2015. december 29., kedd

II.évad 16.rész - Reményvesztés

Hello Peoples!
Megoztam az igazán rövid 16.részt. Sajnos mostanában nem mennek úgy a hosszú részek írása.
Remélem azért még így is tetszeni fog.
Sok Pussz

A rész zenéje:

Nightcall - Dead V
https://www.youtube.com/watch?v=I4ArKr6W8YM

NiSzi xx




- Végül is Zayn honnan tudott meg mindent? - sóhajt fel Doniya. Már a negyedik napja, hogy Zayn nem ébred fel.
- Apasági teszt - vonok vállat és tovább bambulok ki az ablakon. Aztán eszembe jut. Lehunyt szemekkel káromkodok, és csak magamat tudom szidni, hogy mennyire nem is figyeltem oda. - Doniya - fordulok az értetlenül néző lány felé. - Az apasági tesztet csak akkor adják, ha kérsz. Tehát Zayn kért. Már sejtett valamit. És azt is tudom, hogy honnan - túrok hajamba.
- Mire gondolsz?
- Nem rég megcsókolt. És engem nem pedig Sisit. Az egyik sejtése innen lehetett. Az, hogy Sora a lánya Sora sokszor hangoztatta ezt ráadásul úgy, mint aki teljesen biztos a dolgába. Ezt eddig tudom, hogy a kicsiségének tudta be, de hát Sora már majdnem öt éves tudhatja, hogy nem lehet ennek betudni ezt az egészet.
- A fő, hogy tudja - bólint Doniya.
- És utál - vonok vállat, szomorúan kinézve az ablakon.
- És ebbe így bele is törődtél? - kérdi halkan.
- Tehetek mást? - nevetek fel kínosan.
- Igen, tehetsz. Zayn hány hónapon keresztül hívogatott, mikor elmentél? Meddig harcolt előtte is érted?
- Én pedig ezekbe az időkbe végig hazudtam. Hazudtam Doniya, érted? Öt év az akkor is öt év, én pedig ennyi ideig tettem - kapok felé a fejem.
- De szereted. És ő is téged - néz mélyen a szemeimbe.
- Ez nem fog működni Doniya - suttogom megtörten. Felállok és elhagyom a szobát. Nem bírok ma már több időt itt tölteni. Látni a férfit kómában feküdni, akit mindennél jobban szeretek. A tudattal, hogy biztosan utálni fog, ha magához tér. Már ha magához tér.
- Máris megy kisasszony? - csodálkozik el a büfében dolgozó idősebb nő.
- Igen - mosolygok erőltetetten. Zayn mindig észrevette, ha nem őszinte a mosolyom. Csak ő vette észre, más soha sem. - Van pár elintézni valóm.
- Hogy van a barátja?
- Ugyanúgy. Nem tudom, hogy örüljek, vagy inkább aggódjak - sóhajtok.
- Őrüljön, mert él - mosolyog rám kedvesen.
- De kómában van - ráncolom a homlokom értetlenül.
- De él, és van esélye rá, hogy felkeljen - bólint biztatóan.
- Igaza van - mosolyodok el halványan. - Sajnálom, de mennem kell - a néni bólint, én pedig elindulok a közös lakásba a többiekhez és Sorához.
- Te ilyenkor itt? - csodálkozik Eleanor, amikor megérkezem. Minden szó nélkül dobom a táskámat a kanapéra és fekszem el rajta. - Történt valami?
- Nem történt az égvilágon semmi. Éppen ez az. Nem történik semmi. Nincs jobban, de rosszabbul sincs.
- De azért él - néz rám reménykedve Niall.
- Emberek, csak engem zavar, hogy amúgy kómában van? - ülök fel kétségbeesetten. - Igen él, de kómában van. Kitudja mikor ébred fel, lehet, hogy mi akkor már teljesen új lappal kezdünk, bármi történhet addig. Ha évekig kómában lesz, Sorának megint nem lesz az életében, megint apa nélkül lesz és megint miattam - könnyeim eleredtek, ezt már nem bírtam magamban tartani. Eleanor megakart vigasztalni, de visszautasítottam és inkább próbáltam lecsillapítani sírásomat. Tudom, hogy Eleanor nem sok sikerrel tudott volna lenyugtatni, ahogyan a többiek sem. Egyedül Zayn az, aki mindig is képes volt arra, hogy lenyugtasson. És Sora. Ezt az apjától örökölte.
- Hol van Sora? - nézek Elre, mikor nagyjából lenyugodtam.
- Louisal kimásztak a tetőre.

Louis Tomlinson

- Louis - szólal meg vékony hangon Sora.
- Mond Picur
- Apuci mikor jön haza? - néz rám kérdőn barna szemeivel.
- Nem tudom Picur. Reméljük, hogy hamar - sóhajtok lemondóan. Én sem hiszek benne, hogy egyhamar fel fog ébredni. Sora pedig érzi, hogy az anyja is így gondolja.
- Mikor mehetek én is meglátogatni őt?
- Beszélek majd anyuval, hogy minél hamarabb - fogom meg kis kezét, ő pedig hevesen bólogat.
- Hiányzik - halkan szipogni kezd, könnyei elerednek. Amint azok legördülnek rögtön, le is törli őket és próbálja visszatartani sírását. Ezt Ninától tanulta, ő sem mutatja, ki ha fáj neki valami, csak amikor már nagyon a legalján van. Igazából sosem láttam eddig Sorát sírni, pedig jó ideje már, hogy visszajöttek Londonba. Nem mondanám sírós kislánynak. Akkor sírt csak, amikor a második estét töltötték itt Sora rosszat álmodott és Sora Zaynt kérte, hogy altassa el. Már akkor kötődött hozzá.



- Ní! - suttogja El, miközben megböki Ninát. Kérdőn néz rá, mire El csak a lépcső felé bök. Soraya állt ott plüss maciját szorongatva, kócos hajjal, miközben szemét dörzsöli.
- Kicsim! - szól aggodalmasan Nina és oda siet.
- Rosszat álmodtam - mondja, Sora miközben anyjához bújik. 
- Nincs semmi baj, csak álom volt. Felmegyek veled és szépen lefekszünk mind a ketten aludni - mosolyog lányára Nina, de a kislány csak a fejét rázza. Zaynre mutat, mire Nina csodálkozva néz Zaynre. Zayn Nina és Sora között kapkodja tekintetét csodálkozva, aztán Sora Zaynhez szalad. 
- Mondjad Picur! - kapja fel az ölébe a kislányt. Sora a füléhez hajol, két kis kezéből tölcsért formál, és úgy súg valamit Zayn fülébe. Zayn elmosolyodik, és mikor Sora elhajol, tőle bólint egyet. Zayn feláll kezében a kicsi és a lépcső felé közelítenek. 
- Azt akarja, hogy én altassam vissza - mondja Zayn mikor megáll Nina előtt és kérdőn néz rá. Nina le van döbbenve, de rá bólint, így Sora és Zayn felmennek az emeletre. 
- Most a saját lányod lepattintott? - nevet csodálkozva Niall. 
- Úgy néz ki - tárja szét karjait tehetetlenül és visszaül a kanapéra. 
- Úgy néz ki megkedvelte Zaynt - vonogatom a szemöldököm, mire ő csak a szemeit forgatja. 
- Örülök, hogy valakinek ilyen hamar megnyílt. Nehezen nyílik meg idegenek előtt. 
- De mi már nem vagyunk idegenek - szólal meg Harry. 
- Persze, hogy nem - nevet halkan. 


