2015. április 26., vasárnap

15.rész - Barcelona

 Sziasztok Drágák!
Meghoztam nektek a 15.részt! Nem igazán lettem volna kész vele időben,
ha két Drága olvasóm nem unszol egy kicsit a facebookos csoportban.
Vanda! Sok sikert a holnapi vizsgához, gondolok majd rád! ;) :) 
Eva! Neked már fejben meg van a szülinapi ajándékod! ;) :) 


A rész zenéje: 
Zayn Malik - I Won't Mind
https://www.youtube.com/watch?v=F1BY1y8fn88

NiSzi xx



- Mi van veled, ember? - hallok kiabálást a busz mellől. Érdeklődve nézek fel a telefonomból. A nyitott ajtónál megállok, és ott hallgatózok.
- Sisi! - szól rám korholóan Niall, mire én csak leintem. Egy ideig fürkészi arcom, de aztán rajta is úrrá lesz a kíváncsiság és mellém, jön.
- Minek kellett megcsókolnod őt? - hallom Zayn ideges hangját.
- Tetszik - mondja Harry, hanyag hangon.
- És az eszedbe sem jutott, hogy Zaynek is? - hallatszik Louis ideges hangja. Idegese és egyben izgatottan várom, hogy tovább folytassák. Valami oknál fogva szeretem, ha dráma van körülöttem.
- Nem, ugyanis Sisi nem csókolt volna vissza összesen négyszer, ha valamennyire érdekelné még őt Zayn - feleli Harry. Nos, igen Harryt négyszer próbálkozott be és én mind a négyszer engedtem neki. Hogyan lehet, hogy négyszer csókolt meg? Úgy, hogy körülbelül már kettő hónapja vagyok összezárva ezzel az öt idegesítő fiúval. Mondanám, hogy a turné negyedén túl vagyunk, de sajnos még csak nem is a negyede, hanem annál, kevesebbnél tartunk. Perrieék már egy ideje nem velünk turnéznak, úgy egy hete váltak le. Most pedig Spanyolországban vagyunk és itt fogunk koncertezni. Kivételesen most nem csak jövünk és megyünk, hanem maradunk kettő-három napot. Pár órán belül kapjuk meg a hotel szoba kulcsait, ahol megszállunk addig.
- Menj a francba! - motyogja idegesen Zayn majd léptek közelednek. Niallal egymást lökdösve megyünk vissza helyünkre, de végül a beépített kis hűtőszekrény előtt esünk el, egymás mellett. Nevetni kezdünk bénaságunkon, még akkor is, amikor Zayn áll előttünk felvont szemöldökkel, karba tett kezekkel.
- Versenyeztek a hűtőig - inti le Liam ezzel megvédve minket, pedig tudja, hogy hallgatóztunk. Niall és én még mindig csak nevetünk, és a földön fekszünk. Felállnék, de annyira nevetek, hogy tudom ez képtelenség, lenne, ezért is elfogadtam Zayn segítő kezét. Olyan hirtelen húzott fel, hogy neki estem, de ő megtartott mind kettőnket így nem estünk el, viszont nagyon közel kerültem hozzá. Arcával közeledne, de én elugrok előle. Nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de szerencsére az éppen megérkező Louis megment ez elől.
- Megyünk a hotelbe - mondja, miközben felmutat hat kulcsot.
- Add az enyém! - megyek oda hozzá, miközben flegmán beszélek hozzá. Tegnap volt egy szép kis veszekedésünk, ami körülbelül háromnaponta előfordul.
- Talán légy szíves - mondja eltartva tőlem az egyik kulcsot, ami nyilván az enyém.
- Talán ha nem leszel bunkó - forgatom szemeim, majd kikapom a kezéből a kulcsomat.
Mivel tudom melyik hotelbe, szállunk meg és ismerem Barcelona-t, ezért elindulok gyalog. Jó volt újra itt lenni, élveztem. Amikor a hotelhez értem ott nem angolul, hanem spanyolul üdvözöltem a recepciós lányt. Hiányzott már, hogy spanyolul beszéljek.
  Érdekes mód, rosszul éreztem magam a fiúk nélkül. Annyira hozzám nőttek már, hogy kimondottan rossz volt nélkülük. Ezért is, amikor rájöttem, hogy Niall az egyik, aki mellettem van a másik pedig Zayn nagyon megörültem.
- Na jó! Akármilyen rossz is bevallani hiányoztok, szóval nem bírom tovább, muszáj itt lennem veletek - mondom, amikor bemegyek Liam szobájába ahol mind az öt fiú ott volt.
- Pedig csak 5 órát nem velünk voltál - karolja át vállam Niall. Ez igaz, csak ebben az időben bele számít az is, amikor aludtam. Sértődötten dobom le karját magamról.
- Örülj neki - forgatom szemeimet.
- Este lesz a lenti bárban egy kis buli. Gyere te is! - mondja kedves mosollyal az arcán Liam.
- Oké - vonok vállat, majd helyet foglalok az egyik fotelban. - Pontosan mennyi idő múlva is? - kérdezem, amikor megunom, hogy csak ülök csendben.
- Kettő óra múlva - feleli Liam.
- Akkor annyi időpont elegendő lenne, hogy elkészüljek. Leszámítva azt, hogy már teljesen el vagyok készülve - sóhajtok még jobban besüppedve ülő helyembe. Telefonomra pillantok, hát, ha van egy hívásom, amit esetleg nem vettem észre, vagy egy SMS-m. De természetesen semmi. Hát, persze miért is lenne akármi.
- Hívást vársz? - kérdi félig felvont szemöldökkel Louis.
- Nos, csupán a két hete nem jelentkező pasimtól várok valami életjelet. - dobom el magamtól a telefont a fotel másik végében.
- Miért nem hívod te?
- Ezt szerintem te sem gondolod komolyan! Nálam ez alapszabály. Ha érdeklem őt, akkor majd hív, biztos nem keresek én egy másik embert - forgatom szemeimet, és összefonom karjaimat. Louis meg sem lepődik, azon, amit mondok, hiszen ő már nem nagyon tud meglepődni rajtam.
- Engem többször is hívtál - feleli Zayn mosollyal az arcán, és közelebb hajol. - Vagyis én érdekeltelek téged és még most is.
- Gratulálok! Sikerült húsz másodperc alatt elrontanod a kedvemet - állok fel dühösen és az ajtó felé, igyekszem. - Mellesleg csak álmodban kedvellek! - felelek, mielőtt kilépnék. Bevágom magam mögött az ajtót, nem törődve vele, hogy egy hotelben vagyunk. Dühömben inkább elkezdtem készülődni. Persze nem igazán tudtam, mert már készen voltam. Ezért is döntöttem úgy, hogy kicsit körül nézek a hotelban.
Minden ugyan olyan, mint egy másik hotelban. Nem is értem miért gondoltam másnak. Egy valami viszont más volt. Ugyanis, mert az a bizonyos Enrique King sétált ki az egyik ajtón. Nekem több se kellett, rögtön megindultam gyors léptekkel a saját szobám felé. Inkább vagyok egyedül még egy órát a saját szobámban, mint Vele.

- Várj már meg! - kiáltok miközben utána, futok.
- Gyere már! - fordul hátra félig, de azért lassít, hogy bevárjon.
- Hosszúak a lábaid és ezt kihasználod! - hőbörgök, amikor mellé érek. Ő csak szemeit forgatja, nem foglalkozik hisztizésemmel különösebben.
- Lekéssük a busz, gyere már! - ragadja meg karom, és ismét futni kezd, ezúttal engem is magával húzva. Éppen, hogy elértük a buszt. Amikor felszálltunk Ő kifizette a jegyet és helyet foglaltunk.
- Egyszer híres leszek, sok pénzem lesz, és akkor már nem kell majd buszoznom. - mondom, amikor ledobom magam a belső ülésre.
- Már miért lennél híres húgi? - kérdi egy hitetlen mosollyal az arcán. Sosem hisz nekem.
- Én leszek a híres táncos és énekes. A világhíres... Sisi King. Igen! Ez lesz a nevem! Sisi King - mondom büszkén mosolyogva, hogy kitaláltam ezt a nevet. Persze ő csak nevetett rajtam. Sosem hisz nekem, ha erről van szó. Pedig de. Híres leszek ezt kijelentem.
- Akkor én meg Enrique King leszek a híres énekes - mondja gúnyosan, bólogatva.
- Gonosz vagy! - fonom össze karomat sértődötten.
- Tudod, hogy szeretlek húgi! - ölel magához szorosan. Mint ha valóban ezzel akarná bizonyítani szeretetét. Mintha egy csöppet búcsúzkodni is akarna.
- Én is szeretlek bátyus! 

Gondolataimat Niall zavarta meg, aki berontott a szobába miszerint menjek, mert ők mennek a bulira.
- Viszel a hátadon? - néz rám kiskutya szemekkel, miután a folyósora érünk. A másik három fiú ott várt. Zayn nem volt ott.
- Nem - felelek egyszerűen. Nem csodálkozom kérdésén, hiszen ez már megszokott.
- Baj van? - kérdi Louis rögtön mellém lépve.
- Nem, semmi - rázom fejem mosolyt erőltetve magamra, de az rögtön lehervad, amikor a folyosó végén meglátom Őt.
- Heló! - köszönnek a többiek a fiúnak és Zaynek. Én is köszönök türtőztetve azt az érzést, hogy elfussak jó messzire.
- Sisi ő itt Enrique. En ő Sisi - mutat be minket egymásnak Zayn, bár ez teljes mértékben szükségtelen.
- Sisi King. - nyújtom felé a kezem, és mélyen szemeibe nézek. Arcom rezzenéstelen, az agyammal ellentétben, amikben csak úgy pörögnek a kérdések.
- Enrique King - rázza meg a kezemet halványan mosolyogva. Látom szemeiben a döbbenetet, de ő sem mutatja ki.
- Rokonok vagytok? - néz ránk összehúzott szemekkel méregetve Zayn. Feltűnt neki a hasonlóság.
- Nem - felelek és rázom a fejemet. Félek, nehogy ő mondjon valamit.
- Pedig olyanok vagytok, mint ha testvérek lennétek... - folytatja Zayn kettőnk között váltogatva tekintetét.
- Édesem, mondtam, hogy nincs testvérem. Mellesleg ahelyett, hogy azzal foglalkoznál, hogy mi van az én magánéletembe, inkább foglalkozz azzal, hogy feléd igyekszik az a csaj, akit nem rég olyan hevesen csókoltál - felelek a mögötte lévő lányra utalva. Szinte biztos vagyok, hogy a lányt csak azért érdekli Zayn mert híres. Mellesleg a lány már egy ideje velünk jön mindig. Szerencsére nem a turné busszal ugyan is én kijelentettem, hogy ha a fiúk bárki olyat hoznak, akit én nem ismerek vagy nem színpatikus, akkor én kiszállok az egészből, és ha tetszik, ha nem cserbenhagyom őket. Ez be is, vált ugyan is senkit sem hoztak, eddig.
- Féltékeny vagy? - vonja fel szemöldökét önelégült mosollyal az arcán.
- Álmodban. - forgatom szemeimet. Zayn közelebb jön pár lépést így egészen közel kerülve hozzám.
- Szia Zayn! - köszön a lány mosolyogva és ellök Zayn mellől. Mély levegőt veszek, hogy nehogy neki rontsak a lánynak. Nagyon kevés kellett ahhoz, hogy beszóljak. Ehelyett inkább megfordultam és elindultam le a bárba. Mind megindultak és sajnos a lány, Nicol is jött velünk. Egyszer csak Niall felkap a hátára, mire én sikítva felnevetek.
- Ne legyél féltékeny - mondja a mellettünk haladó Louis.
- Nem vagyok féltékeny - felelek egyszerűen, magam elé nézve.
- Fölösleges is annak lenned. Zaynek nem tetszik a lány - feleli egyszerűen, majd eltűnik. Ez kicsit megdöbbent, mert eddig azt hittem tetszik neki Nicol.
- Ez igaz? - kérdezem Niallt, aki hátán még mindig rajta vagyok.
- Ez tényleg igaz - mondja Enrique, akit észre sem vettem és Niall is bólogat.
- Tegyél le! - mondom Niallnek amikor a bár ajtajához érünk. Rögtön a pulthoz megyek, ahol már látom, amint Zayn próbálja elkerülni Nicol csókját. A többi fiú is már oda ment, de a lányt ez nem zavarja. Büszke mosollyal az arcomon, nézem a folyamatot, amikor pedig már látom Zayn arcán igazán a kínzást, oda megyek. Megállok Zayn előtt és megcsókolom. Egyik kezem nyaka köré fontam másikkal pedig pólóját fogom gyengéden mellkasánál. Kezei egyből derekamra csúszik, amitől megborzongok. Szinte már elfelejtettem, milyen jó is volt őt csókolni. Hiányzott.
Amikor befejezzük gúnyos mosollyal, fordulok Nicol felé.
- A próbálkozásaid szánalmasak édesem. Ha egy fiú nem akarja, hogy megcsókold, fogadd el és kész. Ha pedig akarja, akkor ekképpen reagál, mint amit az imént láttál - kacsintok rá, mire ő sértődötten megfordul és elmegy. Sóhajtva még is mosolyogva foglalok helyet egy bárszéken.
- Imádom kikészíteni vagy összetörni az embereket. - mondom gonoszan mosolyogva.
- Gonosz vagy - mondja Zayn mögém állva és átölel hátulról.
- Ez van - vonok vállat, mint ha nem érdekelne. Pedig egy kicsit, de. Érdekel, hogy mit gondol rólam.
- Miért csókoltál meg?
- Idegesített a csaj bénasága. Vagy nem esett le neki, hogy nem akarod, vagy csak béna a kezdeményezésekben - felelek kicsit neki dőlve mellkasának.
- Hogy történhet meg, hogy normális vagy velünk? - kérdi Louis csillogó szemekkel rám nézve - Már nem haragszol?
- Min vesztetek össze? - kérdi Peter, azaz Enrique.
- Egyrészt ehhez semmi közöd! Más részt pedig, de nagyon is haragszom még! Csupán képes vagyok kezelni a haragomat - mondom először Peternek majd Louisnak.
- Haragszol, de azért megcsókolod Zaynt és hozzá, bújsz - mondja Liam eszembe juttatva azt is, hogy Zaynre is haragszom. Vagy haragudnom kéne, már én sem tudom.
- Utállak - állok fel durcásan, és inkább rendelek valami italt. Kikészít ez a dolog. Az elején természetesen haragudtam rájuk nagyon is. De minden napot velük töltöm. Emlékeket készítve ezzel, érzelmeket hoznak ki belőlem. Már nem is haragszom rájuk egyszerűen, csak nem akarom beismerni ezt hangosan is. Képtelen vagyok haragudni rájuk. Képtelen vagyok haragudni rá. Szeretem őt. Teljes mértékben szeretem őt. De Harryhez is vonzódom, nagyon is. Louis többször bizonyította, hogy mennyire megbánta, hogy úgy viselkedett. Nem csak szavakkal bizonyította be ezt, hanem tettekkel is. Egész turné alatt csak bizonyított. Be kell, hogy valljam már rég megbocsátottam neki. Zayn egy másik eset. Rá csak a büszkeségem miatt haragudtam, de amúgy nem.
- Tudom, hogy már nem haragszol - suttogja a fülembe Zayn, amint hátulról átölel.
- Igazad van - sóhajtok megadóan és kezemet a hasamon összefonódó kezeire teszem.
- Kérlek! Bocsáss meg Sisi! - vált át hangja könyörgővé, majd egy puszit nyom nyakamba.
- Most helyeseltem, hogy már nem haragszom, te mamlasz - forgatom szemeimet, mint ha csak látná.
- Úgy értem legyél velem újra. Kérlek! Adj még egy esélyt - hangja most még inkább könyörgő. Nem mondok semmit csak magam elé meredek. Semmi probléma nincs azzal, amit kér. Hiszen még egy esély mindenkinek kijár. Szeretnék is vele lenni. Nagyon, rettenetesen szeretnék vele lenni.
- Hát nem érted Zayn? - fordulok meg felé. - Ha együtt vagyunk, mind ketten sérülünk. Sőt, nem is ketten. Egyenesen már hárman is, arról nem is beszélve, hogy az egész banda sérülhet, ami a karrieretekbe kerülhet! Mit nyersz ezzel, akkor? Semmit! - magyarázok kissé indulatosan, majd mély levegőt veszek, és úgy nézek gyönyörű, barna szemeibe. - Zayn! Szeretlek! - fogom két kezem közé arcát. - És ez baj. Nem szerethetek egyszerre kettő ember, nem szerethetlek egyszerre téged és őt is. - mondom, aztán könnyes szemekkel elfutok onnan. Vissza a szobám felé igyekszem. Nem törődök Zayn hitetlen tekintetével, sem pedig Peter nézésével. Ő is minek bukkant fel? Miért bukkant fel, pont most? Miért Enrique King néven?
- Nina! - állít meg Peter, visszarántva a kezemnél.
- Hagyjál! - rántom ki kezemet az övéi közül. Nem foglalkozom vele, hogy kiket lökök fel, vagy mennyire néznek őrültnek. Nem érdekel, csak lehessek már végre a szobámba.

