II.évad 5.rész - Család

Sziasztok Drágák! 

Tegnapra kellett volna kirakni a részt, de ma sikerült kirakni. 

Komikat szívesen fogadok, kicsit keveset kapok mostanában..

A 28 feliratkozót pedig köszönöm! 

Sok Puszii 

A rész zenéje:

OneRepublic - Secrets

https://youtu.be/0Jxb8hhVfsw

NiSzi xx

- Nina? - suttogja halkan Zayn. Karjai között fekszem régi szobájában. Nem alszunk még, habár mind ketten már lezuhanyoztunk és pizsamában fekszünk az ágyban. Igaz nála a pizsama jelentése egy bokszer volt. Egyikünk sem szólalt már meg egy ideje, de Zayn ujjaimmal játszadozása és néha mellkasán lévő hajammal játszadozása éreztette, hogy még ébren van.  

- Zayn? - suttogom ugyan úgy, mint ő.  

- Szeretlek - suttogja érzékien. Sokszor mondta, de ezek általában meggyőzéseknél vagy vitáknál hangzottak el, most pedig csak úgy kijelenti. Egyértelmű, hogy ezt érzi mégis nekem olyan hihetetlen.  

- Szeretlek - suttogom én is ugyan azt mondva, mint ő. Az "én is" olyan viszonzatlan volt számomra mindig. Éppen ezért mondtam ki a teljes szót, amit ő is.  

- Semmi sem fog megtántorítani abban, hogy veled legyek - ad egy puszit a fejemre. - Se Harry, se Liam és még Safaa sem.  

- Zayn. Azt sem kérném, hogy a barátaid és köztem válassz. De azt, hogy a testvére és köztem kelljen, azt már nem fogom hagyni. Ha az együtt létünk múlik is rajta nem hagyom, hogy úgy legyen nektek, mint nekem volt - beszélek felemelve fejemet így szemébe tudok nézni. 

- Túl jó lelkű vagy - mosolyog keserűen.  

- Csak nem akarom, hogy ez történjen - rázom fejemet puszit adva szája sarkába. - Mellesleg ha túl jó lelkű lennék, nem kínoználak még mindig azzal, hogy nem mondom el az igazat - teszem vissza fejemet mellkasára és kínosan lehunyom szememet.  

- Ne gyötörd magad ezzel. Csak félsz, ezt már te is elmondtad. Eleanorral is beszéltem. Azt mondta megérti, hogy félsz, érthető nagyon is. De szerinte megfogom érteni. És én is így gondolom - ölel magához jobban.  

- Én nem vagyok benne olyan biztos - Ugyan is van egy lányod. De ezt persze már nem mertem kimondani hangosan is. - Annyit viszont kérek, hogy amikor megtudod, gondold át a dolgokat! Kérlek, gondolj bele az én helyzetembe is. Hogy te mit tettél illetve mondtál volna. És sose feledd el, hogy mennyire szeretlek - szemeim könnyekkel telt meg, de visszafojtottam feltörekvő sírásom.  

- Mennyire ismerlek igazából? - suttogja, de hangja még így is megremeg.  

- Túl jól - válaszolok ugyan úgy. Arcát nyakamba temeti, és úgy szorít magához.  

Amikor felébredtem Zayn még ugyan úgy aludt mellettem. Óvatosan és csendben keltem fel, felkaptam magamra Zayn egyik pulcsiját, ami nagyon nagy volt nekem. Zayn illata ölelte körbe, ami csak még inkább megmosolyogtatott. Halkan nyitottam ki az ajtót és néztem ki, a földszintről beszélgetés hallatszódott. Zayn felébresztése nélkül csuktam be az ajtót és indultam le a lépcsőn. Barna hajamat gyors és kócos kontyba kötöttem miközben csendesen lementem.  

- Csak próbálj meg kedves lenni! - sóhajt a hangja alapján Doniya. 

- Minek? Nem bírom! - bár Safaa-t alig hallottam beszélni mégis szinte biztos voltam benne, hogy ő az.  

- Akkor igyekezz megkedvelni! - csattan fel az eddig csöndben lévő Waliyha.  

- Ugyanis a testvérünk felesége lesz! - folytatja idegesen Doniya. - Akár tetszik, akár nem ő is a családunkhoz tartozik már.  

- Hozzám biztosan nem - kötekedik Safaa dühösen.  

- Könyörgöm, van egy gyerekük! - szinte sikítva mondja ezt Doniya mégis csendesen.  

- Zaynnek nem a gyereke! Csak a csaj kefélt félre! - Safaa annyira nem fogja vissza magát, mint Doniya, de mág így sem tudnák felébreszteni Zaynt.  

- Még egy ilyen Nináról és akkora pofont kapsz, hogy azt megemlegeted - sziszegi idegesen Doniya.  

- Ne akarj mindig negatív lenni vele szembe. Láthattad, hogy normális, sőt már azzal is tisztában vagy, hogy esze ágában sincs kisajátítani Zaynt. Ne légy ilyen rosszindulatú és ismerd meg! - folytatja kedvesebben Waliyha. Ezután egy hosszabb csend következett, így arra gondoltam, hogy már nem lesz semmi, ezért beakartam lépni a konyhába, amikor meghallottam Safaa válaszát.  

- Rendben - sóhajt egyet. - De nem fogok jó pofizni. Nem kedvelem, sőt! De attól még nem fogok mindenáron rosszat mondani és képzelni róla. Viszont szeretni sem fogom! - Ezt már úgy éreztem, hogy végszó így bementem.  

- Jó reggelt! - köszöntem, hangom még rekedt volt a reggeltől.  

- Buenos días - köszön mosolyogva Doniya. Kicsit tanítottam spanyolul, amíg nálunk volt, de a legjobban ez maradt meg neki. Halványan mosolyogva néztem rá és foglaltam helyet mellette.  

- Raya mikor jön? - kérdi izgatottan Doniya. Raya igazából Soraya, de ő Raya-nak hívja.  

- Délután - mosolygok rá, Doniya pedig felpörögve tapsikol akár egy öt éves. Elnézve ezeket rájöttem, hogy Sora és Doniya több mindenben is hasonlítanak.  

- Hogy vagy ilyen éber, reggel? - ráncolom szemöldökömet. Ezt akkor se értettem, amikor nálunk volt.  

- Hidd el, ha nem kapna, kávét nem lenne ilyen - inti le Waliyha. Donaya a szemeit forgatta, amikor megcsörrent a telefonja. Felcsillant szemekkel nézett a képernyőre, amire akaratlanul is ránéztem. Danie a barátja kereste. Illetve vőlegénye. Már egy ideje együtt vannak, konkrétan öt éve. Doniya már nála lakik csak most ő is haza látogatott, mint Zayn, de Doniya otthon hagyta Danie-t. Kezdem kicsit úgy érezni Safaa miatt, hogy nekem is jobb lett volna, ha maradok otthon Sorával és a többiekkel. Ezen gondolkozva éreztem meg a derekamnál átkaroló kezeket és nyakamba meleg lélegzetét. Lehunyt szemekkel, mosolyogva bújtam hozzá és kuncogtam, amikor nyakamba puszilt.  

- Na, tubicáim ne most csináljátok, amit akartok - szól ránk kuncogva Waliyha. Kinyitottam a szemem és mosolyogva néztem rá.  

- Akár, mint ha Louis-t hallottam volna. - mosolyogtam majd Safaara néztem. Tekintete szinte lyukat égetett belém, kezdem érezni, hogy Zaynnel ebben is mennyire hasonlítanak. Nézett, de minden érzelem nélkül. Mintha azt tanulmányozta volna, ahogyan Zaynhez viszonyulok.

Doniya mindenféleképpen azt akarja, hogy Safaaval jóba legyünk így kitalálta, hogy amig Trisha a konyhába szorgoskodik -amihez hozzátenném én is szívesebben tenném-, Zayn és Yaser apa-fia napot tartanak addig csak mi lányok nézzünk filmet. Waliyha választotta a filmet, persze tökéletesen alkalomhoz illőt, hiszen arról szólt, hogy az egyik lány nem bírta a testvérének a csaját. Doniyával felpakoltunk egy csomó nasit, Safaa pedig a nappalit készítette elő jó kényelmesre.  

- Tapasztalatból tudom, ha noszogatjuk azt, amit nem kéne nem lesz jó vége - szólalok meg miközben Doniya az forrócsokit készíti. - Nem akarom, hogy ez most is így legyen. Nem fogom Zaynnek elszúrni az itthon létét - rázom fejemet sóhajtva, kissé szomorúan.  

- Te tényleg nem veszed észre? - csodálkozik el Doniya. - Zaynnek pont ez a legborzasztóbb. Az hogy Safaa ennyire utál, ez teszi tönkre az egészet. Hidd el, ha még veszekednétek még annak is jobban örülne, mert abban legalább jobban megismernétek egymást, de Safaa még csak nem is nyit feléd. Az öcsém... Áhítattal néz rád. Amikor nem is figyelsz rá akkor is szeretettel néz rád, ámulattal és csodálattal. Mint ha azt tanulmányozná, hogy mi rejtőzhet a maszk alatt mégis a lelki maszk alá már beférkőzött. Már csak a külső maszk alá szeretne nézni - mondani valójától ledöbbentem, de jól esett. És az is fantasztikus érzést keltett bennem, hogy Zayn külső szemmel nézve így néz rám.  

- Tegnap este, amikor az ölébe ültél, akkor is ugyan úgy tanulmányozva nézett téged. A nevetésednél elmosolyodott, de mintha egy kis felismerés is átsuhant volna rajta. Utána megcsókolt. Nem véletlen Nina. Egyre többet vagytok együtt, ha hamarosan nem mondod el neki magától fog rájönni és nem fog repesni az örömtől, hogy nem tőled tudta meg - figyelmeztet, amikor kimegyünk a konyhából egy-egy tálcával a kezünkben. Bólintottam, hogy értettem, de kicsit sem voltam nyugodt. Tegnap valóban nekem is fura volt az a hirtelen csók, de betudtam Zayn hevességének. Régebben sokszor mondta, hogy úgy nevetek, ahogyan senki sem képes. Szerinte egyedülálló és kislányos nevetésem volt. De ezeket nem akkor mondta, amikor Sisi voltam. Ezeket tényleg Nekem mondta. Ha pedig ezt felismerte könnyen lehet, hogy felismert. Egy biztos, hogy a film után beszélni fogok vele. Csak megakarom tudni, hogy most mennyire is gyanakszik. Előtte viszont Safaaval kell beszélnem. Ez pedig tökéletes alkalom, a film után kint ül a hintaágyba. Kimegyek, hozzá majd leülök mellé. Várom, mikor küld el, de ez nem történik meg szerencsére. Térdein könyökölve, fejét támasztva mered maga elé. Térdeimet felhúzva ülök mellette és próbálom összeszedni mit is mondhatnék.  

- Tudod...Van egy bátyám. Nem sokkal idősebb nálam, ő az egyetlen testvérem. Nagyon szeretem. Amikor körülbelül annyi idős voltam, mint te belekerültem ebbe a...A fura világba, amit mások hírességnek hívnak. Imádtam és imádom is ezt az egészet, de a bátyámat emiatt veszítettem el. Ő nem akart ebben részt venni. Egyik nap még minden percünket együtt töltöttük a másikban pedig azt nézem végig, amint beül a kocsijába és elhajt. Nagyon kiakadtam, sírtam hónapokig és őt is hiába kerestem nem akart velem se beszélni se találkozni. Egy idő után már nem érdekelt, hiszen konkrétan az apám is így hagyott el. Egyik percről a másikra. Az hogy az egyetlen testvérem is elhagyott már csak hab a tortán volt, teljesen egyedül maradtam anyuval, akinek még hazudoznom is kellett. Ő nem tudta, hogy nem csak egyetemre jártam, hanem mellette énekeltem is és az egyik leghíresebb énekesnő voltam. Három évig nem találkoztam a bátyámmal, és ha rajtam múlott volna, akkor nem találkozunk sem később. Kiakasztott ez az egész, amikor találkoztunk, de Zayn akkor is ott volt, hogy velem legyen. A bátyám jó időzítést talált a turné elején jelent meg. Most már ugyan olyanok vagyunk, mint régen is voltunk, de az a három év nélküle borzasztó volt Safaa. Én pedig nem akarom, hogy ugyan úgy járjatok Zaynnel. Testvérek vagytok, szeretitek egymást és eléggé hasonlítotok is jellemre - mosolyogtam és láttam, hogy az ő kissé ledöbbent arcán is átfut egy nagyon halvány mosoly. - Akár utálhatsz is, de nem hagyom, hogy ugyan az történjen veletek, mint velem - mondom egészen halkan már, majd felállok és bemegyek. Nem akartam ilyen hosszan beszélni, de ezek kikívánkoztak belőlem.  

- Mindjárt itt vannak Soráék - suttogja a fülembe a két ölelő karnak tulajdonosa. Elmosolyodva bólintok, és szembe fordulok vele. - Láttam beszéltél Safaaval.  

