, mi pedig addig Niallel tovább szekíroztuk egymást. Mikor ezt meguntuk és Liam is megérkezett a Nando's-ból hozott kajákkal, elhelyezkedtünk és a kis tévét nézve, ami a kórterembe volt, enni kezdtünk.
- Tényleg levetted volna a maszkod? - kérdi halkan Zayn, aki mellettem ült. Úgy néz ki nem elég halkan mondta ugyan is négy csodálkozó szempár szegeződött ránk.
- Megbeszélhetnénk később, amikor ez a négy vadbarom nem néz így rám? - kérdezem a négy fiúra mutatva. Ők is kapcsoltak és visszafordultak a tévé felé. Én megfogtam Zayn kezét és a mosdó felé húztam.
- Aki hallgatózni mer, leütöm! - szólok, félvállról a fiúknak majd becsukom az ajtót magunk mögött. Egy kisebb szekrényhez sétálok és felülök rá Zayn pedig elém áll. Kezei combjaimon pihen és kíváncsian néz szemeimbe.
- Megtetted volna? - kérdi egészen halkan.
- Akkor igen. Most viszont újból bizonytalan lettem - mondom és lehajtom fejemet.
- Szóval elnyertem a bizalmad - mondja hangjából pedig kihallani, hogy mosolyog.
- Neked automatikus szelektál a hallásod? - nézek fel rá felvont szemöldökkel. Zayn megforgatja a szemeit.
- Azt mondtad bizonytalan lettél. Nem pedig azt, hogy egyáltalán nem mutatod meg, csupán csak elbizonytalanodtál. Nem ugyan az - mondja aranyos lelkesedéssel hangjában.
- Én most nem tudom megtenni - suttogom lehajtott fejjel. Olyan egyszerű lenne levenni a maszkot. Minden sokkal egyszerűbb lenne, de én mégis makacskodom.
- Ráér Sisi, te is tudod - suttogja és ad homlokomra egy puszit. - El sem tudod képzelni milyen boldoggá tett már az is, hogy leakartad venni a maszkot - ujjaival állam alá nyúl és gyengéden felemeli fejemet.

- Katherina! Mond már el, hogy ki az, aki felcsinált? - kérdem némi idegességgel hangomban, amikor egyedül vagyok a szobában, mert a fiúk még nem jöttek meg. Unokanővéremmel beszélek telefonon, aki még mindig olyan makacs, mint én.
- Majd elmondom Ní! Tényleg elmondom. De megtennéd, hogy nem beszélsz velem úgy, mint egy útszéli lánnyal? A "felcsinált" szó eléggé erre utal.
- Jó, bocs, de tudod, hogy utálom, ha valamiről nem tudok - sóhajtok, közben kinyílik az ajtó és az öt fiú jön be.
- Mikor lesz időd végre az unokanővéredre?
- Amint elmondtad, ki az apa haza megyek, kitekerem a nyakad, hogy jobbat is találhattál volna, mint minden eddigi barátodnál tettem. Na, ekkor megyek haza.
- Nem értem miért utálod a fiúim. Jó fejek, és helyesek.
- Ja, persze. Ott volt a túl okos, aztán aki nem volt komplett, majd az izomagyú, utána, aki mindig flörtöl előtted minden csajjal, majd akit felpofoztam.
- Utállak. De ő most más.
- Édes Drága Katherina. Mikor tanulod meg végre, hogy nincs olyan, hogy "Ő más"? Minden pasi ugyan olyan nyomorultul rohadék.
- Attól, mert Christopher ilyen volt, nem minden férfi ilyen.
- Christopher az egy külön kategória.
- Ő egy pöcs. Nem férfi, aki ezek után magára hagy egy nőt is.
- Nem csak az eljegyzés felbontása volt akkor. Sértegetett, hogy miattam történt, egyszer meg is pofozott. Nem rég volt szíves meglátogatni és megint engem hibáztatott.
- Istenem, Ní! Ha még egyszer ilyen történik, szólj nekem!
- Nem lesz több ilyen! Én is nyomoztam Kath, tudok egy s mást róla. Igazából csak Josh-t kellett felhívnom és kiszedtem belőle minden mocskos kis titkát. Fogalmam sincs, hogyan lehettem belé szerelmes.
- Na, és most van valaki a láthatáron? - kérdi kacér hanggal, nekem pedig tekintetem ösztönösen Zayn és Harry között áll meg.
- Van - sóhajtok fel.
- Na, és karácsonykor már haza hozod?
- Ha azt akartad tudni, hogy van-e pasim, közlöm, hogy még ha lenne is nem mondanám el, mert szegényt nem tudnám megmenteni tőled - nevetek csendesen.
- Miért, milyen vagyok? - kérdi sértődötten, de hallom hangján, hogy mosolyog.
- Nos, lássuk csak. Félek, lenyúlnád, vagy hülyeségekkel tömnéd teli a fejét - nevetek kínosan.
- Félted. Ez azt jelenti, tényleg szereted.
- Katherina hagyj, kérlek a pasi ügyekkel. - sóhajtok fel unottan. - Sosem voltam az a nagy csábító, mint te. Tényleg anyuék szomszédja, tudod, melyikről beszélek?
- Nagyjából.
- Magas, barna haj, gyönyörű barna szemek, amiktől el lehet olvadni, Eric, majd nem sikerült egy randi vele... - sorolom unottan.
- Igen, meg van.
- Na, anyu mesélte, hogy ő is haza utazik a szüleihez.
- Mit imádsz benne annyira? - nevet fel a vonal túlsó végén Kath.
- Azokat a gyönyörű barna szemeit. Tudod, hogy imádom a barna szemű fiúkat - Akaratlanul is Zaynre pillantok, aki csak mosolyog.
- Ismerem a nővérét, nem messze lakik tőlem. Kérdezzem meg, hogy átjönnek-e?
- Nem kell. Már nem tetszik. Csak a szeme - vonom meg a vállam, mintha látná.
- Te hallod igaz, hogy ezzel a Harry gyerekkel jársz?
- Hogy kivel járok? - szinte visítva kérdezem, miközben idegesen pattanok fel.
- Valami Harry megcsókolt az utcán legalábbis ez van az újságban.
- Tájékoztatlak, hogy az újság megint csak hazudik. Egyáltalán nem járok senkivel. Nem értem mi a francért jó az embereknek mások magánéletében turkálni! - vettem egy mély levegőt, ugyanis ha most nem nyugszom le, akkor a srácokkal is bunkó leszek, újból. Sikerült lenyugodnom így vissza ültem az ágyra. Fejemet hátra hajtottam a párnára ugyanis ismét gyengének éreztem magam.