- Nem tudom, hogy értette azt, hogy ha együtt vagyunk, nem csak ketten sérülünk, hanem hárman, sőt az egész banda. Sosem értem az ilyen mondatait. Nem ismerem teljesen igazából, éppen ezért nem értem az ilyen mondatait - hallom meg másnap Zayn hangját a konyha résznél. Nem kis összeget fizettünk éppen ezért nem is szobáink vannak csak, hanem jobban egy lakosztály. Hat fős lakosztály. Nem kevés összegért.
- Igazából te ismered a legjobban őt - hallom Louis hangját.
- Jó reggelt! - lépek be az ajtón magamra erőltetve egy érzelem mentes arcot.
- Nem unod még? - kérdi Louis sóhajtva, fejét lehajtva a konyha pultra.
- Micsodát? - vonom össze a szemöldököm.
- Hogy mindig ilyen kemény vagy - néz fel rám. A kávéfőzőhöz megyek, hogy töltsek magamnak egy bögrébe a szokásos reggeli kávémból.
- Édesem, majd ha olyanokat éltél át, mint én akkor beszélhetünk arról, hogy mikor, miért, és miként vagyok ilyen kemény - mondom, majd belekortyolok a kávéba. Telefonom csörgése nem hagyja válaszra jutni Louist.
- Te is megtaláltad a telefont? - köszönök flegmán.
- Ne haragudj, nem értem rá egész héten! Sajnálom, tényleg! - mondja bűnbánó hangon. Kár, hogy engem ez nem hat meg.
- Aha, nem érdekel. Majd ha úgy gondolod, hogy elég időd lesz a barátnődre, hívj fel, addig is hagyj békén - mondom, majd kinyomom.
- Eric? - kérdi Louis, de persze mindenki tudja, hogy ő volt az.
- Ja. - vonok vállat. - Úgy néz ki eszébe jutott egy hét után, hogy barátnője is van.
- Nincsenek túl nagy elvárásaid egy fiúval szemben? - kérdi Peter félig felvont szemöldökkel. Eddig észre sem vettem, hogy itt van.
- Nincsenek. Csupán illene tudni egy fiúnak, hogy mi az, amit akarok és mi az, amit nem - vonok vállat, és helyet foglalok a kanapén Niall mellett.
- Valaki tud valamit Nináról? - kérdi Niall körül nézve rajtunk.
- Milyen Nina? - kérdi Peter csodálkozva. Rám néz, de nem foglalkozom vele.
- Nina Weyble. Harry volt barátnője - tájékoztatja Liam Petert.
- A húgodról, drágám - mondom körmeimet nézve unottan, amikor pedig felnézek, látom, hogy Peter elfehéredve ül a széken.
- Ezt, hogy érted? - kérdi Zayn csendesen. Azt hiszem, próbál nem elájulni.
- Óó, semmi, semmi - intek gúnyos mosollyal az arcomon. Felállok, hogy elmenjek, hiszen itt már elintéztem, amit akartam.
- Honnan veszed, hogy ha elmész én, nem mondok el nekik mindent? - szól utánam Peter.
- Ugyan Peter. Sosem tennéd. Azt hiszed, ismersz, pedig nem. Lehet, hogy régen ismertél, de elhagytál, nem kerestél. Én pedig sokat változtam az óta. Lehet, nem tudják ki is, vagyok, de attól még a barátaim. Ők így is a barátaim, hogy nem tudják, ki vagyok, de te tudod még is még a legelején, kiléptél az életemből. Nos, ez maradjon továbbra is így! - mondom és elmegyek. Komolyan nem értem, miért hiszi azt, hogy ezzel megfélemlített. Szánalmas.


- Szia Nina! - szól valaki a hátam mögül, mire összerezzenek.
- Szia Liam! - mondom, miközben folytatom, amit elkezdtem, vagyis rajzolok. Nem vagyok olyan jó rajzos, de azért ez nem akadályoz meg benne.
- Szóval Enrique vagyis Peter a bátyád - mondja, mint ha csak hangosan gondolkozna.
- Honnan is veszed ezt? - kérdezem fel sem nézve rá.
- Csak összeraktam a dolgokat.
- Oké - vonok vállat, mint ha cseppet sem érdekelne.
- Mond csak jó egyszerre két fiút szédíteni, akik ráadásul jó barátok is? - kérdi némi indulatossággal a hangjában, mire én csodálkozva nézek rá.
- Tessék?
- Kit szeretsz jobban? Harryt vagy Zaynt szereted Nina? - vonja fel fél szemöldökét. Elszégyellve sütöm le szemeimet.
- Ezt is összeraktad, gondolom - mondom egészen halkan. Ha Peter mondta el ezt az egészet, akkor nyilván a többiek is tudják, de ha csak Liam tette össze az egészet, akkor nincs akkora baj.
- Igen. Elég egyszerű volt, főleg, hogy az elejétől kezdve sejtettem, hogy így van - megdöbbenek azon, amit mond. Nem is gondoltam volna, hogy sejti.
Liam egészen megértő volt. Tudja, hogy Nina Weyble és Sisi King egy és ugyan az az ember, még sem ítélt el, hogy hordott el mindenféle rossznak. Átbeszéltük a dolgokat, ami jól esett. Sosem gondoltam volna, hogy majd Liam előtt ennyire megnyílok. Mindenesetre jó volt.
- Miért nem tartottátok a kapcsolatot a bátyáddal? - kérdi, majd kinyitja előttem az ajtót. Kilépek a folyósora és megvárom, míg utolér.
- Sosem hitte el igazán, hogy egyszer híres leszek, de attól még jó testvérek voltunk. A legjobbak. De amikor bekerültem ebbe az egészbe cserbenhagyott. Nem keresett, és amikor én kerestem őt, nem vette fel, nem írt vissza. Most sem tudom, hogy miért is hagyott cserben, de nem érdekel - mondom majd észre, veszem a folyosó végén beszélgető Zaynt és Petert.
- Jó kis páros. - motyogom Liam pedig, kuncog mellettem.
- Vigyázz, jövök! - kiált Niall az ajtóból, és egyenesen rám ugrik. Persze, mind a ketten a földön kötöttünk ki.
- Barom! - fogom nevetve a fájó karomat, és az elterült Niall mellet fekszem én is a földön. Zayn segédkezően nyújtja kezét, amit örömmel fogadok el.
- Sisi Édesem tudod, mire gondoltam? - dobja át kezét a vállamon Zayn, és egy ravasz mosoly van az arcán.
- Ne hívj édesemnek! - forgatom a szemeimet, és ledobom magamról Zayn karját, de ő rögtön visszateszi, de ezúttal a derekamra. – Na, mondjad drágám, mire gondoltál? - nézek fel rá mosolyogva. Zayn szemei felcsillantak a megszólításomra.
- Mi lenne, ha eljönnél velem egy ismerősömhöz? - kérdi ravaszon mosolyogva.
- Oké, de miért is kellek én ahhoz a találkozóhoz? - vonom össze szemöldököm, és gyanakvóan nézek rá. Zayn közben azzal a kezével, amivel átkarol gyengéden, észrevétlenül simogatni kezd.
- Kisállat kereskedő az ismerősöm - felcsillant szemekkel nézek rá, amikor ezt kimondja.
- Menjünk! - állok vele szembe, tapsikolva, mint egy kislány. Zayn nevetve karolja át ismét derekamat és kezd el vezetni a lift felé. - Veszel nekem kiscicát? - nézek rá mosolyogva, amikor a liftbe beszállunk. Megnyomja a földszintre vezető gombot, és utána válaszol csak.
- Majd meglátjuk - mosolyog és átkarol.
- Légyszi! - nézek rá könyörgően, de a mosoly levakarhatatlan az arcomról.
- Hová tennéd, egész turné alatt? - kérdi nevetve. Jó így lenni mellette, hogy teljesen fesztelenek vagyunk, és nem is komolyabb témákról beszélünk.
- A buszban lenne - vonok vállat. - Olyan aranyos lenne! - mondom, majd megindulunk ki a liftből, ami közben leért.
  Az úton végig beszélgettünk, de még csak szóba sem került a kapcsolatunk. Csak viccelődtünk, nevettünk és el voltunk. Mint két átlagos szerelmes pár. Gyalog mentünk, hiszen én ismerem Barcelona-t, és nem is volt messze a hely. Amikor megérkeztünk Zayn a pultnál álló sráchoz ment, én pedig körülnéztem a kisállatoknál. Rögtön megfogott egy aranyos barna kiskutyus. Nagyon kis aranyos volt. A cicák is aranyosak voltak, de most valahogy az, az egy kiskutyus jobban tetszett. Voltak még más állatok is, többnyire madarak vagy kígyók. Azokat nem néztem meg. Nem vagyok oda az ilyesfajta állatokért.
  - Nem vettél nekem kiscicát - fonom össze karomat, sértődést színlelve, amikor már a hotel közelében vagyunk.
- Nem, azt nem - rázza fejét egy olyan mosollyal az arcán, mint aki titkol valamit.
- Mit titkolsz? - állok vele szembe csípőre tett kezekkel.
- Semmit - rázza a fejét komolyságot tettetve.
- Higgyem is el, mi? - forgatom szemeimet.
- Majd meglátod! - ad egy puszit a fejemre, majd megyünk tovább.
- Tudod, hogy kíváncsi természetű vagyok. Ne kínozz! - bököm oldalba, de ő csak nevet. Tovább faggattam egészen már a hotel liftjéig.
- Végre korodhoz illően viselkedsz - ad egy puszit arcomra, amikor várjuk, hogy megérkezzen a lift. - Aranyos vagy így -
- Szóval jobban buksz a tinisen viselkedő lányokra. Jól van Zayn Malik, de aztán nehogy vissza kelljen hallanom, hogy egy kiskorúval jöttél össze - nézek rá rosszallóan, de akaratlanul is elmosolyodom.
- Akivel, kiskorúval összejövök az egyedül te, leszel! - húz magához közelebb derekamnál fogva.
- Ez nem igaz, mert már tizennyolc vagyok! - nézek rá kihívóan.
- Akkor már nincs is itt probléma! - mondja, majd kinyílik a lift ajtó. Zayn behúz, és amint becsukódik a lift ajtó ajkait az enyémeknek, nyomja.
- Állj le! - szólok rá, amikor sikerül magamat is rávenni, hogy eltoljam magamtól. - Ne csináld ezt mindig, amikor egy kicsit jobban érezzük magunkat együtt! - teszek hátra egy lépést. - Tönkre teszed a barátságunkat ezzel Zayn!
- Milyen barátságot? - nevet kínosan. - Ez sosem volt barátság, és nem is lesz! Szerelemből sosem lesz barátság - túr bele hajába kerülve a tekintetemet.
- Csak... Csak próbáld meg! - sóhajtok idegesen. Kiszállok a felérkező liftből egyenesen be Liam szobájába, mivel mindig ott gyűlne össze a többiek. Sajnos, Peter most is ott volt. Hisztizve vágom be magam mögött az ajtót és összefont karokkal dobom le magam a kanapéba.
- Most éppen miért veszekedtetek? - sóhajt Niall. Már megszokottá vált, hogy folyton veszekszünk.
- Az egész olyan jó volt, de persze neki egy csókkal be kell zavarnia! - dühöngök egy díszpárnát a földhöz vágva. Louis nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de Zayn bejön, a szobába ezért nem folytatja. Leül a kanapé másik végébe és ő is összefont karokkal, ül, de cseppet sem tűnik idegesnek.
- Meddig fogjátok azt játszani, hogy utáljátok egymást, és mindenen összevesztek, amikor köztudat, hogy szeretitek egymást? - kérdi sóhajtva Niall. Csodálkozva nézek rá, nem tőle vártam ezt a komolyságot.
- Eleanor mikor jön? - váltok témát hirtelen. Nincs kedvem – ismét – erről beszélni, és amúgy sem tudom, hogy El mikor is jön.
- Mindig ezt csinálod. Ha valamire nem tudsz választ adni, akkor témát váltasz - mondja Peter halkan.
- Na, mert te csak tudod! Három éve felém se nézel! - nézek rá szemrehányóan, mire ő megforgatja szemeit.
- Te sem erőltetted meg magad! - motyogja elnézve rólam. Idegesen állok fel.
- Fél éve át minden nap felhívtalak, hagytam üzenetet! Bocs, hogy ha fél év után inkább már nem foglalkoztam azzal, hogy a saját bátyám keres-e vagy sem! - mondom, majd oda sétálok hozzá. Leszakítom a nyakamban lógó nyakláncot, amit még tőle kaptam a tizenkettedik szülinapomra. - Nem is értem miért hordtam ilyen sokáig! - mondom fintorogva és lerakom elé. A könnyek végig folynak arcomon, miközben megfordulok és kimegyek. A fiúk, akik ennek az egésznek szemtanúi voltak csak ledöbbenve néztek. Átrohantam az én szobámba és magamra zártam az ajtót. Már nem is tudom mikor sírtam utoljára Peter miatt. Azt hiszem akkor, amikor úgy voltam vele feladom a keresését, és erős leszek, nem mutatom ki az érzelmeimet.
Parókámat már régen levettem csak úgy, mint a maszkom és úgy sírok elmosódott sminkkel. Vagyis már nem is sírok. Csak fekszem az ágyban és próbálok nem a gyerekkorunkra gondolni, amikor még olyan jó volt a kapcsolatunk. Szerencsére az is segít ebben, hogy valaki kopog az ajtón. Egy törlőkendővel gyorsan letörlöm az elmosódott sminkem, felteszem a maszkom és parókámat majd ajtót, nyitok.
- Szia! - néz rám halvány mosollyal arcán az ajtóban álló Zayn. - Ne haragudj ami - kezdi de, félbe szakítom.
- Kérlek ne! - rázom fejemet lehunyt szemekkel. - Csak ölelj meg és mond azt, hogy minden rendben lesz, akkor talán még el is hiszem - nézek szemeibe megtörten. Rögtön cselekszik, vagyis megölel, miközben kicsit beljebb tol a szobába.
- Elmondhattad volna, hogy a bátyád - néz rám, amikor elengedjük egymást.
- Nem tekintek rá bátyámként - suttogok, majd leülök az ágyra.
- Jobb kedved lenne, ha kapnál egy ajándékot? - kérdi mosolyogva, és fülem mögé tűr egy kósza tincset.
- Az ajándékoktól mindig jobb kedvem lesz, te is tudod - mosolygok halványan. Zayn fütyül egyet, mire a szobába beszalad az a kiskutya, akit én kinéztem a délután. Felugrik az ölembe, és úgy néz rám nagy szemekkel.
- Megvetted? - nézek Zaynre hitetlenül ő pedig bólint mosolyogva. - Istenem, köszönöm! - ölelem át fél karral, a másikkal a kutyust tartom. Zayn arcára adok egy puszit, amitől mind ketten zavarba jövünk. Zayn zavartan köszörüli meg a torkát.
- Mi lesz a neve? - kérdi, amin el is kezdek gondolkozni.
- Barce. /Ejtsd: Barsze / - mondom miközben a kuytust simogatom.
- Barce? - kérdi értetlenül Zayn.
- Barce, mint Barcelona. Csak, hogy mindig emlékezzek rá, hogy mikor és kitől kaptam - nézek fel rá mosolyogva.
- Egyszer meg fogok tőled őrülni - nevet fel kínosan. - Egyszer azt mondod, szeretsz, máskor pedig elutasítasz.
- Tudod jól, hogy mit érzek - sütöm le szemeimet sajnálkozva.
- Szeretsz.