- Hát ti? - zökkent ki gondolataimból Nina, aki szintén kimászott hozzánk.
- Kitaláltam egy új búvóhelyet kettőnknek - mosolygok büszkén.
- Sora ezért felügyelet nélkül ne mássz ki ide, rendben? - kezd el aggodalmaskodni Sorára nézve, aki vadul bólogatni kezd. Sora visszamászott, mivel Niall hívta, hogy igyanak kakaót.
- Hogy van Zayn? - kérdem halkan.
- Ugyanúgy - sóhajt Nina.
- Vagyis még nem ébredt fel.
- Nem, egyáltalán nem. Nem tudom te, hogy vagy vele, de nem vagyok biztos benne, hogy egyhamar felébred - dörzsöli az arcát idegesen.
- Más is van még nem igaz?
- Az anyám nem jelentkezett már jó ideje és a telefonját sem veszi fel. Tudom, hogy most eléggé beteg és félek, hogy neki is valami baja van vagy lesz.
- Apáddal nem beszélt? - kérdem, de ő csak a fejét rázza. - Ne aggódj, minden rendben lesz.
- Ugyan Louis - nevet kissé lesajnálóan. - Semmi sem lesz már a régi.
- Azért próbálj meg reménykedni - ölelem magamhoz, ő pedig sóhajtva bújik ölembe.
- Te végig mellettem voltál. A legelejétől kezdve - suttogja. Nem szólva semmit jobban ölelem magamhoz.
- Menjünk vissza, oké? Sora hiányol téged a napokban, ahogy Zaynt is. Legalább az egyikőtök legyen vele. - Nina egyetértően bólint, letörli könnyeit és elindulunk a nappaliba. Leültünk a kanapéra, mikor Eleanor látta, hogy itt vagyok mosolyogva jött hozzám és ült az ölembe. Nyakam köré kulcsolta kezeit és megcsókolt. Már minden rendbe jött közöttünk és ennek örülök. Az esküvőt majd megtartjuk. Ha Zayn felébred. Vagyis ha fél éven belül nem ébred fel utána megtartjuk az esküvőt, sajnos nélküle. Az egyik legjobb barátom nem lesz ott az esküvőmön. Borzalmas még csak belegondolni is, hogy nem ébred majd fel. Ahogy Ninára nézek, látom, hogy ő is elvesztette már a reményt efelett, Sora pedig a sok negatív hangulat ellenére is Niallel próbálják fent tartani a jó kedvet, El biztatására.
- El kell mennem egy interjúra - sóhajtva néz fel telefonjáról Nina. - Sietek vissza - túr hajába. Nincs jó állapotba. Olyan, mint aki bármelyik percben képes kitörni és zokogva a földre roskadni. Ettől próbáljuk óvni. Hiába mi ismerjük régebb óta Zaynt, Ninát több érzelem köti hozzá. Eleanor mesélte, hogy amikor Spanyolországban voltak akkor is mindig próbálta fent tartani a látszatot, hogy jól van, hogy milyen boldog, de akár mint egy időzített bomba. Ahogyan most is.
- Persze, menj csak. Sorát bízd csak ránk - mosolyog Eleanor.
- Köszönöm - mosolyog halványan, erőltetetten. Elindul, de látszik, hogy semmi kedve az egészhez.
A műsort megnéztük. Nina még csak meg sem próbálta mutatni, hogy jól van, de mindenki tudta miért. Az újságírók már megtudták, hogy Zayn kómában van és azt is, hogy Nina és Zayn felbontották az eljegyzést, de ennek ellenére Nina szereti Zaynt. Ennyit írtak csupán az újságokba. Viszont Nina most is bebizonyította szerelmét, hiszen tisztát látszik rajta az aggodalom. Jobban arról kérdezték, hogy miért gondolta azt, hogy bevallja, hogy ki is ő valójában és, hogy milyen volt neki ennyi ideig titkolózni főleg a baráti körében. Szóba került az is, hogy folytatja e majd a karrierét. Nina erre csak azt mondta, hogy nem tudja. Most még határozottan nemet mondana, viszont ha rendbe jön a magánélete, amivel egyben Zayn is, majd akkor válaszolni fog erre a kérdésre. Paulnak ez persze szerintünk nem fog tetszeni, de Ninát nem érdekli. Nina, ahogyan mondta sietett vissza, a műsor után tíz percre itt is volt. Nem tervezett mára több dolgot, mint hogy a lányával legyen. Persze most is keresztül húzta a számításainkat az élet. George jelent meg, amivel végül is nem is lenne gond. Csak, hogy éppen egy gyászhírrel jött. Norah, Nina édesanyja meghalt.
- Hogyan? - kérdezte elcsukló hangon Nina. Az apja elmesélte, amit már mi is tudtunk, hogy nagyon beteg volt. Viszont azt sem Ninának, sem senki másnak nem mondta, hogy az orvos csak napokat számolt neki. Nem tudott és nem is, mert elbúcsúzni senkitől, ahogy annak idején Nina sem tette mikor elment. Egyedül George volt vele, mikor meghalt. Neki mondott el mindent, de neki is csak ma. Már értem, hogy Nina honnan is örökölte ezt a nagy álcázás dolgot. Az anyukája pont ugyan ezt tette már évek óta. Mindig szenvedett, hogy volt férje nem volt mellette, mikor ő szerette és csak játszotta, hogy minden rendben van. Ahogyan Nina is megfogja játszani hamarosan. Ismerem már. Most össze van törve, de hamarosan újra a kemény és összeszedett megjátszott Ninát fogjuk látni.
- Miért nem mondta el? - temeti kezeibe arcát Nina.
- Nem tudott elbúcsúzni - mondja halkan George. Ölelésébe vonja lányát, aki most nem ellenkezik és apja karjai között kezd el keservesen sírni. Ninának ez már túl sok. Elsőnek Zayn, majd az anyukája. Még ha Zayn csak kómában is van, Nina úgy gondolja nem fog magához térni egyhamar.
- Szerzek neki valami nyugtatót - suttogja Sophia, sóhajtva, felállva Liam mellől.
- Rosszul fog lenni ennyi sírástól - ad neki igazat Liam. Sophia sincs a legjobb állapotban, nagyon jóba volt annak idejét Norahval. Hiszen, mint kiderült Sophia és Nina barátnők voltak.
- Most olyan jó lenne szólni Zaynnek. Ő mindig tudta, mi tudná lenyugtatni - suttogja nagyon halkan Eleanor, arcát nyakamba temeti. - Egyszer mikor Spanyolországban voltunk és Nina nagyon kiborult, csak egész nap sírt. Már nem tudtam kezdeni vele semmit, ahogyan Peter sem. Utolsó esélyként felhívtam Zaynt. Tudta, hogy Ninánál vagyok, de meglepődött, hogy miért is hívtam amúgy. Elmondta akkor, hogy mivel tudnám lenyugtatni, ami sikerült is akkor. Nina nem tudja, hogy akkor Zayn segített, de csodálkozott, hogy tudtam ezt a fajta nyugtatási módszert.
- És az most nem válna be? - kérdem reménykedve.
- Semmiképpen sem - rázza a fejét szomorúan. A három lány, Nina, Sophia és Eleanor, ők azok, akik a legrosszabb állapotban voltak. Mindkét lány régóta barátnője Ninának, így ők is ismerték jobban Noraht. Mi csak párszor találkoztunk vele, és bár mi is megkedveltük, de nem kötődtünk hozzá annyira.
Sophia előkerítette a nyugtatót, amit Nina készséggel fogadott el és vett be. Rá fél órára már apja karjai között aludt. Nem az a megszokott nyugalom ült ki az arcára, sokkal inkább a meggyötörtség. George magához ölelve lányát bambult el. Nem mertünk hozzászólni, féltünk ő mikor fog robbanni, mint a lánya. Sora alig fogott fel bármit is ebből, de talán jobb is. Harry és Rea lefoglalták őt, játékokkal. Gyászos volt a hangulat, egyedül Sora és Rea halk beszélgetése hallatszott. 