- Kath én megyek. Nem vagyok valami jól - szólok gyengén a telefonba.
- Oké. Később beszélünk, vigyázz magadra. Szeretlek, puszi.
- Te is vigyázz magadra, meg arra, csöppségre, aki benned van. Szeretlek, puszi - mondom, majd kinyomom a telefont. A levegőt erősen kifújva még mindig lehunyt szemekkel feküdtem.
- Jól vagy? - jön közelebb Louis, vagyis a hangjából ítélve gondolom közelebb jött.
- Csak egy perc - mondtam majd ittam egy kis vizet a mellettem lévő polcon helyezkedő pohárból. - Most már igen - mondtam pár pillanat múlva.
- Egy telefonbeszélgetésedből több dolgot is megtudtunk rólad - húzza ki magát büszkén Niall.
- Na, mit? - szem forgatva és mosolyogva néztem rá.
- Azt, hogy szereted a barna szemű fiúkat, sőt egyenesen imádod - mutat egy egyes számot az ujjával. - Van egy unokanővéred, aki szeret fiúzni és te nem szereted a pasijait. Te nem szeretsz sokat pasizni. És elvoltál jegyezve - mondja és a végén egy négyest mutat.
- Igen, igaz imádom, ha egy srácnak barna szemei vannak. Apámnak is barna szemei voltak, anyu ezért szeretett bele állítása szerint - felelek halványan mosolyogva. - Valóban nem szeretem Kath pasijait, de, csak mert hülyébbnél hülyébbekkel jön össze. Ez pedig tévedés. Imádok fiúzni ezt El tanúsíthatja is - itt kicsit felnevetek eszembe jutva néhány bulink. - Csak a család tudja úgy, hogy jó kislány vagyok, és nem szeretek fiúzni annyit. Oké, nem bújok be mindenki ágyába, de szeretek játszani a fiúkkal. El szerint kihasználom, hogy jól nézek ki. Meglehet - vonom meg a vállam itt. - Igen, tényleg elvoltam jegyezve - felelek nem túl bő szavúan ugyan is ezt kerülni akartam.
- Szeretsz játszani a fiúkkal, mi? - vonogatja szemöldökét Niall kaján vigyorral a képén.
- Minek tagadjam? - vonom meg a vállam.
- Karácsonyra haza utazol? - kérdi Liam.
- Igen - bólintok. - Mindig haza megyek karácsonyra, legtöbbször El is velem jön. Imádja a családom őt és ő is őket. Értelmetlen számomra, hogy miért, de imádja őket. - fintorodom el itt egy kicsit. Bolond egy családom van az fix.
- Holmes Chapel-be mész? - kérdi Harry.
- Mivel anyu ott él, igen.
- Én is haza utazom - feleli mosolyogva. Mosolya mögött hátsó szándékot vélek felfedezni.
- Ne reménykedj, hogy találkozni fogunk a maszkom nélkül.
- Pedig reménykedtem benne - biggyeszti le ajkait.
- Ez van - vonom meg a vállam. - Te meddig maradsz?
- Két hét. Te?
- Egy hónap. Ki nem hagyom a jó kis karácsonyi bulikat, főleg az ott lévő kávézóban rendezett karácsonyi bulit. Pár barátom is meghívott. De többnyire csak El-el fogunk elmenni mindenhova. Ahol ingyen kaja van ott mi is ott vagyunk - vonok vállat mosolyogva.
- Én az ingyen pia miatt megyek mindenhova. - felel mosolyogva.
- Hidd el karácsonykor jobb, ha a kaja miatt mész - mondom, ő pedig elismerően bólint. - Én is megtudtam rólatok egy valamit egy telefonbeszélgetés alatt - fordulok vissza Niall felé aki kíváncsi tekintettel néz rám.
- Hogy szerettek más telefon beszélgetésébe bele dugni az orrotokat - forgatom meg szemeim. A fiúk ismét betelepedtek a kórterembe ahol csakis azért vagyok egyedül egy szobában, mert megeresztettünk némi pénzt. Ismét valami filmet néztek, amire én oda sem figyeltem. Zayn az egyik széken ült, tekintetünk egy idő után össze akadt. Ujjammal mutattam, hogy jöjjön közelebb és üljön mellém. Mosolyogva osont mellém és foglalt helyett mellettem. Ő átkarolt én pedig mellkasának dőlve élveztem a jelenlétét. Imádok vele lenni. Felnéztem ismét barna szemeibe, amikben most is elvesztem. Ajkaimra apró csókot lehelt, keze pedig megtalálta az enyémet.
- Mikor utazol haza? - suttogva kérdezi, hogy a többiek ne hallják
- Talán két hét múlva. - én is suttogva beszélek.
- Ugye beszélünk majd? - kérdi szomorúan.
- Ha szeretnél.
- Minden vágyam, hogy halljam a hangod! - mondja mosolyogva és most nem röviden, hanem jó hosszasan csókol meg.
Hogy mi van köztünk? Fogalmam sincs. Járunk? Nem, az semmiképpen sem. Barátok vagyunk? Nem, már azt is túl léptük. Szeretjük egymást? Igen, ebben biztos vagyok.
- Neked van még egy tetkód! - kiállt fel Niall ismét felpörögve. Te jó ég, ennek honnan van ennyi ereje mindig utánam nyomozni?
- Nem, nincsen. - vágok, értetlen fejet miközben beszélek.
- De, de van. - erősködik közben fel áll és hozzám ugrándozik. Igen, szó szerint ugrándozott.
- Egyáltalán nincs több tetkóm csak ez az egy. Honnan veszed, hogy lenne még egy? - teljesen úgy mondtam, hogy még én is elhittem, amit mondtam. Ahogyan elnéztem a fiúkat mind elhitték kivéve Niall. Pont olyan makacs, mint én.
- Egy régebbi cikkben láttam - nyomja orrom alá a telefonját, amint épp koncertezem. Igen, emlékszem erre. Aznap pont egy olyan ruhát vettem fel, hogy a felső része csak topp volt így a hasam kint volt, szoknyám pedig hasamra is rá volt húzva egy kicsit, hogy ne mutasson annyit, de ez pont jól nézett ki, hiszen olyan fazonú volt. Emlékszem utána az volt a téma, hogy valóban van-e tetkóm, de persze én azt mondtam, hogy csak lemosható volt rajtam akkor.
- Azt mondtad másoknak, hogy lemosható, de tuti nem az volt - erősködik Niall továbbra is. Szemeimet forgatva adom fel.
- Igen van, de ezt nem fogom megmutatni! - mondom határozottan.
- Légyszi. - néz rám kiskutya szemekkel.