2015. április 20., hétfő

14.rész - Másik lehetőség

Sziasztok Drágák!
Meghoztam a következő részt két nap csúszással.
Nem sokára jelentkezem. :)
Puszi!


Rész zenéje:
 Selena Gomez & The Scene - I Year Without Rain

https://www.youtube.com/watch?v=M8uPvX2te0I

NiSzi xx


- Mit csinálsz? - kérdezte idegesen Zayn. Hangjában nem csak idegesség volt, csalódottság is.
- Én... - kezdte Harry elgyötörten és gyorsan felegyenesedett mellőlem. - Sajnálom! - Zayn rám nézett várakozóan.
- Én nem sajnálom - vonom meg a vállam és keresztbe tett lábakkal, dőlök hátra a székemben. - Nem tartozom magyarázattal, nincs miért bocsánatot kérnem.
- Tőle nem is kell - mondja halkan Liam. Teljesen nyugodt vagyok, amit a fiúk furcsállnak.
- Senkitől sem fogok bocsánatot kérni - teszem hozzá, pontosan azért, amire Liam célzott.
- Eric? - kérdi felvont szemöldökkel Louis.
- Nem tartozom neki magyarázattal. Együtt vagyunk, igen. Jah, de kész ennyi - vonok vállat.
- Csak együtt vagytok és kész? Nem is szereted?
- Ez az én dolgom. A lényeg, hogy senkitől sem fogok bocsánatot kérni - mondom utolsó mondatomat Zaynre nézve.
- Eltértünk az eredeti témától - szól feszülten Zayn. Látszólag felbosszantotta ez a csók dolog, Harry pedig bűntudatosan tördelte az ujjait, de szemeiben egy kis vidámságot láttam.
- Megcsókolt, jó volt, és ennyi. Itt abba is marad - vonok vállat. Zayn sértődötten fordul meg és megy el.
- Tényleg? - kérdi Harry leülve a másik székre.
- Nem tudom. Rajtad áll - mondom semmit mondó hangon, majd felállok. A turné busz már megérkezett szóval elindulhattunk. Elsőként szálltam fel, és foglaltam el az egyik ágyat. Bőröndömet rádobtam, majd telefonomat kerestem elő.
- El, nagy baromságot csináltam! - szólok kétségbeesett hangon, amikor felveszi.
- Micsodát?
- Megcsókoltam Harryt. Vagyis ő engem. De én visszacsókoltam. Zayn pedig kiakadt. Normális, hogy bűntudatom van? - túrok hajamba és csak ekkor veszem észre, hogy a fiúk még a mondatom elején feljöttek a buszra. Égő fejjel mentem a busz másik végébe.
- Hogy mi van? - akad ki teljesen.
- Nem mondom el még egyszer - felelek csendben, mert tudom, hogy ha a fiúk kicsit koncentrálnak még így is, hallják.
- Szóval, hogy összegezzem Erickel jársz, Zayn szereted, és Harry smároltad le.
- Igazán kulturált módon foglaltad össze.
- De a lényeg ez, nem?
- De.
- Hát te hülye vagy! - nevet fel kissé kínosan.
- Nem mondasz semmi újat. Mellesleg bűntudatom van. Érted? Nekem! Ez őrület - nevetek én is kínosan.
- Miért?
- Hát... Megcsaltam Ericket. Megcsókoltam azt, akit nem kéne és élveztem is. És megbántottam Zayn. Nos, ugyan miért?
- Ez szokatlan.
- Miért van az, hogy minden ember megdöbben, hogy nekem is vannak érzelmeim? Basszus én is emberből vagyok! - felelek kissé dühösen.
- Nem, csak... Furcsa.
- Jó, mindegy - sóhajtok fel. - Leteszem, mert indulunk - mondom majd miután elköszöntünk egymástól letettem.
- Mi az első úti célunk? - kérdi Niall, amikor leülök mellé.
- Németország - felelek rögtön. Majd nem fejből tudom az összest, szóval tőlem kérdezhetik csak nyugodtan.
  Hogy az út milyen a fiúkkal? Különös módon jó. Vagy nem is. Olyan...Vegyes. Mindannyijukkal normálisan tudtam beszélni, és ők is fesztelenek voltak. Mintha a gondokat, mind Londonba hagytuk volna. Niallal ettünk és nevettünk. Úgy vettem észre, hogy Niallben egy új barátra találhatok. Liam már más tészta. Ő is úgy gondolom, hogy egy nagyszerű barát, de vele jobban inkább komolyabb dolgokról beszélgettünk. Furcsa, hogy eddig nem is beszéltünk annyit, most pedig hirtelen olyan jóba lettünk. Nem mondanám, hogy azért mert hasonlítunk, ugyanis ez nem így van. Teljesen az ellentétem. Viszont jót beszélgettem vele, és nyugodtan kijelenthetem, hogy a barátságunk szintje ugrott egyet felfelé. Louisal is egész jól megvoltunk. Már, mint nem gyilkolásztuk egymást és beszéltünk úgy húsz percet. Még most is haragszom rá, mert hihetetlenül megbántott, de próbálok túl lépni ezen. Végül is a lényeg, hogy az út folyamán ne gyilkoljuk le egymást. Harryvel is beszéltem. Mindenféléről, de jobban a csókról inkább. Elmondása szerint bűntudata van, hogy az egyik banda tagját, ráadásul jó barátját így megbántotta. Tudja, hogy Zayn haragszik rá és e-miatt nem érzi jól magát. Élvezte a csókot, de tudja, hogy ez így nem helyes. Érdekes, hogy Harry megmutatta ezt az érzékeny oldalát, még sosem találkoztam vele. Érdekes volt és szerethető. Nagyon is szerethető.  Zaynel is beszéltem egy keveset. Bár végig gondolva az egészet, vele beszéltem a legtöbbet. Legalább két órát. A kapcsolatunk ne került szóba csupán beszélgettünk. Elmesélte, hogy karácsonykor otthon volt a családjánál és Doniya, a nővére mennyire örült neki. Észre vettem, ahogyan mesélt róluk, hogy neki a család a minden. A testvéreit mindennél jobban szereti és ez észrevehető.
- Nagyon szereted a testvéreidet, nem igaz? - kérdezem lágy hangon, halványan mosolyogva. Egyik lábamat magam alá húztam, a kevésbé kényelmes fotelféleségben, ami a buszon, található ülésén ültem. Másik lábamat felhúztam, és térdemen könyököltem fejemet, pedig kezemben támasztottam.
- Igen! - bólogat halvány mosollyal az arcán, elgondolkodva. Órákig el tudtam volna nézni, amint azzal az aranyos mosollyal az arcán néz maga elé vagy éppen rám. Felém kapta pillantását, amikor én annyira elmerültem arca vizsgálásában. Elpirulva kaptam el tekintetemet és inkább a bokaláncommal, kezdtem el játszani, mivel kényelmetlen magas sarkúmat egy papucsra cseréltem, amit csak a buszon belül fogok hordani.
- Neked van testvéred? - teszi fel kérdését, ami érdekli őt. Tudom, hogy ez régebb óta foglalkoztatja a fiúkat, de ilyen nyíltan még nem kérdezték meg, hiszen tudják úgy is kibújnék a válaszadásból.
- Ez bonyolult - rázom a fejem, és most én gondolkozom el. Eszembe jutnak az emlékek, amikről már meg is feledkeztem.
- Biztos meg tudom érteni - teszi egyik kezét az enyémre, és megértően pillant rám.
- Biztosan. De nem akarom, hogy megértsd - rázom a fejem, és bár úgy gondoltam, hogy ezt határozottan mondom még is gyengéd voltam. Óvatosan, lassan húzom el kezemet az övéből, akármennyire is szeretném összekulcsolni jobban kezeinket.
- Hé - lép mellénk Niall. - Tudtátok, hogy több mindenkivel is többször ugyan azon a helyen fogunk fellépni? - kérdi telefonjával a kezében.
- Mint például? - vonom fel a szemöldököm. Na, erre kíváncsi leszek. Niall felemeli a telefonját, hogy fel tudja nekem olvasni a hírességek neveit.
- Little Mix, Fifth Harmony, James Arthur, Enrique King, Nathan Sykes - még sorolta volna, de én közbe szóltam. Felálltam gyorsan, de valamibe beleakadtam szóval a földön kötöttem ki, de aztán felálltam újból. Idegesen igazítottam meg rajtam lévő parókámat és csípőre tett kezekkel álltam meg.
- Utolsó előtti - mondom ujjammal kis köröket leírva, mint ha visszapörgetném
- Enrique King - olvassa le még egyszer, és kérdőn néz rám.
- Mikor és hol?- kérdezősködöm tovább.
- Négy hónap múlva Spanyolország.
- Hát persze, gondolhattam volna - motyogom inkább magamnak, mint sem neki.
- Miért olyan fontos neked ez az Enrique? - kérdi Zayn zavartan és egy kicsit féltékenyen. Megfordulok, hogy vele szembe legyek.
- Köze van a múltamhoz. Ezzel a válasszal kielégítelek? - vonom fel félig a szemöldököm, és kissé flegmán válaszolok. Zayn csak fintorog egyet, majd hagyja, hogy Niallt tovább kérdezzem.
- A Little Mix-et említetted? - kérdezem egyben jókedvűen egyben, pedig gonoszan is. Niall elnéz a vállam mellett Zaynre, majd ismét szemembe néz, és úgy adja meg a választ.
- Igen.
- Vagy is Perrie is ott lesz. Szuper! - csapom össze tenyerem jókedvűen.
- A Little Mix már Németországban csatlakozik hozzánk - szál be a beszélgetésbe Liam is.
- Komoly? - mosolyom még szélesebb lesz arcomon.
- Vagy tervezel valamit. Vagy csak szimplán hülye vagy - mondja Louis, aki hallotta végig a beszélgetést, amióta Niall ide jött.
- Hm, meglehet - tettetek gondolkodást, gonosz mosollyal az arcomon.
- Melyik opciót választod? - fordul felém Louis.
- Mivel az utóbbi amúgy is meg van, lehetséges, hogy az előbbit is megvalósítom - mondom és visszaülök az eredeti helyemre. Lábaimat keresztbe teszem ezzel is határozottságom mutatva.
- Nem lennél képes ártani nekem - néz rám összehúzott szemekkel Zayn. Felnevetek rajta, hogy ennyire nem ismer.
- Ugyan Zayn - nézek rá lesajnálóan. - Azok után még szép, hogy tudnék ártani a csinos kis pofikádnak! - mérem végig. Agyamban máris átfut egy igen gonosz dolog, de hamar elvetem ugyan is a Little Mix is benne, van.
- Veled ellentétben nekem vannak módszereim, hogy mivel lehet az embert lassacskán ki készíteni, nem úgy, mint te. Te, aki hirtelen csinálja a legaljasabb módon - mondom kíméletlenül a szemeibe nézve. - Én a lassú, gonosz módszert szeretem. Figyelmeztettelek, hogy nem lesz jó az út mellettem, hát, ha már te keverted ezt az egészed éld is túl - végig nyugodtan és lassan beszélek, mert tudom, hogy az sokkal jobban félelmet kerítő.
- De, nem, nem tervezek semmit - állok fel és nézek Louisra. - Nem tervezek semmit, aminek köze van Perrie-ékhez - mondom, majd előveszem a telefonom és tárcsázom barátnőmet. Amikor felveszi, arrébb megyek.
- Perrie Édesem. Nem is mondtad, hogy turnézni mentek - köszönök rögtön jó kedvűen.
- Ahogyan te sem Drágám - köszön vissza elfojtott nevetéssel.
- Óó az én szituációm egészen más! - szólok rá. Igazából teljesen mindegy, hogy arrébb mentem a fiúktól így is tisztán hallanak mindent, ha csöndben maradnak.
- Miért is?
- Nos, nézzük csak. Először is kezdjük Zaynel, aki... Majd elmesélem. Aztán Louis, akinek sikerült elérnie pár perc alatt azt, hogy egy jó barátból ellenséget lássak. A többiekkel semmi bajom, csupán Harry. Őt "barátnő-törvény" miatt nem bírom, bár igazán nagy hazugság, hogy nem bírom, de mindegy - hadarom teljesen megfeledkezve, hogy a fiúk ezeket hallják.
- Liamel és Niallel mi a helyzet?
- Ők aranyosak. Niall nagyon is hasonlít rám. - kuncogok fel és bele túrok hajamba, vagyis parókámba.
- Merre jártok most?
- Sisii! - kiáltott bele valaki a telefonba Perrie mellől, mire a fiúk felől halk nevetést hallottam. Valószínűleg oda is elhallatszott.
- Szia Jesy! Sikeresen megsüketültem tőled - nevetek, bár a fülem egy kicsit tényleg fájni kezdett.
- Édesem, mikor tolod el a képed hozzánk? - kiabál továbbra is.
- Amikor te halkabb leszel. Mellesleg Németországban találkozni fogunk Drágáim.
- Komoly? - kérdi egyszerre a két lány.
- Mikor jöttök pontosan? - kérdi Perrie.
- Mikor érünk oda? - szólok oda a fiúknak.
- Fél óra múlva - hallom Liam hangját.
- Fél óra múlva - ismétlem meg ezúttal a telefonba én.
- Puszilom Liamet! - mondja Jesy.
- Liam Jesy puszil! - mondom kicsit eltartva magamtól a telefont, hogy a két lány ne legyen halláskárosult, mint én Jesytől.
- Én is őt! - mondja Liam és hangján hallom, hogy zavarba jött.
- Ő is téged - mondom Jesynek. – Na, csajok én leteszem. Később beszélünk. Puszi Mindenkinek! - köszönök el tőlük.
- Puszi Mindenkinek ott is! - mondja Perrie majd miután Jesy is elköszönt, kinyomja.
- Nem is tudtam, hogy jóba vagy a Little Mix-es lányokkal - néz rám összevont szemöldökkel Liam, amikor visszamegyek hozzájuk.
- Eleanor után ők a legjobb barátaim. Bár mostanában nem igazán tudtunk találkozni. - mondom elhúzott szájjal majd helyet, foglalok Niall mellett. Nem akartam Zayn mellé ülni. Zayn észre veszi távolságtartásom, ezért is feszülten és várakozóan néz rám. Észre sem véve égető pillantását, kezdek el telefonozni.