- Csak elmeséltem neki Peterrel a kapcsolatomat - kulcsolom nyaka köré karjaimat. Zayn bólintott mondván érti majd megcsókolt. Ajkai vágytól égtek, szinte tépte enyéimet. Nyelvével végig simított alsó ajkamon, amit eddig csak egyszer csinált. Akármennyire is voltam akkor éjjel részeg, erre emlékszem.  

- Nem itt és most fogjuk ezt csinálni - suttogom fülébe csábosan ezzel is kikészítve őt. - Emlékszem mikor csináltad ezt utoljára, tudom nálad mit jelent - puszilom meg füle mögött az érzékeny részt. Hirtelen dermed meg és vesz egy mély levegőt. Nem úgy, mint akinek ez túl jó lenne inkább feszülten.  

- Sosem csókoltalak még így meg - feleli, feszengve én pedig csak ekkor döbbenek, rá mekkora hülye vagyok. Hiszen azt Nekem csinálta nem Sisinek.  

- De, igen. Amikor elsőnek csókoltál meg - mosolygok rá, amit ő sajnos el is hisz. Istenem, bár ne hinne el minden hazugságomat, sokkal egyszerűbb lenne. Bűntudatom támad, de az eddigieknél még nagyobb. - Bár az igazság az, hogy amúgy is csókoltál már így - sütöm le szemeim.  

- Hmm, szóval ennyire közeli ismerősök lennénk - suttogja fülembe kuncogva. Beleharap fülembe és meghúzza azt egy kicsit, ami belőlem egy sóhajt váltott ki. - Még közelebb akarlak tudni magamhoz - suttogja fülembe majd beszélgetésüket a csengő hangja szakítja félbe. Zayn mosolyogva megy, az ajtóhoz én pedig megsemmisülve állok ott. Utolérem Zaynt, őt beküldöm a nappaliba mondván majd én kinyitom úgy is Soráék lesznek. Persze igazam is volt. Az ajtóban Eleanor és Louis kezében pedig Sora volt.  

- Sziasztok! - köszönök nekik mosolyogva.  

- Szia! Sajnálom, rohanunk, mert Lou húgai már várnak. De majd hívlak - ölel magához gyorsan Eleanor. Louis átadja Sorát, aki hozzám bújik szorosan. Lou-t is gyorsan megölelem, ad egy puszit Sorának majd elmennek. Sora táskájával a kezemben és ölemben a kislánnyal bemegyek a nappaliba.  

- Apuci! - csillannak fel szemei Sorának, amikor meglátja az ismerős arcot. Zayn mosolyogva áll fel és veszi át Sorát. Nagy puszit ad arcára kislányunk pedig kuncogva öleli magához jobban az apját. A család elcsodálkozik a megszólításon, de végül nem reagálnak.  

- Szia Raya! - siet hozzánk Doniya, kikapva a kicsit Zayn karjaiból. A két lány szorosan ölelik egymást. Doniya csupán egy hónapot volt nálunk mégis nagyon összenőttek. Amikor elengedik egymást Sora elnyílt szemekkel néz körbe.  

- Szia, Sora! Waliyha vagyok - mosolyog rá Waliyha amikor oda lép hozzájuk.  

- Szia! - szólal meg vékony kis hangon Sora. A családdal való találkozás jobb volt, mint vártam. Safaa még nem volt bent, kint volt a hintaágyban. Trsiha megindult, hogy behívja de Safaa nem úgy nézett ki, mint aki társaságra vágyik így inkább rávettem, hogy hagyja csak. Sora a Malik családdal nagyon jól elvolt, nagynénjeivel hamar megtalálta az összhangot.  

- Olyan jó ez így - suttogja Zayn, amint átölel hátulról. Nem fordulok meg, hanem tovább csinálom az ételt, amit Barcelonában tanultam meg. Újabb spanyol étellel bővíthetem a tudásom.  

- Mármint micsoda?  

- Hogy nyugodtság van. Nincsenek fotósok, se senki, akinek nem kéne. És, hogy a családdal vagyunk. Ez így tökéletes. A családom, Sora és te. Mindenki, aki számít nekem, már csak a fiúk hiányoznak - puszil bele nyakamba, miközben aranyos dolgokat motyog.  

- Örülök, hogy boldog vagy - mosolygok halványan.  

- Te nem vagy az? - kérdi mire én felé fordulok.  

- Soha nem voltam még boldogabb. Illetve de, amikor megkérted a kezem - adok egy puszit szájára, amibe belemosolygunk mind ketten.  

- Szóval mindegyik boldog pillanatodba szerepelek.  

- El ne szállj magadtól Malik - nevetek majd a közeledő hangok felé fordulunk, az ajtó felé.  

- Mit szeretnél enni Prücsök? - kérdi kedvesen Safaa a kezét fogó Sorától.  

- Csokit! - mondja felcsillanó szemekkel Sora, amitől Safaa elneveti magát.  

- Zayn is ugyan ezt mondta volna - Zaynnel mosolyogva figyeltük Safaaékat, akik egy ideig nem is vettek észre minket.  

- Héé, ez nem teljesen igaz - szól rá kuncogva Zayn.  

- Jesszus, muszáj a szívbajt hozni rám? - fordul hátra ijedten.  

- Apuci, apuci! - néz fel Zaynre a lábánál álló kislány. Zayn felvette az ölébe így egy lépést hátrálnia kellett tőlem. - Hiányoztál apuci! - ad egy cuppanós puszit arcára. Kijelentésére még Zayn is nagyot néz, nem csak Safaa. 

- Te is nekem kicsi lány - mosolyog Zayn a lányára.  

- Kapok csokit?  

- Persze - nevet fel Zayn majd ad egy csokit Sorának és kimennek a konyhából. Safaaval egyedül maradtunk, amitől én kellemetlenül éreztem magam, de ő csak lazán felült a mellettem lévő pultra. Így hát inkább én is csináltam tovább a nasinak való ételt.  

- Mióta hívja apunak? - kérdi kis idő múlva.  

- Azóta, hogy Zaynnel együtt vagyunk.  

- Aranyos kislány - mondja, mint aki csak gondolkozik. Kijelentésére elmosolyodom, de nem szólok semmit. - Nem tudom, minek lehet betudni, de hasonlít Zaynre. Úgy értem kinézetre - gondolkodik el hangosan ismét. Nem reagálok rá szándékosan. Ha megtudja Zayn, hogy ki vagyok és tudni fogja, hogy Sora a lánya, tehát Safaa is megérti majd a hasonlóságot. Safaa leszállt a pultról, elvett egy almát a pulton lévő kiskosárból majd alsó ajkát beharapva végig mért. Nem zavartatta magát én pedig direkt nem néztem rá. Megfordult és kiment a konyhából. Hát ez érdekes volt.  

- Hogy haladsz? Finom illata van - hallok meg az ajtóból egy mély, rekedt hangot, ami kimondottan hasonlított Zaynéhez még sem az övé volt. Megfordulok és mosolyogva köszöntöm Yasert.  

- Nem sokára kész - mondom miközben már csak a díszítést végzem el a süteményen.  

- Hmm, ahogy elnézem Zaynek jó sorsa lesz melletted - veszi szemügyre az ételt, majd lop egy szeletet. Nevetve rázom fejemet, tipikus pasi.  

- Ha szereti a spanyol ételeket, biztosan.  

- Nem hiszem, hogy sokat ismerne. De majd megismeri.  

- Hát, Sora imádja, a csokit szóval elég sok édességet tudok mostanra.  

- Akárcsak Zayn is imádja a csokit - kuncog jövendőbeli apósom, én pedig mosolyogva nyugtázom, hogy Zaynre hasonlít ebben is. - Tudom, hogy konkrétan az egész család beszélt már veled erről, éppen ezért nem fogom megkérdezni én is, hogy miként akarod elmondani a dolgokat Zaynnek. Viszont annyi elmondanék, hogy sokat beszéltem a fiammal. Teljesen szerelmes beléd és azt mondta akárki is vagy nem fog változtatni azon, amit érez. Nem tudom ezt mennyire kéne elmondanom, de azt is mondta, hogy abban reménykedik, hogy az van, akire régen is gyanakodott. Tudod kire gondolt? - kérdi végül. Nem válaszoltam csak úgy pörgött az agyam. Régen rám gyanakodott. Rám gyanakodott, de én leállítottam mielőtt kiderítette volna az igazat. Már nem gyanakszik, úgy vélte régen, hogy Sisi és Nina két különböző ember. De ha így van...Ha így gondolja akkor is még nem feledett el engem. Még mindig él benne a remény, hogy ő neki van igaza. És igazán szeret. Vagyis igazán szerethet, ha reménykedik benne, hogy én tényleg Sisi vagyok.  

- Igen tudom kire - mosolygok Yaserre. - Köszönöm, hogy elmondtad, sokat segített!  

- Lenne még kérdésem, de a ti dolgotok gyerekek! - mosolyog rám - És örülök, hogy a fiam boldog melletted - mondja, majd kimegy. Izgatottan, alsó ajkamba harapva szorgoskodom továbbra is a konyhában, egészen addig, amíg valaki nem ugrik a hátamra. Barna hajzuhataga arcomba csapódik és szorosan kapaszkodik belém.  

- Tudod, hogy imádunk - visítja a fülembe, amitől kissé megtántorodom, főleg mikor rájövök ki is van a hátamon.  

- Safaa. Hát te? - csodálkozom el teljesen.  

- Tudom, hogy borzasztóan viselkedtem veled eddig és szeretném jóvá tenni. Ezért is velem kell jönnöd! - ölel magához hátulról és egyben kapaszkodik is belém.  

- Hova? 

- Egy kis meglepetésem van Zaynnek és neked - kuncog fülembe, amitől én is elmosolyodom. - Menj az emeletre! - utasít, én pedig kimegyek a konyhából, de közben Safaat fogom, hogy ne essen le rólam.  

- Safaa szállj le Nináról, összenyomod! - szól Safaara Zayn, visszatartott nevetéssel.  

- Az emeletre! Most! - mutat a lépcső felé Zayn hátamon lévő húgicája.  

- Mióta parancsolgat nekem a tizenöt éves húgom? - vonja összeszemöldökét Zayn, de azért megindul a lépcső, csakúgy, mint mi. - Jobb lenne, ha elől mennétek. Ha hátra estek legalább elkaphassalak titeket - aggodalmaskodik Zayn kicsit félre állva, hogy előre mehessünk. Aggódása aranyos és megmosolyogtató. Safaa leugrott a hátamról, amikor Zayn szobájának ajtajához érünk.  

- Szóval. Miután ti négy évig nem találkoztatok egyáltalán és nem is beszéltetek ezért gondolom, van mit megbeszélnetek. Londonban otthon mindig van interjú, koncert vagy egyéb más dolog, amitől nem tudtok együtt tölteni akár egy nyugis napot. Szóval most, hogy itthon vagytok, mi pedig hagyunk titeket ezért együtt lehettek egy napot. Mi addig nem leszünk itthon. És Soráért sem kell aggódnod - néz ezúttal rám. - Imádni való kislány, jól elleszünk vele. Kicsit hasonlít Zaynre - gondolkozik el egy pillanatra én pedig idegességemet leplezve mosolygok rá. - Szép napot! - kacsint ránk Safaa majd lemegy a földszintre. Hitetlenkedve nézek Zaynre, ő pedig zavartan nevetve vakarja tarkóját.  

- Nézzük meg mit alkottak - biccent fejével az ajtaja felé én pedig bele egyezően bólintok. Összekulcsoljunk ujjainkat és Zayn úgy nyit be. Hitetlenkedve nézek körül, hiszen amit csinált Safaa több mint tökéletes. A homályos mégis romantikus fény, amit csupán pár kislámpa adott. Az ágy háttámlája ki volt párnázva, mint egy kanapé és a tévé előtt is filmek sorakoztak. A kisasztalon pedig mindenféle desszert sorakozott.  

- Aszta - reagáltam kissé ledöbbenve még most is, hiszen ezt mégis csak Safaa csinálta, aki pár órája még utált.  

- Gyere - rántott beljebb Zayn hatalmas mosollyal az arcán és becsukta mögöttem az ajtót. - Ahogy nézem már el is mentek - néz ki az ablakon és én is követem példáját. Valóban már csak Zayn kocsija állt a felhajtón, a többiek már elmentek.  

- Ez aranyos volt Safaatól - mosolygok rá közelebb lépve hozzá.  

- Valóban. És ahogy elnézem már a csatabárdot is elástátok. Tetszik, hogy jól kijössz a családommal - húz magához derekamnál fogva. Kezeimet mellkasán pihentetem, és úgy nézek rá mosolyogva.  

- Rendesek. Nem nehéz jól kijönni velük. - mosolygok rá. Betettünk egy filmet és elhelyezkedtünk az ágyon. Zayn lábai között ültem, hátamat mellkasának döntve, kezeink pedig összefonva helyezkedtek el ölemben. A filmek, amik előlettek készítve egytől egyig nagyon jók voltak, Safaa jól választott. Ami pedig a desszertet illeti az eper csoki öntettel is nagyon jó volt.  

- Nem hiszem el, hogy itt ülsz az ölembe, filmezünk és csakis az enyém vagy - súgja, a fülembe miközben a filmet nézzük.  

- Mi olyan hihetetlen ebben? - nézek fel arcára mosolyogva.  