- Nem, biztos, hogy nem! - rázom fejemet továbbra is.
- Kérlek! - kérlel Niall elhúzva az "e" betűt.
- Nem - Ekkor Niall rám ugrott és elkezdett csikizni. Megtalálta a gyenge pontom, vagyis ezzel fenyegetett.
- Jó, megmutatom, csak engedj el - mondtam, vagyis inkább visítottam nevetés közben. Niall elégedetten tápászkodott fel rólam. Vettem egy mély levegőt majd kifújtam azt, ugyan is Niall csikizése nagyon megnevettetett. Majd felhúztam pólómat egészen a melltartóm aljáig, ameddig tart az idézet.

- The story of my life
I give her hope
I spend her love
until she's broke inside
The story of my life

-----

[Szerk.: Életem története hogy reményt adok, neki
időt adok szerelmének,
míg össze nem törik belül
Életem története.] - Olvasta fel hangosan Niall, és mind az öt fiú csodálkozva hallgatta, majd meg is nézték.
- Nocsak, van egy idézet rád tetováltatva egy dalunkból? - elégedett mosollyal néz rám Louis. Kislányosan öltöm ki rá a nyelvem.
- Én is fiatal vagyok, hallgatok zenét ugyan úgy. Attól, hogy nem borultam a nyakatokba attól még lehetek a rajongótok - vonom meg vállam, de érzem, hogy fejem vörösödni kezd olyannyira zavarban vagyok.
- Ez a kedvenced? - kérdi Liam mosolyogva.
- Igen. - bólintok, rá majd vissza engedem felsőm így takarásba kerül tetkóm.
- Miért nem akartad, hogy tudjanak róla? - kérdi Harry
- Egyrészt mert így megtudtak volna rólam valami infót. Másrészt pedig Anne sem tud róla és nem szerette volna sosem, hogy tetkóm legyen. Ha pedig ő megtudja, akkor anyu is, vagy ami rosszabb Katherina. - fintorgok egyet, ahogyan elképzelem, mit kapnék én ezért.
- Mióta ismeritek egymást anyuval? - kérdi Harry. Azt hiszem neki ez még mindig fura egy kicsit.
- Úgy öt-hat éve - gondolkozom el egy kicsit.
- Nem néztem volna ki belőled, hogy szereted a zenénket - mondja eltűnődve Louis.
- Attól, hogy nem viselkedem úgy, mint más 17 éves lányok, attól még szerethetem azokat a zenéket, amiket az én korosztályom - vonok vállat vissza helyezkedve eredeti helyemre, Zayn mellé.
- Na, de, hogy minket hallgass - motyogja még mindig csodálkozva Liam.
- Most abban mesterkedtek, hogy kimondjam "imádlak titeket"? - vonom fel fél szemöldököm. Ismerem őket annyira, hogy igazam legyen.
- Nem - elhúzva mondja az "e" betűt, vagyis igen.
- Nem fogjátok hallani tőlem ezt. Senkinek sem mondtam eddig és nem is fogom.
- Voltál már koncertünkön? Már, mint rajongó ként - kérdi Harry nagy mosollyal arcán.
- Igen. Pár hónapja voltam VIP részen - mondom, amikor eszembe jut az a koncert.
- Hm, beszéltél is velünk? - kérdi Niall kíváncsian.
- Édes, ha ezt elmondom, rájössz, ki vagyok - forgatom szemeim, de a végén elmosolyodom. A többiek visszafordultak a filmhez – végre -, én pedig visszabújtam Zayn ölelő karjai közé.
- Imádsz minket? - suttogja fülembe kaján vigyorral arcán.
- Jaj, fogd már be! - szólok rá suttogva még is mosolyogva.
- Lenne ötletem, hogyan tudnám befogni a szám, de ahhoz te is kellesz - suttogja perverzen és fülem mögötti helyre apró puszikat nyom.
- Talán még meg gondolom - mondom húzva az agyát.
- Na, jó gyerekek! - szólal meg Liam, mire mi automatikusan eltávolodunk egymástól. - Olyan jól elvagytok, hogy mi megyünk is - mondja, majd a többi fiúval együtt felállnak. Mindnek sokat tudó mosoly van arcán.
- Aztán ne legyetek rosszak. Annyira - kacsint ránk Niall és már el is mentek. Kettesben maradtunk Zaynel.
- Lehet meg kéne fogadtunk Niall tanácsát - dönt Zayn az ágyra és nyakamat kezdi puszilgatni.
- Zayn! Ez egy kórház - szólok  rá, de nem tolom el magamtól. Két kezem közé veszem arcát és felhúzom magamhoz egy csókra. Vissza fekszik mellém és szorosan magához von.

Öt napja vagyok kórházban. A sajtó persze kivesézi az egész dolgot és próbálnak rájönni miért is.A fiúkat is kérdezgetik, és már az is szóba jött, hogy ők miért vannak még mindig Írországban, hiszen már rég haza mehetnének. Erre a fiúknak igen aranyos válaszuk volt.
"Fontos nekünk Sisi, hiszen szeretjük. Nem hagyjuk, magára akármi történjék!"
Olyannyira jól esett, amit mondtak, hogy aznap mindannyiuknak egy nagy puszit adtam, persze Zayn nem elégedett meg ennyivel, ő csókot kapott.
Niall még nyomozott utánam, de semmi újat nem tudott meg, főleg, hogy én is úgy gondoltam ennyi pont elég, amit tud rólam, és én sem mondtam neki több dolgot. Persze, ő ezen kiakadt egy kicsit, de tipikusan kisfiúsan, így könnyű volt kiengesztelni.
Jelenleg is még a kórházi szobában vagyok, de már unalmamban kapcsoltam be zenét és rajzolgatok egy füzetbe. Közben Angel Haze és Sia - Battle Cry című számát éneklem.
- Wáó, még a rap is megy neki. - szól az ajtóból egy hang, mire oda kapom a fejem. A fiúk érkeztek meg, a megjegyzést pedig Zayn mondta.
- Ohm... Hát, úgy néz ki - vonom meg vállam.
- Mióta énekelsz te rapet is? - csodálkozik Louis. Az elmúlt napokban sok mindent tudott meg rólam.
- Nem tudom. Mindig is énekeltem ilyet is - vonok vállat, majd megindul az egyik kedvenc zeném. Chris Brown - I Should Have Kissed You című száma.
- Ú, ezt imádom! - mondom vidáman. Eszembe jut egy régi tánc koreográfia, amit még akkor tanultam, amikor Holmes Chapel-ben laktam és ott jártam táncra egy korreográfushoz.