- Na, végre. - sóhajtok fel, amikor megérkeztünk a hotel elé, ahol lakni fogunk, amíg Berlinben leszünk. Szinte szaladva mentem be, és miután gyorsan elkértem a kulcsomat a szobámhoz már mentem is felfelé. Felmentem a szobámba és miután szó szerint berontottam az ágyra vetettem magam, elfeledkezve, hogy az ajtót nyitva hagytam. Bár ez zavart a legkevésbé. Már fél álomba voltam, amikor éreztem, hogy betakarnak és az ágy mellettem, kicsit besüpped ezzel jelezve, hogy mellém ült valaki. Álmosan néztem fel az illető barna szemeibe. Azonnal felébredtem, amikor megsimította az arcom. Fintorogva toltam el magamtól. Ő meglepetten egyben csalódottan nézett rám, mire én felültem.
- Zayn, hiába próbálkozol ez nem fog menni - mondom halkan és látom szemében, hogy ezzel megbántottam. Pedig nem akartam.
- Kérlek! - néz rám könyörgően. - Csak egy csókot hadd adjak. Ha még akkor sem érzel semmit, békén hagylak - lehajtott fejjel beszél, azonban a végén felnéz. Fürkésző tekintete szinte égetett, amint egymással szemben ültünk.
- Nem - felelek egyszerűen, fejemet rázva. - Nem foglak megcsókolni, mert teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mit érzek irántad Zayn! - magyarázok gyorsan, miközben igyekszem kerülni a tekintetét. Ő kérdőn néz rám, várva, hogy folytassam. Idegesen tördelni kezdem ujjaim, mire ő ezt leállítva összekulcsolja az ő ujjait az enyémekkel.
- És mit?
- Szeretlek, de gyűlöllek. A gyűlöletem pedig nagyobb - felelek halkan, lehajtott fejjel. Ő erre nem reagál, csupán lassan elhúzza kezét az enyémtől, feláll, majd elhagyja a szobám. Csak ülök a szobában és meredek magam elé. 
Előkapom telefonom és tárcsázom Perrie-t.
- Na, ide értetek? - szól bele köszönés nélkül.
- Igen. Fél órán belül elmegyünk próbálni a holnapi napra aztán úgy gondoltam, találkozhatnánk - mondom miközben a bőröndömhöz, sétálok, amit behozott nekem Zayn és előkeresek valami ruhát. Mivel próbára megyünk ezért csak egy cicanadrágot és egy combközépig érő, szürke felsőt vettem fel.
- Az szuper lenne! Akkor ott találkozunk - mondja, majd leteszi. Nahát, ez gyors volt.
- Fél óra múlva oda kéne érnünk. Nem akarnátok egy kicsit haladni? - állok meg a fiúk ajtajában, az ajtófélfának támaszkodva, karba tett kezekkel. Mind az öt fiú a tévé előtt gubbasztott.
- Ki ment a fejünkből - áll fel Liam, őt követve a többi fiú is.
- Nem érdekel. Csak menjünk már - mondom, majd megfordulok és a kocsiig, meg sem állok. A fiúk csak úgy loholnak utánam.
- Említettem már, hogy dögös, ha dühös vagy? - kérdi Harry perverzen mosolyogva rám, amikor a kocsiba már beszálltunk.
- Említettem már, hogy egyszer egy fiút egy hasonló mondatáért arcon ütöttem? - vonom fel a fél szemöldököm, mire ő csendben maradt. - Igen, szerintem is - bólintok. Látom, hogy Zayn büszkén mosolyogva nézte, amint leoltom Harryt.