- Ezt komolyan kérdezed? - vonja fel szemöldökét hitetlenül. - Gondolj csak bele, hogy elsőnek milyenek is voltunk, amikor találkoztunk - mondja, nekem pedig eszembe jut, amikor a koncert utáni buliba voltunk. Nem volt az egészhez kedvem, és Zayn is hamar lekoppintottam, amikor beszélgetni próbált.  

- Akkor én se gondoltam volna, hogy ez lesz - kuncogok halkan. - És csak, hogy tudd, tudom, hogy aznap este kerestél.  

- Óó ugyan már! Szerinted ki nem volt kíváncsi, hogy ki vagy? - nevet, de hallom hangján, hogy kínos neki, hiszen rajta kaptam, hogy követett.  

- Észre vettem, hogy kíváncsiak voltatok - nevetek én is. - Harryt is láttam. Vele még beszéltem is - elszégyellve magamat pirulok és sütöm le szemeimet.  

- Mi történt akkor, amiről én nem tudok? - kérdi gyanakvóan összevonva szemöldökét.  

- Semmi. Mi történt volna? - mosolygok rá és egy csókot nyomok ajkaira.  

- Ugye tudod, hogy nem tudsz már hazudni nekem? - suttogja, mikor elválunk egymástól.  

- Nem értem mi okom lenne hazudni már. - mosolygok rá kínosan. Közel állok, hogy ezt most elbukjam, és ha ezt bukom, bukok mindent. Beszélni fognak majd Harryvel ő elmondja, hogy igazából velem találkozott és nem Sisivel és még azt is, hogy flörtölt velem. Akkor pedig kész, vége mindennek.  

- Miért hazudsz? - kérdi komoran. Megfordulok, hogy vele szembe legyek és ülök lábaimra.  

- Akkor este Harry nem teljesen úgy találkozott velem, mint ahogyan távoztam a buliból. - nézek barna szemeibe, amik most kíváncsian és csodálkozva vizslatnak engem.  

- Ezt hogy érted?  

- Úgy, hogy nem volt rajtam a maszk se a paróka. Flörtölt velem, de, csak mert nem ismert. Azért hazudtam, mert ha ezt elmondom, félek, hogy beszélni fogsz vele, és ha ő visszaemlékezik tudni fogod az igazságot. És én akarom elmondani neked, nem pedig, hogy mástól tudd meg.  

- Ezt mondhattad volna már elsőnek is - nevet fel kínosan majd magához húz és megcsókol. Hosszasan csókol, amit én szívélyesen viszonzok.  

- Zayn - tolom el magamtól ő pedig értetlenül néz rám. - Anyu meghívott a jövő hétre pár napra. Szeretném, ha velem jönnél. Ugye eljössz velem? - nézek rá reménykedve.  

- Egyértelműen igen - mosolyog, és magára ránt, miközben csókol. Nyelvével végig simít alsó ajkamon, mint már délután is tette, de most engedtem neki. Végig csókol miközben ingemet ki gombolja és lassan hámozza le rólam.  

- Akarod? - suttogja ajkaimra.  

- Igen.  

Doniya Malik 

- Gyere Raya, sütizzünk! - kapom fel ölembe unokahúgomat. Még most sem tudom teljesen felfogni, hogy van egy három éves unoka húgom. Az öcsém pedig minderről nem is tud. Nináról kicsit igazságtalannak tartóm, hogy nem mondta el Zaynnek, de azt mondta nem sokára elmondja.  

- Mit kérsz kicsim? - kérdi anyu, amikor a pulthoz értünk ahol különböző sütemények sorakoztak.

- Isler-t - mutat a csokis édességre Soraya.  

- Zaynnek is ez a kedvence - kuncog Waliyha. Persze, hogy nevet, hiszen tudja, hogy Zayn az apja.  

- Elég sok közös van Sorában és Zaynben - mondja Safaa gondolkozva.  

- Mert az apukám - mosolyog Raya és büszkén húzza ki magát. Sora is tudja? 

- Valóban? - kérdi Safaa olyan mosollyal az arcán, mint aki nem hiszi el.  

- Igen. Anyu mondta - bólogat. Döbbenten nézek rá. Nina elmondta neki?  

- Nina elmondta? - kérdi Waliyha is elcsodálkozva.  

- Úgy néz ki - vonja meg vállát anyu közben kifüzeti a süteményeket.  

- Mindenki tudta csak én nem? - akad ki Safaa, szét tárt karokkal várja a választ.

- Figyelembe véve, hogy miként viselkedtél vele, nem csodálom, hogy nem neked volt az első dolga elmondani - forgatom meg szemeimet és leülök egy asztalhoz majd Rayat is lerakom magam mellé a székre. Safaa csendben ül le Sora másik oldalára és lesütött szemekkel kezdi el fogyasztani a süteményét.  

- Zayn nem tudja, nem igaz? - kérdi csendesen Safaa.  

- Nem. És jó lenne, ha ez így is maradna. Ha egy három éves nem mondta el jó lenne, ha neked lenne annyi eszed, hogy megvárd, amíg Nina mondja el.  

- Nem fogom.  

Nina Weyble 

- Túlságosan szeretlek. Nem érdemled meg - mosolyog Zayn és közeledik hozzám egy tál eperrel és csoki öntettel. Ismét ezt esszük, sikerült kihisztiznem. Este kilenc óra, de a többiek még mindig nem értek haza. Nagy a valószínűsége, hogy a többiek jobban kifáradtak, mint Sora. Nagyon tud pörögni a kiscsaj, de én már hozzá szoktam. Fehérneműben és Zayn ingjébe ülök a pulton immáron az előttem álló boxerben lévő fiúval.

- De igen, megérdemlem, mert belevágok abba, hogy a feleséged legyek és kibírjam melletted az életem hátra lévő részét - adok, egy gyors csókot szájára majd a csokiba mártva az epret a számba veszem. Zayn elsőnek mosolyogva majd kicsit elcsodálkozva néz rám.  

- Mellettem leszel életed hátra lévő részében? 

- Persze, ha csak előtte nem akasztasz ki. - nevetek halkan. - Különben miért mennék hozzád? - vonom össze a szemöldököm értetlenül nézve rá, megvonja vállait. - Hacsak nem küldesz el, akkor, amikor megtudsz mindent - sütöm le szemeim. Apró puszit ad orromra, amitől elmosolyodom.  

- Nem hiszem, hogy ez megtörténik. 

- Én nem vagyok ebben olyan biztos - mosolygok keserűen. Apró puszikkal hinti, be arcom majd végig puszil, egészen fülemig ahova aztán bele súg.  

- Szeretném, ha lenne egy gyerekünk - teljesen ledöbbenve ülök. Nem terveztem a közel jövőbe még egy babát.  

- De hát van - csúszik ki a számon, amire ő rám kapja tekintetét. - Úgy értem Sora...Mármint ha úgy tekintesz rá...És... - jövök zavarba, de ő mosolyogva néz rám.  

- Értem, ne aggódj.  

- Akarsz még egy kicsit? - kérdezem zavart mosollyal. Szemében egy kis döbbenetet fedezek fel, de boldogságot is.  

- Csak ha te is.  

- Egy kis tündérke, mint Sora aranyos lenne - mosolygok rá, majd eszek még egy epret. Zayn boldogan mosolyogva ránt magához és csókol meg.  

- Khm - köhint valaki, mire szétrebbentünk. Az ajtóban Doniya állt kezében az alvó Sora.  

- Ez meg, hogy sikerült? - tátom el a számat. - Ilyenkor mindig fent van még és pörög - nézek hitetlenkedve rá.

- Lefárasztották egymást Safaaval, eléggé hasonlítanak - vont vállat mosolyogva. - De térjünk vissza rátok. Nina drágám elég borzalmasan festesz. Szextől kócos a hajad. - vigyorog rám Doniya én pedig elnevetem magam.  

- Szextől kócos a hajam? - nevetek hitetlenül.  

- Ami nyilván való miért tagadjuk? - vonja meg a vállát Zayn pimasz mosollyal. Felvont szemöldökkel nézek rá és hasára csapok, de csak egy kicsit.  

- Na, jó a részleteket nem akarom tudni - nevet Doniya.

 - Csak vigyázzatok édeseim, nehogy Nina az esküvőn gömbölyödő pocakkal jelenjen meg.

II.évad 4.rész - Haza látogatás Bradfordba

A rész zenéje: 

Flashlight - Bethany Mota - Pitch Perfect 2 / Jessie J Cover 

https://www.youtube.com/watch?v=RUsOtEV4zAs

NiSzi xx 

Ezért vagy ilyen? - kérdi halkan
Zayn. Mellkasán fekszem karjai között, bal kezével pedig az én karomat cirógatja, amitől jóleső hidegrázás fut át rajtam. Tudta, hogy mi volt az apámmal és bár Eleanor megígérte, hogy senkinek nem mondja el, mégis örülök, hogy Zaynnek elmondta. Miután rám tört a zokogás mellettem volt. Évek óta nem sírtam apám miatt. Nem szólt nagyon semmit, még is a jelenléte mindennél többet segített.
- Milyen? - kérdeztem vissza, rekedtes hangon.
- Ezért, nem bízol az emberekben? Mert apád ezt tette, miközben te bíztál benne? - suttogja fülembe. Lesütöm, szemeimet bár ő ezt nem látja. 
- Igen. Azért találtam ki ezt az egészet, azért lett ilyen a természetem is - suttogom én is, a végén elcsuklik a hangom. Könnyeim újra megeredtek és Zayn pólóján hagytak sötét foltot. 
- Ne sírj Kicsim! - ölel szorosabban magához, miközben ő felül így én is.
- A fiúk nem akarják, hogy a feleséged legyek - zokogok fel nyakába kapaszkodva. Zayn hátamat simogatva próbál nyugtatni és aranyos dolgokat suttog a fülembe, hogy megnyugodjak. Amikor már kevésbé sírok megszólal.
 - A fiúk nem dönthetnek arról, hogy a feleségem legyél vagy sem. Ez az én döntésem. Mellesleg csak az a bajuk, hogy nem értenek azzal együtt, hogy még most sem tudom ki vagy - mondja utolsó mondatánál kicsit ridegebb lesz a hangja, amitől megijedek. Felnézek szemeibe, amik ridegen néznek rám, de rögtön ellágyulnak, amikor mélyebben szemeimbe néz. - Nekem ezzel nincs gondom! Nekik nem tetszik, de nekem teljesen oké. Ne ijedj meg Szerelmem! Ők máshogy döntöttek volna az elejétől kezdve, nem úgy, mint én. De én nem bántam meg semmit. Sem ami évekkel ez előtt volt, sem pedig a mostanit. Egyedül azt, hogy voltam olyan hülye, hogy megcsaltalak és utána még annyit veszekedtem veled. De semmi mást nem - mondja majd mondata végén óvatos puszit ad nyakhajlatomba. 
- Elég lett volna, ha annyit mondasz, hogy mellettem állsz - mosolygok halványan, mire ő nyakamba nevet, mivel fejét ott pihentette meg. 
- Melletted állok! - néz fel szemeimbe mosolyogva. 
- Köszönöm! - suttogok elkomolyodva. Apró puszit ad szám sarkába, de én visszahúzom magamhoz egy hosszabb csókhoz.

Később együtt, kézen fogva mentünk le a konyhába valamit enni, és nekem rendes szülőként Sorat nem hagytattam ott. Persze Zayn is kötelesnek érezte magát Soraval foglalkozni, már most úgy bánik vele, mint ha tudná, hogy a lánya. 
- Anyuci! - szólal meg a nappaliból az elkerekedett szemű kislányom, akinek hangjából eltűnt a boldogság. Máskor mindig boldog, de most, mint ha aggódna is. Hozzám szalad, én pedig felveszem az ölembe. Magamhoz ölelem lehunyt szemekkel és egy mélyet sóhajtok. Ő mindig képes megnyugtatni.  - Ugye összeházasodtok apuval? - néz rám nagy barna szemeivel. 
- Természetesen - feleli Zayn helyettem is, és mögém áll úgy öleli derekam. 
- Komolyan? - kérdi a kanapéról Harry. Csak most figyeltem meg, hogy mindenki ott van, elég feszültek.
- Igen - mondja kicsit indulatosabban Zayn. Derekamnál fogva vezetett a kanapéhoz a nappaliba és ültetett le maga mellé. 
- De hát... - kezdi Liam is ismét, de Eleanor gyilkos pillantásától csöndbe marad. Eleanor már elmondta neki, hogy ne Sora előtt legyenek ezek, mert ha mégis megtörténik, kitekeri a nyakát, még ha az illető én, a saját anyja is leszek. Örülök, hogy Eleanor ennyire védi a kislányt. Niall mosolyogva kérdezte meg Sorát, hogy elmennek-e fagyizni, amire Sora természetesen nem mondott nemet. Adott Zayn és az én arcomra egy-egy puszit majd elindultam Niallel. A szöszinek még eltátogtam egy "Köszönömöt", amire ő csak mosolyogva bólintott.
- Hányszor megmondtam, hogy ne merj elkezdeni veszekedni a kislány előtt? - szidja le Eleanor Harryt, amint Soráék elmentek.
- Tudom - motyogja halkan Harry, lesütött szemekkel. 
- Ez most már nem ránk tartozik. Gyere Lou - rángatja fel Eleanor makacs barátját. 
- De én még maradni akarok - nyafog Lou.
- Gyere már! Elmegyünk Peteréknek kicsit segíteni az esküvővel aztán jövünk. - ránt még egyet Louison majd elhagyják ők is a házat. 
- A konyhában leszek - motyogom lesütött szemekkel. Én ezt nem akarom megbeszélni. Gyerekes tudom, de akkor sem. Egy nap alatt ennyi mindenre nem vagyok kész. Zayn karom után akar kapni, és utánam is szól, de nem sikerül elkapnia így én könnyedén megyek a konyhába. 
- Remélem, most aztán büszkék vagytok magatokra! - mondja idegesen a két fiúnak. A konyha előtt, ahol már nem látszottam a faltól az ott lévő kisasztalra ültem és meredtem magam elé. Így sikerült végig hallgatnom a beszélgetésüket. 
- Nem értem, hogy tudod elvenni feleségül! - csattan fel Harry - Igen, tudom ismerjük régebbről. De azóta nem tartotta senki sem vele a kapcsolatot El-en kívül. Alig ismerjük. Alig ismered! 
- Ti ismeritek alig, én nagyon is ismerem. Lehet, hogy Liam te tudod ki ő igazából, de én nem a nevét tudom! Jobban ismerem, mint ti bármikor is - mondja idegesen mégis lágyan Zayn. 
- Tudom ki ő, éppen ezért nem támogatom a kettőtök dolgát. Tudom, hogy túlságosan kiakadnál, ha megtudnád. Még az esküvő előtt tudnod kell! - feleli most Liam, nyugodt hangon. 
- Ne aggódj még az esküvő előtt tudni fogom - Zayn hangjából csak úgy süt a gúny. - De akkor sem hagyom, hogy ebbe bele avatkozzatok! Ő az én menyasszonyom és az én életem - folytatja indulatosan, majd nyugodtabban szólal meg. - A barátaim vagytok. De nem hagyom, hogy kikészítsétek, Ninát vagy Sisit úgy hívjátok, ahogy akarjátok. Feleségül veszem és ez ellen nem tehettek. Sőt! Ha választanom kell, őt választom, sajnálom! - hallom közeledő lépteit, majd nem sokkal később már előttem áll. Feszült testtartással áll meg előttem. Kezeimet végig húzom vállától le és tenyereibe csúsztatom enyéimet. Rögtön ellazul és támasztja homlokát az enyémnek. 
- Nem akarom, hogy a barátaid és én köztem kelljen választanod! - suttogom pár másodpercre lehunyt szemekkel. 
- Ha ők sem akarják, hogy válasszak, akkor elfogadják, vagy legalább megpróbálják megérteni. - suttogja ő is majd egy puszit ad arcomra. - Két nap múlva utazom egy hétre haza. Gyere velem, Sorával, kérlek! - néz szemeimbe, én pedig lesokkolódom. Hogy... Menjen vele haza és vigyem a lányunkat is? Ismerjem meg a szüleit? Te jó ég. 
- Zayn... - nézek rá ijedt tekintettel, mire ő halkan felkuncogok. 
- Bármiben benne vagy, ha kell, jobban hazudsz, mint bárki más még is megijedsz, amikor megkérlek, hogy gyere velem haza. - mondja mosolyogva. Elkapom tekintetemet, fejemet elfordítom hirtelen sokkal érdekesebbnek bizonyult a szoba másik sarka. Ránézek és félve kérdezem meg tőle;
- És ha nem fognak kedvelni?