- Régebben volt egy lány, aki erre a számra táncolt otthon, többször is fellépett - gondolkozik el Harry.
- Nem tudod ki volt? - kérdezem elrejtve mosolygásom.
- Nem. Pedig emlékszem, egyszer rá akartam nyomulni, de nem találtam a fellépése után így hagytam - vonja meg vállát.
- Szerencséd, hogy nem nyomultál, mert én voltam - mondom mosolyogva.
- Te? - csodálkozik el.
- Igen - bólintok némi büszkeséggel eltöltve magam.
- Megmutatod a táncot? - kérdi kiskutya szemekkel Niall.
- Persze - állok fel. Kicsit hangosabbra veszem a zenét, de nem annyira, hogy zavaró legyen, és elindítom újra. Amint a zene elindul, elkezdem táncolni azt a táncot, ami régen az életem volt. Mostanra már inkább az éneklés, de a táncot most sem hanyagolom. Lehunyt szemekkel táncoltam, átadtam magam a zenének. Minden egyes mozdulatra emlékszem hiába volt mindez három éve. A zene nem volt túl érzelmes, de nem is túl durva így a koreográfia pont rá illet.
- Tízen négy évesen ilyet kitudtál találni? - csodálkozva kérdezi Louis, amikor kifulladva ültem le mellé.
- Tízen három - javítom ki. - Akkor fejeztem be, amikor a tízen negyedik szülinapom volt - mondom halványan mosolyogva.
- Azta - mondja Louis és Liam egyszerre.
- Igen ez határozottan az a tánc volt - bólogat Harry. Azt hiszem elsőre nem igazán hitte el, hogy én voltam az. - Azok a szexi mozdulatok - teszi hozzá.
- Régen a véletlennek köszönhetem, hogy nem próbálkoztál be. Most ne akard, hogy én küldjelek melegebb éghajlatokra, ha bepróbálkozol.
- Én ugyan nem - feleli bátortalanul, amitől mosolyognom kellett.
- Ní, kérlek, mond, hogy fellépsz ezzel karácsonykor - hallom meg barátnőm hangját az ajtóból. Oda fordulok és mosolyogva válaszolok.
- Miért?
- Mivel a barátnőd vagyok, elmegyek megnézni és legalább kapok ingyen kaját – feleli, miközben beljebb jön.
- Oké - vonok vállat mosolyogva. - Szia! - köszönök halkan, amikor magához ölel.
- Szia! - ad egy puszit majd elenged és Louis is köszönti egy hosszabb csókkal.
- A maszkod nélkül lépsz fel? - kérdi Harry izgatottan.
- Mivel ez hivatalosan az én koreográfiám igen a maszkom nélkül lépek fel. Ha azzal tenném meg rájönnének páran, hogy ki is vagyok.
- Majd megnézlek.
- A francokat fogsz te megnézni. Nem fogod tudni, hogy hol és mikor lépek fel. - felelek felhúzott orral.
- Majd kiderítem - kacsint rám, amit ha jól láttam Zayn egy grimasszal díjaz. Mivel mellettem ült észrevétlenül összefontam ujjainkat. Test tartása el lazul és szorosan ölelt magához.
- Valamiről lemaradtam? - csodálkozik El.
- Én nem tudok róla - mosolyogva rázom fejemet.
- Még a végén meg nyerem a fogadást - néz Louisra kihívóan.
- Milyen fogadást? - kérdi Harry és Zayn. Na, pont ők...
- Semmi, semmi - inti le El. - Na, szóval miről is maradtam le pár nap alatt, hogy így össze vagytok bújva? - mutat kettőnkre egyik kezét csípőre téve.
- Sisi mesélt magáról egy csomó mindent - feleli elsőként Niall.
- És megmutatta a tetkóit - teszi hozzá Liam.
- Még a... - kérdi csodálkozva és oldalán mutogat jelezve melyikről is beszél, hogy hol helyezkedik el.
- Igen - mondjuk egyszerre Niallel.
- Wáó - motyogja El. - Mellesleg Paul üzeni, hogy teljes mértékben szabad vagy most már egészen újévig. Szóval egy hét múlva haza utazhatsz.
- Te pedig jössz velem. Ugye? - kérdezem, ő pedig bólint.
- Természetesen.
- Kath is haza jön. Az új pasijával, aki állítása szerint másabb, mint a többi - forgatom szemeim.
- Lehet neki tényleg ő az igazi - vonja meg vállát. - Te is megtalálhatnád már, vagy legalább valami hosszabb kapcsolat kéne neked - gondolkozik el pár pillanatra. Nyilván most pasit keres nekem az agyában. 
 - Tizenhét évesen még nem olyan nagy cucc ez - mondja Liam, mire El csodálkozva néz rám.
- Oké, miket meséltél még nekik? Csak, hogy tisztában legyek vele - tárja szét karjait, mire én felkuncogok.
- Egyébként minek tartanak még bent? Jól vagy, vagyis legalább jól nézel ki - mondja El. Hasonló a gondolkodásunk szóval ezzel egyetértettem.
- A PCO-s vizsgálatokat itt csinálják meg, de már én is mennék haza - biggyesztem le ajkaimat.
- Azt holnap csinálják meg, nem? - kérdi Louis.
- De
- Akkor mi lenne, ha holnap után haza mennénk? - kérdi, mire én mosolyogva bólogatok.
   A többiekkel ismét nagyon jól elvoltunk, bár az nem kerülte el a figyelmemet, hogy Zayn néhol megsimogatott észrevétlenül, vagy amikor a többiek nem figyelted adott egy puszit, de volt, hogy csak édes dolgokat súgott a fülembe. Hihetetlenül aranyos volt. Nem értem, hogyan fogom kibírni egy hónapig, hogy ne legyek a közelébe. Hogy mi van? Te jó ég, mikor lettek nekem ilyen nyálas gondolataim? Sosem szoktak ilyenek, lenni a gondolataim! Mindegy, most még kedves leszek, viszont az ünnepi időket arra fogom szánni, hogy vissza állítsam magam a normális énemre amilyen eddig is voltam. Nem lehetek ilyen nyílt, hiszen akkor megtudják, hogy Sisi egyébként Nina. Akkor pedig csalódást okozok Zaynek és Harrynek hiszen velük egyszerre "kavarok". Nem szeretném, hogy csalódjanak bennem, vagy megvessenek. Miket beszélek én itt? Nem érdekel, ki mit gondol rólam!

8.rész - Őszinteség

A rész zenéje:
Rihanna - Four Five Seconds
https://www.youtube.com/watch?v=kt0g4dWxEBo

NiSzi xx

Sírásom nem apadt el még akkor, sem amikor a színpadra kellett felmennem. Már három perce ott kéne lennem.