- Még egyszer - szól rám az a férfi, aki ellenőrzi, hogy készen állunk-e a koncertre. Így is már fáradt vagyok, hiszen legalább már tizenötször megcsináltam ugyan ezt. Éneklés közben fárasztó tánc és végig jó kedvű légy.
- Ne parancsolgasson! - szólok rá fújtatva és a szemembe lógó tincset, hátra tűröm. A mai napig nem is tudtam, hogy egy paróka is képes olyan szinte kócolódni és beállni, mint egy rendes haj.
- Csináld meg még egyszer! - szól rám már erőteljesebben a férfi.
- Mondom, ne parancsolgasson! - emelem fel egy kicsit a hangom. - Gyűlölöm, ha parancsolgatnak! - motyogom magamnak miközben még mindig karba tett kezekkel, megmakacsolva magam állok. A férfi megforgatja a szemeit majd beszélni, kezd.
- Csináld meg még egyszer, kérlek - szűri ki magából fintorral az arcán az utolsó szót.
- Na, még egy kis kevesebb fintor és máris oké - mondom körmeimet nézve, unottan.
- Csináld meg még egyszer, kérlek - mondja halvány mosolyt erőltetve magára.
- Na, mindjárt más - forgatom szemeimet, és visszaállok a kezdő állásba.
A végére már szédültem, túl sokat mozogtam és nem jutottam vízhez, sem pedig ételhez én pedig már nagyon éhes vagyok.
- Na, még egyszer és talán elfogadható lesz már - fonja össze maga előtt kezeit a férfi. Ha a szemeim ki tudnának esni, azt hiszem, kiestek volna most.
- Tessék? - kérdezek vissza és hangom egy oktával feljebb, csúszik az elfojtott dühtől és döbbenettől.
- Jól hallottad - bólint egyet ellenszenvesen. - Még egyszer és már mondhatni egy elfogadhatónak - int egyet, mint valami kutyának.
- Na ide figyeljen! Igen is jó voltam és...
- Nem látja, hogy elfáradt? Hagyja már! - szól rá Louis ezzel közbe vágva az én mondandómba.
- Ha akkora sztár, bírnia kell ezt - bök felém a férfi. Nekem több se kellet, neki mentem. Persze, tervem meghiúsult ugyan is a fiúk megállítottak. Idegesen próbáltam kitörni a karok közül és ott ütni a férfit ahol csak tudom. De sajnos egyik sem sikerült. A legrosszabb, ha nagyon ideges vagyok, olyankor sírok. És most nagyon is ideges voltam. Könnyeim eleredtek miközben még mindig tomboltam dühömben. Ekkor Zayn karjai közé zárt. Elsőnek még próbáltam eltolni magamtól, de amikor beláttam, hogy ez lehetetlen feladtam és karjai között sírtam. Kezeim mellkasa és az én testem között volt, így markoltam pólóját. Hallottam a lépteket, vagyis valószínűleg a férfi elment. Jól is tette, mert ha Zayn elengedett volna, garantálom, hogy nem álltam volna meg.
- Engedj el! - szóltam Zaynre, amikor már lenyugodtam és próbáltam kitörni karjai között, de ő ismét nem engedte. Hallhatta hangomon a nyugodtságot ezért elengedett.
- Nyugodt vagyok - jelentem ki, ellépve tőle egy nagy lépést. Megigazítom hajamat, megtörlöm szemem ügyelve sminkem épségére, majd mély levegőt véve a színpadra mentem.
- Hol van? - kiáltottam el magam, amikor nem láttam a férfit sehol sem.
- Itt vagyok, nyugalom - szólt flegmán, amikor visszasétált eredeti helyére.
- Jó előadást akar látni? Hát, akkor megkapja - mondom, majd elindítom a zenét. Őszintén szólva szerintem életemben nem voltam ilyen jó, mint most. És ez látszódott a férfin is, hiszen tátott szájjal nézett rám.
- Ennyit erről - mondom gúnyos mosollyal arcomon, bal kezem csípőmön, jobb kezemmel pedig beszéd közben csettintek egyet. A mozdulat amolyan "flegma plázacicaféle" volt, kevesebb direkt mozdulattal, de végül is a lényeget megmondtam, pontosabban mutattam. A férfi csak megfordult és elment.
- Sisi! - hallottam egy kiabálást a terem másik feléből, mire oda néztem bár felismertem hangjából. Amikor közelebb jött, lefutottam a lépcsőn és nyakába ugrottam.
- Úristen, de hiányoztál! - szorosan ölelem magamhoz, amit ő viszonoz.
- Te is nekem Csajszi! - mosolyog rám, amikor elenged.
- Perrie - szól kissé ijedt, vagy inkább meglepődött hangon Niall. - Tényleg barátnők vagytok? Azt hittem csak viccelsz - néz rám csodálkozva, amikor folytatja.
- Miért viccelnék ezzel? - vonom össze a szemöldököm, majd rádöbbenek miért is gondolja így. - Azért mert Zaynel együtt volt? Édesem ilyen butaságot sosem hazudok - rázom a fejem miközben a szemeimet, forgatom. Érzem, hogy Perrie megmerevedik mellettem. Érzéketlenség volt tőlem, hogy előtte ezt mondtam. Attól, hogy nem érdekel, hogy Zaynek ártok e vagy sem, azért még Perrie a barátnőm. Őt pedig nem akarom bántani.
- Bocsi - suttogom Perrie-nek, rá nézve. Bátorítóan megszorítja a kezemet, amit fog és felém ereszt egy mosolyt. Ezzel is a tudatomra adta, hogy nincs semmi gond. A fiúk ugyan úgy feszengve állnak, de Perrie már felengedett így nekem is jobb lett a kedvem.
- Gyere! Készülnünk kell! Elviszlek bulizni és garantálom, hogy nagyon durva lesz - rángatja kezemet Perrie, mint egy kisgyerek. Teljesen bepörgött. Ismerem már, tudom, hogy ilyenkor nem lehet ellene mit tenni.
- Tőled és a durva bulijaidtól megőrülök egyszer! - forgatom szemeimet, de azért mosolygok.
- Most miért? Tudod, hogy mindig is jók voltak - megragadja karomat és elhúz egy öltözőbe. Amint beértünk sietősen elkezd keresni egy bőröndben valamit. Összefont karokkal figyelem, amint fel-le mászkál, hogy mindent előkészítsen. Tudom, hogy most az következik, hogy engem ki sminkel és ad nekem valami ruhát, ami inkább az ő stílusa, mint az enyém. Sejtésem beigazolódott. Perrie egy nagyon rövid fekete nadrágot adott, hozzá egy ugyan olyan színű csipkés haspólót. Fekete magas sarkú, és egy durva fülbevaló, amit felülre is fel kellett csatolnom így lelógott. Perrie megcsinálta a sminkem, ami mindent vitt. Vörös rúzs, fekete kihúzott szemek, műszempilla. Ahogy a tükörbe néztem, nem is magamat láttam. Sokkal inkább egy Perrie-utánzatot, csak egyenes hajjal, maszkban.
- Csodásan nézel ki - csapja össze tenyereit, elégedetten végig mérve engem. - Zayn el fog ájulni, ha meglát - mosolyogva néz rám. Őszinte a mosolya, ami jól esik, hiszen ebből látszik, hogy nem zavarja a dolog. A baj itt csak az, hogy Zayn és én már nem vagyunk együtt.
- Ha Zayn meglát rád, fogom emlékeztetni. - mondom, de amint kimondom meg is bánom. Nem akartam goromba lenni, de még is sikerült annak lennem. - Ne haragudj, nem akartalak megbántani! - nézek rá kétségbeesetten, de ő csak mosolyogva megrázza a fejét.
- Menj ki hozzá! Csak lásson, meg és rögtön elájul.
- Nem érdekel, hogy elájul vagy sem - sóhajtok miközben a fejemet rázom - Megcsalt Perrie, haragszom rá. Nem fogok megbocsátani neki.
- Megcsalt? - kiáltja el magát csodálkozva, majd dühösen kimegy az öltözőből. Utána szólok többször is miközben utána, megyek, de ő nem törődik velem. Csak meg előre, én pedig nem tudom mit kéne tennem, hiszen tudom mit fog csinálni.
- Te rohadék! - kiált barátnőm, amikor beérünk a helységbe, ahol a többiek vannak. Zayn csodálkozva figyeli Perrie-t, aki csak dühösen magyaráz neki.
- Képes voltál megcsalni őt? Megcsaltad Ninát, azok után, hogy beleegyezett, hogy járjon veled? Évek óta ismerem és sosem volt barátja, erre mire belemegy egy kapcsolatba, te képes voltál összetörni a szívet? Hogy lehet ekkora rohadék? - Zayn meg sem tudott szólalni, Perrie meg csak mondta a magáét. Én nem mentem be hozzájuk, az ajtó előtt megálltam úgy, hogy ne vegyenek észre.
- Még is miért csaltad, meg ha annyira szereted, mint amennyire elmondtad? - kérdi már halkabban Perrie. "Mint amennyire elmondtad?"? Zayn beszélt Perrievel? Még is mikor?
- Nem tudom - mondja halkan Zayn. - Hülye voltam.
- Igen, nagyon is az voltál! - mondja Perrie ismét dühösen, majd kimegy a szobából észre sem véve, hogy elhalad mellettem.
- Érdekes, hogy az ex menyasszonyod azért kiabált le, mert az exedet megcsaltad - jegyzi meg Louis kissé cinikusan. Hosszú ideig csend volt ezért inkább bementem hozzájuk. Úgy tettem, mint ha nem tudnám mi történt az előbb.
- Azt hittem első ránézésre, hogy Perrie vagy - mondja Harry végig mérve engem.
- Mondtam neki, hogy így túlságosan hasonlítok rá - fintorodom el. Perrie nagyszerű lány, meg van a saját stílusa, de az a stílus nem nekem való.
- De, jól nézel ki - mondta Zayn. Feltűnően és nagyon végig mér, majd szemeimbe néz mélyen. Barna szemeibe elmélyedve nézek, de a szemem sarkából látom, amint a másik négy fiú kimegy.
- Nem akartam úgy kinézni, mint Perrie - mondom csendesen, amikor már az ajtó csukódását is hallottam. Zayn lassan felém, sétál, míg én egy helyben állok feszülten.
- Így is jól nézel ki. Tetszel így is - suttogja, amikor megáll előttem, és egyik kezét arcomra simítja.
- Nem érdekel, hogy tetszem vagy sem - felelek keményen. Barna szemeibe nézve elgyengülök, mint mindig, de muszáj tartanom magam. Haragszom rá, nem lehetek ilyen könnyűvérű.
- Ugyan - gúnyos mosoly jelenik meg arcán. - Valld csak be, hogy szeretsz még. Hiszen egyszer már kimondtad - hangja ismételten gúnyos lett. Nem ismertem rá. Nem volt benne, szemeiben az eddigi csillogás, ami kedvességét jelképezte. Nem volt a hangjában az a kis él, ami szerelmét mutatta. És amit a legrosszabb volt; Nem ugyan az a Zayn volt, akit én kedveltem, szerettem.
- Tényleg azt hiszed, ilyen könnyen megbocsátok? - félig felvont szemöldökkel nézek rá, amikor megtalálom végre a hangomat.
- Ha szeretsz, megbocsátasz. Márpedig te szeretsz - könnyen vonja meg vállát, mint ha unná ezt az egészet. Mi van vele? Ez nem ő! Ő sosem mondaná ezt, sosem kezelné így ezt a helyzetet. De hiszen látom, itt áll előttem látom, hogy ő az. De még sem.
- Miért vagy ennyire magabiztos? - Hangom kissé megremeg mondatom közepén. Az ő magabiztossága, keménysége engem elgyengít. Nem bírom elviselni, lelkileg ezt a nem törődöm stílust.
- Hangod remegése is csak erre utal - mondja és egy magabiztos mosoly, terül el arcán. Újaimat tördelem idegességemben, és csak reménykedem, hogy nem veszi észre ezt sem. De sajnos, tévednem kellett. Mosolya csak még nagyobb lett, mikor észre vette, hogy mennyire ideges vagyok. Néztem, amint mosolyog. Nem, ez határozottan nem az a mosoly volt, amibe bele szerettem. Igen, kimondom bele, szerettem, hisz' ez köztudat. De ez a mosoly tele volt gúnnyal és megvetéssel. Egyik kezemet arcára simítottam végig tartva a szem kontaktust. Ajkai közül egy halk sóhaj kúszott ki, kissé megborzongott érintésemtől és szemeibe is egy apró csillogás futott át. Másodpercnyi elgyengülése miatt újra össze tudtam szedni magam.
- Sose légy ilyen magabiztos abban, hogy gyenge vagyok. Csak magadnak ártasz ezzel az álomképpel - suttogom a füléhez hajolva, majd megfordulok és elégedett mosollyal arcomon, kisétálok.


- Esküszöm, ti nem vagytok normálisak! - csap homlokára Perrie, és a telefonból is csak helyeselést hallok Eleanortól.
- Most mi van? - kérdezem mind két barátnőmtől, ugyan is nem értem miért mondják ezt.
- Szeretitek egymást, de a másik gyengeségéből nyertek erőt - feleli Eleanor, ezzel egy részletet idézve kedvenc könyvéből.
- Velem ez mindig így volt - vonok vállat és a színes italom, nézem, amit Perrie hozott nekem. Valami koktélt kevert nekem, de őszintén nincs kedvem most hozzá főleg, hogy holnap koncert lesz mind a kettőnknek.
- Ez nagyon gyerekes!
- Ez nevetséges! - Az előbbi az ajtón besétáló Louis mondta az utóbbit, pedig Eleanor a kihangosított telefonból. A különbség csupán annyi, hogy Eleanor nekem mondta, Louis pedig Zaynek.
- Az mi? - mutat felvont szemöldökkel Niall a kék koktélomra.
- Perrie-t kérdezd - vonok vállat. Meglötyögtetem a kék folyadékot, és jobban megnézem. - Komolyan Perrie, ez mi? - nézek már én is kérdőn barátnőmre.
- Egy Spanyol koktélkeverő mutatta, hogy kell ilyet keverni - mondja teljesen természetesen.
- Te hülye vagy? - állok fel rögtön és megfogom mind kettőnk poharát és kiöntöm.
- Most mi van? - lepődik meg Perrie hirtelen kirohanásomtól.
- Édesem, ezt nagyon nem kellett volna innunk koncert előtti napon! Sőt, semmikor sem! - magyarázok, miközben idegesen dörzsölöm orrnyergem.
- Honnan veszed ezt?
- Félig spanyol vagyok Édesem, tudom miből áll ez a koktél. Bepörögsz tőle, majd másnap kiüt nagyon - idegesen túrok hajamba, és Perrie is lesüti szemeit.
- Ezt nem tudtam - motyogja halkan, kerülve tekintetemet.
- Csak egy kicsit figyelnél oda ezekre! - motyogom idegesen majd valami étel után, kutakodok a turné buszban. Találtam egy tál süteményt, azzal oda mentem Perriehez.
- Ezt edd meg, ha szerencsénk van, felszívja a koktélt mielőtt hatni, kezd - felelek, majd beleharapok az ételbe, ami mellesleg finom.
- Perrie ugye nem azt a kék koktélt csináltad neki, amit nekem is? - kérdi sóhajtva Eleanor, akiről meg is feledkeztünk.
- De, azt! - felelek, miközben megeszem az első szelet sütit.
- Ez El? - kérdi Louis a telefonra mutatva.
- Eleanor a pasid beszélni szeretne veled. Vagyis a szemében lévő különös csillogás ezt mondja - nézek eközben végig Louis szemébe. Ajkai megrándulnak az elfojtott mosolytól, majd miután levettem ki hangosításról a telefont, átadtam Louisnak.
- Máskor a koktélkeverést hagyd rám - mosolyogva csóválom fejem Perrie-re nézve.
- Oké - kuncog halkan, majd megeszi a körülbelül ötödik szelet süteményét. Igen, egy kicsit sokat eszik, néha.
- Visszatérve az eredeti témára...- kezdi, de félbe szakítom.
- Visszatérve az eredeti témára, a fiúk még itt vannak - mondom az ajtó felé mutatva, ahol a maradék négy fiú még ott volt.
- Csak nem én voltam a téma? - kérdi Zayn önelégült mosollyal arcán, és ledobja magát mellettem, karját pedig áthajítja vállam felett.
- Óó, ugyan édesem. Nem mindig te vagy a középpontban - mondom lerázva magamról kezét, egy gúnyos mosoly kíséretében.
- Számodra, de - mondja halkan egészen közel hozzám.
- Édesem elfelejtetted, hogy momentán nem te vagy a pasim, hanem Eric?
- Édesem elfelejtetted, hogy momentán Eric nincs itt és akár én is lehetnék a pasid? - lehelete csiklandozza nyakamat, amint beszél.
- Köszönöm nem élek a lehetőséggel. Előbb ugrok le a Tower Bridge-ről, mint hogy újra járjak veled - magam elé nézek kihúzva magam, és őszintén magabiztosnak érzem magam, miközben kimondtam.
- Amikor utoljára ezt mondtad, rá két hónapra menyasszony lettél - mondja Perrie csak úgy mellékesen.
- Mond csak Perrie, muszáj neked ennyi mindent tudnod? - zörrenek rá, bár ő és én is tudjuk, hogy igazából nem haragszom rá.
- Nem is tudom. Csupán én voltam az első, akinek elmondtad, szóval ne engem okolj - mondja halvány gonosz mosollyal az arcán.
- Óó akkor elnézést okolom inkább magamat, hogy életem legnagyobb baklövését neked mondtam el először - forgatom szemeimet. Tekintetem ekkor összetalálkozik Harry smaragd zöld szemeivel, amitől ösztönösen mosoly kúszik arcomra, csak úgy, mint neki. Arcom elpirul, amikor rám mosolyog, így elkapom tekintetem. Amikor elkaptam Zayn csokoládé barna szemeivel, találkozom. Eltűnt szeméből a gúny és megvetés csillogása, helyét átvette a féltékenység és a szeretet. A zöld és a barna szem nagyon különbözik csak úgy, mint a két fiú személyisége. Zayn a törődő, szerelmes fiú, aki minden hazudozás ellenére is szeret. Tudja, milyen gonosz is vagyok, de ahelyett, hogy elítélt volna ő vállalta a kockázatot és elkezdett megváltoztatni. Sikerült neki. Sikerült, mert én észre vettem a változást. Harry pedig az örök csajozós fiú, aki nem mutatja ki, hogy szeretne még is, érzem, hogy így van. Ő csak az átlagos Ninát látja, de még a gonosz Sisiben is meglátott valamit, amiért képes volt megcsókolni és apróbb flörtöléseket kezdeményez velem. Igazi szürke kis életem ellenére is belém szeretett és még így is tetszem neki, mint a gonosz, túl pörgött Sisi.
Amint, elnéztem a két fiút ismét csak gyötört a tudat, hogy még mindig nem felejtettem el egyiküket sem és szeretem mind kettejüket.
- Sisi. A pasid keres - zökkent ki gondolataimból Louis, amint orrom alá dugja csörgő mobilom. Biccentek miközben visszafojtok egy sóhajt.
- Szia - köszönök bele, miközben felállok, és arrébb megyek. Nem akartam Erickel beszélni, pedig nem rossz parti egyszerűen csak én vagyok a túl önző és nem volt kedvem vele beszélni. Érdekes nem igaz? Nincs kedvem beszélni a barátommal. Nos, ez fura így.
- Perrie? - kérdezem, amikor Erickel letettem a telefont azzal az indokkal, hogy fáradt vagyok. A fiúk már elhelyezkedtek a buszon, ismét.
- Elment. Azt mondta majd hív - mondta Harry, mire én bólintottam és mellé ültem. Valami filmet nézett a laptopján, amihez én is csatlakoztam. Egy vígjátékot néztünk. Nem tudtam, nem észre venni, hogy Harry egyre közelebb csúszott hozzám, amit végig egy önelégült mosollyal nyugtáztam. Zayn szemei viszont szikrákat szórtak, amikor Harry úgy mond, véletlenül helyezte kezét az én kézfejem tetejére. Figyelmen kívül hagytuk mind a ketten, de azért természetesen észre vettem, hogy Harry keze az enyémen van.
 Harryvel addig néztük filmet, amíg elment mindenki aludni. Nem tudom, hogy ő mit gondolt, de én szándékosan vártam meg ezt az időt.
- Menjünk mi is aludni - suttogja Harry felém fordítva fejét. Zöld szemeivel végig méri arcomat, majd kicsit közelebb hajol.
- Igen, szerintem is - suttogok én is, nehogy a többiek felébredjenek. Fejemet eközben elfordítom. Nem szeretnék megint csókolózni vele. Az agyam azt parancsolja, ne tegyem. Sóhajt egy aprót, én pedig felállok. Várom, hogy ő is ezt tegye, de amikor ő is feláll egészen közel, kerül hozzám. Homlokát az enyémnek támasztja, és úgy néz rám aranyos mosollyal arcán.
- Ne csókolj meg ismét - mondom, de attól még nem húzódom el, ugyan olyan közel maradok hozzá.
- Miért ne? - egy apró mosoly jelenik meg arcán. Legszívesebben szemeimet forgatnám, de e helyett csak lesütöm szemeim.
- Erickel járok.
- És mi az akadálya, hogy velem járj? - kérdi miközben egy hajtincsemet a fülem mögé, simít. Hitetlenkedve nézek rá, amitől ő csak jobban mosolyog. Csípős beszólásomat visszafogom, helyette átgondolom azt, amit mondott és felelek kérdésére.
- Nem tudom.