***

Norah temetése alig két órája lett vége. Nina nem mutat semmiféle érzelmet. Zayn két hét elteltével sem ébredt fel, Ninának pedig meg kellett szervezni az anyja temetését. Mondtuk neki, hogy majd mi, de ellenkezett ezzel is azt próbálva mutatni, hogy jól van. Mint mondtam, próbálja mutatni az erős lányt. Hagyjuk neki, hogy magára erőltesse a mosolyt, amin átlátunk. Hagyjuk, hogy mutassa, minden rendben van. Hagyjuk, hogy minden nap mosolyogva lépjen be Zayn kórtermébe, friss virágokat véve neki és nézzen reménykedve mégis remény vesztve a férfira, akit szeret. Mindezeket hagyjuk, hiszen átlátunk rajta, ő pedig reméli, hogy ez segít, hogy valóban jobban legyen. Kétlem, hogy segítene bármennyire is.
Doniyával beszéltünk Zayn orvosával. Az orvos mosolyogva közölte, hogy Zayn bármikor felébredhet. Mintha ezt nem tudtuk volna eddig is.
Ninának azóta volt egy fellépése. De csak egy műsorba hívták énekelni, amit elvállalt. Maszk nélkül és paróka nélkül állt ki, ami nem csak nekünk, de látszólag neki is fura volt. Mosolygott, de mi már ismertük ezt a hamis mosolyt. Egy lassabb dalát választotta, ami most pont illet a mostani dolgokhoz.
Norah halála csak jobban összehozta Georget és Ninát. Szomorú, hogy egy ilyen dolognak kellett történnie, hogy a régi kapcsolatuk ugyan az legyen.
- Köztetek van valami - mutat Eleanor az asztal túlsó felén ülő Reára és Harryre. Nina is őket nézi, amolyan "ez igaz?" fejjel. Ebédelni jöttünk el mindannyian. Nem volt kedvünk ebédet készíteni, de éhesek voltunk már.
- Mégis mi lenne? - kérdi lesajnálóan Rea. Annyira hasonlítanak Ninára, mintha csak tőle hallottam volna.
- A támadás egyenlő a védekezéssel, vagyis hazugsággal - mondja könnyedén Nina.
- Hogy mi? - kérdi csodálkozva Rea.
- Ne nekem akarj hazudni, akitől ezt a módszert tanultad, egyaránt örökölted - néz rá komolyan Nina. Igaz, játssza mindig, hogy jól van, viszont megkomolyodott. Rea lesüti szemeit, majd összeszedve magát határozottan néz Ninára.
- Nem hazudik. Nincs Rea és köztem semmi barátságok kívül - szólal meg Harry. Rajta látszódik, hogy őszinte. Megismerjük, mikor hazudik. Nina és Rea is csodálkozva nézne a göndörkére. Rea megbántódva áll fel, kapja fel a kabátját és táskáját és megy el. Nina sóhajtva ül át a helyére és fordul Harry felé. Kezeit a göndör vállára helyezi és kezdi mondani neki.
- Hadd, világosítsalak fel drága Harry. Ha még nem vetted volna észre egy kamasz, szerelmes lány érzéseivel játszadozol. Szóval kapart össze magad és gondolt át, hogy szereted e viszont, vagy csak barátság extrákkal dolgot akarsz. Ha az utóbbi garantálom, hogy távol tartsd magad az unokatestvéremtől - néz rá fenyegetően és komolyan Nina. Harry a barátja, de a család neki mindennél jobban fontosabb. Harry megszeppenve bólint, majd mikor Nina visszaül  helyére, Harry Rea után fut.
- Ugye nem gondolkoztál rajta, hogy tanár legyél? - kérdi Sophia.
- Nem - rázza a fejét értetlenül Nina.
- Akkor jó. Sajnáltam volna a gyerekeket - mondja Sophia, mire Nina halványan elmosolyodik. Jó ideje már, hogy egy őszinte mosolyt látunk tőle.
- Nina - mondja nagyon halkan Eleanor elnézve Nina válla felett. Nina értetlenül néz Elre, majd követi tekintetét. Egy férfi lép be az ajtón, aki bár nagyon ismerős, nem tudom hova rakni.
- Nina kedves - köszönti Ninát, mikor hozzánk sétál.
- Mit keresel itt? - kérdi csodálkozva mégis nem túl kedvesen Eleanor.
- Én is örülök, hogy látlak El - biccent felé mosolyogva a férfi, mire El csak fintorog rá. Nina feláll és egy apró öleléssel köszönti Őt.
- Örülök, hogy látlak Chris!

2015. december 28., hétfő

Díj / 8 /

Köszönöm a díjat Eva Hunet-nek a Kis Dolgok c. blogáról. 
Puszillak Drága <3


Szabályok:
1. Köszönd meg a díjat!
2. Írj magadról 10 dolgot!
3. Válaszolj 10 kérdésre!
4. Tégy fel 10 kérdést!
5. Küld tovább 10 embernek!

10 dolog rólam:
1. Sorozat mániás vagyok, most éppen a Teen Wolfot nézem. Gyerekek imádom, olyan pasik vannak benne, hogy huhh. *-*
2. Telefon függő vagyok kissé. mindig a kezembe van vagy ha nem a kezembe, biztosan nálam van.
3. Szeretek flörtölni a fiúkkal, egyszerűen ez az az egy dolog, ami a zenén kívül bármikor jó kedvre tud deríteni.
4. Nagyon tetszik ha egy fiúnak barna szemei vannak.
5. Két hónap múlva lesz, hogy az IV-t írom és három hónap múlva, hogy kettő éve lesz, hogy elkezdtem a blogolást.
6. Nem szeretem az Oreot. *megdöbbent tekintetektől kíméljetek*
7. Általában flegma, vagy szarkasztikus vagyok, de amúgy mindenen nevetek. De a szarkazmus nem hagy el akkor sem.
8. Ha kijártam a gimit (na meg persze előtte el is kéne kezdeni, de majd az is nemsokára..) tervezek volt osztálytársammal, egyik legjobb barátnőmmel egy utazást. Ő nagyon jó angolos és van vér a pucájában, ahogyan az utóbbi nekem is. Az angolba meg majd kisegít:D Szóval utazást tervezünk. Csak belevágunk és ennyi. Majd ami jön annak jönnie kell.
9. Szívesen kipróbálnám milyen lehet egy csók egy spanyol sráccal. Najóó, hagyjuk a perverz gondolataimat. Akkor már legyen az, hogy álmom, hogy egy nagy-nagy plüss macim legyen *-*
10. Mostanában túl sokat gondolok a halállal kapcsolatos dolgokra.. Néha túl sok a körülöttem lévő ilyen dolgok, sajnos..

10 válasz:
1. Mi az a egy dolog ami nélkül nem tudnál élni? Miért éppen az?
Huhh, hát ez jó kérdés. Talán a telefonom. Azon intézem a legtöbb dolgot. 

2. Inkább társasági ember vagy, vagy inkább szeretsz otthon ülni és magad molyolni?
Ez változó. Nagyon szeretek emberek között lenni, sőt imádok, de van néha az a pillanat, hogy "Jó, nekem ennyi elég, csá.".

3. Mit olvastál legutóbb? (blog és könyv téren)
Könyv: Elkezdtem Leiner Laura - Akkor szakítsunk könyvét, de sajnos eddig nem volt időm a 6.oldalnál tovább tovább jutni.
Blog: Napi minimum 3 blogot olvasok, ritka aminek a nevét is megjegyzem.

4. Milyen hatással vannak rád azok a blogok/könyvek amiket olvastál/olvasol?
Ez szintén változó. Van, ami teljesen hidegen hagy, viszont van ami nagyon nagy hatással van rám és az életemre. Az egyetlen könyv ami hatással volt rám az A Felejtés Édes Íze c. könyv volt, a vallásossággal és egyéb kisebb dolgokban felnyitotta a szemem és hatással volt rám.
Blogban így hirtelen 2 jut eszembe. Az egyik amiről nem szívesen mesélnék, sajnos nem éppen büszke dolog, de mégis egy blog miatt próbáltam ki és csinálom a mai napig. Nem kell semmi rosszra gondolni -annyira-, egyszerűen csak nem olyan büszke dolog. Egy másik blog pedig nem is olyan régen azért volt hatással rám, mert a főszereplő nagyon hasonlított rám, de én azt az énemet sose mutattam másoknak. Nos, a blog olvasása után ez változott. A hajamat bemertem még szőkébbre festetni, az amúgy hosszú hajamat levágtam magamnak vállig érőre, szóval másabb vagyok lényegében.

5. Miért érvelnél az olvasás mellett? Miért jobb?
Nekem segít kikapcsolódni. Egy teljesen másik világba vagyok olyankor és nem kell azzal a problémával foglalkoznom akkor és ott, amin igazából csak őrlődnek.

6. Eleinte mi miatt kezdtél el írni? Mi motivált?
Nem is tudom. Inkább magam miatt először, viszont anyukám kedvéért publikáltam. Aztán csak úgy jött. Nem, tényleg nem tudom. Mostanra már az motivál, hogy lehet hogyha valaki olvassa a blogom az segít neki. Hiszen nekem is egy kis kikapcsolódás miatt segít és az előző válaszokban említettem 2 blogot amik segítettek.. És hát kitudja, lehet éppen én is segítek valakin amiért írok.

7. Számodra mit jelent az a szó, hogy példakép? Te kit tekintenél/tekintettél példaképnek?
Lehet ezt érteni kinézetre, karrierre, vagy viselkedésre.
Kinézetre nekem Perrie Edwards
Karrierre nekem nincs. Nem szeretnék karrierista lenni, egyszerűen csak boldogan élni.
Viselkedésre a nővérem. Nagyon nagy példaképem. Nem is tudom annyira megmondani miért, egyszerűen mindenben ő lenne az. Igaz ez karrierre is illene, mert tisztelem, hogy ilyen keményen szokott dolgozni, de én még sem tenném ezt, ebben nem hasonlítunk. Viszont...Nem ezt tényleg nem lehet ragozni, hogy miért. Egyszerűen ő a példaképem és ennyi.