- Minden rendben? - kopog be az öltözőm ajtaján Louis.
- Igen. Pár perc és megyek - felelek és próbálom úgy csinálni, hogy hangom ne remegjen. Sírásomat visszafojtottam, megcsináltam sminkemet is, én csináltam meg gyorsan, ha már Lout is kizártam az öltözőmből.
- Kész vagyok - lépek ki az öltözőből teljes hadi felszerelésben.
- Jól vagy? - kérdi aggódva Liam.
- Igen - felelek. Szeretnék határozottnak hangzani, de nem megy. Felsietek a színpadra és előadom azt, amit mindig. Énekelek, táncolok, minden meg van, mint máskor. De most nem tudtam még megjátszani sem a jó kedvet. Erőm fogyni kezdett és nem éreztem magam jól. Fél órája lehettem a színpadon még csak. Ilyenkor máskor semmi gond nincs, nem fáradok ilyen gyorsan. Ki kell bírnom. Nem adhatom fel.
A táncot néhány dalnál nem csináltam csupán csak énekeltem. Nem volt annyi erőm, hogy folytassam akár a táncot is. Szerencsére volt egy pár perces szünet. Abban a pár percben ittam, de leginkább csak ültem a székben lehunyt szemekkel és mély levegőt vettem.
- Nem táncolt végig. Máskor sosincs ilyen - hallom meg Paul hangját.
- Jól vagyok! - mondom fel sem nézve rá.
- Miért van az, hogy amikor ezt hallom tőled, pont akkor van a legnagyobb gond? - guggol le elém Paul és térdeimre, helyezi egyik kezét. Egy csípős beszólással akartam vissza szólni, de nem tudtam.
- Nem mehetsz vissza a színpadra így! - szól rám Niall.
- Nem fogom cserbenhagyni a rajongóimat! - jelentem ki határozottan.
- Ha bajod lesz... - kezdi Harry is de, közbe szólok.
- Nem lesz bajom - állok fel, és visszamegyek a színpadra. Tovább énekelek teljes három dalt. Amikor viszont az a dal következik, amiben Zayn segített egyszerűen... Összeestem. A zokogás mélyről tört elő torkomból is, bár nem voltam tudatomnál teljesen. Zokogásomat hallottam, több ezer kiáltást, de ezek közül csak egy fogott meg.
- Minden rendben lesz Szerelmem, ne aggódj! Itt vagyok veled! - hallottam édesen cirógató hangját magam mellől.
- Zayn - suttogva mondtam ki. - Kérlek... - ekkor megint elfogott a zokogás. Éreztem, hogy mellkasom gyorsan emelkedik fel és le. Túl gyorsan. Majd egyre lassabban. Túl lassan. A zokogás még mindig égette torkom és a fejem is nagyon fájt. Ennyi. Szétestem.

Amikor felébredtem fehér szobában találtam magam. Egyértelműen kórház. A szobában csak egy személy volt, Louis. Ő az egyik fotelben ült és úgy aludt. Maszkom és parókám az ágyam mellett található kis szekrényen volt. Amikor mocorogni kezdtem az ágy kicsit megnyikordult ezért Louis rögtön felébredt és hozzám sietett.
- Ne hősködj, feküdj vissza! - parancsol rám határozottan még is kedvesen.
- Louis mikor lett levéve rólam a maszkom? - kérdem még fáradtan.
- Nem látott senki és csak én jöttem be. Hihetetlen, hogy ilyenkor is a lebukásodat félted és nem az egészséged - rázza fejét hitetlenül.
- Itt van? - kérdezem, és próbálok fent lenni, de szemeimet nem bírom nyitva tartani.
- Kicsoda? - simítja meg kedvesen arcom ezzel kisimítva egy haj tincset onnan. - Zayn? - kérdi pár másodperc után. Válaszul lehunyt szemekkel bólintottam és hümmögtem.
- Behívjam? - kérdi, kicsit csodálkozva.
- Előbb add, oda kérlek a maszkom - suttogom kinyitva nagy nehezen szemeimet. Louis oda adta a maszkom, segített felvenni majd kiment a folyósora. Én már majd nem aludtam, amikor éreztem, hogy valaki kezemet foga és ad egy puszit rá.
- Zayn - suttogom, mert biztos vagyok benne, hogy ő az. Nem tévedtem.
- Jobban vagy? - kérdi ő is suttogva.
- Most már igen - alig hallhatóan beszélek. Nagyon fáradt vagyok, de fent szeretnék még maradni.
- Pihenj Szerelmem! Az orvos szerint is szükséged van a pihenésre - simogatja arcom. Minden érintése után, mint ha a bőröm égne.
- Megígéred? - suttogom kezemet az övére rakva.
- Micsodát? - ő is suttog, de jól hallom mit mond.
- Hogy ha felkelek, itt leszel mellettem? - kérdem. Már majd nem elaludtam teljesen, de a válaszát még hallottam.
- Megígérem

- Meddig kell maradnom? Unatkozom! - hisztizek egy kicsit, amikor felkeltem. Zayn valóban mellettem volt, amikor felkeltem, de nem tudtunk beszélni ugyan is amint felkeltem bejött az orvos őt pedig a fiúk követték, akik most is bent vannak még. Én pedig nekik hisztizek, hiszen nem szeretek sokáig egy helyben lenni.
- Hihetetlen vagy! - sóhajt Louis szemeit forgatva.
- Egy hétig - adja meg a választ a kérdésemre Harry. Válaszul csak morogva lejjebb csúszom, és a fejemre húzom a takarót.
- Ennyire nehezedre esik kicsit pihenni? - kérdi mosolygós hangon Liam.
- Az nem kifejezés. Főleg, hogy utálom a kórházakat - csapom le fejemről a takarót egy hirtelen mozdulattal, ezért hajam arcomba lógott.
- Miért? Mi történt? - kérdi Niall bizalmaskodóan.
- Magánélet - dúdolászva mondom ezt az egy szót. - Ajj, én meg fogok halni itt - ülök fel látványosan szenvedve az unalomtól.
- Miért nem mehetek haza? Teljesen jól vagyok! - hisztizek tovább.
- Ezt mondtad, amikor a színpadra visszamentél - forgatja szemeit Louis.
- Oké, oké - intem le. - De nekem dolgom van otthon. Ott van Katherina, Eleanor, az egyetem is, aztán Perrie-vel is találkoztunk volna, a vizs... - ekkor abba hagyom, mert túl sokat mondtam.
- Négy kérdésem lenne - teszi fel ujját Niall. Azt hiszem ő a legkíváncsibb rám eddig, persze csak Zayn után.