2015. április 10., péntek

13.rész - Bonyodalmak

A rész zenéje: 
Nathan Sykes - More Than You'll Ever Know
https://www.youtube.com/watch?v=ehQrVqPVDEg


NiSzi xx

- Pár nap és én is megyek - ad még egy utolsó csókot Eric, amikor már útra készen állok a kocsim mellett.
- Siess - mondom mosolyogva, majd anyuhoz fordulok. Tőle is elbúcsúzom csak úgy, mint Kath-től. El is mindenkitől búcsút vesz, aztán elindulunk.
- Na, jó nekem ezt muszáj megkérdeznem: Most mi van? - szólal meg El, amint kiértünk Holmes Chapel-ből.
- Mi, mi van? - kérdezek vissza.
- Miért szakítottál Harryvel?
- Hogy elfelejtsem.
- Miért szakítottál Zaynel?
- Mert megcsalt - nevetek fel kínosan.
- Miért jársz Erickel?
- Hogy felejtsek.
- Egy szavas válaszokat fogsz adni?
- Három szavas kérdéseket fogsz feltenni? - kérdezem egy pillanatra felé nézve majd vissza az útra. Pár pillanatig csendben vagyunk, de aztán kitör belőlünk a nevetés. Azt hiszem jót tett nekünk ez a pár hét szünet, hogy leginkább csak ketten voltunk. Eddig azt hittem, hogy eltávolodtunk egymástól, ami szerintem így is volt. Viszont ennek az egy hónapnak köszönhetően újra ugyan olyan a kapcsolatunk. Ezért is a két óra út viccelődve telt el, jó volt.
- Álljunk meg, éhes vagyok! - hisztizik El a hasát fogva.
- El már Londonban vagyunk, mindjárt otthon. - szólok rá.
- De én éhes vagyok! - kezd el kislányosan beszélni.
- Akkor megállunk. - sóhajtok fel és a Nando's felé hajtok.
- Úú, de jó! - szál ki a kocsiból majd bemegyünk. Kikérjük a kajánkat, amit kértünk majd keresünk egy asztalt.
- Mikor kezditek felvenni a dalt? - kérdi teli szájjal. Igazán gusztusos.
- Pontosan három nap múlva. - sóhajtok majd belekortyolok a kólámba, amit vettem.
- Szuper! - jön izgalomba, mire én értetlenül nézek rá. - Ugyanis addig elmegyünk wellness-ezni.

Ez a kis kikapcsolódás jól jött, amit El, ajánlott. Londonban és otthon is kifáradtam szóval rám fért.
Három napon keresztül egy hotelben laktunk és fantasztikus volt minden ott. Nem sűrűn megyek el ilyen helyekre, csak ha El is velem van és így is eddig ez volt a harmadik alkalom.
Éppen a medencébe akartam menni, amikor csörgött a telefonom.
- Akárki is az jó indoka legyen annak, aki hív. - szólok bele meg sem nézve, hogy ki hív.
- Már itt kéne lenned! - szól idegesen Paul a telefonba. Basszus tényleg.
- Miért, már kedd van? - kérdem csodálkozást színlelve és rohanok vissza a szobámba.
- Igen, kedd van, szóval siess! - mondja és kinyom.
- El! - kiáltok, amikor belépek a szobába. - Miért nem mondtad, hogy már kedd van? A te pasid is ma stúdiózik, eszembe juttathattad volna. - kezdek el pakolni a táskámba, mint egy idegbeteg. A sminkemet megcsináltam, parókámat és maszkomat feltettem majd miután átöltöztem elindultam. El-től elbúcsúztam, mert ő még marad egy ideig. Szerintem a sebesség korláthatárt bőven átléptem olyan gyorsan mentem. Mindent a kocsiban hagytam szóval, ha valaki feltöri az autóm, akkor pár ruhával gazdagabb lesz. Csupán telefonomat vittem magammal, amikor bementem a stúdióba. Amikor bementem leültem a kanapéra és hallgattam Paul kioktatását. Azt persze nem vette figyelembe, hogy a fiúk, sincsenek még itt.

Sisi King
Körülbelül tíz percen át csak ültem és hallgattam, viszont már meguntam. Ezért is kezdtem el a telefonomat nyomkodni. Paul öt perc után észre vette, hogy nem figyelek rá így befejezte. Erickel SMS-eztem egészen addig, amíg a fiúk fél óra késéssel meg nem jötte. Paul csak intett nekik és folytatta, amit eddig csinált.
- Már nem azért, de én késtem fél órát, ők pedig háromnegyed órát és nekik csak intesz, míg én 15 perces prédikációt kaptam? - vonom fel fél szemöldököm, és kicsit dühös vagyok.
- Mert te mindig pontos vagy, tőled elvárom, hogy időben ideérj - mondja Paul.
- Igen pontos vagyok, de ez egyszeri alkalom volt - durcázom be, vagyis összefont karokkal, keresztbe tett lábakkal ülök a helyemen.
- És máskor hosszabb szoknyát vegyél fel! - teszi még hozzá Paul.
- Rosszabb vagy, mint az anyám - motyogom szemeimet forgatva.
- Neked is, szia! - ül le mellém Louis, mint ha mi sem történt volna pár héttel ezelőtt. Nem válaszolok csak tovább, nyomkodom a telefonom.
- Mérges vagy ránk? - ül le a másik oldalamra Liam.
- Rád nem - mondom fel sem nézve telefonomból.
- Rám miért? - guggol le elém kiskutya szemekkel nézve engem Niall.
- Rád sem - forgatom meg szemeimet nagyon halványan mosolyogva.
- Rám? - kérdi Louis. Nem mondok semmi, vagyis ebből ki tudta következtetni a választ, ahogyan Zayn is. Harry pedig csak szomorú arcot vágva ült. Gondolom miért volt szomorú...
- Jó voltál Holmes Chapelben. Nem is hallottam még azt a dalt - mondja egyszer csak felnézve rám. Kalimpálok kezemmel, hogy fogja be, de mire végig mondta Paul is már előttem volt.
- Sisi! - szól rám mérgesen Paul.
- Mond - nézek fel rá ártatlanul, vékony hanggal.
- Ugye nem? - kérdi idegesen. Alsó ajkamat harapdálva hallgattam végig az újabb kioktatást, bár most igaza is volt.
Ezután megkaptuk a szövegeinket és bementünk énekelni. Nagyon tetszik a dal. Nem gyors nem is olyan lassú, pont megfelelő. A legjobban tetszett, amikor volt egy szóló részünk Zaynel. Hogy ennek miért örültem? Nem tudom. De tetszett.
Amikor volt egy kis szünetünk én visszaültem eredeti helyemre és ismételten Erickel váltottam SMS-eket.
- Sisi - kezdi Zayn halkan, aki leült mellém. Nem válaszoltam rá pedig tudom, hogy várt valami reagálást.
- Sisi téged keresnek - szól Paul mielőtt még Zayn folytathatta, volna. Értetlenül összevonva szemöldökömet vártam, hogy bejöjjön az ajtón a Paul mögötti személy. Amikor belépett mosolyogva, én rögtön felpattantam és a nyakába vetettem magam.
- Hiányoztál! - mondom mosolyogva, mikor eltolom magamtól.
- Csak három napot nem találkoztunk - feleli még jobban mosolyogva.
- Három nap sok! - nyújtom ki rá a nyelvem.
- Őrült vagy! - nevet csendesen, ami olyan aranyos.
- De te így szeretsz - mosolygok és csókolom meg. Hosszas csókunkat köhécselés zavarja meg. Elpirulva távolodom el tőle és fűzöm össze ujjainkat.
- Te ki vagy? - kérdi flegmán Louis.
- Igazán kedves vagy - nézek rá szikrákat szóró szemmel.
- Eric Armstrong, Sisi barátja - felel Eric.
- Barátja, mint pasija? - vonja fel szemöldökét Zayn. Eric csak bólint, mire mind kicsit lesokkolódva állnak.
- Még úgy is, hogy nem tudod ki ő igazából? - kérdi némi gúnnyal a hangjában Louis.
- Úgy sem esne a nehezemre, de tudom ki ő igazából - mondja Eric magabiztosan, én pedig hozzábújok. Mosolyogva néz le rám, amit én viszonzok.
- Mióta is ismeritek egymást? - vonja fel a szemöldökét Harry.
- Már nem azért, de ehhez semmi közötök már - engedem el Ericket és csípőre, teszem kezeim. - Paul mikor vesszük fel a másik felét? - nézek az említettre kérdőn.
- Fél óra múlva - mondja, miután megnézte a telefonján hívó személyt. - Igen? - szólt bele majd kiment a szobából. Ericet a kezénél fogva húztam az egyik fotelhez, ami a legtávolabb volt a fiúktól és miután Eric beleült én az ölébe ültem.
- Hogy, hogy eljöttél? - kérdezem tőle mosolyogva, és barna szemeibe nézek.
- Eleanor elmondta, hol vagy és meg akartalak lepni - feleli ő is mosolyogva. Eric negyed óra múlva elment, mert még be kell rendeznie az új lakását. Miután elment a levakarhatatlan mosollyal az arcomon, keresztbe tett lábakkal lapozgattam az újságot, amit találtam.
- Ez az Eric gyerek nem Ninával van együtt? Csak, mert láttam őket csókolózni - szólal meg Harry, mire én ráemelem a tekintetem.
- Szakítottatok Ninával? - csodálkozik el Niall csakúgy, mint az összes fiú. Úgy néz ki Harry nem, említette nekik. Harry csak bólintott majd kérdőn nézett rám ismét.
- Csak csókolóztak, de Eric velem van - vonom meg a vállam.
- Jártatok már mikor megcsókolta őt vagy még előtte történt? - kérdi Zayn kissé szemrehányóan.
- Rohadtul semmi közötök hozzá, de azért elmondom, hogy előtte csókolóztak  - mondom még mindig nyugodtan. Pedig nagyon mérges vagyok már, de tudom, hogy a másik felet úgy lehet bosszantani a legjobban, ha te nyugodt maradsz.
Ezután nem mondtak már semmit, viszont van egy olyan érzésem, hogy valamit terveznek. Ez be is igazolódott ugyanis nem sokkal később a fiúk elmentek valahova Zayn kivételével. Nem foglalkoztam ezzel csak tovább, olvastam az újságot. Zayn viszont ezt megunta és az ajtó felé indult meg. Ami zárva volt.
- Ez zárva van - mondja, amikor már én is azt néztem, miként rángatja az ajtót.
- Ha nem mondod, nem jövök rá - forgatom meg szemeim és felállok, hogy oda menjek. Zayn újra rángatni kezdi az ajtót.
- Ne rángasd már, leszakítod a kilincset aztán bent maradunk tényleg! - szólok rá, és kicsit arrébb lököm.
- Hé! - csapok egyet az ajtóra miközben ki szólok nem túl kedves hangsúllyal.
- Mit csinálsz? - értetlenkedik Zayn.
- Almás pitét sütök, mégis minek tűnik idióta? Nyilvánvaló, hogy az a négy barom zárt be - mondom még egyet csapva az ajtóra.
- Engedjetek ki idióták! - kiáltok ki idegesen egy kicsit.
- Nem. Beszélgessetek kicsit! - szól vissza Niall és hallom, amint nevet.
- Idióta barmok - mondom, majd megfordulok, és körül nézek a szobában menekülési utat keresve.
- Ha kiugranék az ablakon mennyi esélye, lenne annak, hogy túlélem? - gondolkozom hangosan. - Vagy van egy jobb ötletem. Mennyi esélye van annak, hogy te élet túl, ha én, kilöklek? Kipróbáljuk? - nézek Zaynre gonoszan.
- Egyiknek sem lenne túl nagy esélye - mondja, és azt hiszem kicsit hülyének nézett.
- Tudom. Ezért mondtam az utóbbit - forgatom meg szemeim, majd visszaülök a fotelbe és ismét az újságot, kezdem nézni. Szinte minden cikket elolvasok ezért is, olvasom ilyen hosszú ideje.
- Mi lenne, ha nem lennél olyan, mint egy hisztis kislány? - hangsúlya megváltozik, kicsit komolyabb illetve idegesebb.
- Miért ne tegyem? Hiszen az vagyok nem de? - vonom fel szemöldökömet arra utalva, hogy nem rég lettem csak tizennyolc éves ő pedig már húszon kettő.
- Nem tudom - tárja szét karjait idegesen. - Eddig nem tűntél annak, de most már igen.
- Nos, úgy néz, ki ezt hozod ki az emberből - állok fel idegesen.
- Hogy én? - mutat magára csodálkozva. - Nem tehetek róla, hogy egy elkényeztetett, beképzelt, buta kislány vagy! - vágja a fejemhez minden egyes gonosz szónál lépve egyet.
- Érdekes ez az elkényeztetett, beképzelt buta kislány még mennyire kellett pár hete - megyek én is közelebb hozzá.
- Akkor még nem láttam milyen is vagy - mondja lesajnálóan.
- Mért, milyen vagyok? - kérdem idegesen.
- Egy buta kislány, aki csak szereti megjátszani mennyire is felnőtt, de az első akadálynál elbukik - mondja végig a szemeimbe nézve. Nem mondott olyan nagydolgot, de még is nagyon fájt. Azt hiszem inkább az egész helyzet fájt, hogy már ideig süllyedünk. Ekkor kinyílt az ajtó és négy kíváncsi tekintetet láttunk.
- Ez gonosz volt - mondom halkan, végig Zayn szemeibe nézve. Szemeiben megbánást látok, de nem érdekel. Elhaladok mellette, mint ahogyan az összes fiú mellett, és amikor nem látnak, kigördül szemeimből az első könnycsepp. Nem látják viszont a csendes, üres folyóson tisztán hallatszik, amint szipogok. A mosdóba megyek, hogy rendbe tegyem magam. Rögtön haza mennék, ha nem kéne még felvenni a dal másik felét.
Negyed óra elteltével megyek csak vissza aránylag összeszedetten. Figyelmen kívül hagyva az összes fiú tekintetét érzelem mentesen ülök vissza eredeti helyemre és olvasom tovább az újságot. Eddig csak érzelemmentes voltam, de úgy látszik nekik ez nem elég. Akkor leszek kegyetlen. Ők akarták. Ők dolgoztak addig, amíg nem lettem olyan. Ő csinálta.
- Mit csináltatok? - kérdi Paul, amint belép a szobába. Mindannyian kérdőn nézünk rá, mire ő meg is adja a magyarázatot. - Utoljára két éve láttam Sisit ilyen arcot vágni. Nem lett jó vége - húzza el a száját Paul. Tudom, mire gondol. Amikor utoljára ilyen voltam az ezért volt, mert csak akkor kezdtem ezt az egészet és még hirtelen értek a bántások és egyéb dolgok, amiket mára meg tanultam kezelni. Nagyon gonosz voltam akkor, szinte kegyetlen. Az egész helyzet egy kicsit kezdett már komolyabb lenni a végén. Amiből persze én kerültem ki nyertes ként, de miután újra normális lettem nem éreztem magam jól.
- Nyertesként távoztam akkor - vonok vállat, majd a fotel karfájára támaszkodom, és államat megtámasztom kezemben.
- Ne mond, hogy megint - néz rám féltőn Paul. Tudja, hogy mennyire rosszul éreztem magam akkor utána.
- Fiúk, komolyan mit csináltatok? Nem lesz csak úgy ilyen, annak indoka is kell, hogy legyen - néz rájuk kissé idegesen menedzserünk. Mivel nekem csörgött a telefonom ezért kimentem, de az ajtót kicsit nyitva hagytam. Miután letettem a telefont mentem vissza, de amikor meghallottam, hogy rólam van szó kicsit megálltam az ajtó mögött.
- Nem lesz ennek jó vége - sóhajt Paul. Nyilván előtte már megbeszélték azt, amit én nem hallottam. - Ilyenkor olyan... Olyan nem is tudom milyen... - gondolkozik Paul.
- Én a kegyetlen szót tudnám jobban mondani - nyitom ki teljesen az ajtót, és az ajtófélfának támaszkodom ördögi mosollyal az arcomon. - Felvennénk a dal másik felét? Haladnék - lépek be, de amikor észre veszem, hogy még mindig nem mozdult senki, feléjük fordulok.
- Gyerünk már! - szólok rájuk erélyesebben és tapsolok kettőt. A hangsúlyom hatással volt rájuk így rögtön felkelt mindenki.
A dalt ugyan úgy énekeltem még annál a résznél is amikor Zaynel énekeltem. Nem éreztem semmit. Kiszűrtem azokat az érzéseket, aminek köze van hozzájuk és a szeretethez.
- Mehetek? - kérdezem Pault, amikor befejeztük.
- Még nem - int le Paul én, pedig türelmetlenül állok összefont karokkal és várom, hogy mondja, amit akar.
- Úgy néz ki, hogy pár nap múlva indulunk turnézni - néz rám Paul.
- Pont most? - kérdem kicsit kétségbeesetten. Eric jutott eszembe.
- Igen - zárja le itt a témát Paul. - És ti is jöttök - fordul a fiúk felé.
- Szuper - pattan fel Niall és derekamnál fogva megpörget a levegőben. Nevetve sikítottam fel, mint amikor Californiában tette ugyan ezt Zayn. Amikor letesz nevetve csapok Niall karjára, de nem túl erősen. A szőkeség magához ölel hátulról és állát a fejemen, támassza, meg és úgy figyel tovább Paulra. Paul elmondta a részleteket, hogy mikor indulunk, merre megyünk, meddig tart, majd távozott.
- Velem nem is vagy gonosz - néz rám Niall nyertes mosollyal az arcán.
- Nincs rá indokom - vonok vállat, majd az asztalhoz sétálok ahol a telefonomat, hagytam. Miután felveszem és elindulnék, ki Louis kap a karom után. Unottan nézek rá és várom, hogy elengedjen.
- Elengednél? - kérdezem, amikor már egy ideje nem ereszt el.
- Ne haragudj! - néz rám kérlelően.
- Késő bánat. Nem emlékszel Édes? Én egy angyalszárnyakkal díszített ördög vagyok - idézem vissza szavait gonosz mosollyal az arcomon. Louis csak néz rám, én eközben kirántom karomat kezéből. Liam és Niall arcára adok egy-egy puszit, és távozni készülök.
- Rám miért haragszol? - szól utánam Harry. Visszafordulok, így háttal menés közben beszélek neki.
- Barátnői védelem, bocs - tárom szét karomat, amolyan "ez van" stílusban, de kicsit sem sajnálom, ami észrevehető. 