8. Melyik számítógépes játék tud lekötni akár több órán keresztül is?
Sorry, nekem nincs ilyen.

9. Voltál már úgy, hogy álmos vagy, de nem tudsz elaludni? Mi lehet ennek az oka?(nekem ezzel nagyon nagy gondjaim vannak)
Nem mindig van ilyen gondom, de valóban szoktak lenni. Sajnos az okát nem tudom.

10. Szerinted meddig fogsz még írni? 
Attól tartok nem sokáig. De van amikor úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon sokáig.
Viszont azt tudom, hogy amikor befejezem az IV-t, az egy nagyon nagy lezárás lesz számomra. Ez a blog az alap blogom, ami legjobban tükröz engem.

10 kérdés:1. Gondolkodtál már rajta, hogy a blogodból könyv legyen?
2. Mi az amit imádsz? (Már ha van olyan)
3. Ha meg álmodnád a jövőd, aztán hirtelen felébrednél, mindent ugyanúgy csinálnál az életben, vagy változtatnál mert tudod, hogy miket hibáztál?
4. Honnan jött az ötlet a blogodra?
5. Kedvenc sorozataid?
6. Mit tervezel a jövőben?
7. Mi a pasi ideállod?
8. Milyen volt a karácsonyod?
9. Milyen típusú könyveket/blogokat szeretsz?
10. Mennyire vagy ékszer mániás? (Én nagyon az vagyok)

Akiknek tovább küldöm:
Alexa S. - NASCAR and the wonder girl
Ellabae 23 - XXI.-századi hercegnő
Fizzy S. és Anne Smith - No Control
Julianna Költő - Save Them!
Tuncex - Lost Memories
Tuncex - Dark Harry Styles
Bernadette Wesley - Happily
Alexistexas13 - The Monster
Cassidie Price - Álomkép
Fireproofbloom - Strong

2015. december 23., szerda

II.évad 15.rész - Titkok melyek már nem titkok

Hey Peoples!
Meghoztam az elég rövid, de tartalmas 15.részt.
Remélem mindenkinek tetszik. A komikat várom, mint mindig;)
Most kicsit felpörögnek az amúgy is pörgős dolgok. 
Pussz 

A rész zenéje:
NF - Start Over
https://www.youtube.com/watch?v=Ms1uqdX6wXY

NiSzi xx




Nina Weyble

- Szerinted meddig lesz minden ilyen? - suttogom elnézve a messzibe.
- Mármint milyen?
- Bonyolult. Hazugsággal teli - suttogom fáradtan.
- Nem tudom. Mondanám, hogy csak rajtad áll, de ez nem igaz, mivel ha akarnám már rég kiderítettem volna mindent - válaszol karkötőmmel játszadozva. - Minden lassan fog megoldódni.
- Nem szeretem ezt az életet - sóhajtok fel.
- Ne mondj ilyet. Ha tényleg így gondolod, akkor Sorával se szeretsz lenni? Spanyolországban sem szerettél lenni a rokonoknál, vagy újra találkozni a srácokkal? Vagy velem? - dorgál meg én pedig szégyenembe lehajtom fejem. Hogyne szeretném Sorát, hiszen ő az én imádni való kislányom. - Gondold át a dolgokat, és ne beszélj butaságokat - puszilja meg fejem tetejét én pedig halványan bólintok.
- Folytatni fogod a táncot, vagy az éneklést? - vált hirtelen témát.
- Nem tudom. Úgy érzem, kell még egy kis szünet. Abban sem vagyok biztos, hogy bármit is folytatni fogok.
- Az éneklést sem? - csodálkozik el.
- Azt majd talán. De most még biztosan nem.
- Kár. Pedig gondoltam egy közös dalra - mondja mosolygós hangon.
- Természetesen benne vagyok - fordulok felé mosolyogva.
- Reménykedtem benne - ad számra puszit, majd kezemet megfogva mosolyogva megyünk ki a kocsijához és megyünk haza.
Másnap Sorával megyünk a srácokat megnézni a stúdióba. Sora addig erősködött, míg rá nem vett. Persze ez Louisnak tetszett a legjobban, nagyon összenőttek Sorával.
- Jól vagy Hercegnő? - néz rám mosolyogva Liam mikor elmentünk venni kávét és visszafelé sétálunk.
- Igen - viszonzom, mosolyát majd belépünk a szobába ahol a többiek voltam egy kis szünet idejéig. Tekintetem rögtön Zaynre téved, aki feszülten néz egy lapot, amit egy nagy sárga borítékból vett ki.
- Az mi? - kérdem mosolyogva, míg elindulok felé, de tekintetét látva megtorpanok. Idegesen mégis kissé megkönnyebbülve néz rám.
- Apasági teszt - néz rám lesajnálóan. Megakad bennem a levegő és nem tudok reagálni, a többiek is ugyanígy reagálnak.
- Hogy mi? - kérdezek vissza elvékonyodott hanggal. Felém kezd, el jönni majd megragadja karom és a folyosóra húz ki magával.
- Mégis mikor akartad elmondani, hogy Sora a lányom? - kérdi rögtön, amint kiérünk.
- Sajnálom - motyogom halkan.
- Az én lányom Nina! Csak nem értem miért mentél el négy éve. Mennyi mindent kihagytam a lányom életéből - dörzsöli meg arcát még mindig idegesen.
- Túl fiatalnak gondoltalak az apaságra - suttogom lehajtott fejjel.
- Mert te nem voltál fiatal az anyaságra? - nevet lesajnálóan.
- Más anyának és megint más apának lenni - nézek fel szemeibe. Tudom, nem kéne még tennem rá egy lapáttal, de ez az igazság, én így gondolom.
- Az pedig megint más, hogy hónapok óta itt vagytok és nem mondtál ebből semmit se - bólint rá. - Most már leveheted ezeket a maskarákat. Tudom ki vagy. Nem vagyok hülye, hogy ne tudjam kivel feküdtem le négy éve, mivel csak te voltál az - parókámat veszem le először és ejtem le a földre. Most már teljesen mindegy, hiszen tud mindent. Akkor mi értelme húzni az időt? Maszkom csatjával szöszmötölök szinte már direkt lassan. Tudom, felesleges az időt húzni, de mégis csak ezt teszem.
- Az igazi neved Nina Weyble - hadarja, mielőtt elvenném a maszkom arcom elől. Ahogy elnézem, dühös tekintetét látom benne is azt a félsz dolgot. Felvont szemöldökkel nézek rá, hiszen úgy néz ki, mint aki folytatni akarná.
- Várod, hogy tagadjam a nyilván valót? - húzom erőltetett mosolyra ajkaim.
- Nem tudom, mit hihetek el azok közül, amiket mondasz szóval nem. Már csak arra várok, hogy levedd a maszkod - néz mélyen szemeimbe. Összetörten és kissé talán már dühösen állok előtte.
- Nem hiszed el, már amit mondok? Tessék, akkor lásd az igazságot - felelem, gúnyosan majd elhajítom a maszkom. Zayn arcomat vizsgálja jó alaposan, mint aki nem lenne biztos valamiben. Később kezemet kezdi nézni, vagyis csak az ékszert, ami az ujjamat, díszíti. Kínosan nevetve húzom, le ujjamról majd teszek felé pár lépést és a tisztes távolságot tartva adom kezébe az eljegyzési gyűrűt, amit a tegnapi vacsorán minden szó nélkül az ujjamra húzott.
- Van egy olyan érzésem, hogy ezzel mindennek vége - suttogom visszalépve azt a pár lépést. - Úgy tűnik te is hazudtál, amikor azt mondtad, hogy szeretni fogsz bárki legyek, és megértesz - rezzenéstelenül néz szemeimbe, majd minden szó nélkül megfordul és kifut az ajtón. Ott állok még percekig és csak nézek utána. Remegve fújom ki a levegőt, mikor összeszedem maszkom és parókám. Nem sírok, de mégis remegek. Lassan nyitok be, a többiek aggódva néznek rám. A kanapéhoz sétálok és leülök rá, térdeimre támaszkodok, és úgy temetem kezeim közé arcom.
Ennyi. Kiderült minden. Kiderült, hogy ki vagyok, kiderült, hogy Sora a lánya, kiderült minden.
- Nina - szólít meg halkan Eleanor. Felnézek rá, de nem reagálok, így ő leül mellém. - Minden rendben lesz, ne aggódj - simítja kezemre az övét. Megrázom fejem és nézek fel szemeibe.
- Nem lesz már rendben semmi. Minden más lesz és teljesen tönkre fog menni ennél is jobban - suttogom kissé kábultan.
- Nem teljesen így képzeltem el ezt az igazságos dolgot - túr hajába idegesen Louis. Ő volt, aki eddig annyira ragaszkodott az igazsághoz. Hát itt van az a bizonyos igazság pillanata.
- Én tudtam, hogy így lesz. Az elejétől kezdve tudtam - nézek rá szomorúan. Mély levegőt veszek és kelek fel a kanapéról. - Elkell vinnem Sorát Todékhoz aztán a barátnőjéhez.
- Majd én - teszi vállamra kezét Niall féltően nézve rám.
- Köszönöm Niall, aranyos vagy, de nem szükséges - mosolygok erőltetetten. Sora már az ajtóban vár nagy plüss macijával a kezében, ami majd nem akkora, mint ő maga. Nagy barna szemeivel várakozóan néz rám, amik máskor még mosolygásra késztetnének, de most nem. Kicsiny kezét enyémbe csúsztatja, és úgy indulunk el.
- Össze fog törni - hallom Sophia hangját mielőtt becsukom az ajtót. Nagyot sóhajtva gyömöszölöm táskámba maszkomat és parókámat. Semmi kedvem felvenni őket, ha mégis felismernének, már nem érdekel. Sora övét kapcsolom be, míg ő arcomat fürkészi.
- Veszekedtél apucival? - kérdi halkan.
- Igen, de kicsim te ne foglalkozz ezzel - mosolygok rá halványan.
- De, anyuci nem vagy jól - rázza fejét szomorúan.
- Jobban leszek - adok puszit göndör hajára. Beszállok a vezető ülésre majd Katherináék felé veszem az irányt. Mikor megérkezünk, Sora azonnal szalad be a házba, Tod szobájába.
- Mi történt, hogy ilyen borzalmasan nézel ki? - mosolyog rám halványan Kath, egy bögre teát átadva a kezembe.
- Zayn tud mindent. - sóhajtok fel. - Pont úgy reagált, ahogyan vártam - iszok bele teámba. Igazából annyira nem volt sürgős Sorát elhozni, egyszerűen elakartam kicsit szakadni a többiektől. Ők túlságosan, hogy is mondjam, normálisan gondolkoznak ezzel a témával. Mármint szerintük Zayn megfog bocsátani és ők inkább őt támogatnák. Katherina viszont olyan, mint én. Másképpen gondolkozik csakúgy, mint Rea, de róla tudom, hogy ma nem ér rá. Kath elmondja a véleményét, fejen kólint, ha esetleg valamiben nincs igazam, és mindig a földön tart. Tehát mellette lehetetlenség összetörni.
- Ez természetes reakció volt tőle - bólint miután elmeséltem neki a történteket. Bólintok jelezve, hogy tudom. - Jól tetted, hogy nem akartad megmagyarázni neki minden áron. Most egyedül kell lenni - feleli kicsit elgondolkozva. - Viszont, ha maximum négy nap múlva se jelentkezik, keresd meg.
- Minden cuccunk a lakásán van Kath - mosolygok keserűen.
- Ez nem igaz. Maradt nálam néhány ruhátok, amit aztán nem vittetek el.
- Köszönöm! - suttogom, szorosan magamhoz ölelve.
- Viszont, mint a menedzsered új asszisztenseként tudom, hogy holnap reggel egy műsorba benne leszel, szóval ne legyél teljesen rossz kinézetű.
- Rendben - mosolygok kínosan. - Új asszisztense? - vonom fel a szemöldököm.
- Igen - mosolyog büszkén.
- Gratulálok, ügyes vagy - erőltetek magamra mosolyt. Katherina egy percre sem hagyott magamra, ami nagyon jól esett. Késő estig beszélgettünk, amíg el nem küldött aludni a holnap reggeli műsor miatt.
Másnap a tavasziasan öltöztem, megvártam míg Kath is elkészül, Todot és Sorát oda adtuk Eleanornak és Louisnak, hogy vigyázzanak rá majd elindultunk a műsor helyére. Kathtel hamar megtaláltuk Pault, nekem pedig már mennem is kellett a műsorba. Végig tettettem, hogy minden rendben van, hogy jól vagyok és nincs az égvilágon semmi problémám. Egészen eddig a kérdésig.
- Észre vette pár rajongód és szóvá is tették, hogy egy ideig nem látták az eljegyzési gyűrűt az ujjadon és most én sem. Ezt minek lehet betudni? Zavar van a paradicsomban?
- Mondhatni így is - bólintok halványan.
- Ezt kifejtenéd? - kérdi Elsa, a műsorvezető bizalmaskodva. Mindig ugyan az a hangsúly hangzik el az összestől én mégis most dőltem be neki először.
- Tudod, ha valaki szinte egész életében hazudozik, vannak dolgok, amiket már nem lehet rendbe hozni. Legyen ez barátság vagy szerelem. Mind kettőből vesztettem már el, mégis most érzem jobban, hogy fáj. Belefáradtam - tekintetemet elveszem a pontról, amit eddig néztem és Elsa szemeibe nézek, amik döbbenten néznek. Ő se gondolta, hogy megnyílok. - Hazugságok halmozzák a hazugságokat aztán már te magad is belebonyolódsz, és végül feladod. Nem szokásom feladni, annál erősebb vagyok. De most azt teszem. Nem tudom ezt folytatni - mosolygok keserűen. Parókámat leveszem és beletúrok barna hajamba.
- Sisi - suttogja Elsa szinte sokkosan. Nem csak őt döbbentettem meg ezzel. Azokat is, akik ismernek, vagy a rajongóimat is. Maszkomat is leveszem és ölembe helyezem el mind kettőt.
- Az igazi nevem Nina Weyble. Egy egyszerű lány, aki túl nagyot álmodott és hibákat követett el - mosolyt erőltetve nézek a kamerába.
- Tehát - köszörüli meg a torkát Elsa. - Nagyjából semmi sem igaz?
- Mire gondolsz? - nézek rá.
- Eleanorral a barátságod, Zaynnel a kapcsolatod, a lányod, nagyjából minden.
- Amiket felsoroltál igazak. Eleanorral kamaszkorom óta barátnők vagyunk. Zaynnel habár mindig bonyolult is volt a kapcsolatom, de igaz volt. Soraya az én kis Hercegnőm pedig a világon mindennél igazabb.
- Nos, sajnos ez egy másik időpontban kell folytatnunk, hiszen lejárt a műsor idő - grimaszol. - Őrültem, hogy itt voltál velünk Nina - mosolyog rám kedvesen Elsa.
- Én is Elsa - bólintok halványan. Kilépve a kamera elől Paul és Kath siet hozzám.
- Ez meg mi volt? - támad nekem Paul. Pont erre számítottam tőle.
- Befejeztem - suttogom és kisietek a helyről. Tudtam, hogy nem fog megérteni. Már rég nem olyan jó a kapcsolatunk, mint régen volt. Változtam és ő is változott.
Parókámmal és maszkommal a kezemben sétáltam lassan. Zayn lakásához akartam menni, de nem volt bátorságom. Hiszen tudom, hogy jelenleg utál. Nem csak jelenleg, szerintem ez már nem fog változni. Megértem őt, komolyan. Mégis rettenetese fáj. Ha most Sora nem lenne, feladnék mindent. Ő az egyetlen, aki még reményt ad, hogy éljek tovább.
Csörgött a telefonom, de nem vettem figyelembe. Megint csörgött, de most kinyomtam. Csörgött, csörgött és csak csörgött. Muszáj volt felvennem már.
- Végre, hogy felvetted! - szól idegesen Eleanor.
- Nem akarok beszélni - mondom halkan.
- Jó, mert én fogok helyetted is. Először is láttam a műsort. Másodszor pedig Zaynnek balesete volt Nina - mondja az utolsó mondatot halkan és meggyötörten.
- Hogy mi?
- Balesete. A kocsijával szembe ment egy kamion, súlyosan megsérült. Sajnálom Nina - suttogja El a végét.
- Hol van? - suttogok én is.
- Nina...
- Csak mond meg, hogy hol van pontosan, a rohadt életbe már - túrok hajamba, könnyeimmel küszködve. Eleanor elhadarja, hogy hol van és, hogy vigyázzak magamra. Leteszem és magas sarkúmat levéve futok a kórházig. Most nem érdekeltek az utcán a furcsa tekintetek. A kórházban a recepcióhoz mentem és csak a nevét nyögtem ki. A lány, aki ott volt megértette az állapotomat is így rögtön mondta is.
- Súlyosan megsérült jobban a fejét érte az ütés a balesetben. Jelenleg kómában van, válságos az állapota - néz fel rám. Miután megmondja, hogy hol találom, ismét rohanni kezdek. A folyosón nem találok senkit, ahogyan a kórterembe sem. Az ágyon fekszik mozdulatlanul, sérülésekkel teli és egy gépre kötve, ami jelenleg is életben tartja. Arca tele van sebekkel, ahogyan teste összes többi része is. Már értem milyen is volt neki így látnia engem nem is olyan régen. Félve, hogy elveszheted azt, akit szeretsz.
Egy széket mellé húzva ülök le mellé. Nem merem a kezét megfogni, félek, ha megmozdítanám, csak rontanék.
- Zayn - suttogom könnyes szemekkel. - Kérlek. Ne menj, el kérlek - tőr ki belőlem a zokogás. Rosszul vagyok akár a gondolatától is, hogy nélküle keljen már élnem.
- Kisasszony, maga egy családtagja Mr.Maliknak? - jelenik meg az ajtóban egy orvos.
- A menyasszonya. Vagyis... Csak a volt menyasszonya - nézek rá könnyes szemekkel.
- Mennyire a volt menyasszonya?
- Tegnap szakítottunk - suttogom mély levegőt véve.
- Rendben. Nos, Mr.Maliknak konkrétan a fejét érte jobban a sérülés a balesetben így ezért van kómában. Persze vannak más sérülései is, mint például a láb törése és a bordái is sérültek súlyosan. Ezeken kívül pedig a súrolások vannak - Lehunyom szemeimet már az elején. Láttam, hogy nincs jól, de nem számítottam ilyen rosszra.
- Meddig lehet kómában?
- Ez változó. Előfordulhat, hogy évekig is, de az is lehet, hogy még ma este magához térjen.
- Évekig? - suttogom meggyötörten.
- Sajnálom kisasszony - néz szemeimbe a doktor. Bólintok és ismét Zayn felé fordulok, aki ugyanúgy eszméletlenül fekszik. Kis idő múlva telefonom csörögni kezd. Doniya az.
- Mond - szólok bele rekedtesen.
- Mi volt ez a műsorban? Tudod mekkora port kavart ez?
- Hidd el, hogy nem érdekel - mondom alig halhatóan.
- Tudja, igaz?
- Persze, hogy tudja - nevetek kínosan. - Mindenki tudja Doniya - túrok hajamba.
- Hogy reagált?
- Doniya - kezdek bele halkan. - Otthon vagy most? Úgy értem Bradfordban vagy?
- Igen, miért?
- Zayn itt fekszik mellettem. Kómában - Mindent elmeséltem neki. Tegnaptól kezdve, mindent. Nem lepődtem meg, hogy amikor végeztem letette a telefont minden szó nélkül és pár perc múlva jött az üzenet Waliyhatól, hogy úton vannak Londonba. Sóhajtva tettem el a telefonomat és szenteltem minden figyelmemet ismét Zaynnek. 

Soká volt már mikor még mindig csak bent ültem mellette és figyeltem őt. Egyszerűen féltettem. Mindennél jobban. Doniyáék még nincsenek itt pedig azt írta Waliyha, hogy elindultak.
- Merre vagytok? - szólok bele a telefonba, amikor Doniyát hívtam.
- Hamarosan a kórházban - szól és már ki is nyom. Nem is vettem észre, hogy milyen fáradt vagyok, amíg le nem hajtottam a fejem kezeimre, az ágy szélére. Sikeresen el is aludtam egy kicsit így hirtelen kaptam fel a fejem amikor Zayn családja berohant. Trisha könnyes szemekkel kapta szája elé a kezeit és nézett Zaynre.
- Te. Most ki jössz velem és megbeszéljük a reggeli produkciódat - jelenik meg Paul is dühösen. Sóhajtva, megtörve keltem fel a székről.
"Sose engedd, hogy más uralkodjon rajtad. Légy a magad ura." 
Mindig ezt mondta kiskoromba apám. Úgy látszik az ilyen mondásai még a hasznomra jönnek. Mély levegőt veszek és szikrákat szóró szemekkel nézek, egyenesen Paul szemeibe. Tekintetemet látva meginog, felvonja egyik szemöldökét.
- Már ne is haragudj Paul - kezdek bele határozottan. - De Zayn és a családja mellett a helyem. Amennyiben erről a nevetséges hazudozásról akarsz beszélni, el kell halasztanod.
- Rendben. Később hívlak - bólint ő is határozottan.
- Majd én, kereslek és mondom mikor lesz a megfelelő időpont.
- Jó - sziszegi idegesen. Megfordul és elmegy.
- Mi történt? - kérdi rögtön Yaser.
- A kocsijával egy kamionba hajtott. A bordái és a lába sérült kevésbé, de jobban a fejét érte az ütés így kómában van. Nem tudni mikor kel fel - suttogom az utolsó mondatot. - Azt mondta az orvos, hogy akár még ma este is felkelhet, de akár évek múlva is.
- Hogy mi? - zokog fel Trisha. Yaser magához öleli, és úgy próbálja vigasztalni síró feleségét. Yaser és Trisha bent maradtak Zaynnel míg mi a lányokkal beültünk a büfébe, ami egy emelettel lejjebb található.
- Szóval most az egész életed a legalján van - szólal meg halkan Safaa. Elgondolkozom mondatán és igazat kell adnom neki.
- Hát eléggé - nézek rá kínosan mosolyogva. - De a karrierem a legkevesebb problémám jelenleg.
- Nem is csak arra gondoltam. Apád, a vetélés, és persze Zayn mindent tud - félre biccentett fejjel néz rám.
- Igen Safaa, teljesen káosz van most az életembe - dőlök előrébb az asztalon, hogy jobban szemeibe tudjak nézni az előttem ülő lánynak. - De tudod, van egy lányom és Zayn. Ők jelenleg az életemnél is fontosabbak.

2015. december 12., szombat

II.évad 14.rész - Az Idő Véges

Hey Peoples!
Itt is lenne a 14.rész. Nem lett túl hosszú, viszont egy kis meglepi visszaemlékezés van az elején.
A Gifet köszönöm Évinek, ami megihletett. :3
Nos, jó olvasást! ;)
Pussz

A rész zenéje: 

Zella Day - Shadow Preachers
https://www.youtube.com/watch?v=YHWvHp5m43E

NiSzi xx


~ Egy évvel ezelőtt ~

Ezen a napon volt, hogy Sisi és Zayn először találkoztak -az előző kettő véletlen találkozás után-. Amikor Sisi öltözőjébe benyitottak azok a fiúk, akiket évek óta nem látott mégis az életét jelentették neki. Amikor Sisi még csak egy makacs lány volt, nem pedig egy fiatal édesanya. Amikor Sisi oly közömbösen bánt a fiúval, akit az életénél is jobban szeret. 
Mégis most egyedül ül a kanapén míg, gondolkozik. Régi telefonját már hónapok óta, lassan másfél éve nem vette elő. Hiszen tudta, azóta nem érkezett egyetlen egy hívása sem Zayntől. Doniya elmondta neki, hogy a fiú feladta. Bár Nina ennek örült mégis elszomorította. De hisz mire számított? Zayn már lassan négy éve, hogy próbálkozik és ő még sem vette fel a telefont neki vagy üzent vissza. 
Az óra reggel hat órát ütött Nina pedig csak ült tovább. Gondolataiba, illetve emlékeibe temetkezett. Végül nem foglalkozva semmivel sétált a szekrényhez ahol szépen elzárva tartotta a telefont, minden emlékkel együtt. Fényképek, a plüss nyuszi, amit egyszer Niall nyert neki, Louistól kapott karkötő, Harrytől kapott születésnapi ajándék, ami egy bögre rajta a képükkel. Liamtől a kedvenc könyve, és Zayn rajza amin, ketten vannak. Nina kivette a telefont majd azt bekapcsolta. Látta, hogy valóban nem kereste azóta egyik fiú sem, nem volt egyetlen hívása vagy üzenete sem. A régi képeiket kezdte nézni, amiknek java része a turné közben készült. Elmosolyodott az emlékre, arra a fél évre amit, a fiúkkal összezárva töltött. Sok képen csak az látszódott mikor veszekedtek, ezeket a képeket Eleanornak köszönhetik. De sok olyan is akadt, amikor boldogok voltak és nem veszekedtek. Mind kettő időszak hiányzott neki, hiszen attól, hogy veszekedtek tudta, hogy mindnyájan élvezték. 
- Nina gyere, nem sokára megérkezik anyu gépe - szól a képeket néző lánynak Peter. Nina nem sok kedvvel indult meg bátyja felé. Nem vette észre, hogy a telefont a kanapén hagyta a szekrényt pedig nyitva. A kis Soraya viszont igen. Nem sokkal anyja távozása után ment a nappaliba, gondolva, hogy mesét nézzen. Tekintete viszont egy idő után nem a mese vonzotta, hanem az eddig zárva lévő most nyitott szekrény. Kihasználva anyja távollétét kezdett el körülnézni a szekrényben. Magához vette a plüss nyuszit, hiszen tetszett neki. A képeket csodálkozva nézte. Tudta, hogy anyja híres, nem volt új látnia Ninát szőke parókában és maszkban. Viszont a képen lévő többi ember jelenléte új volt számára. Egyedül Eleanort ismerte meg és nagybátyját. De a másik öt fiút nem. Ez nem megdöbbentő, hiszen Nina sosem mesélt neki róluk. Illetve Zaynnről igen. De róla is csak azokat a dolgokat, amiket a fiú mondott anyjának. Ha valami romantikus dolgot mondott Zayn anno Ninának azokat kívülről fújta és Sora csak remélte, hogy az a férfi akiről, Nina annyit mégis oly keveset mesélt, az ő édesapja. Nem kérdezte anyját erről sosem, nem akarta, hogy ha még sincs, így akkor csalódnia kelljen. Inkább meghagyta magának a saját reményét. Soraya becsukta a szekrényt és a plüss nyuszival a kezében visszaült mesét nézni. Nem sokkal később megszólalt Nina egykori telefonja. Sora felakarta venni, nem egyszer volt már ilyen, hogy felvette anyja telefonját viszont eddig nem volt alkalma a régi telefonját is felvenni. A névhez beillesztett képről felismerte a nemrég látott képeken a sötét hajú, barna szemű fiút, aki a legtöbb képen Nina közelében volt. Esetleg csókolta őt, vagy ölelte, de egyszerűen mindig a közelébe volt. Sora felbátorodva, hogy többet tudhat meg édesanyja régi barátairól, esetleg szerelméről felvette a telefont. Bátran mégis kissé félénken szolt bele.


- Hello - szólt vékony hangon Soraya. 
- Öö hello - szólt bele egy mély kissé rekedtes férfihang is, kissé összezavart hangon. Hogyne zavarodott volna össze, ha egy kislány veszi fel a telefont, ráadásul évek után most először. 
- Kivel beszélek? - Sora felbátorodva kérdezett, ami a vonal túlsó végén lévő férfit mosolygásra késztette. 
- Zayn vagyok. És te picur? - hangja még mindig összezavart, de már sokkal kedvesebb volt. 
- Soraya vagyok, de nem vagyok picur. Már négy éves vagyok - Sora fortyogva szól vissza a férfinak, szavait kissé még pöszén ejtve. 
- Elnézést nem tudtam, hogy már kész nagylány vagy - kuncog Zayn. Emlékeztette a kislány fortyogása egykori szerelme hirtelen haragjára, aki történetesen Soraya anyja volt az. - Tudod kié ez a telefon Soraya? Oda tudod adni a tulajdonosának? - folytatta.
- Azt hiszem anyué, de eddig nem láttam ezt a telefont. Nincs itthon senki csak Eleanor. 
- Eleanor? - csodálkozik el Zayn. - Ki az anyukád Soraya? 
- Attól függ, ki keresi. A szerelmed volt? - kérdi csilingelő hangon Sora. Örült, hogy végre talán megtalálta azt az embert, akiről anyja annyit mesélt. Hitt benne, hogy talán ő lesz az, és egyaránt az apja is ő. 
- Életem szerelme - feleli szinte suttogva Zayn. Neki is eszébe jutottak az emlékek. Éppen ezért is próbálta meg hívni még egyszer Ninát. Neki is eszébe volt, hogy ezen a napon találkoztak először. 
- Sisi King anyukám művész neve - feleli mosolyogva Sora. Tudta, hogy ő lesz az, akit úgy megakart ismerni. 
- Add, át kérlek édesanyádnak, hogy emlékszem a mai napra. Amikor minden elkezdődött - utolsó mondatát szinte suttogta Zayn. – Szia, Sora, légy jó kislány! - Zayn már leakarná tenni, de Sora még időben szól neki. 
- Zayn - szól halkan Sora és miután megbizonyosodott róla, hogy a férfi még a  vonalba van folytatta. - Anyu sokat mesélt rólad. Remélem, egyszer megismerhetlek - feleli a kislány mosolyogva. 
- Én is remélem Soraya - suttogta Zayn mosolyogva, majd Sora letette. A kislány mosolyogva szaladt be a plüssel a kezében Eleanor ideiglenes szobájába, ahol a lány éppen telefonját tette le.
- Eleanor beszéltem vele! Beszéltem! - sikította boldogan a kislány míg Eleanor nyakába ugrott.
- Kivel Hercegnőm? 
- Hát Zaynnel! Akiről anyu annyit mesélt, de sose mondta pontosan, hogy ki ő. És most beszéltem vele. Anyut kereste, de én vettem fel a telefont. Jajj El, ő pont olyan, ahogy anyu mesélte. Bárcsak ő lenne az apukám - sóhajtott Sora magához szorítva a plüss nyulat. Tudta, hogy annak a plüssnek sok köze volt anyja múltjához. Eleanor nem tudott erre reagálni, teljesen ledöbbentette. 
- És mit mondott neked pontosan Hercegnő? Anyunak üzent valamit? - szólalt meg végül. Sora pedig elmesélte, amit Zaynnel beszélt. 
- És azt üzente anyunak, hogy emlékszik a mai napra, amikor elkezdődött minden - fejezte be végül. Eleanor elmosolyodott, hiszen ő értette miért. Ő is emlékezett a mai napra. És még mindig teljesen biztos benne, hogy Nina és Zayn szerelme nem ért végett. 
- Az, hogy beszéltél Zaynnel legyen a mi titkunk. Anyu nem biztos, hogy örülne neki. Majd én átadom az üzenetet, mintha Zayn nekem mondta volna. Rendben, Hercegnő? - kérdi Eleanor, Sora pedig mosolyogva bólint. 
- Te ismered őt? - kérdi csillogó szemekkel. 
- Igen, ő nagyon jó barátom. 
- Ugye egyszer majd találkozhatok vele? - kérdi Sora, mire Eleanor elmosolyodik. 
- Ígérem Hercegnő, hogy hamarosan így lesz. 

A jelenben

- Apuci - suttogta Sora Zaynnek. Miután a férfi rá szentelte figyelmét Soraya folytatta. - Igaza volt Eleanornak.
- Ezt, hogy érted Picur? - nézett rá értetlenül Zayn.
- Azt ígérte nekem régen, hogy majd találkozhatok veled. És az ígérete igaz lett - néz csillogó szemekkel Sora. Zayn meglepődött azon, hogy El ilyet ígért Sorának.
- Mikor ígérte ezt?
- Amikor beszéltünk. Apuci én tudtam, hogy te vagy anyuci szerelme. Tudtam, hogy te vagy az én apukám! - Sora szorosan apja karjai közé bújt. Észre sem vette, hogy ezzel azt mondta el, amit megígért Louisnak és az anyjának is, hogy nem mondja el Zaynnek. De boldog volt és nem érdekelte. Zayn viszont ezt a mondatát csak annak tulajdonította be, hogy a kislány bár nem ismeri az igazi apját, rá mégis úgy tekint. Pedig tudnia kéne már, hogy Soraya az ő kislánya.


Nina Weyble

- Zaynie ne aggódj már annyit - szólok rá Zaynre, és nézek rá szúrós tekintettel.
- Most engedtek ki a kórházból. Nem gondolhatod, hogy majd nem figyelek rád oda Baby - rázza fejét Zayn.
- Nem arról beszélek, hogy ne figyelj oda rám. Csak ne félts ennyire - fogom két tenyerem közé arcát.
- A lehetetlent kéred tőlem - suttogja ajkaimra, majd lágyan megcsókol.
- Borzalmas vagy - kuncogok, ő pedig mosolyogva néz rám
- Liam üzent nemrég, hogy délután menjünk át, mert valami fontosat akar mondani mindnyájunknak - mondja, én pedig bólintok. Kíváncsi vagyok, mi lehet az.
- Baby. El kell mondanom valamit - kezdte Zayn, de a csengő hangja félbe szakította. Pedig kíváncsi lettem volna rá, hogy hogyan mondja el, hogy megcsókolt, vagyis Ninát.
- Majd én kinyitom - sóhajt fel, majd megy ajtót nyitni. Még átkell gondolnom, hogy pontosan hogyan fogok erre reagálni. Nem reagálhatok úgy, mint régen, hiszen akkor is azért ment tönkre minden.
- Nem tudom, hogy akar e látni George - hallom Zayn meggyötört hangját.
- A lányomat akarom Zayn. Nyolc évig nem láttam, mert elkövettem egy hibát, amit jóvá akarok most tenni.
- Én megértem George, de Nina már kevésbé. Nagyon makacs - a hallottak után elgondolkoztam. Talán adnom kéne még egy esélyt neki.
- Zaynie, engedd be - kiálltok ki a nappaliból. Hallom, ahogy csukódik az ajtó majd azt léptek zaja követi.
- Hagyjalak magatokra? - szólal meg Zayn elsőként, amikor beérnek.
- Kérlek - pillantok, felé mire ő bólint és Sorához megy a szobájába. Visszafordulok apám felé, de nem szólok semmit.
- Amikor azt mondtam, hogy tartsd magad távol a lányomtól azt úgy értettem, ahogyan mondtam. Ha valamit mondok, elvárom, hogy tartsák be - kezdem keményen. Nem szól, semmit egyszerűen csak bólint.
- Nem fogok bocsánatot kérni. Azt már megtettem, többször nem fogom - válaszképpen csak bólintok. Jobb így, hogy a legelején tisztáztuk ezeket. - Most pedig meséld el, hogy hogy is volt régen, hogy Londonba jöttél? Mintha anyád nem engedett volna el - rázza rosszallóan a fejét.
- Ha tudod, hogy elszöktem minek mondjam el? - vonok vállat.
- Azért meséld csak el.


Utálat. Ezt érzem George iránt. De mégis csak az apám, akit bár éveken keresztül gyűlöltem, szükségem van rá. Végig szükségem volt rá, de az elmúlt években jobban. Belemásztam a legnagyobb hibába, a legnagyobb hazugságba és nem tudok kimászni belőle. Ha ő ott van, akkor, eszembe se jutott volna bármi ilyet tenni, ha mégis akkor lebeszélt volna róla. Anyuval nem oszthattam meg mindent régen sem és most sem. Ő másképpen gondol a dolgokra, mint én. Talán ő még az elején segített volna kimászni mindenből. Szükségem volt az apai szeretetre, amit kamasz koromban nélkülöznöm kellett, de most talán megkaphatom. Viszont bennem van az a félsz, hogy még sem és a múlt megismétli önmagát. Most mégis elengedtem Sorát apámmal. Én is menni akartam, de Zayn meggyőzött, hogy maradjak. Úgy tűnik, ő jobban bízik benne, mint én.
- Ne aggódj Baby, minden rendben lesz. Bízz egy kicsit jobban apádban - suttogja fülembe magához ölelve. Csak egy lesajnáló pillantással méltatom. Szerintem ezt ő sem gondolta komolyan.
- Mi lenne, ha elmennénk vacsorázni? Egy étterembe. Ránk férne már egy kis együttlét - ad mosolyogva arcomra egy puszit.
- Látom visszatért a régi Zayn - mosolygok én is majd felállok, és a szekrényhez sétálok. Kicsit kicsinosítom magam, úgy, mint régen, amikor Zaynnel találkoztunk. Mindig csinosan öltöztem, de miután megismertem Zaynt ezt csak fokoztam.
- Ahogy elnézem a régi Nina is visszatért - ölel át hátulról Zayn, mikor elkészülve várok rá a nappaliba. Nyakamba puszil amitől, mint mindig elmosolyodom.
Meglepett, hogy Zayn azt a cukrászdát választotta, ahol anno először randiztunk. Vagy legalábbis valami randiféle dolgot produkáltunk. Mégis azt választotta és sejtelmes mosollyal arcán figyelte miként reagálok. Igazából meglepett, és emlékeket idézett fel bennem. A korláthoz sétálok és figyelem London nyüzsgő utcáit. Semmit sem változott ez a hely, de az emberek és az életük igen. Hiszen négy évvel ezelőtt mikor ugyanitt álltam a világért se akartam volna a közelembe engedni Zaynt.
- Sikerült, amit akkor akartam annyira és harcolni is érte - suttogja hátulról ölelve. - Tudom mi a kedvenc zenéd, mi a kedvenc színed, szinte az egész gyerekkorodat ismerem már, a stílusodat is tudom, és hogy milyen sebhelyeid vannak. Mindezeket és minden mást már tudok rólad. És még mindig ugyan úgy gondolom, hogy nem feltétlenül a kinézetedet akarom ismerni valójában - bele puszil nyakamba, amitől, mint mindig, most is jóleső borzongás fut át rajtam. Felé fordulok, s két kezem közé fogom arcát. Mosolyogva néz szemeimbe, míg lassan közeledek felé egy csókért. Kezeivel most is szorosan húz, magához derekamnál majd egy keze átsiklik hátamra és úgy tart meg. A kissé vadabb mégis lágy csók most is véget ért levegőhiányunk miatt. Zayn kezemnél fogva húz maga után. Leül, az egyik székre engem pedig ölébe húz.
- Mindennél jobban szeretlek, ugye tudod? - néz mélyen szemeimbe. Valamit közölni fog velem, ami nem lesz jó. Látom a szemeiben a fájdalmat és a félelmet.
- Zaynie mi a baj? - kérdem egy kicsit hosszabb hajtincsével játszadozva.
- A baleseted előtt amikor Reáék birtokán voltunk megcsókoltam Ninát - végig szemeimbe néz, ami kissé furcsa. Nem tudok leolvasni az arcáról semmit. Azt hittem, ha ezt elmondja, elfordítja a fejét, vagy elnéz másfelé. De nem. Még mindig és ugyanúgy egyenesen a szemeimbe néz. 


Zayn Malik

Elmondtam neki a csókot. Nem tudom miként fog reagálni, főleg mert kissé kételkedek benne. Már rég letettem arról, hogy Sisi Nina lenne, de az a csók Ninával elgondolkodtatott. Most pedig nem tudom miként fog reagálni. Mindenesetre, ha dühös lesz, biztos vagyok benne, hogy ők ketten nem ugyan az a személy. Látom rajta, hogy elgondolkodott majd ajkai megrándulnak egy pillanatra a visszafojtott mosoly miatt. Épp csak észre venni, de nekem sikerült. Nyitja a száját, hogy mondjon valamit, de egy hang sem szökik ki rajta. Fejét elfordítja és látszik, hogy vesz egy mély levegőt.
- A történelem megismétli önmagát - mondja halkan. Mintha nem is nekem, hanem csak önmagának mondta volna, úgy nézett vissza rám.
- Baby - kezdem halkan, kezemet hátára simítom. Halványan és erőltetetten mosolyog rám.
- Nincs baj Zayn - puszit ad arcomra majd ölelésembe bújik. Nem tudom milyen reagálás volt ez pontosan. Úgy értem azt hittem lesz valami kis szikrányi esély, hogy megtudjam, hogy Sisi Nina e. De ezzel nem segített semennyit sem. És ő ezt pontosan tudja, hiszen így akarta. 


2015. december 5., szombat

Trailer (II.évad)

Peoples! :)

Most (sajnos), nem résszel jöttem, hanem a 2.évad trailerjével.
Remélem mindenkinek tetszeni fog! ;)
A kövi részt amint tudom hozom, sajnos ezen a hétvégén biztosan nem tudom hozni.
Pussz Drágáim! <3

NiSzi xx