- Mond. - sóhajtok fel.
- Ki az a Katherina?
- Unokanővérem, aki terhes, de nem képes elmondani kitől - forgatom meg szemeim.
- Egyetemre jársz?
- Nem... - felelek de, nyilvánvalóan hazudok.
- Szóval igen - int le Zayn.
- Milyen Perrie-ről beszéltél? - folytatja a kérdezősködést Niall.
- Szerintem tudod te - forgatom szemeim. - Nagyon szőke haj, füstös smink, hiperaktív természet, Feltűnést keltő viselkedés - sorolom unottan.
- Mióta vagytok barátnők? - kérdi értetlenül Louis. Nocsak, van, ami neki is új?
- Másfél éve. Az egyik koncertemen mutatta be El, mint... - mint Zayn jegyesét
- Mint? - kérdi egyszerre Liam és Harry.
- Mint Zayn jegyesét - motyogom alig hallhatóan.
- Vagyis van egy személy, akit közel engedtél magadhoz - mondja Niall elismerően bólogatva.
- Azért ő sem tud mindent rólam - mosolygok halványan. - De nagyon jól ismer. Csak nem teljesen
- Vagyis nem tudja ki vagy - mondja ki a lényeget Louis. Egyetértően bólint.
- Utolsó kérdés. Mit nem mondtál végig a végén? - kérdi Niall.
- Mire gondolsz? - tettetem a hülyét.
- Tudod te azt - mondja Niall összehúzott szemekkel.
- Én ugyan nem - rázom fejem, alsó ajkam rágcsálva
- Sisi! - szól rám kíváncsian fürkészve Louis is.
- Ne is álmodjatok róla, hogy ezt is megosztom veletek! - mondom sértődötten és a takaród a fejemre, húzom.
- Jó napot! - jön be az orvos, mire én lekapom a takarót a fejemről. - Miss... - kezdi de, nem tudja, hogyan folytassa, hiszen tudja, ki vagyok, de nem akar lebuktatni.
- King - bólintok neki, mire ő is bólint egyet.
- Miss King beszéltem az orvosával. Mivel több, mint egy hétig bent kell tartanunk a vizsgálatok, pedig fontosak magának ezért is itt fogják elvégezni, amit Londonban csinálnának meg - mondja én, pedig bólintok. - Úgy tudom nincs barátja - feleli bár inkább kérdés volt.
- Nincs, de nyilván később szeretnék, és szeretném tudni, hogy addigra esetleg nem lennék PCO-s - mondom kissé feszülten. Tisztában vagyok vele, hogy a fiúk ezt úgy sem értik. Az orvos bólintott, közölte a vizsgálat időpontját és távozott.
- PCO-s vagy? - esik le az álla Niallnek.
- Tudod, hogy az mi? - vonom fel fél szemöldököm.
- Igen - bólogat vadul.
- Igen, az vagyok - dőlök vissza a párnámnak.
- Sajnálom - mondja halkan.
- Nem kell - felelek, de azért jól esik, amit mond.
- Közölnétek velünk is, hogy az mi? - kérdi kissé idegesen Louis. Csak nem zavarja, hogy valamiről nem tud? Én csak Niall-re nézek jelezve, hogy inkább ő mondja.
- A PCO rövidítése a Policisztás Ovárium - kezdi Niall sajnálattal nézve végig engem.
- Vagyis? - kérdi Zayn.
- Vagyis nem eshet teherbe - mondja csendesen Niall. Mind annyian sajnálattal néznek rám, ami kicsit idegesítő egy idő után.
- Ne sajnáljatok, már ilyen feltűnően könyörgöm - nevetek kissé hisztérikusan, hiszen ösztönösen jöttek elő az emlékek. - Váltsunk témát! - mondom némi csend után.
- Láttam egy tetoválást a mellkasodnál - mondja egyszer csak Harry amin, csodálkozom.
- Nincs tetoválásom - tagadom bár elég rosszul.
- De van. Én is láttam - mondja Zayn is már. Feladva sóhajtok fel.
- Igen, van. Most boldogok vagytok? - forgatom szemeim.
- Boldogabb lennék, ha megmutatnád - feleli mosolyogva Liam. Sóhajtva húztam kicsit lejjebb a kórházi köpenyem bal oldalt és mutattam meg az írást, amit magamra tetováltattam.
- Davina - olvasta fel hangosan Niall. - Miért tetováltattad magadra pont ezt? - kérdi kíváncsian.
- Ő volt a mindenem - suttogom magam elé nézve, majd egy kezet érzek az enyémnél. Oda kapom tekintetem és látom, hogy Zayn fogta meg a kezem.
- Elmondod, légyszi? - kérdi kölyökkutya szemekkel rám nézve Niall.
- Nem - nevetek fel látványától. - Egyszer talán - vonok vállat.
- Mindig ezt mondod - mondja Liam.
- Elfogom mondani. Ígérem. De nem most - mondom komolyan. Tudom, hogy el fogom mondani nekik, de még egy kicsit ismerkednünk kell.
- Egy ígéret, hogy mesélsz magadról. Végre nem csak azt hallom: "Majd egyszer talán" - mondja mosolyogva Harry, mire én csak a szemeim forgatom.
- Tegnap kicsit összekaptunk Ninával - mondja elhúzott szájjal Niall.
- Igen, említette - bólintok. - De min is pontosan? Ezt nem igazán akarta elmondani - játszom tovább a szerepem. Louis hitetlenül mered rám, én pedig amolyan "Ez van" nézéssel nézek vissza rá.
- Azt hittük, hogy ő te vagy - mondja Liam lesütött szemekkel én, pedig elnevetem magam.
- Ez most komoly? - kérdezem nevetve. - Már bocs, de Nina pont az ellenkezője annak, ami én vagyok. Ő szerény és visszahúzódó ráadásul kerüli a feltűnést - mondom mosolyogva.
- A te ellentéted - bólogat egyetértően Zayn.
- Te csak meg se szólalj - intem le - Mesélte mit mondtál neki - mondom szemeim forgatva.
- Lejárt a látogatási idő - jön be egy kedvesen mosolygó nővér. A fiúk elkezdtek szedelődzködni, hogy hagyjanak engem pihenni. Már mind kimentek a búcsúzkodás után, de Zayn még maradt egy kicsit.
- Ha nem Nina vagy, hát akkor ki? - kérdi szinte suttogva.
- A legnagyobb Titok - felelek halványan mosolyogva ő, pedig közelebb hajol, hogy adjon egy búcsú puszit. - A legnagyobb álmod, vagy félelmed. Ez a te döntésed - suttogom fülébe, majd hagyom, hogy elmenjen döbbent arccal.
 Nem értem mi van velem. Egyszer azt mondom neki, hogy vége mindennek hagyjuk egymást békén most, pedig ismét elkezdtem vele ezt a végtelennek tűnő játszmát. De nem tudok nélküle meglenni. Vele akarok lenni. Nem csak játszadozni vele, mint eddig, hanem úgy igazán mellette tudni magamat. Szeretném, ha mindent tudna rólam, de ez nem ilyen egyszerű.
 Az érdekes, hogy Harryvel nem csak Ninaként is szoros a kapcsolatunk, hanem Sisiként is. Annyi különbséggel, hogy amikor úgy vagyok vele, hogy magamat adom mind, a ketten jobban közeledünk a másikhoz. Olyankor jobban szeretem. Vele felszabadulnak, érzem magam, és bár tudom, vannak akadályaink, de le lehetne őket küzdeni, ha akarnánk. Viszont neki nem tudnám elmondani az igazat.
 "A PCO rövidítése Policisztás Ovárium. Vagyis nem eshet teherbe."
Már hozzá szoktam a gondolathoz, hogy Davina után nem lehet kisbabám. Igazából nem is szeretnék. Hiszen ami történt, azok után ki tudna kihordani és megszülni majd felnevelni egy gyereket, ha az első kicsikéje meghalt? Kevesen vágnának bele ebbe. Most viszont újra kezdtem a vizsgálatokat. Akkor kértem időpontot miután megismerkedtem a fiúkkal. Akárhogy is csinálják, de reményt adnak. Reményt adnak, hogy egyszer talán még lehetek boldog miközben a kisbabámat, tartom a kezemben.
Davina halála súlyosan megérintett. Nem minden nap hal meg bölcső halálban egy ember kisgyereke, ráadásul még én is gyerek voltam. Csupán csak 16 éves. De lehetetlennek éreztem, hogy elvetessem. Képtelen lettem volna rá, de így is elveszítettem. Az én kicsi lányom bölcső halálban távozott el mellőlem, pedig nem kellett volna neki ilyen kicsiként meghalnia. Előtte is már megvolt a karrierem, de akkor még csak kezdő voltam. Nem igazán tűnt fel az embereknek, hogy eltűntem kilenc hónapra. Viszont miután ez megtörtént elvesztettem magam. Elvesztettem azt az életvidám, bármire kész, boldog lényem, aki egykor voltam. Helyét átvette egy komoly, titokzatos, lelketlen lény. Azóta nem bízom meg az emberekben, hiszen Christopher megalázott és elhagyott ezek után. Nem bízok senkiben sem a szerelem, pedig szóba sem jöhet. Régen mindig vidám voltam, akármi is történt. Én voltam az, aki bárkit megnevettetett vagy még akkor is mosolyogtam, ha mások már idegrohamot kaptak. Kicsit hasonlítottam Niall-re. De most egy idegroncs vagyok, akit csupán csak annyi tart össze, hogy ne mutatkozzak gyengének és a rajongóimat, ne hagyjam cserben. Idegroncs vagyok, aki képtelen nyitni az emberek felé őszintén, akit nem érdekel kin, gázol keresztül. Viszont ezt változni látom. Változni látom, amióta találkoztam Velük. Meg szeretnék változni, újra normális lenni, de nem megy. De ők újra reményt adtak nekem. Reményt miszerint újra lehetek olyan, mint régen.

  - Milyen szexi lennék ebben a ruciban. - fogja meg Niall mosolyogva a kórházi ruhám szélét. Majd egyszer csak kirohan. A többiekkel értetlenül nézünk utána de, amikor percek múlva vissza tér nevetni kezdünk. Ugyan is ugyan olyan kórházi ruha volt rajta is.
- Nem meg mondtam, hogy szexi lennék benne? - pördül meg előttünk, mint egy igazi kisasszony, majd helyet foglal mellettem az ágyon.
- Honnan szereztél ilyen ruhát? - fordítom felé fejem halványan mosolyogva.
- Titok - kacsint rám, majd feláll, és újra kimegy.
- Hihetetlen mennyire hasonlít rám - motyogom csendesen még mindig mosolyogva nézek utána.
- Hasonlít rád? - kérdi értetlenül Zayn.
- Régen én is ilyen voltam - bólintok és még mindig csendesen, beszélek. - Nem akartam megváltozni egy ilyen... Undormánnyá ami most vagyok. De már nem tudok olyan lenni, mint régen - A végén lesütöm szemeim. Nem tudok a szemükbe nézni.
- Nem vagy undormány! - simítja meg karom Zayn.
- De az vagyok. Undorító, ami belőlem lett. Megváltoztam és nem a jó irányba. Átgázolok mindenkin, amikor meg sem érdemli az illető. Képtelen vagyok őszinte lenni azzal, aki tudom, a barátom is lehetne akár - felelek néha-néha felpillantva rájuk.
- Ez nem igaz! Velünk őszinte vagy és a barátaid vagyunk - mondja Liam kedvesen mégis szomorúan nézve szemeimbe.
- Most éppen - bólintok. - De meddig tart az őszinteség? Meddig tart az, hogy ilyen vagyok? Ismerem magam, és hiába nem akarom, tudom, hogy ez az állapot változni fog - suttogok már a végén.
- De mi itt leszünk és újra a régi, leszel - ölel magához Niall. Azt sem vettem észre, hogy időközben visszajött.
- Köszönöm! - veszek mély levegőt és visszaölelem. - De nem csak erről van szó. Amit művelek az az undorító - mondom, amikor elengedem Niallt, Louisal pedig találkozik a tekintetünk. Ő tudja, mire gondolok.
- Miért? - kérdi Harry. Pont ő.
- Két emberrel játszadozom, pedig nem érdemlik meg - mondom miközben az ablakon, nézek ki és meredek a távolba. - Játszom velük, mint ha bábuk lennének. De én nem akarok nekik fájdalmat okozni. Mind kettejüket szeretem. És ez gond. Hatalmas nagy gond - suttogok már a végére.
- Tudod... Arra gondoltunk, hogy megszöktetünk - szólal meg Niall egy váratlan ötlettel.
- Annyira el akartál menni tegnap, hogy beszéltünk az orvossal, aki azt mondta, ha otthon vigyázunk rád, elenged hamarabb - mondja Louis is jókedvűen.
- Köszönöm! - ülök feljebb hatalmas nagy mosollyal az arcomon. - Hihetetlenül aranyosak vagytok! - ölelem végig mind annyijukat.
- De? - kérdi felvont szemöldökkel Louis. Tudja, hogy itt lett volna egy "de".