 - Nem tudom elhinni, hogy rávettél erre. - túrok bele hajamba kétségbeesetten. 
- Ne aggódj már annyit. - puszilja, meg fejemet mosolyogva majd felmegy az emeletre a saját cuccaiért. Zaynek sikerült rávennie két nap után, hogy menjek vele haza. Ma reggel egyeztem bele és pakoltam össze gyorsan magamnak és Sorának egy hétre. Igaz Sora még Louisal és Eleanorral lesz és csak két nap után hozzák utánunk Bradford-ba. Nem akartam bele egyezni, hogy menjünk Zaynnel a szüleihez, de Sora is nagyon akarta látni családjának másik felét és Zayn is nagyon ragaszkodott hozzá. Bele is egyeztem, de csakis úgy, hogy Sora csak később jön. Elég sokk lesz nekik én. 
- Ne aggódj, minden rendben lesz. - suttogja fülembe Zayn hátulról ölelve. Észre sem vettem, hogy lejött. 
- És ha nem kedvelnek majd?- nézek ilyedten Zaynre. 
- Baby, téged mindenki kedvel. - mosolyog felvont szemöldökkel. 
- Kivéve, ha esetleg jobban kedvelték az előző menyasszonyod - hajtom le fejemet. Zayn megfogja a cuccainkat és a kocsiba bepakolja. Elköszönünk mindenkitől, Sora is hatalmas öleléssel köszön el mind kettőnktől. Zaynnek ez még mindig fura, de tetszik neki, látszik rajta. Még Harry és Liam is magához ölelt figyelmen kívül hagyva, hogy kettő napja nem is szóltunk egymáshoz. Zayn illedelmesen kinyitja, az anyós ülés felöli ajtót, majd miután beszállok, rám csukja. Gyorsan kerüli meg a kocsit és már ül is mellém. Beindítja a motort és csendben megyünk egy ideig. Látszólag ő nagyon elmered, gondolataiba én pedig hagyom ezt inkább. 
- Miből gondolod, hogy Perrie-t, az "előző menyasszonyomat" - idézi szavaim enyhe gúnnyal - jobban kedvelték, mint téged fognak? - szólal meg feszülten. 
- Perrie-t sok mindenki kedveli - vonok vállat előre meredve az útra. 
- De téged is kedvelni fognak. 
- Perrie sokkal... - kezdeném, de közbe szól. 
- Ne felejtsd el, hogy Perrievel az eljegyzésünket azért bontottam fel, mert te jobban vonzottál magadhoz - simítja egyik kezét combomba. Kezemet combomon pihenő kezére teszem és kezdek el játszani ujján lévő gyűrűjével. Mondata miatt az út további részében mosolyogva figyeltem az elsuhanó tájat. Ezt így konkrétan még sosem mondta ki Zayn, és jól esett, hogy ezt mondta. Tudtam eddig is, hogy Pezzt miattam hagyta ott, hiszen régen, amikor még nem voltunk együtt akkor Zaynnel beszéltük ezt. Igaz ő nem tudta akkor éppen, hogy én Sisi vagyok. 
- Sisi. Megjöttünk. - szólít kedvesen Zayn ujjainkat pedig összekulcsolja. A félelem ismét úrrá lett rajtam, félve néztem Zaynre.  - Csak emlékezz vissza mit mondtam. - ad egy puszit a számra, majd nyakamba is belepuszil. - Mehetünk? - néz fel szemeimbe én pedig lassan, de biztosan bólintok. Zayn eltávolodott, kezeinket szét szedte és kiszállt. Mély levegőt véve én is ugyan ezt tettem. Zayn kivette a cuccainkat a kocsiból és az ajtóhoz sétáltunk. Én Zayn kezét szorongatva idegesen állok az ajtóban, míg ő teljesen lazán, arcán még egy kis mosoly is van, ahogyan végig néz a házon. Ahol felnőtt. Ekkor értettem meg jobban; régen nem volt már itthon. Én pedig nem tehetem tönkre az itt létét. Erőt kell magamon vennem és nem izgulni ennyire, hiszen ezzel is csak rombolom a dolgot. Halvány mosolyt erőltetve az arcomra húzom ki magam. Nem fogok izgulni és mindent megteszek, hogy szimpatikus legyek nekik. Zayn miatt.  Ekkor kinyílt az ajtó és egy Zaynnel egy idős lány nyitott ajtót. Sötét barna, szinte fekete haja és mély barna szemei arról árulkodtak, hogy Zayn egyik testvére az. 
- Úristen, Zayn! - sikít fel és öleli magához. 
- Szia Doniya! - kuncog Zayn szorosan magához ölelve a már számomra is ismerős lányt. Mosolyogva nézem őket, látszik rajtuk, hogy szeretik egymást.  - Doniya ő itt Sisi... - kezdi Zayn kicsit felém fordulva, Doniya azonban félbe szakítja. 
- Ugyan öcsi, tudod ki ő - kuncog a lány és széttárt karokkal lép felém. Mosolyogva ölelem magamhoz, örülök, hogy Doniya így fogadott. Bár, figyelembe véve, hogy ő az egyetlen a családban, aki tud, mindent nem csodálom. - Sora is jött? Ugye jött? - néz rám csillogó szemekkel. 
- Nem jött. De nem sokára ő is jönni fog. - mosolygok rá, Doniya pedig tapsikolni kezd mosolyogva kissé felpörögve. 
- Várj! Ti honnan is ismeritek egymást ennyire? - mutat Zayn felváltva hol rám, hol Doniyára. 
- Eljött hozzám, Barcelonába. Először csak megkeresett aztán eljött hozzánk - felelek szégyenlősen mosolyogva Zaynnek pedig leesik az álla.
- Te végig tudtad hol van és nem szóltál? - kérdi csalódottan nővérétől, Doniya keserűen mosolyogva néz rá. 
- Ő kérte, hogy ne mondjam. Különben is el küldött volna. 
- Hát...- kezdek bele, mert igazából nem olyan biztos, hogy elküldtem volna. - Nem. Sajnálom de igaza van - rázom meg fejemet szomorúan. 
- A lényeg, hogy most itt vagy és ti ismeritek egymást. - húz magához közelebb és ad arcomra egy puszit. 
- Óó de még mennyire, hogy ismerem. - kacsint rám Doniya. 
- Kicsim ki jött? - hallottunk meg egy lágy, kedves hangot bentről. Nem sokkal később Zayn anyukája jelent meg az ajtóban.  - Zayn, kisfiam! - öleli magához szorosan Zaynt. - Gyertek be! - mondja, amikor elengedi Zaynt és engem is diszkréten végig már. Zayn magával húzva vezet be a nappaliba, ahol a család többi tagját is meg lehet találni. 
- Mit csinál Sisi King a nappalinkban? - kérdi kissé lesokkolódva Waliyha. 
- Egy "kicsit" a rajongód - mondja halkan Doniya csak, hogy Zayn és én halljam. A kezdetleges sokk után mindenki köszöntötte Zaynt, én pedig Doniyával álltam arrébb. Nem nagyon vettek észre, csak Waliyha pillantott felém párszor csillogó szemekkel. 
- Waliyha Malik - nyújtja felém kezét kissé remegve, amikor összeszedi magát és elém áll.
- Sisi King - fogok vele kezet mosolyogva. Ekkor már engem is észre vettek és bemutatkoztak nekem, én is nekik. Trisha, Zayn anyukája kiterelt minket az ebédlőbe, mondván ebédeljünk. Izgultam, de mint észre vettem mindenkinek szimpatikus vagyok, vagy legalább elviselnek. Viszont Safaa nem éppen kedves pillantásokkal ajándékozott meg. Trisha a végén egy süteményt hozott a konyhából, amiből -mint vendégnek- nekem kellett elsőnek szedtem, Yaser kijelentésére. 
- És Sisi, hogy, hogy jöttél te is? - kérdi kedvesen mosolyogva Trisha én pedig közben egy süteményért nyúlok. Kicsit megállok elcsodálkozva, de gondolom Zayn még azt sem mondta el, hogy együtt vagyunk. Lehet, hogy egyáltalán nem is mesélt rólam.  - Az eljegyzési gyűrű? - szólal fel hangosan Trisha a sütiért nyúló kezemet elrántva. Alsó ajkamat rágva kicsit félve reagálok, de végül bólintok. Mindenki csodálkozik, amin nem is lepődők meg.
- De hát sehol nem látni interneten se, hogy együtt lettél volna valakivel. - mondja csodálkozva Waliyha, de amint kimondta elszégyelve magát süti le szemeit. Megmosolyogtat, hogy ennyire a rajongóm. 
- Na, jó ez női téma. Én elrablom a fiam - ragadja meg Yaser a tökéletes pillanatot, hogy elvigye mellőlem Zaynt. Ilyedten nézek rá, mire ő csak biztatóan bólint. Mielőtt kilépne, az ebédlőből rám mosolyog és mutató ujját szája elé rakja. Vagyis még ne mondjam el, de ha kérdeznek, válaszoljak. Jól van így már valamennyivel jobb. 
- Szóval? - kérdi Trisha, mosolyogva. 
- Nem rég vagyunk együtt, azért nem lehetett megtalálni interneten - mosolygok a nálam csupán kettő évvel fiatalabb Walihay-re. 
- Pontosabban mióta? - kérdi izgatottan Doniya. Ő már sejti. 
- Konkrétan csak pár napja - harapok ismét ajkamba. Mindenki csodálkozva néz rám. - De évekkel ezelőtt már együtt voltunk - nyugtatom meg őket, hogy nem vagyok olyan felelőtlen, hogy pár nap után, igent mondjak. Kicsit még kifaggattak, hogy konkrétan mikor is jöttünk össze, hogy régen miért szakítottunk, miért mentem el Londonból és még ehhez hasonló kérdések. 
- Régen jártál az öcsémmel. Nem kellemetlen, hogy most haza hozott pedig nem sokára férjhez mész? - kérdi ravaszan mosolyogva Doniya. 
- Nem. - rázom meg a fejem hatalmas mosollyal az arcomon. 
- Szerintem eleget kínoztátok már Sisit. - jön meg Zayn mellette pedig Yaser. Neki nyilván már elmondta vagyis Yaser nézése erről árulkodott. Mindent tudó mosolya csak úgy mint fiának neki is arcán volt és elégedetten biccentett amikor találkozott pillantásunk. 
- Nem, nem - rázza a fejét Doniya ravasz arccal. - Még egyetlen egy kérdés - néz boci szemekkel öccsére. Zayn sóhajtva bólint rá miközben mögém áll. Már a kanapén ülünk a nappaliba, Zayn mindkét kezét vállamra helyezi gyengéden. 
- Tudtam! Úgy tudtam! - szólal fel hangosan Doniya, mindenki csodálkozva néz rá. - Zayn gyűrűje! - ad magyarázatot és én is automatikusan néznék oda, de Zayn már elrejtette kezét ártatlanul mosolyogva. 
- Amikor bemutatkozott Nina, vagyis Sisi rosszul mondta. Az igazi neve Nina és nem sokára már Nina Malik lesz - mondja büszkén és felhúz magához. Átkarolja derekamat és apró puszit ad számra, amitől elmosolyodom. 
- Valahogy én is sejtettem - áll fel mosolyogva Trisha is. - Anyai megérzés - von vállat. 
- Ismerős - nevetek csendesen. Kissé értetlenül néznek rám kivéve Doniya aki ismeri Sorát és Waliyha aki azért tudja, mert a rajongóm. 
- Van egy három éves kislánya - ismerteti a dolgot Zayn és mindenki megértően bólint.
- Örülök nektek! - ölel magához Trisha, amit szívesen viszonzok. 
- Én viszont nem! - csattan fel Safaa majd az emeletre szalad. Elsőnek csodálkozom, de amikor már a tudatomig jut, hogy pontosan mi is van, szomorúan hajtom le a fejem. 
- Nem lesz gond! - suttogja a fülembe Zayn, fülem mögé ad egy puszit és már megy is fel az emeletre. 
- Mint barátnő a barátnővel beszélni szeretnék veled Ní, és most már a húgom is vagy szóval gyere - áll elém Doniya mosolyogva. 
- Barátnő? - vonja össze szemöldökét Waliyha. 
- Még régen én mutattam be Zaynt Ninának. - meséli büszek mosollyal az arcán Doniya. - Aztán amikor elment Londonból Zayn felhívott és mesélt ezt, azt, majd megkerestem őt. Négy év alatt egész jól sikerült megismernem ezt a titokzatos nőszemélyt - kuncog, amitől nekem is mosolyognom kellett. - Na, gyere csajszi! - rángat az ajtóhoz Doniya de én még visszanézek. Waliyha elveszett és egyben vágyakozó pillantással nézett rám. 
- Jössz te is? - mosolyogtam rá. Elkerekedtek szemei majd mosolyogva bólintott és indult meg hozzánk. Doniya a hátsó kertbe vezetett minket, ahol a hinta ágyba ültünk. 
- Na, mesélj, hogy is vannak a dolgok? Zayn tudja ki vagy? - tördeli ujjait izgalmában Doniya. 
- Az esküvő előtt még elmondom neki. Nem tudom pontosan mikor, de elfogom. Igazság szerint mondanám már én most is neki, de kiakadna - húzom el számat. Waliyha aki persze nem értett semmit csak érdeklődve nézett minket.
 - Szeretnéd tudni mi is a helyzet pontosan? - kérdezem, ő pedig hevesen bólogatni kezd. Így hát beavattam a dolgokba, elmeséltem az egészet neki. Persze, megígérte, hogy nem mondja el a bátyjának és én hiszek neki. 
- Aszta. Nagynéni vagyok. - néz maga elé döbbenten Waliyha. 
- Megfogtad a lényeget. - forgatja szemeit Doniya de azért ő is mosolyog. - Ha meglátod azt a kis hercegnőt elájulsz! Egyszerűen tündéri és teljes mértékben olyan, mint az apja! - ájuldozik Doniya, ahogyan mesél a kicsiről. Nagyon szereti az unoka húgát. 
- Két nap múlva Louis és Eleanor utánunk hozzák. Nem akartam a kezdetleges sokknál ide hozni, hiszen Safaa reagálása is érthető. - mosolygok rájuk keserűen. 
- Safaa megragadt abban az időben, amikor Zayn mindene Perrie volt és nem te. De ez ma már változott és neki el kell fogadnia, hogy Zayn akár az életét is érted adná. - mosolyog Waliyha kedvesen. Mondatai kis önbizalmat adnak és örülök végül is, hogy így alakultak a dolgok. 
- Pofátlanságnak tűnik, de... Azt hiszem, elég nagy rajongód vagyok és most már a családba is tartozol. És hát őszintén szólva megöl a kíváncsiság... - kezd bele Waliyha kicsit idegesen. 
- Jajj, Li nyögd már ki! - forgatja szemeit Doniya. 
- Megtudhatom ki vagy igazából? - kérdi izgatottan Waliyha, kicsit még félve is, hogy mit reagálok. Bíztatóan mosolygok rá és veszem le elsősorban a parókámat. Elkerekednek szemei barna hajam láttán. Majd leveszem a maszkomat is. Alaposan feltérképezi arcomat, mint ha elraktározná az agyában. 
- Igazi nevem Nina Weyble, illetve hamarosan Nina Malik. - mosolygok rá, Waliyha pedig csak bólogat. 
- Tudsz róla ugye, hogy amikor elmentél Zayn mennyire kibukott? - szólal meg Doniya - Felhívott szinte zokogva, hogy az ő hibája az egész, miatta mentél el és inkább békén hagyott volna, csak lehess elérhető számára, mint barát. Sokáig hívogatott telefonon, de sosem vetted fel neki, így egyik este nagyon leitta magát és akkor volt, hogy azt mondta biztosan már mással vagy szóval már nem keres többé.  
- Soha nem néztem Spanyolországban egy férfire sem úgy, mint rá, sőt! Sehogyan sem. - mondtam majd éreztem hátam mögül két ölelő kart, és ahogyan belepuszil a nyakamba. Rögtön felismertem és önkéntelenül mosolyodtam el. Meg is feledkeztem róla, hogy nincs rajtam a maszkom. Bepánikolva hajtottam le fejem így arcomat körbe ölelte hajam, nem látszódott. Zayn eközben rájött, hogy nincs rajtam a maszk. Két keze közé vette azt és adta fel rám majd adott még egy puszit. Ezzel nagyon meglepett. Doniya és Waliyha eközben besettenkedtek egyedül hagyva minket. 
- Azt hittem elveszed a maszkot - suttogva beszélek, lesütött szemekkel. 
- Nem adtál rá engedélyt - ül le mellém a hinta ágyba. Gondolkodtam mit is mondhatnék, hiszen annyi megbeszélni valónk lenne. Magához húzott én pedig úgy helyezkedtem el, hogy hátam mellkasán volt, ő két kezével körbe ölelt és úgy fogta az én kezeimet.
- Végül is örülök, hogy egy férfire sem néztél rá úgy, mint rám - suttogja fülembe, ami jóleső borzongást vált ki belőlem. 
- Miből gondolod, hogy tényleg nem tettem? - kezdtem el húzni az agyát. 
- Az én feleségem leszel és itt vagy mellettem. Mellesleg tudom, már mikor hazudsz. Megtanultam Kicsim - puszil bele nyakamba. 
- Biztosan tudod? - Nézek fel rá kacéran mosolyogva. 
- Igen. Tudod kicsit sokat próbáltad már ki, hogy leteszteljem tényleg igazam van-e - ad egy puszit a homlokomra én pedig visszahajtom a fejemet egyenesbe. Az elkövetkezendő perceket a néma csend borította be. Csupán az utcán történő dolgok és a házból hang hallatszódott. 
- Safaa utál, nem igaz? - suttogom egy idő után. Tudtam, hogy valaki kifog bukni és nem fog kedvelni. Elsőnek azt hittem Trisha nem akar majd a fia mellé egy olyan lányt, akivel a kapcsolatuk hazugságokra épült fel. Második tippem esetleg Waliyha volt, de tekintve, hogy a rajongóm ezt hamar kizártam. 
- Nem utál - húz magához közelebb Zayn. - Csak kicsit kiakadt. De majd megbékél ő is. Ez sem akadály, hogy az esküvő meg legyen tartva - puszilja meg fejem tetejét. - Ne haragudj! Azt hittem senki sem fog kiakadni. Sajnálom, hogy Safaa úgy viselkedett - suttogja hangjából pedig bűntudatot fedeztem fel. Feljebb ülök, és vele szembe fordulok. 
- Egyáltalán nem haragszom. Sem rád, sem rá. Érthető, hogy kiakadt. Hiszen az egyetlen fiú testvére feleségül vesz egy olyan embert aki... olyan, mint én. - mosolygok keserűen a végén. Zayn a fejét csóválva ölel magához. 
- Egy olyan embert, aki habozás nélkül bocsát meg nekem és a húgomnak is. - elenged, és úgy folytatja szemembe nézve. - Egy olyan embert, aki akármit tettem ő akkor is szeretett. Egy olyan embert, egy olyan Nőt, akit szeretek - tűr egy rakoncátlan tincset fülem mögé. Közelebb hajol és megcsókol. 
- Úgy utállak - suttogom lehunyt szemekkel ajkaira, amik most mosolyra húzódnak. 
- Tudom Kicsim. - suttogja ő, is, mint ha attól félnénk bárki is meghallhatja. 
- Zayn! - kiabál hátra nekünk Yaser a hátsó ajtóból. - Gyertek be, anyád beszélni szeretne veletek. 
- Mindjárt! - szól vissza Zayn, Yaser pedig bólint és már be is ment. - Ha vége veled akarok lenni - suttogja fülembe és apró puszikkal hinti be nyakamat. 
- Nem, nem - rázom meg fejemet és tolom el magamtól kicsit. Csodálkozva keresi tekintetem. - Ritkán vagy itthon, ezzel tisztában vagyok. Nem fogom sem elrontani, sem pedig megakadályozni, hogy a családoddal légy. 
- Már te is a családom vagy - néz mélyen, nagyon mélyen szemeimbe. Nem viccelődni akar, teljesen komolyan mondja. 
- Én sem leszek egyedül. Itt leszek ugyan úgy, mint te, de nem kettesben. Az igazi, eredeti családoddal legyél, ne velem - fogom két kezem közé arcát. Lágyan mosolyogva fogja kezeivel enyéimet. 
- Az én gyönyörű menyasszonyom bölcs is lett - elnevetem magam mondandóján. - Az igazi családom része is vagy. Akár akarod, akár nem - ad lágy puszit számra, majd feláll és engem is magával húz. Mosolyogva, kézen fogva megyünk vissza a házba. 
- Na, tubicáim! Édes anyukánknak tökéletes ötlete támadt, amiben Waliyha is segített - tol beljebb minket Doniya kicsit felpörögve, mint ha egész végig az ajtóban várt volna minket. 
- Mit tettetek vele, hogy ennyire energetikus? - kérdi Zayn felvont szemöldökkel nézve végig a családon. Safaa is a kanapén ült, összefont karokkal, érzelem mentesen nézve rajtunk végig. Elkaptam egy pillanatot, amikor szemembe nézett így azt kihasználva mosolyogtam rá, ám ő fintorgott egyet és elővéve telefonját kezdte azt nyomkodni. Ilyen is a jó kapcsolat. 
- Csak a jó ötlet - inti le Waliyha. 
- Mivel Waliyha több információt tud rólad, mint én - kezdi Trisha nekem mondva - elmondott pár dolgot. Például, hogy a kislányod apja sehol nincs feltüntetve - mondja, mint ha ez természetes lenne. Nyilván az is lenne, ha éppen a kislányom apja nem itt lenne mellettem és fogná a kezemet úgy, hogy ő nem is tudja, hogy apa. A gondolatra lesütöttem szemeimet, amit Trisha félre értett. - Ne haragudj, Drágám, ha rossz dologra tapintottam rá! - szabadkozik rögtön, de csak mosolyogva rázom meg a fejemet. 
- Nem dehogy is! Folytasd csak nyugodtan - mosolygok rá bátorítóan. - Mellesleg az apja nem tudja, hogy van egy lánya.
- Sejtettem. Éppen ezért gondoltam rá, hogy ő is itt lehetne, amíg ti is. Doniya mondta, hogy Louisékkal van, szóval elhozhatnák - mosolyog izgatottan és én is elmosolyodom. 
- Az remek lenne - bólintok hatalmas mosollyal arcomon. 
- Akár holnap már jöhetnének is - mondja Doniya, Trisha pedig vadul bólogat. Kezembe veszem a telefont, amit Doniya tart felém és tárcsázom Eleanort. 

- Szóval akkor négy éve is te voltál az, akibe Zayn annyira szerelmes volt, hogy Perrievel felbontotta az eljegyzését? - néz rám egy pillanatra Trisha, majd vissza fordul és tovább pakol, míg én mosogatok, a vacsora által hagyott koszos konyhai eszközöket.
- Nem tudom, hogy akkor mennyire szeretett, de igen miattam bontotta fel az eljegyzést, mint nem rég megtudtam én is - mondom lesütött szemekkel, szégyenlősen. 
- Tudod, neked jobban örülök. Perriet is szerettem, hiszen kedves lány - mondja Trisha, én pedig alsó ajkamat rágom. Hiszen mégis csak Zayn volt menyasszonyáról beszélünk. - De te más vagy. Ez által pedig Zayn is már. És ez jó! - szólal meg végül mire én csodálkozva nézek rá. 
- Tényleg? 
- Tényleg - bólint kedvesen mosolyogva. 
- Még ha igazából elég sokat hazudtam konkrétan még Zaynnek is és nem csak a körülöttem lévő embereknek? - hadarom, Trisha pedig elneveti magát. A kérdés nem tudom honnan jött, csak úgy jött. 
- Drágám ismerem már a fiamat. Pont az vonzotta hozzád, hogy nem átlagos vagy és a kapcsolatotok sem az. Ráadásul emiatt teljesen beléd szeretett. Hiszen még is melyik férfi kéri meg úgy egy lány kezét, hogy azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda? - kissé ledöbbenek mondandóján. Tudom, hogy a titokzatosság vonzotta Zaynt, de ez így kimondva fura. 
- Egyszer majd nem megtudta. Vagyis többször is, majd már szinte biztos volt benne. Aztán... Történt olyan közöttünk, ami konkrétan olyan volt mintha saját magammal megcsalt volna. Illetve az egyik csak egy csók volt, akkor még együtt voltunk. Akkor el kellett játszanom, hogy ez mennyire is bánt. De aztán tényleg megcsalt. Akkor szakítottam vele. Utána már a kapcsolatunk olyan volt, hogy azt konkrétan én se tudom. Szerettünk egymást ez köztudott volt, mégis mással voltunk mindketten, veszekedtünk volt, hogy elég durván. Aztán a turné után ő szakított az akkori barátnőjével, aki most éppen a bátyám felesége lesz két hónapon belül. 
- Levegőt is vegyél Drágám! - szól közbe Trisha, mire én mosolyogva bólintok, aztán folytatom. 
- Szóval, akkor sikerült meggyőznöm, hogy Sisi és Nina, akire ő gondol nem egy és ugyan az a személy pedig de. Igazából is barátok voltunk bár ő aztán azt hitte, hogy Sisi mellett engem is szeret. Pedig egyszerűen csak megérezte, hogy nem is különbözünk annyira. Majd elmondtam nekik, hogy elmegyek a városból, amire persze Zayn tejesen kiakadt, megkért, hogy kezdjük újra az egészet, hogy sajnál mindent, és ha kell, csak barátok leszünk, csak maradjak. De nekem kellett a távolság, hogy legalább megpróbálhassam elfelejteni. Aztán egyik este elmentünk bulizni. Bulizni, ha iszok is, akkor nem Sisiként megyek, mert félek, elszólnám magam, szóval akkor is úgy mentem, hogy se maszk, se paróka. Kicsit sokat ittunk mind ketten, amikor aztán táncoltunk. Akkor már eléggé sejthette, hogy Sisi és én ugyan azok vagyunk, mert amit akkor mondott erre utalt. "Túlságosan hasonlítasz rá." Ezt mondta. Nem foglalkoztam az egésszel, hogy ennek mi is lehet a következménye és ezért elmentünk a fiúk házába. Ők persze még maradtak bulizni. Mi pedig lefeküdtünk. Másnap, amikor felkeltem ijedten rohantam haza, de aztán Eleanor elhívott hozzájuk, szóval átmentem. Zayn, Eleanor és én is nagyon másnaposok voltunk, látszólag mind hármunknak kiesett az egész. Ennek egy kicsit örültem is, ugyan is van két tetoválásom amit Zayn csak akkor látott, amikor Sisivel volt. Így elég könnyen lebukhattam volna. Liam talált egy dzsekit, amiről megkérdezte Zaynt, hogy kié. Kiderült, hogy az enyém, így Zaynnek is elég hamar bevillantak a dolgok - sütöm le szemeimet a végén.
- Folytasd csak Drágám! - szorítja meg biztatóan kezemet. 
- Amit most mondok, kérlek, ígérd meg, hogy nem mondod el Zaynnek! - nézek rá könyörgő tekintettel. Ha elmondja neki, Zayn haragudni fog rám. Egyrészt, hogy miért nem mondtam el rögtön neki, másrészt pedig, hogy így sem tőlem tudná meg. 
- Persze, Drágám bízhatsz bennem. 
- Miután lefeküdtünk megtudtam, hogy terhes vagyok. Mivel mással nem feküdtem le nyilvánvalóan ő az apa. Négy évre elmentem és csak nem rég jöttem vissza. Zayn persze rögtön azzal kezdte, hogy udvarolt, még ha a kezembe ott volt a három éves gyerekem. Illetve gyerekünk. Elmondta, hogy szeret. Még mindig. Nem tudtam erre reagálni annyira ledöbbentem, ő pedig ezt félre értette. Egy hétig a saját lakásán volt és nem is kerestük egymást. De utána küldött egy csokor virágot és, hogy beszéljük meg. Megbeszéltük, hogy hol találkozunk, majd ott én is elmondtam neki, hogy szeretem. Ezután megkérte a kezem, amire természetesen rögtön igent mondtam. - fejeztem be végül a történetünket. Kicsit sokáig tartott. Trisha lesokkolva állt előttem, de hamar összeszedte magát. 
- Szóval nagymama vagyok - bólint maga elé elismerően, én pedig felnevetek. - Nem mondom, el neki ne aggódj. Viszont kérnék tőled pár dolgot - vadul bólogatok jelezve, hogy mondja csak nyugodtan.
- Először is, hogy ne bántsd meg a fiamat ezekkel a titokzatos és hazugságos dolgaiddal! - mondja, kissé szigorúan én pedig bólintok, ez alapvető dolog. - A másik, hogy ha lehet, minél hamarabb mond el neki, hogy ki vagy és, hogy van egy lányotok. Zayn mindig is szeretett volna gyereket - erre is csak bólintok ugyanúgy. - A harmadik sokkal inkább kérdés. Szereted őt Nina? Őszintén, szereted-e vagy csak úgy, mint akár egy nyári szerelem vagy hasonló. 
- Őszintén szeretem őt. 
- Akkor ne bántsd meg! - mondja kedvesen még is kicsit parancsolóan. - Ha igazán szereted, mond el neki minél hamarabb az igazat és ne félj, mert ő is ugyanúgy szeret. Elfogadja ezt az egész helyzetet. Légy őszinte és hidd el minden rendben lesz - fogja kezeimet továbbra is bátorító mosollyal az arcán.
- Így lesz. És köszönöm Trisha! - mosolygok rá, mire ő megölel, majd kimegyünk a nappaliba. Safaa és Zayn éppen mosolyogva játszanak valami játékkal. Nem akarom őket zavarni, de Zayn magához húz és maga mellé a fotel karfájára ültet. Ajkaimra tapad kihasználva, hogy már senki sincs a nappaliba csak a három testvére. Doniya valami modellekről szóló filmet néz, Waliyha vadul pötyög laptopján, Safaa pedig... Ő pedig eddig Zaynnel volt, amit szépen tönkre tettem. Pedig jó volt látni, mosolyogni, amióta itt vagyok nem mosolygott. 
- Ne velem foglalkozz, hanem a húgoddal - tolom el magamtól Zayn, aki kiskutya szemekkel néz rám és próbál megölelni. - Nem Zayn! Mondtam már. Velük legyél többet, ne velem - mondom neki halkan így csak Zayn és a mellette ülő Safaa hallja. Csodálkozva néz rám. Gondolom azt hitte egész végig, hogy Zaynt tényleg el akarom venni tőlük. Pedig egyáltalán nem.

II.évad 3.rész - Régi új jövő

 Hey, Drágák! 

Pár nap késéssel meghoztam a részt, és sajnos kicsit rövidebb is lett. Na jó 3 oldallal kevesebb sajnos, de annál több esemény van benne. Írtam volna többet, de nem leszek itthon így inkább kiteszem most a részt. 

Nyaralni megyek, szóval egy hétig nem fogok tudni írni, mert mamáméknál nincs net. Szóval a részt sem fogom tudni írni viszont majd megpróbálom bepótolni! 

Sok puszi, egy hét múlva találkozunk!

A rész zenéje: 

Melanie Martiez - Sippy cup

https://www.youtube.com/watch?v=VdwaWp59qz8

NiSzi xx

Úgy viselkedem, mint egy tini. Érdemes elgondolkodnom, hogy gyerekem lett túl hamar, vagy én fejlődtem vissza pár évet. De figyelembe véve, hogy még csak huszonkettő éves vagyok és van egy három éves lányom a fiatal koromnak kell igazat adnom. Bár ez még akkor sem magyarázat arra, hogy nem vagyok hajlandó enni napok óta csak nagyon keveset. Maximum egy szendvics. Egész nap a szobában vagyok szinte, így még a saját gyerekemet is elhanyagolva, kezdem rossz anyának érezni magam. De nem tudok úgy mások elé állni, hogy ilyen állapotban vagyok főleg nem a lányom elé, aki túlságosan hasonlít az apjára, aki miatt ilyen állapotban vagyok. Zayn napok óta nem jött vissza a közös lakásba. Megértem, hogy hozzám nem, de még a fiúkhoz sem. Louis azt mondta, hogy a saját lakásába van és nem is akar egy hamar visszajönni. Én pedig azóta szenvedek, hogy egy heten elhajtott a kocsijával, miután elmondta a véleményét miszerint szerinte én játszom vele és szerelmet is vallott. Ismét. Én pedig nem reagáltam erre. Ismét. Annyira elcsesztem megint, mindent! Én csak én vagyok a hibás emiatt. Miért nem tudtam fél órával hamarabb kinyögni azt az átkozott mondatot? Miért kellett nekem addig várnom, amíg elment a házból? Olyan egyszerű lett volna oda menni hozzá, átölelni, megcsókolni és azt mondani neki, hogy még mindig szeretem. De ezek után biztosan utál. Hiszen ez érthető.

- Anyuci! - szalad be Sora és ugrik egyből az ágyra. Elmosolyodom ismét, amikor ránézek boldog arcára.

- Hozzád jött látogató. - kezdi el lerángatni róla a takarót, majd engem is felrángatni.

- Jó jó, nyugi egy kicsit. Várj egy percet. - szólok, rá mosolyogva ő pedig elenged. Megfésülködöm, és még maszkomat felteszem, majd lemegyek kislányom társaságában. Tudom, hogy ezzel csak azt akarta elérni, hogy kijöjjek kicsit a szobából.

- Borzalmasan festesz! - néz rám összeráncolt szemöldökkel Louis.

- Köszönöm bókodat, borzalmasan is érzem magam. - bólintok egy fintor kíséretében.

- Ennyire kikészít, hogy nincs itt a hős szerelmed? - kérdi mosolyogva, mire én csak szemeimet forgatom.

- Hihetetlenül bénák vagytok! Mind ketten kikészültök, ha nincs a másik a közelében. - forgatja szemeit, mire én csodálkozva nézek rá.

- Ezt hogy érted?

- Teljesen maga alatt van, mint te is. Nem tudom mi volt az oka, amiért összevesztetek, de meg kéne oldanotok. - rázza a fejét megadóan.

- Szerintem jobban inkább már utál. - motyogom lehajtott fejjel. Louis megadóan sóhajtott és látványosan szenvedve ledobta magát a kanapéra.

- Feladom! Én egyszerűen feladom! - kiabálja, mire Niall és Liam megjelenik Lou mellett.

- Mit is? - kérdi Liam kérdőn nézve hol Louisra hol rám.

- Azt hogy valami eszet is verjek ennek a nőnek a fejébe. - mutat rám, mire én megforgatom szemeimet. Tekintetemet Niallre kapom, aki egy elnyűtt mackó nadrágban, szürke pólóban van fején pedig egy kendő.

- Niall te takarító nénit játszol azzal a kendővel a fejeden? - nézek rá felvont szemöldökkel. Kérdésemre Liam és Louis is jobban megnézik barátjukat, de csak legyintenek.

- Olyasmi. - motyogja Liam.

- A fürdő szobát takarítom ki. - mondja Niall, de én még most is csak értetlen fejjel nézek rá.

- Ki szokta takarítani a fürdő szobát olyan kéthetente. Olyankor nem kell csodálkozni, hogy esetleg füst jön ki onnan, mert van, hogy több mindent összeönt, többnyire sósavval. - magyarázza el Liam, én pedig bólintok ugyan olyan arcot vágva, mint az előbb is. Lezárva ennyivel a témát leülök Liam és Niall közé. Louis elment Eleanorral valami rendezvényre így Liammel, Niallel és a később hozzánk szaladgáló Soraval maradtam itthon. Bekapcsoltunk egy mesét, ami Sora figyelmét lekötötte így Liammel tudtunk beszélgetni. Őt például az érdekelte, hogy milyen Barcelona. Aztán nem is tudom, hogy szóba került Zayn is, bár nem mintha bántam volna. Volt egy cinikus megjegyzésem, amire Niall válaszolt elsőként.

- Hamarabb halok meg, mint hogy én menjek oda. - rázom fejemet határozottan.

- Nem kóstolod meg a sósavat? - jut eszébe Niallnek az első öngyilkossági ötlet.

- Nem, kösz. Majd máskor. - ráztam meg fejemet, teljesen komolyan mondva.

- Tuti rögtön kimarná a gyomrod. Bár, lehet, hogy a nyelőcsövedet hamarabb szétszedné. - gondolkozik, el egy pillanatra én pedig csak nézek rá.

- És egy ilyen mellett él a lányom? - mutatok Niallre, Liamtől kérdezve.

- Jut eszembe a lányodról. - csettint egyet boldogan, hogy az eszébe jutott, de aztán elkomolyodott. - Ki az apja Nina? - kérdi suttogva, hogy csak ő és én halljam.

- Kettőt találhatsz. - mosolygok rá fájdalmasan. Mit számít már, ha ő is megtudja? Semmit sem.

- Zayn? - kérdezi őszinte csodálkozással és csak néz rám. Keserűen rámosolygok, ami egy igennek számít. - Ő tudja? - kérdezi ismét suttogva.

- Szerinted elment volna, ha tudja? - Mind ketten tudtuk erre a választ. Nem. Határozottan nem, semmiképpen nem ment volna el.

- Mikor akarod elmondani neki?

- Öhm... Soha? - nevetek fel keserűen, amit ő csak egy fejcsóválással díjaz.

- És mi lenne, ha a hajadon kipróbálnánk? Szerinted lehozná a festéket? - fordul felém ismét Niall a kínos csendet így megtörve.

- Te beteg vagy, és nincs befestve a hajam. - ráztam a fejem elnyílt szemekkel nézve a szőke fiút. Ő csak megvonta a vállát és tovább nézte a mesét, amit Sora is.

- Szerintem rögtön leégetné az egészet és kopasz lennél. - mondja majd nem tíz perc csönd után.

- Niall, te beteg vagy! - mondtam minden szót egyenként tagolva. Nem tudok erre mást már mondani. Nevetségesen beteg gondolatai vannak a sósavval és velem kapcsolatban.

- Én lehet, félnék éjszaka a helyedben. - suttogja közelebb hajolva Liam.

- Bezárom az ajtót majd. - suttogom neki most én, amit ő egy elismerő bólintással jutalmaz.

Lassan egy hét vagy talán egy kicsit több idő elteltével ideje lenne újra vagy koncertet, vagy interjút adnom, hogy tudják még élek. Már amennyire lehet annak nevezni ezt az állapotot. Ezt az állapotot, amikor vagy Zayn miatt vagyok kibukva, vagy egyszerűen kénytelen vagyok egész nap maszkban mászkálni, amitől néha már félek, hogy rám ragad, annyit van rajtam. Nem mondanám igazán normális életnek ezt a mostani állapotot.

- Anyuci, hol van apuci? - jön hozzám Sora a mese vége felé. Ölembe mászik, és csillogó szemeivel várja válaszom.

- Hogy ki? - kérdez vissza Niall, az egyedüli, aki az itt lévők közül nem tudja kicsoda az apja a kislánynak.

- Zayn. - adja meg a választ Liam öntudatlanul is megmondva ezzel a titkot. Amikor ez benne is tudatosul ijedten néz rám.

- A saját lakásán kicsim. - adom meg a választ Sorának figyelmen kívül hagyva a fiúkat.

- De miért? - biggyeszti ajkait Sora.

- Kicsit összevesztünk, de minden rendben. - mosolyogtam rá. Kicsit összevesztünk, de minden rendben. Hát ez igazán kegyetlen hazugság. Sora szomorúan bólintott majd tovább nézte a tévét, amiben egy újabb mese ment. Ekkor már fel volta készülve, hogy hazudnom kell szemrebbenés nélkül. Niall felé fordítottam fejemet, aki csak csodálkozva nézett rám. Nem mondtam semmit, mire ő sürgetve kicsit széttárta karjait.

- Sora kicsit jobban kötődik Zaynhez, így már az apjának hívja. - adtam egy ésszerűnek tűnő választ. Valószínűleg elég jó válasz lehetett, mert Niall megértően bólintott és tovább csinálta azt, amit eddig.

- Megyek fürdőszobát takarítani. - mondta miközben felállt és elment takarítani.

- Ha nem pont te mondtad volna meg az igazat, még el is hittem volna, amit most mondasz Niallnek. - rázza a fejét hitetlenül. Vállat vonok és bele temetkezem gondolataimba. Vagyis temetkeznék, ha engednék.

- Majd én nyitom. - állok fel, amikor meghallom az ajtó csengőjét.

- Jó napot! - köszön, egy férfi kezében pedig egy hatalmas csokor rózsa van. - Sisi King?

- Igen, én vagyok. - bólintok kissé értetlenül nézve.

- Ezt magának küldik. Kérem, itt írja alá. - nyom az orrom alá egy papírt, amit aláírok, majd átveszem a csokor virágot. Belenézek jobban és észreveszek egy kártyát.

Beszéljük meg, kérlek! Találkozzunk ott ahol elsőnek. 

                                                                            Z. xx

Hát ez határozottan fura lesz. Még is boldog voltam. De még is mire gondol, hol találkozzunk? Elsőnek az öltözőben találkoztunk, amikor Lou benyitott. Vagyis...Nem teljesen. Elsőnek akkor találkoztunk amikor Doniya is ott volt, utána, pedig amikor a rajongóktól menekültünk. Nem tudom, mire gondol, hol találkozzunk. Telefonomat elő kapom zsebemből és írok egy SMS-t.

Én: A tömbház?

Zayn: Ott várlak.

Én: Megyek

Amikor eltettem a telefonom, felfutottam a szobámba és rögtön a szekrényembe kezdtem kutakodni. Egy sötétkék ruhát vettem fel, hozzá ugyanolyan színű magas sarkút. Sminkemet megcsináltam, parókámat felvettem és maszkomat is megigazítottam.

- Mégis mi történt, hogy hajlandó vagy normális állapotban kinézni? - kérdi Louis mosolyogva, amikor a nappaliba érek. Louis és Eleanor haza értek, bár El nem vett még észre ugyanis Natnak segített valamit.

- Zayn találkozni akar velem. - feleltem mosolyogva és kicsit közelebb megyek hozzájuk. Erre El és Nat is felnéz.

- Na, végre! Már ideje volt. - nevet fel Eleanor és magához ölel szorosan. - Ügyesen csajszi! - suttogja a fülembe, én pedig jobban magamhoz ölelem. Nat is megölel amikor Eleanor elenged.

- Dobd be magad! - szól rám, amikor elenged. Mosolyogva bólintok, majd Sorához megyek.

- Apucihoz mész? - kérdezi felnézve rám csillogó szemekkel.

- Igen. - nevetek csendesen majd visszaölelem a már engem ölelő kislányt. - Sziasztok! - köszönök jó kedvűen, amikor már kilépek félig az ajtón. Kocsimba beszállok és elindulok oda ahol már több éve nem is voltam. Remegve fújtam ki a levegőt és vártam pár másodpercet, amíg lenyugodtam. Aztán kinyitottam a kocsi ajtaját és csak bámultam a házat. Már láttam Zayn kocsiját így én is megindultam be a lépcsőházba. Belépve az ajtón körülnéztem és a lépcsőn ülve találtam meg Zaynt. Lehajtott fejjel ült, kezében egy szál rózsával. Nem hallotta meg, hogy bejöttem így észrevétlenül ültem le mellé. Térdemmel meglöktem az övét így észrevett. Mosolyogva figyeltem boldog kissé döbbent arcát.

- Szia! - suttogtam mosolyogva.

- Szia! - köszönt ugyan olyan hangerővel és adott egy puszit az arcomra. - Gyönyörű vagy! - tette hozzá miközben felém nyújtotta a rózsát.

- Köszönöm! - mondtam elpirulva és elfogadtam a rózsát. Percekig csendben voltunk, én a rózsát néztem ő pedig arcomat vizslatta érdeklődve.

- Figyelj, én sajnálom, hogy olyan voltam a múltkor! - mondta egy hirtelen mozdulattal közelebb mozdulva felém. Szemeibe néztem és mosolyogva ráztam meg a fejem.

- Csak az igazságot mondtad. - vonok vállat és mélyen szemeibe nézek.

- Jól mondod az igazságot. Örülten szeretlek! - fogja két tenyere közé arcomat. Ugyan azt mondta, amit akkor is és ugyan úgy lesokkolódtam, mint akkor is. Mozdulatlanul ülök tovább barna szemeiben elmélyedve. Hogy lehet, hogy éppen szerelmet vall nekem, de én nem tudok erre reagálni? Ráadásul már nem is az első alkalommal. Reményteli szemei most már csalódottságot tükröznek.

- Bár, ahogy észrevettem te ezt nem viszonzod. - mondja szomorúan, kezeit csalódottan engedi le maga mellé. Nyitnám a szám, hogy megmondjam neki én is ugyan úgy érzek és már el is kezdem mondani, amikor közbe vág

- Zayn, én...

- Értem én, nem kell magyarázkodnod tényleg. Semmi gond nincs. - mosolyog keserűen. - Csak annyi té...

- Befognád, hogy végig mondhassam? - csattanok rá kissé idegesen. Rögtön elhallgat és megdöbbenve néz rám, majd bólint. Idegesen felállok és ő is feláll, csupán pár lépésnyi van közöttünk.

- Egy, baromi hülye vagy! - lépek felé egyet. Ő megdöbben mondandómon, de én ezzel nem törődöm.

- Kettő, utálom, ha közbe vágnak, amikor beszélek. - lépek még egy kicsi lépésnyit. - Három, nem csak Sora élte bele magát abba, hogy együtt legyünk. - lépek még egy utolsót, így már szorosan előtte állok.

- Hanem még ki? - néz le rám összeráncolt szemöldökkel. Hiába. Kicsi vagyok így még magas sarkúban sem érek fel hozzá teljesen.

- Komolyan nem tudod, vagy csak játszod magad? - kérdezek vissza most én. Arcát elnézve az előbbire gondoltam. Tényleg nem tudja. - Te tényleg hülye vagy. Én, te buta! - fonom karjaimat nyaka köré. Zayn észbe kap és két tenyerét csípőmre simítja. Várom a további lépéseket, most neki kéne valamit reagálni, de eddig még semmi.

- Menjünk haza, oké? - ad egy puszit orrom hegyére. Ennyi? Hát ezt könnyen lerendeztük. Bólintok, majd kilépünk az épületből.

- Utálok külön kocsival menni. - fintorgok és kocsimhoz sétálok. Már nyitnám ki ajtómat, amikor Zayn nagy erővel megfordít, így a kocsinak ütődik a hátam. Egy pillanatra szemeimbe néz, majd vadul megcsókol. Karjaimat automatikusan fonom, nyaka köré ő pedig kezeivel erősen tartja csípőmet. Hajába túrtam, amivel csak azt értem el, hogy jobban csókoljon. Percekkel később vállunk el kicsit, de homlokunkat összetámasszuk és ő még mindig ugyan úgy tart karjaiban.

- Menjünk haza. - suttogja számra adva egy puszit és elindul saját kocsijához. Lehunyt szemekkel döntöm fejemet is a kocsinak, lehunyva szemeimet, mély levegőt véve. Egyszerűen tudja, hogyan kell összezavarnia engem.

- Baby, jól vagy? - szól ki a kocsijából mellőlem. Ránézek, de nem szólok, semmit még mindig próbálom normálisan venni a levegőt. - Na, jó - mondja és kiszáll a kocsijából. - Úgy sem akartam még haza menni. Gyere, sétáljuk egyet. - ragadja meg karomat, majd még bezárja mind kettőnk autóját.

- Én voltam ilyen hatással rád? - kérdi pimaszan mosolyogva. Szégyenlősen mosolyogva nézek fel szemeibe. Egyértelműen igen válasz volt ez. Csendben sétáltunk kézen fogva, nem is figyeltem, hogy Zayn merre vezet. Álmomban sem gondoltam volna, hogy amikor négy év múlva visszajövök ide Zayn mellett leszek, és újra összejövünk. Vagyis összejöttünk, nem? Bár végül is nem kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője. Így hát nem lehet ezt biztosra venni.

Amikor észrevettem, hogy Zayn egy parkba hozott és most egy padon ülünk már. Magához húz, és úgy von mellkasára, míg ő derekamnál fog. Így ülünk egy ideig, néma csendben. Azonban egyszer csak eltávolodik tőlem és úgy ül féloldalasan felém fordulva.

- Szerinted...Szóval szerinted készen lennénk arra, hogy összeházasodjunk? Már, mint hisz még csak huszonkettő éves vagy, még simán élhetsz egyedül is a lányoddal akár. - mondja, és kissé zavartan megvakarja tarkóját. Összeráncolt szemöldökkel nézek rá, és elgondolkozom ezen. Tudnánk házasságban élni együtt?

- Nem tudom.

- Már vagy öt, vagy hat éve ismerjük egymást, lehetséges, hogy menne. - gondolkozik el hangosan.

- Öt éve kisebb kihagyásokkal. - javítom, ki mire ő szemeit forgatja.

- A lényeg, hogy jól ismerjük egymást. - hajol közelebb egy rövid csókra.

- Talán a legjobban. - mosolygok rá - De...Képes lennél úgy elvenni engem, hogy azt sem tudod, ki vagyok? - ráncolom szemöldököm, és látom, hogy ezen ő is elgondolkozik.

- Felelőtlenség lenne, ha azt mondanám igen? Csak mert akkor felelőtlen vagyok. - feleli végül egy fintorgó mosoly kíséretében.

- El fogom mondani! - hajolok közelebb hozzá most én, suttogva mondom neki.

- Tudom. - simít végig arcomon. - Éppen ezért is mondtam, hogy igen. Addig adnék időt, amíg nem döntesz úgy, hogy elmondod.

- Köszönöm! - suttogok még most is. - Tönkre fogom tenni ezzel a pillanatot. - harapok, alsó ajkamba kissé fintorogva majd folytatom. - De téged nem zavar, hogy a bátyámmal össze fog házasodni a volt barátnőd?

- Nem zavar. Még most is fura, de nem zavar. - vonja meg vállát, mire én mosolyogva bólintok. - És téged nem zavar, hogy a bátyád felesége a pasid exe? - kérdi pimaszan mosolyogva mire vállon ütöm nevetve.

- Nat a barátnőm. Persze, hogy nem zavar. Még ha eleinte nem is volt színpatikus.

- Lassan menjünk. Sorának szüksége van az anyjára és már jó lenne otthon lenni. - áll fel, majd kezét nyújtja, amit én elfogadok és felsegít. Mosolyogva adok szájára egy puszit, majd elengedem kezét és megindulok a kocsi felé.

- Tudod, ehhez igazán jó lenne tudni az igazi neved, de megelégszem ennyivel is. - szólal meg hátam mögül Zayn. - Nina Sisi King! - mondja, mire én megfordulok. Csodálkozva nézem az előttem térdelő férfit kinek kezében egy fekete dobozka van.

- Hozzám jössz feleségül? - kérdi egy fél mosollyal az arcán. Kezemet automatikusan kapom szám elé, szemeim megerednek könnyel. Hiába beszéltünk erről alig tíz perce, akkor is hirtelen ért ez a dolog.

- Igen. Hát persze, hogy igen! - nevetek fel és érzem, hogy megerednek könnyeim. Ő nyertesen mosolyogva néz rám, majd feláll és a dobozból kivéve egy gyönyörű gyűrűt, felhúzza az ujjamra.

- Szeretlek te hülye, még ha néha nem is hiszed el! - karolom át nyakát és húzom magamhoz közelebb.

- Szeretlek te bolond, még ha vannak titkaid is! - mondja, majd ajkait enyéimnek érinti. Talán még sosem csókolt így. Olyan nagy szenvedéllyel, lágyan csókolt, hogy azt hittem elfogok ájulni a karjai között. Amikor eltávolodtunk egymástól egyet értettünk, hogy tényleg haza kéne már menni, így ő a saját én pedig az én kocsimhoz indultam. Útközben egyszerűen levakarhatatlan volt a mosoly az arcomon és többször tekintettem gyűrűmre, mint kellett volna vezetés közben. Mind ketten siettünk haza, és ezt az is bizonyította, hogy amikor a fiúk házához értünk mind ketten gyorsan szálltunk ki gépjárműnkből. Megfogta kezemet, amin a gyűrű volt és úgy mentünk az ajtó felé.

- Kérlek, mondjátok, hogy jártok! - térdel fel a kanapén Niall, amint beléptünk. Mindenki ott volt és minket figyelt még Sora is.

- Nem. - rázza meg fejét komoran Zayn. - Annál sokkal jobb. - mondja önelégülten mosolyogva. A többiek értetlen tekintetére én csak felmutatom kezemet, amin elsőként Eleanor szúrja ki a gyűrűt. Visítva szalad hozzám és vetődik nyakamba, de a többiek még most is csak néznek értetlenül.

- Megkérte a kezét, idióták! - szól rájuk El, amire már mindenki reagál. Mindenki gratulált, Louis megjegyzéseket tett, hogy már ideje volt Eleanor pedig lelőhetetlen volt, egyszerűen kíváncsi volt hogyan kérte meg a kezem és folyton a gyűrűt bámulta.

- Mi az, hogy ideje volt? - ráncolja homlokát Zayn, amikor Louis még egy megjegyzést tett. - Ti jártok már vagy tíz éve. - mutat felváltva Louisra és Eleanorra.

- Várd csak ki a végét. - mondja titokzatosan mosolyogva Lou, mire Eleanor lesokkolva kapja felé a tekintetét.

- Mi? - kérdi szinte sikítva Eleanor, de Lou csak megrázza a fejét.

- Anyuci, ugye én leszek a koszorús lány? - mászik ölembe Sora.

- Ez természetes kicsim! - mosolygok rá és adok egy puszit a fejére. Két kicsi keze közé fogja az enyémet és ő is alaposan megnézi a gyűrűt. Miután mindenki kinyilvánította a véleményét elkezdtük nézni a tévét. Vagyis hát nem mindenki. Eleanor és Louis a konyhába mentek beszélgetni, Liam telefonozott, Harry és Niall nézték egyedül és persze Sora. Mellettem Zayn szőke parókámmal játszott, amíg egyszer csak le nem szedte. Ehhez persze ki kellett csatolnia a maszkomat, de bíztam benne annyira, hogy nem engedi el azt. És tényleg nem tette. Hálásan mosolyogva néztem szemeibe, ő pedig elégedetten mosolyogva.

- Apuci! - suttogja Sora Zayn ölébe mászva. - Éhes vagyok!

- A-apuci? - kérdi csodálkozva Zayn. Fogalmam sincs, miként fog erre reagálni. Átölelem fél karommal és fejemet mellkasába fúrom.

- Ennyire lesokkolt? - nézek fel rá keserűen mosolyogva. Nem erre a reakciójára számítottam.

- Ledöbbentet. Viszont akkor így már minden félelmem elmúlt. - vonja meg vállát és ad egy puszit a fejemre. - Most pedig megyek és megetetem a...lányomat. - mondja ki végül széles mosollyal arcán. Sorát felkapva mennek a konyhába én pedig továbbra is csak ülök. A lányát? Nem csodálom, hogy hezitált kimondani, még nekem is fura hallani is nem, hogy neki mondani.

- Na szóval, most, hogy rávitt benneteket a lélek végre valahára, hogy összeházasodjatok, elmondanád nekem, hogy gondoltad? - ül le mellém Liam, kissé indulatos és értetlen arccal.

- Mi?

- Zaynnek fogalma sincs ki vagy, már sejtése sincs, mint régen.

- Nem vehet el egy vadidegen lányt. - száll be beszélgetésünkbe már Harry is.

- Vagy elmondod neki...- kezdi Liam és Harry folytatja.

- Vagy nem mész hozzá. - mondja Harry. Csak nézek rájuk gombóccal a torkomban. - Ez így nem helyes és nem hagyhatjuk. Tudnia kell, mert ha olyat tud meg akkor már, még ha akarna, se hátrálhatna ki az egészből ugyan is már a felesége lennél. - folytatja én pedig most is csak nézek rá visszafojtott sírással.

- Ezt nem tudom elhinni! - áll fel hirtelen Niall és idegesen méri végig a két fiút. - Hogy lehettek ilyenek? Sisi és Zayn szeretik egymást, elég egyértelmű, hogy le tudják rendezni egymás között a dolgokat! Mi ütött belétek, miért kezditek ellenezni a kettejük dolgát? - kel ki magából, nem éppen halk hangerővel. A hangosabb beszédre Eleanor bejön megnézni, hogy mi van.

- Itt meg mi történik? Ne itt veszekedjetek nekem! Sora boldog Zaynnel, ne akarjátok ezt elrontani, mert én teszek érte, hogy megbánjátok! - sziszegi idegesen és visszapillant a konyha felé.

- Kérdezd Harryt és Liamet, akiknek újonnan nem tetszik Sisi titkolózása. - feleli idegesen Niall.

- Arról van szó, hogy... - kezdi Harry Eleanornak mesélni, de én nem figyelve rá, felállok a kanapéról és felmegyek az emeletre. Szobám felé megyek, de a következő pillanatban meggondolom magam és egyel arrébb lévő szobába megyek, ami Zayné. Nem tudom miért ide jöttem be, de azt hiszem, jövendőbeli feleségeként jogom van bejönni a szobájába. Leülök az ágyra, leveszem magas sarkúmat és csak nézek magam elé. Nem mérges voltam, inkább csalódott. Hiszen ezeket pont Liam mondta, akinek ma mondtam el, hogy Sora Zayn lánya, Harry pedig azon az estén csókolt meg, amikor visszajöttem. Most pedig mind a ketten ellenem vannak.

- Hé, jól vagy? - kérdi egy mély, kissé rekedtes hang mellőlem, mire én oda kapom fejem. Nem is vettem észre, hogy Zayn bejött és mellém ült.

- Szerinted normális dolog, hogy nem mondom még el az igazat? - teszek fel egy kérdést, amitől láthatóan meglepődött.

- Sisi... - kezd bele és hangján már hallom, hogy ez tipikusan ugyan az a duma lesz, amit mindig is mond, hogy ő megérti és a többi. De én nem ezt kérdeztem.

- Komolyan Zayn! - szólok rá halkan, erőtlen hangon. Sóhajt egyet, majd csak utána szólal meg.

- Nem tudom normális-e. Van, amikor azon agyalok, hogy ez tényleg normális vagy sem, és ha nem mi lesz velünk így. De most már tudom, hogy normális. Tudom, mert azt mondtad az esküvő előtt elmondod az igazat és egy esküvőt nem lehet évekig húzni. És még azért is mert Eleanor elmesélte az apádat. - mondja halkan utolsó mondatát, kezét összekulcsolja enyémmel. Elkapom róla tekintetem, amikor szemembe próbál nézni. Erősen csak is egy pontra koncentrálva nézek, de akkor is érzem kicsorduló könnyeimet, amiket már nem tudtam visszatartani.

- Hé, Sisi nézz rám! - kérdi halkan Zayn és fejemet maga felé fordítja. Mikor meglátja, hogy sírok magához húz és szorosan átölel.

*Vissza emlékezés*

- Nem hiszem el, hogy megtetted! Megint! - kiabál anyu a konyhából apunak, aki minden bizonnyal vele egy légtérbe van. 

- Miért csodálkozol? - nevet fel gunyorosan apu. Kiabálások sokasága megy már egy jó ideje. Napok óta feszültség van, ha a szüleink egy légtérbe vannak, de csak most mutatták ezt ki jobban, amikor is anyu megtudta, hogy apu megcsalta őt. Ismét. Végig mennek a veszekedések, Peter és Eleanor próbál a szobámba tartani, de ez lehetetlenség. Eleanor is itt van, ami sokat jelent számomra, még ha tudom, hogy ez a helyzet számára is rémisztő. 

- Engedjetek már! - hisztérikusan sírva rontok ki El karjai közül és szaladok le a lépcsőn, nem figyelve bátyám és barátnőm utánam szóló óvó szavaira. Leszaladok a lépcsőn, de az utolsó fokon megállok. Kezeimet szám elé kapva zokogok fel jobban, amikor meglátom, hogy apám éppen felpofozni készül anyut. Apám felém pillant, amikor észreveszi, hogy én is ott vagyok. 

- Te meg mit bőgsz? Miattad van az egész! - jön felém közelebb. Lelépek az utolsó lépcsőfokról is és elkezdek hátrálni felőle, de ő csak jön utánam. Tenyere erősen csattan arcomon, fejem ez által oldalra bicsaklik, én pedig a földön kötök ki. Összekuporodva, felhúzott térdekkel, piros arccal fekszem a földön. Hallom, hogy anyu kiabálni kezd, de nem fogom fel, hogy mit csak szavakat hallok nagyjából. "Menj innen!"  "Ezt nem hagyom!"  "Ne merd megütni még egyszer!". Csupán ennyit fogok fel, mindezeket anyu mondja. Érdekes módon már nem is sírok. Illetve szememből még kicsordul pár könnycsepp, de semmi több. Ez már csak a ráadás, ezzel búcsúzik el a lelkem régi énemtől. Nem elhatározás, egyszerűen csak megtörtént, hogy megtörhetetlen lettem. Körém került egy védő burok, amit nem vagyok hajlandó lebontani. Eleanor szalad le a lépcsőn és ijedten veszi észre, hogy a földön vagyok. Mellém szalad, és magához ölelve szorít. Apám dühösen beszél anyuval, majd a következő pillanatban azt veszem észre, hogy apám egy megpakolt táskával hagyja el a házat. Utoljára még rám pillant szemeiben valami furcsát látok, majd kilép az ajtón. Sajnálat, megbánás volt szemeiben. Ekkor volt, hogy utoljára láttam.