- Nem úgy volt, hogy napok múlva megyünk? Nem a holnapi napról volt szó! - nézek Paulra idegesen másnap, amikor hívott engem és a fiúkat is.
- Így lett intézve, sajnálom - néz rám Paul sajnálattal, de én tovább hőbörgök.
- Szuper. Belekezdek egy kapcsolatba, és rögtön cseszhetem a turné miatt - motyogom összefont karokkal állva. - És öt fiúval kell összezárva lennem hónapokig? - vonom fel szemöldököm végig mutatva a fiúkon.
- Túl éled - ráz le ennyivel Paul.
- Persze, hogy túl élem van egy bátyám - nevetek kínosan, majd mikor leesik mit is mondtam számat kezdem el harapdálni.
- Mi? - kérdi egyszerre az öt fiú. Szinte kísértetiesen egyszerre.
- Túl élem, de nem lebukás nélkül - folytatom figyelmen kívül hagyva az értetlen tekinteteket.
- A fiúk majd visszafogják magukat - mondja Paul és figyelmeztetően, néz mind az ötűkre, mire ők vadul bólogatni kezdenek.
- Én nem fogok tudni menni az elején egy ideig, de kérlek, ne nyírjátok ki egymást! Már, mint Sisi ne történjen semmi olyan, amit később megbánnál - folytatja Paul.
- Honnan veszed, hogy megbánnám? - vonom fel szemöldökömet kissé unott nézést is párosítva hozzá.
- Ennyire tudsz gonosz lenni? - kérdi Zayn. Egy unott pillantást vetek felé.
- El sem tudod képzelni mennyire - felelek gonosz hangon. Igen, lehet hangsúlyozni a hangot és ez gonosz hang volt. Ő azonnal csöndben maradt és behúzott nyakkal ült továbbra is.
- Ne okozzatok egymásnak fájdalmat. - teszi hozzá Paul.
- Fizikailag vagy lelkileg? - kérdezem teljesen komolyan, de belül felnevettem. Azért ennyire őrült nem vagyok még én se.
- Úgy sem lennél rá képes - int le Paul. Túl jól ismer. 
- Talán mégis - mondom egészen halkan. De persze a legtöbben hallották ebbe pedig Paul bele tartozik. Telefonom csörgése mentett meg Paul leosztásától.
- Szia! - megyek arrébb pár métert, amikor felveszem a telefont.
- Szia! - köszön bele Eric is mosolygós hangon.
- Holnap megyünk turnézni - hadarom el, és idegesen várom a reagálását.
- Miért többes szám?
- A fiúk is jönnek - mondom halkabban. Alsó ajkamat rágva várok valami véleményt tőle.
- Hát ez szuper - motyogja és lerakja. Sóhajtva rakom el a telefonom és megyek vissza.
- Baj van? - kérdi Niall. Átlendítem magam a kanapén Liam és Niall között lévő kis helyre furakodom be.
- Azon kívül, hogy a férfiak többsége nem megértő? Nem, semmi gond - mondom kissé cinikusan.
- Kire gondolsz? - kérdi Liam.
- Szerinted? - vonom fel fél szemöldököm. Ezzel mindenkinek megadtam a választ. Paul még elmondott pár dolgot, majd amíg ő a laptopján intézett valamit mi a tévét néztük. Haza még nem mehettünk ugyan is Paul még mondani akart valamit. Unottan kapcsolgattam a tévét adóról adóra, amikor egy zenei csatornán megakadt a szemem.
- Csönd! - szólom a fiúkra, és csodálkozva nézem a tévét. Még most sem hallgattak el ezért erélyesebben, szólok rájuk.
- Fogjátok már be! - mondom, és hangosabbra veszem a tévét. - Enrique - motyogom amint a tévében szereplő fiút, nézem.
- Ki? - kérdez vissza Niall.
- Csitt! - szólok rá és hallgatom, amit a tévében mondanak.
- "Enrique King, kinek neve kísértetiesen hasonlít Sisi King vezetéknevére. Sisi King napjaink leghíresebb énekesnője, Enrique pedig éppen feltörekvő énekes. Egyik fiatalnak sem, tudni semmit sem a magánéletéből, de amíg Sisi takarja igazi énjét, Enrique felvállalja magát. Viszont az ő igazi vezetéknevét sem tudni. Nos, annyi biztos, hogy mind a ketten csak híresebbek lesznek, és a rajongókat is kíváncsibbá teszik." - Miután a lány már nem volt a képernyőn, aki beszélt még akkor is csak csodálkozva néztem magam elé.
- Ezt nem hiszem el! - motyogom, és hátra dőlök a kanapén.
- Miért? Mi a baj ezzel? - kérdi Harry, de nem foglalkozom vele. Nem tudok. Mély levegőt veszek és próbálok lenyugodni.
- Hé, jól vagy? - guggol le elém Louis aggódó arccal.
- Mit lehet tudni erről az Enrique King-ről? - teszem fel a kérdést, ami foglalkoztat.
- Hát...Pár hónapja lett felkapottabb. Nem nagyon tudni róla semmit csak, hogy nem rég költözött Londonba - feleli Liam.
- Londonba? - kérdi Paul, aki felfigyelt sokkos állapotomra. - És még nem keresett meg? - néz rám, miközben folytatja.
- Hát, persze, hogy nem keres meg. Hiszen tudod mi történt - mondom, majd beletúrok hajamba. - Haza megyek. Holnap akkor találkozunk - állok fel és indulok meg kifelé. Már kiléptem volna a bejárati nagy ajtón, amikor egy kar húz vissza. Zayn volt az.
- Jól vagy? - kérdi aggodalmasan.
- Igen - felelek érzelemmentesen.
- Ne legyél ilyen, kérlek! - néz rám könyörgően.
- Olyan vagyok, amilyen - felelek flegmán.
- Kérlek! - lép egyet közelebb így mellkasa hozzám préselődik.
- Zayn. Édes. Gyűlöllek. Miért nem tudod megérteni? - suttogom nyugodt hangon.
- Mert tudom, hogy ez nem így van! Érzem, ahogyan viszonyulsz hozzám. Tudom és megértem, hogy haragszol rám, de tudom, hogy szeretsz. Sisi, tudom, hogy így van - fogja meg kezem és én továbbra is csak nézek rá. - Kérlek. Szeretlek - suttogja és felemelte kezeim, hogy kézfejeimre tudjon adni egy-egy puszit. Elérzékenyülve nézek szemeibe. Ez nem látszódik rajtam, pedig elérzékenyültem mondandóját. Nem pontosan, azért amit mondott. Csupán ahogyan, és amit beszélt nekem egyszerűen megtörni látszik az, amit magam köré építettem ellene.
- Ericet szeretem - jelentem ki, bár én sem hiszem saját magamnak.
- Nem hiszem el! - csattan fel majd ajkait erőszakosan nyomra, enyéimre. Nem csókoltam vissza, viszont a tény és való, hogy szemeimet lehunytam, ahogyan száját az enyémen tartotta. Mikor észre vette, hogy nem teszek semmit sem, már nem csak ott tartotta ajkait, hanem csókolt is rendesen.
- Játszol velem - suttogja homlokát az enyémnek támasztva.
- Én ezt fordítva érzem, és nekem van igazam - távolodom el tőle. Végig mérem még egyszer, majd visszamegyek a többiekhez.
- Öhm... Valaki haza tudna vinni? Elfelejtettem, hogy Eleanor hozott el és nincs kedvem gyalogolni - mondom csendesen, és az ajtónak támaszkodom.
- Én - szól rögtön Niall, Louis és a hátam mögül Zayn. Összerezzentem hangja hallatán. Átölel hátulról én, pedig ledöbbenek.
- Ne érj hozzám - sziszegem és durván ledobom magamról a karját. - Niall, kérlek - nézek rá, mivel ő volt az akitől szívesebben várom, hogy haza vigyen. A szőkeség rögtön felpattan és megindultunk kifelé. Én követtem, majd miután beültünk kocsijába elindultunk.
- Pontosan merre is? - kérdi mosolyogva mikor elindultunk. Mosolyogva navigálom el, ő pedig értését mutatva bólogat végig.
- Holnap felveszlek ugyan itt - jelenti ki, amikor megérkeztünk.
- Köszönöm! - hajolok arcához, hogy egy puszit adjak neki. Miután elköszöntünk bementem a házba. Tisztában vagyok vele, hogy látott, amint bementem, de ez foglalkoztatott a legkevésbé. Hiszen Enrique itt van Londonban és még csak nem is keresett. Nekem mentségemre legyen, hogy fogalmam sem volt erről.
- Szia! - adok mosolyogva egy csókot Ericnek, amikor csengetnek, és ő van az ajtóban. Eric elvitt vacsorázni majd egy parkban sétáltunk. Nyálasan hangzik, mert az is volt. Nagyon, sőt rettenetesen élveztem, de én nem bírom az ilyen dolgokat. Hiszen én a spontán jövő történések híve vagyok nem, pedig az előre megtervezett, nyálas dolgoknak. Mint, amikor Zaynel először csináltunk bármit is, amikor én csak játszottam, mert olyan hangulatom volt Christopher gonoszsága után. Vagy, mint amikor Harry hallott énekelni a teraszukon és miután ő jóformán megkért rá, hogy a barátnője legyen én időt kértem, mondván ártanék neki ezzel. Megint csak Ők jutnak az eszembe! Még csak nem rég váltunk egy egymástól, de a hiányuk rettenetes. Harryvel nem is beszéltem a napokban, ami fáj, hiszen őt is szeretem. Zayn pedig ismételten hozza a formáját, hogy felkavarjon lelkileg.