- De inkább maradok. Addig sem kell foglalkoznom azokkal a gondokkal, amik odakint várnak - mondom halványan mosolyogva.
- Akkor is maradunk melletted! - mondja határozottan Zayn.
- Unatkozni fogtok - kihívóan nézek végig rajtuk.
- Mellettem ugyan nem - karol át Niall. - Főleg ha rá segítesz - néz rám cinkostársként, amit viszonzok.
- Szíves örömest benne vagyok - mondom, majd lepacsizok Niallel. - Viszont a kezedet vedd le rólam. Ezt utálom! - rázom le magamról Niall kezét.
- Tudom. Azért csináltam - mondja gonoszan mosolyogva.
- Édesem feltűnt, hogy kint esik a hó? Csak nehogy kérjek egy kis sétát és meg találjalak fürdetni - kihívóan nézek rá, még is mosolyogva.
- Tényleg el is felejtettem - mondja Louis, mire mindannyian kérdőn nézünk rá. - Hoztunk neked pár ruhát, Eleanor pedig két nap múlva jön hozzád - mondja miközben egy táskát ad a kezembe.
- Megmentő - sóhajtok fel és felállok a sport táskával a kezemben. - El sem hinné az ember, hogy ilyen kellemetlen egy kórházi köpenyben lenni - sóhajtva kukkantok bele a táskába. - Hmm és pont az én méretem - nézem meg a ruhákat és furcsa mód még a fehérnemű is jó méret volt. - Úristen sminket is hoztál? Egy angyal vagy! - ölelem át fél karral és már, sietek is a mosdóba, ahol felöltöztem. A sminket nem vittem túlzásba csak alapozó, fekete szemceruza és szempilla spirál.
- Nem tudom Louis te hová gondoltál, de elég lett volna csak alapozót és szempillaspirált hoznod, nem egy komplett smink szettet - nevetve jövök ki a mosdóból. - De a ruhát pont eltaláltad - mondom, majd visszaülök az ágyra.
- Annyi smink szokott lenni rajtad nem tudtam miket kéne hoznom - vonja meg a vállát.
- Az csak azért van, hogy mások ne ismerjenek fel - intem le majd a forró teát a kezembe, veszem amit hoztak nekem a fiúk.
- Hány éves vagy igazából? - kérdi hirtelen Liam. Múltkor is ő tette fel ezt a kérdés.
- Még mindig ugyanúgy húsz - forgatom szemeim. Mikor unja már meg ezt? 
- Tudjuk, hogy nem annyi vagy igazából. Nem tűnsz húsz évesnek - mér végig Harry.
- Miért, mennyinek tűnök? - kérdezem mosolyomat visszafojtva.
- Nem is tudom. Húszon kettő? - kérdi Niall.
- Ne öregítsetek már el - nyújtom ki rájuk a nyelvem.
- Tehát akkor fiatalabb vagy - mondja inkább magának mintsem nekünk.
- Meg kegyelmezek nektek a találgatásoktól - mondom mosolyogva ők, pedig várakozóan néznek rám. - A napokban töltöm be a tizennyolcat - Leesett állal néznek rám.
- Még csak 17 éves vagy? - kérdi ledöbbenve Zayn.
- Zavar? - vonom fel szemöldököm, és nem túl türelmes hangsúllyal kérdezem.
- Nem, csak... Megdöbbentő, hogy ennyi idősen...
- Ilyen komoly vagy
- Felnőttes
- Felelősség teljes
- Kacér - ezt természetesen Niall mondta.
- Kicsit sem tini - motyogja Zayn. Persze, hogy értettem mire gondol. Hiszen nem úgy viselkedem, mint egy 17 éves lány. Nem úgy viselkedtem vele, mint egy fiatalabb lány, érettebben. A múltam is egészen más, hiszen már azt is megéltem, hogy kisbabám volt.
- Mondom, hogy megváltoztam - mondom megvonva a vállam.
- 14 éves korod óta csinálod ezt? - esik le Harrynek, hogy mióta vagyok híresebb.
- Igen - bólintok.
- Hány éves voltál, amikor... - kezdi Niall, de nem fejezi be. Tudom, mire gondol.
- Tizenhat - felelek lesütött szemekkel.
- Nem voltál túl fiatal ehhez? - vonja fel szemöldökét Louis. Ezt még ő sem tudta.
- Inkább meg kellett volna ölnöm még hamarabb? - kapom fel a vizet egyből, ezért dühösen fonom össze magam előtt a kezeim.
- Nem úgy értettem - suttogja bűnbánóan Louis, mire én csak bólintok.
Kis idő múlva a fiúk elmentek mondván el kell intézniük valamit. De tudom, hogy csak Zaynel akartak kettesben hagyni, hiszen leginkább őt érintette ez az egész dolog.
- Zavar? - ugyan azt kérdezem tőle, amit nem is olyan régen, csak most sokkal lágyabb hangon, és csendesebben. Őszintén félek a válaszától.
- Csak megdöbbentő - mondja maga elé meredve.
- Nem válaszoltál - motyogom, majd betakarózom és elfekszem az ágyban.
- Nem, dehogy zavar. Öt év nem sok - feleli halványan mosolyogva.
- Lehet, hogy nem sok, de ilyenkor még igen. Később nyilván fel sem tűnik, de ilyenkor még sok - motyogom karkötőmmel babrálva.
- Miért? Lesz olyan, hogy később? - kérdi mosolyogva, és átül mellém az ágyra.
- Talán - suttogom, mire ő magához ölel én, pedig viszonzom.
- Nem érdekel hány éves vagy - suttogja a fülembe. - Megdöbbentett, hiszen sokkal felnőttesebb a gondolkodásod, és ahogyan hozzám viszonyultál azzal is idősebbnek, mutattad magad - mondja még mindig halkan.
- Megváltoztam - suttogok most én. - De úgy érzem képes, lennék visszaváltozni miattatok. Miattad - nézek fel szemeibe.
- Miért mentél el, amikor vacsorázni vittelek? - kérdi én, pedig lesütöm szemeim.
- Nem lenne helyes, hogy együtt legyünk - nézek fel végül barna szemeibe, amikben el is veszek rögtön. - Én még nem vagyok képes megmutatni neked, ki vagyok és tudom, hogy egy idő után ezt megunnád akkor, meg inkább most menj, mint később.
- Addig várok rád, amíg csak kell Szerelmem! - suttogja édes hangján. Oldalamra fekszem ő, pedig mögém, és úgy ölel magához. Kezem kezén van, és úgy vannak össze kulcsolva ujjaink. Így aludtunk el. Ketten. Együtt.