***

 A megbeszélt helyen ülök, ami történetesen a stúdió kávézó részét takarja. Keresztbe tett lábakkal ülök, lapozgatok egy katalógust. Az előttem lapuló szerződésen agyalok, amikor megjönnek a fiúk is. Harry sietve közelít felém, és egy újságot vág le elém.
- Vigyázz már jobban! - szólok rá idegesen, amikor a szerződés lapjai leesnek a földre. Lehajolok és fölveszem mindet, majd unottan nézek rá.
- Láttad ezt? - mutat az újságra, amit ledobott elém. Ránézek a lapra és már csak a címen, ledöbbenek. "Sisi King új fiúja megcsalja a lányt?" Majd egy kép, amikor tegnap Erickel sétáltunk a parkban, kézen fogva. Ismét csak unottan nézek Harryre, bár most megjátszom.
- És? - kérdezek rá, mire mind csodálkozva néznek rám, kivéve Louis. Ő jobban a kezemben lévő papírokat nézi.
- Mi az, hogy és? - kérdez vissza Zayn.
- Nem tudom nálad mit jelent az "és" kifejezés, de unott arckifejezésemhez hozzátéve ez az egy szó érthetővé teszi, hogy nem izgat - mondom elsőnek csak neki, majd mindannyijuknak.
- Hogy-hogy?
- Az igazat én tudom és pontosan elég nekem annyi. - felelek titokzatosan.
- Nem zavar, hogy Nina - kezdi Zayn, de nem folytatja inkább. Én viszont szívesen megteszem helyette.
- Hogy Nina minden pasimmal legalább egyszer csókolózott? Ja, nem bocs veled kétszer. Nem, nem túlzotta - mondom kicsit gonoszan ugyan is volt egy olyan érzésem, hogy Harry erről nem tudott. Mint, aki jól végezte dolgát, sóhajtok és felállok. Felveszem szövet kabátomat, majd megnézem telefonomon az időt. Nem sokára indulunk.
- Ez mi? - emeli fel Louis a legalább tíz darab katalógust.
- Újság, ha nem látnád - felelek rá sem nézve.
- Miért van ennyi újság nálad? - teszi fel az újabb kérdést.
- Nézelődtem - vonok vállat és elvéve tőle az újságokat, teszem el a táskámba. Azért néztem az újságokat, hogy némileg tisztában legyek a cég dolgaival.
- Az mi? - kérdi Liam, amikor a szerződést gondosan elrakom egy nagy borítékba, amiben kaptam is.
- Szerződés - vetek rá a papírra még egy pillantást, majd elteszem. - A Vogue tett nekem egy jó ajánlatot. Én pedig valószínűleg elfogadom - nézek végül rájuk.
- Modell leszel? - csodálkozik el Niall, de mind kíváncsian fürkésznek.
- Igen. A Channel is tett nekem ajánlatot.
- De hát az Párizsban van - ijed meg Zayn.
- Pontosan - bólintok rá. - Jó messze minden emléktől - motyogom az utolsó szót, kicsit elbambulva majd összeszedem magam.
- És elfogadod a Channel ajánlatát? - kérdi Liam, aki eddig mindig a legkomolyabb az ilyen témákban.
- Nem. Azt már visszautasítottam. Nem akarok elmenni Londonból, pontosabban nem most.
- Mikor kell visszajönnöd a Vogue-hoz?
- Tudják, hogy most turnézni fogok menni, szóval azt mondták, hogy amint van időm, menjek vissza, és ha lehetséges két héten belül adjak választ – mondom, majd mikor rádöbbenek milyen normális is vagyok sóhajtok egy mélyet és visszaállok a rendes, önuralmas áll arcom mögé.
- De, hát hogy-hogy csak úgy feltette neked az ajánlatot a Vogue? - csodálkozik még mindig Zayn.
- Vannak kapcsolataim.
- Mondja ezt egy tizenhét éves lány - motyogja Harry majd mérges pillantásom után inkább csöndben, hagyja, hogy folytassam.
- Tizennyolc, hogy pontosabbak legyünk. Mellesleg, mint mondtam, vannak kapcsolataim és teljes mértékben meg vannak az adottságaim ehhez a munkához is.
- És szerény is vagy - mondja Louis szemeit forgatva.
- Csak az igazat mondom - vonok vállat. A további beszélgetésből Katherina hívása mentett meg.
- Szia, te csaj! - köszön bele úgy, mint általában szokott. Vagyis jókedvűen.
- Szia, te hülye! - köszönök vissza, és ezzel az egy mondatával sikerült neki jobb kedvre deríteni. Egy minimálisan.
- Miért vagyok hülye?
- Édesem, aki képes pasizni egy hónapos terhesen vagy akár eleve terhesen az hülye. Már pedig te ezt csináltad. Komolyan, vigyázz már jobban a jövendőbeli keresztlányomra.
- Már el is döntötted, hogy te leszel a keresztanyja? Na, meg, hogy lány lesz-e.
- Még szép, hogy én! A másik pedig csak megérzés.
- Na és mit csinálsz te kereszt anyuka?
- Nem sokára indulok öt hónapig tartó halálomra.
- Hallottam, mész turnézni a fiúkkal. Oda készülsz?
- Aha. És csak, hogy tudd, amikor Barcelonába megyünk, el kell jönnöd egy koncertre!
- Miért pont Barcelona?
- Mert ott van a fél rokonságunk, és nem tévedsz el.
- Mikor is lesz pontosan?
- Pár hónap múlva.
- Ott leszek.
- Ajánlom is! - mondom majd letettük. Ezt meg is beszéltük Kath-el. - Mikor is indulunk pontosan? - kérdezem telefonomon megnézve az időt.
- Tíz perc múlva - mondja Liam, mire én bólintok. Amíg a többiek elmentek valamit, ennivalót venni én elolvastam a szerződés azon részét, amit még nem volt alkalmam. Minden stimmelt, még sem voltam benne teljesen biztos.
- Szerintem jó ötlet lenne elfogadni - mondja rekedtes hangján, óvatosan rátámaszkodva vállamra.
- Nem tudom - rágom alsó ajkamat.
- Szép vagy, jó az alakod és még illik is hozzád ez a szakma - biztat aranyosan a fülembe suttogva.
- Köszönöm! - mondom egészen halkan.
- Mit?
- A biztatást és az aranyos bókokat - fordítom felé fejemet. Kicsit megdöbbenek, hogy arcunk ilyen közel is van egymáshoz.
- Nem kell köszönni, magától jön - suttogja szinte ajkaimra. Szemembe néz mélyen majd apró, édes csókot ad. Egyszer csak éles csörömpölést hallunk, mint ha valami összetört volna. Mind ketten oda kapjuk tekintetünket. Zayn ejtette le a kávéscsészéjét, és hitetlenül néz ránk.
- Harry! - szól csalódottan a fiúra, akivel néhány másodperce csókolóztam.


2015. április 5., vasárnap

1.Díjam

Eva Hunter-től kaptam a díjat. Nagyon szépen köszönöm Eva! <3 


Szabályok: 
-Írd ki, kitől van
-Írj magadról 10 dolgot
-Válaszolj 10 kérdést
-Tegyél fel 10 kérdést
-Küld tovább 10 embernek


10 dolog magamról:
1.Nagyon szeretek táncolni illetve rajzolni.
2.A filmek nézése a szenvedélyem.
3.Telefon függő vagyok.
3.Nagyon meglepődtem, hogy V.helyezet lettem az egyik versenyben és a díjtól is meglepődtem, de nagyon örülök nekik!
4.Zene nélkül képtelen vagyok eltölteni akár egy napot is.
5.Nem vagyok Directioner csak írni szeretek róluk, meg néhány zenéjüket szeretem.
6.Egy hónap múlva fogszabályzós leszek
7.Spanyolul tanulok egyénileg itthon.
8.Utálom ha valaki a hajamat piszkálja (Nem tudok már mit írni, na)
9.Többnyire mindig feketére festem a körmöm.
10.Az osztálytársaim szerint azért bírnak, mert mindig mosolygok, pedig nálam ez csak ösztönösen jön.


10 kérdésre a válaszom:1.Szoktál álmodozni? Ha igen akkor általában miről?
Úúú hát sok mindenről. Többnyire, hogy Spanyolországban vagy Dél-Amerikában fogok élni.
2.Szoktál gondolkozni a jövőn?
Igen, bár a jövőm elég egyértelműen megvan tervezve viszont magamat ismerve nem minden úgy lesz, ahogyan megterveztem. 
3.Volt rád hatással könyv/sorozat/blog? Ha igen akkor milyen hatással volt rád?
Nos, igen mind a három volt rám hatással nagyon is. 
Könyv:A felejtés édes íze /és/ Narnia Krónikái első kötete. 
A felejtés édes íze, mert az volt életem első komolyabb könyve és hihetetlenül megérintett, nagyon inspirált. 
Narnia Krónikái első kötete, diszkrét vallásos történet, és inspirált, hogy higgyek dolgokban. 
Sorozat: Vámpírnaplók
Nem is tudom miért de valamiért komoly hatással van rám. Másként gondolkodom amióta ismerem a sorozatot és nézem is.
Blog: London Baby
Naomi blogja/története inspirált, hogy kezdjek bele egy Fanfiction blogba. Ő erről nem tud, de én igen. ;)
4.Mi ösztönöz, hogy írj?
Zene, zene és zene. Pontosabban még egy valami. A HellDancer című blog. Nem lopom a dolgokat, de ha elolvasok egy új részt akkor az jobban inspirál.  
5.Mikor jöttél rá, hogy te írni szeretnél? Hogy történt?
11 éves voltam majd nem kettő éve. Nem is tudom. Egyszerűen annyira szerettem olvasni a könyveket /könnyűeket, de leginkább komolyabbakat/, hogy egyszer elkezdtem írni a gépemen. Rá pár hónapra tettem ki elsőnek a blogspotra is és egyáltalán nem bántam meg. 
6.Mit tanultál meg eddig az életről?
1.:Ne bízz meg az emberekben olyan hamar mint én vagy egyáltalán ne tedd.
2.Légy önmagad!
3.Ne foglalkozz mások véleményével.
és a legfontosabb:
Élj a mának, de nem kell eltúlozni egyszerűen csak amit megtehetsz hát tedd meg! 
7.Hogy telik egy nyugodt napod?
Ez változó. A hangulatomtól is függ. Ha éppen jó kedvem van akár képes vagyok egész nap menni mindenfelé, de komolyan. Ha nincs jó kedvem akkor csak suli /szerdánként tánc/ aztán haza jövök tanulok és kész. 
8.Mit gondolsz a vegetáriánus emberekről?
Nos, nem sok mindent. Nekik ez egy élet mód, ők így akarják, hát akkor tegyék. Én is olyasmi vagyok. Vagyis hát nem igazán eszem húst, de azért nem válogatok ki mindent, egyszerűen csak a húsfajták 90%-át nem eszem meg.
9.Vannak blogok amik segítenek az írásban?
Igen, ezt fentebb említettem már, hogy a HellDancer sokat segít számomra Eszti /aki írja/ nagyon színpatikus lány, sok közös van bennünk /facebook csoportban beszélgettünk/ és a történetei hangulata is sokat segít.
10.Mit tennél, ha reggel egy tehetséges ember testében ébrednél?Miben lenne tehetséges?Ki lenne az?
Úúú hát ez számomra húzós kérdés. Én úgy gondolom, hogy mindenki tehetséges valamiben, tisztában vagyok azzal is, hogy én is tehetséges vagyok valamiban /Egyáltalán NEM nagyképűség, hiszen abban is tisztában vagyok, hogy Te is tehetséges van!/. Ez témától függ.
Hát énekes minden bizonnyal nem lennék hiszen mindig bele avatkoznak az életükbe olyanok akiknek nem kéne.
Színészetben szívesen lennék tehetséges bár szerintem ehhez lenne tehetségem csupán csak nem tudnék megélni belőle.
Rajzolásban szintén lehetnék tehetségesebb.
Táncban szintén, de nem mindezekből szeretnék a későbbiekben megélni, tudom, hogy nem tudnék. Viszont Chachi Gonzales táncostól szívesen tanulnék!
Az írás... Hát azt hiszem itt lenne egy konkrét ember, akire hasonlítani szeretnék benne. A nagymamám. Nincs köze az íráshoz, tudtommal sosem írt. De nekem ő mindig is olyan, mint ha egy író lenne, ő az én példaképem! Ahogyan beszél, ahogyan ír, ahogyan ő maga van... Egyszerűen csak annyit mondhatok: Ő a Példaképem!


10 kérdésem:
1.Mióta írsz?
2.Mi inspirál az írásban?
3.Mi a legnagyobb álmod?
4. Írás/rajzolás/táncolás/vagy egyéb művészeti ágon szerinted neked mekkora a tehetséged, és ki a példaképed benne?
5. Hogyan jut eszedbe egy fejezetednek a része? Miként jön elő az agyadban?
6. Gondolkozol rajta, hogy egy történetedet kiadd könyvként? Ha igen, melyiket?
7. Mi az "élet mottód"? Pl.: "Élj a mának!" Stb.
8. Mi a kedvenc idézeted akár filmből, akár könyvből?
9. Mi változtatta meg szerinted az életed akár nagyobb dolgokban, akár csak egy kicsit is?
10. Mi inspirál egy fejezet megírásához?


Akiknek küldöm: