2016. május 31., kedd

III.évad 7.rész - Nyitás

Hey Peoples!
Először is Nagyon Boldog Szülinapot Évinek, az én drága asszonyomnak! ;)

Nos, gyerekek a kövi rész lehet -ismétlem lehet késni fog.
Sok Pussz!

A rész zenéje: 
Icona Pop - Girlfriend



NiSzi xx



Szilveszter napja van, Chris pedig ma jön haza. Davival szent este óta otthon voltunk anyuékkal.
Úgy terveztem, hogy ma este megnyitom a kávézót. Már minden készen áll, már csak én kellek hozzá. Két alkalmazottam van és persze én is ott leszek. Szilveszter éjjel a fiatalabbak úgy is az utcán fognak csatangolni, így betudnak térni a kávézóba.
- Min agyalsz édes? - súgja fülembe Chris, hátulról átölelve.
- Csak a kávézón - mosolyogva fordulok felé, nyaka köré fonom karjaim.
- Mikor nyitsz?
- Ma estére terveztem.
- A mai napon viszont az enyém vagy - csókol meg, majd nyakamat is, amitől felkuncogok. Van egy érzékeny pontom, ahol nagyon csikis tudok lenni.
- Na és Davi? - súgom, míg ő tovább kényezteti nyakamat.
- Ellesz anyáméknál.
- Akarom én, hogy ott legyen? - kuncogok fel. - Valljuk be, anyádék nem a legjobb bébiszitterek.
- Engem sikerült felnevelniük, pár óra csak nem nagy kihívás nekik - kuncog majd megcsókol újból.
- De ha a gyerekem úgy jön haza, hogy céget akar vezetni, nem engedem többször oda - Chris elneveti magát és fejét csóválja.
- Elviszem hozzájuk rendben? - távolodik el, miután rábólintok. Amint, elmennek megcsörren a telefonom.
- Akárki is, ma nem érek rá - szólok bele kuncogva, ahogy felveszem. Nem figyeltem, hogy ki hívott így tényleg kivétel nélkül senki se keressen ma.
- Szerelmem - nevet a telefonba a már régen hallott, édes hang.
- Neked se érek rá Zayn - felelek mosolyogva.
- Mi lehet fontosabb nálam? - kérdésére elnevetem magam.
- Természetesen semmi - felelek szemeimet forgatva, mintha csak láthatná.
- Reméltem, hogy ezt mondod. Mit szólnál ha ma találkoznánk?
- Chrissel vagyok ma - Morog egyet, ahogy vőlegényem nevét kiejtem. - Akár tetszik, akár nem Zayn - sóhajtok fel.
- Tudom - motyogja halkan.
- Este találkozhatunk, ha bejössz a kávézóba.
- Jó ötlet lesz ez?
- Ha arra gondolsz, hogy Chris ott lesz-e, mondom, hogy nem lesz ott - sóhajtok fel. Nagyon nem szimpatikus neki.
- Kilencre ott leszek - mondja és már le is teszi, sietve.
A napokban sokat találkoztunk. Ő összeveszett Perrievel így nem beszéltek sokat, Chris pedig nem volt itthon. Nem mintha ez újdonság lenne. Tehát hol Zayn volt itt, vagy mi mentünk, esetleg sétáltunk, beültünk valahova. Még a kávézóba is besegített.
Chris is megérkezett Davi nélkül.
- Mihez lenne kedved? - kezeit derekamra helyezi én pedig nyaka köré fonom karjaim.
- Megnézhetnénk egy filmet - mosolygok, majd a kanapé felé kezdem húzni.

***

Davi Chris szüleinél alszik, ami őszintén megvallva, nekem nem tetszik. Nyolckor Chris is társult hozzájuk, utána én is készülni kezdtem, majd a kávézóba indultam.
- Szia! - köszönök mosolyogva, a már bent lévő lánynak, Giának. Mosolyogva köszön vissza, én pedig a hátsó, iroda részbe leteszem a táskám illetve kabátom.
- Átnéztem mindent, minden rendben van - mosolyog Gia, amikor kimegyek hozzá. Bólintok majd kinyitom a kávézót. Hivatalosan is kinyitottunk.
Hamar megtelt a kávézó, éjszakához képest sokan voltak. Sokan fiatalok voltak, ők inkább alkoholt kértek, de figyelmeztettem őket, hogy a lerészegedést nem engedem, utána távozniuk kell. Egy újabb ilyet mondtam el, egy fiatal baráti csapatnak, amikor Zayn is megérkezett.
- Milyen kis anyáskodó lettél.
- Miért is? - vonom fel a szemöldököm míg visszamegyek a pult mögé. - Csak nem akarom, hogy az én kávézómba legyen bármiféle botrány. Elit helyet szeretnék.
- Érthető - bólogat egyetértően.
- Esetleg kérsz valamit? - mosolygok rá.
- Egy kólát és téged - támaszkodik a pultra.
- A kólát megkapod, mást nem - nevetek fel. - Azt hittem te is valami alkoholt kérsz majd.
- Vezetek - rázza a fejét.
- Aludhatsz nálam, Chris nem lesz otthon.
- Davinak mit mondasz? - vonja fel a szemöldökét.
- Ő sem lesz otthon. Chris szüleinél lesznek éjszaka.
- Rendben - bólint rá, én pedig mosolyogva fordulok el tőle, hogy a következő embert szolgálhassam ki.
Ez így ment késő estig. Zaynhez páran odamentek egy képet csinálni, vagy aláírást kérni. Én végig a kiszolgálásra próbáltam koncentrálni, de amikor ott ül előttem és tudom, hogy engem vár, míg párszor felém villantja aranyos mosolyát, az odafigyelés szinte lehetetlen.
- Fejezd be! - tátogom neki mosolyogva, amikor egyszer összekevertem két vendég rendelését, csak mert ő rám kacsintott.
Hajnali három volt, amikor a másik alkalmazott, Nico, váltott engem. Nagy ügyessége van ilyen téren azért is vettem fel, na meg persze nem egy rossz srác. Ez is csak előny.
- Mehetünk Édes? - helyezi vállamra Zayn, amikor táskámmal és kabátommal megyek ki a pult mögül.
- Ne becézgess - fintorodom el. - Én vezetek - lengetem meg a kocsi kulcsot előtte.
- Mivel megitattál velem két pohár valamit, kénytelen leszel
- Az Rosita volt, egy spanyol koktél - forgatom a szemem.
- Az nem egy női név? - gondolkozik el, arc kifejezése miatt előtör belőlem a nevetés. Morcosan néz rám, mire én próbálom befejezni, de az az arc mimika nem megy ki a fejemből.
Az én autómmal mentünk, az övét majd holnap hozza el. A kocsiban csak a rádió szólt halkan, de én azt se bántam volna, ha teljes csend volna. Sok volt az ember ahhoz képest, hogy éjjel volt. A garázsba beparkoltam, majd kiszálltunk és bementünk a házba.
- Kérsz valamit? - kérdem mosolyt erőltetve magamra. Igazából állva eltudtam volna aludni.
- Aludj, Nina - mosoly rám kedvesen, majd kezemnél fogva húz fel az emeletre. - Mi lenne veled egy turnén - kuncog, mire én csak szemeim forgatom.
- Lezuhanyzok, egy perc - lépek a gardróbomba és veszek ki onnan fehérneműt, és egy toppot egy térd nadrággal. Zaynt a szobába hagyom, míg én veszek egy gyors fürdőt. Mikor végzek kissé felfrissülve megyek vissza a szobába, ahol Zayn az ágyon ül és a telefonját nyomkodja. Mikor észrevesz, felnéz és mosolyogva teszi le a telefont az ágyra. Kezemnél fogva, gyengéden magához húz, miközben elfekszik az ágyon engem továbbra is húzva. Észre sem vettem, hogy a nadrágját és a felsőjét levette. Vétek egy ilyen dolgot nem észrevenni. Hátulról ölel át, én pedig mosolyogva bújok karjai közé és merülök álomba.

2016. május 22., vasárnap

III.évad 6.rész - Malik Family

A rész zenéje: 
Ed Sheeran - Small Bump

NiSzi xx


Másnap Doniya és Safaa rám adott egy csíkos szettet, ami pont az én ízlésemnek megfelelő volt. Nagyon tetszett, amit szóvá is tettem.
- Neked adom ezt a felsőt - néz rám gondolkozva Doniya. - Engem kövérít.
- Dehogy! Nem fogadhatom el! - nézek rá elkerekedett szemekkel.
- Ez csak egy póló, Nina - legyint nevetve, majd kinyitja az ajtót és kilökdös rajta. - Nem mondta Zayn, hogy egy táncos lányba futott bele.
- Nos, első sorban főállású anya vagyok, de a tánc is határozottan a munkám, ha lehet így nevezni - mosolyogva bólintok a végén. A nappaliba megyünk és látjuk, hogy Zayn és Davi valamit nagyon sutyorognak.
- Miben mesterkedtek? - húzza össze szemeit Doniya. - Amikor kicsi voltál, akkor is így összebújtatok Walival és terveltetek valamit.
- Ez nem is igaz - nyújtja rá nyelvét Zayn, majd rám néz. - Elrabolhatom a lányod fél órára?
- Attól függ. Hol lesztek? Mit csináltok? Miért? Mikor jöttök? Ne költs rá, állj ellen a kölyö kutya szemeknek! - hadarom el neki, amin csak nevet.
- Ne aggodalmaskodj, csak bízz bennem! - Davival a nyomában halad el mellettem, majd nyom egy puszit az arcomra, majd mire észbe kapok már el is mentek. Mosolyogva forgatom szemeim.
- Holnap karácsony! - szólal fel hangosan Safaa, mintha még csak most jutott volna el a tudatáig.
- Elfelejtettem Zaynnek ajándékot venni - csap a homlokára Waliyha, aki akkor jelenik meg az ajtóban.
- Rám ne számíts - szalad fel az emeletre Doniya, nyomában Safaaval.
- Kérlek! - néz rám nagy szemekkel Wali.
- Rendben, persze. Menjünk! - bólintok mosolyogva.
- Én vezetek! - szalad ki az ajtón, egészen a kocsiig, ahonnan aztán szalad is vissza. Persze, hisz nem vett fel kabátot se és csak egy mamusz volt rajta. Nevetve rázom a fejem, míg én is felveszem a kabátom és kék bokacsizmám.
A plázába bóklásztunk, ami nekem is jól jött, mivel én se vettem ajándékot Zaynnek.
- Bemegyünk ide is? Kinéztem magamnak múltkor egy karkötőt és most le van értékelve - kérlelve néz rám Wali, én pedig mosolyogva bólintok rá. Egy ékszerboltba mentünk be, ahol inkább bőrből és hasonló dolgokból készült észerek voltak. Tekintetem megakadt egy bőrkarkötőn. Hihetetlen, de pontosan ugyan az a karkötő volt, amit álmomban láttam mindig Zaynnen. Innentől azonnal tudtam, mi a megfelelő ajándék neki.
- Szép darab! - mutat Wali a karkötőre, amit az imént fizettem ki.
- Tudom - harapok ajkamba, mosolyomat visszafojtva.
- Kinek lesz?
- Zaynnek - Wali szemei kissé megcsillantak, amikor ezt mondtam.
- Tetszeni fog neki, biztos vagyok benne! - jó kedvűen ugrándozik ki, miközben dúdol valami karácsonyi dalt.
- Amikor te volták annyi, mint én - gondolkozik el egy pillanatra, amikor már a kocsiban ülve elindultunk. - tehát két éve. Akkor már volt egy két éves lányod - jobban magának mondja, mintsem nekem. - El nem tudnám képzelni magam most egy egy éves gyerekkel - rázza a fejét, nevetve.
- Tudtam neki biztosítani, mindent. Tökéletes család, egy jó apa, nekem is megvolt akkor már, hogy hol táncolok és híresebb voltam egy kicsit. Nem utolsó sorban pedig az anyagiakkal sem volt probléma. Mi ez, ha nem tökéletes arra, hogy megtartsam, és ne kelljen elvetetnem? Ráadásul akkor már menyasszony voltam.
- Nem rosszindulatból, de tehát akkor azért nem vetetted el, mert egy merev, de gazdag családba bekerültél? - kínosan teszi fel a kérdést, mégis ami a szívén az a száján. Ez nagyon tetszik benne.
- Olyasmi - bólintok kelletlenül. Ez így kimondva, valóban rosszul hangzik. - Igazából nagyon nagy volt a szerelem Chris és köztem - mosolyogva emlékszem vissza, hogy hogyan is udvarolt nekem. Tíz évvel idősebb nálam, tehát ő akkor volt huszonhat éves. Tartotta magát, ahhoz, hogy udvaroljon és állítása szerint: megszerezze a szívem. Nos, pár hónap után sikerült neki. Tizenöt voltam, amikor megismertem. Egy tánc próbára siettem, amikor szó szerint bele botlottam. Tipikus "leöntöttem véletlen a kávéval és egy új pólóval pótoltam" találkozás volt, mint a filmekben. Ragaszkodott, hogy vegyen nekem egy másik felsőt, amit elfogadtam, még sem mászkálhattam egy kávétól foltos fehér felsőben. Amikor viszont hazaértem egy cetli volt a felsőnek a zsebében. Egy név és egy telefonszám szerepelt rajta. Másnapra rá felülkerekedett a kíváncsiság rajtam és írtam egy üzenetet a telefonszámra. Akkor megbeszéltük, hogy találkozzunk. Megragadta a figyelmem, hiszen kedves volt, figyelmes, a jól öltözöttség, vagyis az öltöny csak dobott rajta. Sokáig találkozgattunk, ismerkedtünk, az elejétől kezdve tudatta velem, hogy tetszem neki, tehát nem is érhetett meglepetés. A 16. szülinapomon elvitt vacsorázni egy igen drága étterembe, ahol egy terasz részt bérelt ki kettőnknek. Nem voltunk együtt, mégis aznap este eljegyzett. Aznap este nemet mondtam, de nem adta fel, egy hónapra rá, már a barátnője voltam, majd négy hónap múlva a menyasszonya és két hetes terhes. Tudtam, hogy van egy cége, és befolyásos illetve anyagilag nem szűkölködő család, így egyáltalán nem bántam a dolgot. A szerelem, meg csak még inkább buzdított erre az egészre.
- Mit tudsz Zayn és Perrie kapcsolatáról? Nekünk Zayn csak annyit mond, hogy minden oké, de látjuk, hogy nem. Nem hozza haza annyiszor és nem beszél róla annyit - összeráncolt homlokkal kérdi Wali felém pillantva.
- Annyit tudok, hogy sokat romlott. Nem beszélünk ilyenekről, nem olyan régen ismerkedtünk meg - halvány mosollyal ajkaimon próbálom hárítani kérdését.
- Értem - suttogja Wali. Leparkol a házuk előtt, ahol már Zayn kocsija is parkol, tehát Davival visszajöttek. A karkötőt mélyen a táskámba süllyesztem, hogy még véletlen se lássa meg.


***


Délután volt már, amikor Trisha és Yaser elmentek egy rokonhoz, így itt hagyva minket. Persze Zayn panaszkodott a legtöbbet, hogy ennyi nővel itt hagyják. Davi ekkor kijelentette, hogy ő nem nő, ő még kislány. Le se lehet kaparni Mazsolát Zaynről. Bár, Zayn se nagyon akarja, élvezi Davi társaságát.
Safaa és Davi tévét néztek, míg Doniya és Waliyha kitalálták, hogy kicsit tequilázzunk. Doni ötlete rögtön az volt, hogy kóstoljam meg a tequila, citrom és narancs egyvelegét. Meg is kóstoltam, de csak egyszer. Nem úgy akartam inni, hogy a lányom a másik szobában van. Zayn egyáltalán nem is ivott, mondván ő ma még vezetni fog. A két lány se ivott túl sokat, de lényegesen többet, mint mi.
- Ezt meg kell kóstolnod! - vesz elő Wali a tequila mellé fahéjat és narancsot. Zayn láthatta az ellenkezést az arcomon ugyanis rögtön megmentésemre sietett.
- Kimegyünk beszélgetni Ninával. Ne igyatok sokat! - karon ragad és elkezd kihúzni. Pont, amikor nyitotta az ajtót azon Trisháék léptek be.
- Pia szag van - húzza össze szemeit az édesanya.
- Doni és Wali a konyhában - int Zayn hadarva.
- Segítsetek őket kiterelni onnan - Trisha elpakolt a lányok után, míg Zayn Donit, én pedig Walit vittem fel a szobájába. Talán egy kicsit mégis sokat ittak.
- Mikor szeretnél indulni? - kérdi halkan, megállva fent a folyóson.
- Nekem mindegy - rázom a fejem.
- Chris mikor megy haza?
- Csak napok múlva. Miért? - vonom össze a szemöldököm.
- Szuper. Perrie is csak két nap múlva jön. Addig lehetnétek nálam - közelebb lép én pedig hátrébb ezt addig játszva, míg a falhoz nem érek.
- Hm, Mr.Malik milyen nagylelkű - mosolyogva nézek barna szemeibe.
- Tudod, erről vagyok híres
- Pedig én azt hittem a jó hangodért. De akkor tévedtem, úgy tűnik, még sem pörög túlságosan a nyelved - tovább cukkolom, mire ő perverz vigyorra húzza ajkait.
- Megmutassam mennyire is tud pörögni a nyelvem? - közeledik, ahogyan én is. Az utolsó pillanatban meg gondolom magam.
- Majd máskor - súgom és kifordulok karjai közül.
- Ó, te ravasz nőszemély! - szalad utánam, mire én is gyorsítok lépteimen. Hiába, hamar utolér és vállára kap, ahonnan nevetve próbálok menekülni, míg ő az udvarra veszi az irányt velem a vállán. Mikor újra a talajt érintem, a hátamon fekszem a hóban. Zayn győztesen mosolyogva magasodik felém, mire én egy adag havat szórok rá és lerántom magam mellé. Nevetve, szórakozunk kint a hóban, amikor végül egymás mellett kiterülve, lihegve nevetünk.
- Menjünk be, mielőtt megfázol - könyökölt jobb oldalára így rám nézve.
- Az már biztosan megtörtént, de már mindegy. Megbosszulom, ha megbetegszem! - fenyegetem meg, mire ő szem forgatva áll fel és segít fel engem.
- Annyira megtudok ijedni tőled - Hangjából csak úgy sütött a irónia és a jó kedv. Meglöktem még utoljára így ismét a hóba terült el. Már készült lerántani maga mellé, amikor az ajtó felé nézve elkomorul arc mimikája.
- Perrie - nyögi, miután fel áll és leporolta magát, amennyire tudta.
- Szervusz Zayn! - biccentett a szőke lány, kissé sértődötten.
- Nem mondtad, hogy jössz - közelebb megy hozzá, de pár méter még így is megvan köztük.
- Gondoltam nem kell bejelentkeznem a vőlegényemhez - gúnyos mosolyra húzza ajkait a lány, majd tekintetét rám vezeti. - Perrie Edwards - nyújtja jobbját, mosolyogva.
- Nina Weyble - mosolygok én is, majd kezet rázunk.
- Azt javaslom, menjünk be - mondja Zayn komoran, már semmi jele annak a vidámságnak, ami öt perccel ez előtt még volt. 
- Micsoda kellemes meglepetés! - szól mosolyogva Trisha, amikor meglátja Perriet. - Rég jártál erre - mondja, míg megöleli a lányt. 
- Sajnálom, nincs túl sok szabad időm mostanában - szomorúan biggyeszti le ajkait a szőke lány. Zayn mellettem áll, hátamat simogatja alig észrevehetően. Tudja, hogy ez nekem mennyire is kellemetlen, ő rajta pedig tisztán látszik, hogy nem örül Perrie jelenlétének. Úgy érzem magam, mint egy betolakodó, hisz semmi keresni valónk nincs itt. Perrie ehhez a családhoz tartozik, Zaynhez. Mi meg csak úgy megjelentünk. 
- Tudom, mire gondolsz. Nem mentek haza! Itt maradtok addig, ameddig megbeszéltük és majd én haza viszlek titeket - súgja fülembe Zayn, úgy, hogy csak én halljam. Halvány, erőltetett mosollyal nézek rá és bólintok. A legkevésbé sem érzem magam jobban.
- Nina, tudnál segíteni nekem a konyhában? - Trisha szól nekem, Zayn azonnal leveszi kezét rólam. 
- Persze - bólintok mosolyogva és elindulok hozzá. 
- Előbb öltözz át kedvesem. Ha sokáig ebbe a vizes ruhába leszel, megbetegszel - anyáskodóan küld fel az emeletre, ami megnevettet. Wali szobájába megyek, ahol a lány még alszik, így kiszolgálva magam veszek el egy farmert és egy kék, lenge pólót. Egyszerűbbre fogtam a figurát, nem érzem szükségesnek az ennél jobban kiöltözést. 
A konyhába sietek, ahol Trisha már valamit ügyköd. 
- Itt is vagyok - mosolyogva fordul felém, amikor megszólalok. Segítettem neki kakaót csinálni és kávét is a két spicces lánynak, akik még fent aludtak. A nappaliba visszük ki a kakaót és tesszük le az asztalra. Safaa és Davi azonnal elvették onnan, úgy tűnik mind két lánynak ez a kedvence. Zayn is beleivott a tejszínhabos kakaójába, amitől persze kissé tejszínhabos maradtak ajkai. Nevetésem visszafojtva néztem rá, míg ő kihívóan rám. Tudtam mire gondol. Perrie hajolt közel hozzá és törölte le onnan az édes habot, Zayn viszont egy fintort vágva húzta el fejét tőle és letörölte ő. Visszamentem a konyhába, a két kávét is elkészíteni. Az egyik bögrébe töltöttem bele, amikor két kar fonódott körém. 
- Jobb szerettem volna, ha te tünteted el azt a habot - súgja, fülembe majd nyakamba puszil. 
- Zayn - kuncogok halkan. - Emlékszel mit mondtam? Csak barátok. 
- Azok vagyunk - megint nyakamba puszil. 
- A barátok nem csinálnak ilyet - forgatom szemeim. 
- Akkor barátok extrákkal. 
- Vőlegényem van, neked pedig menyasszonyod. Aki ráadásul ebben a házban tartózkodik. 
- Épp ez benne az izgalmas. 
- Zayn - nevetve fordulok felé. - Nem lesz barátságnál több. Érted? - mosolyogva nézek rá, majd eltolom magamtól és felviszem a két kávét. Doni még aludt így csak az éjjeli szekrényre tettem a bögrét. Wali már ébren volt, amikor benyitottam hozzá. 
- Köszönöm! - mosolyogva fogadta el. 
- Fájdalom csillapító kelleni fog? - viszonozva a gesztust, kérdem. 
- Nem, annyit azért nem ittam - nevet fel. - Szóval mi van köztetek? 
- Tessék? - összeráncolt homlokkal nézek rá. 
- Túl nagy barátságba vagytok - forgatja szemeit. - és talán hallottam egy ici picit abból, amit az előbb lent beszéltetek. 
- Mi nem... - szabadkozok rögtön, de Wali csak leint. 
- Ugyan Ní! Mesélj el minden részletet! Vagyis, ha több is volt, akkor részletet nem kérek - nevet fel, ezen már én is nevetek. - Biztos vagyok benne, hogy csók már volt - pirulva hajtottam le a fejem. Végül kénytelen voltam elmesélni neki mindent, de igazából jól esett, hogy valakivel megoszthatom. 

Este fele indultunk haza, Perrie is csak két órát volt a Malik családnál. Wali a lelkemre kötötte, hogy nem sokára találkoznunk kell. Az út Zaynnel csendesen telt, főleg azért mert Davi már elaludt. 
- Akkor hozzám megyünk? - kérdi Zayn felém pillantva, amikor Londonba értünk. 
- Igen - adom be végül a derekam. - Ez nem azt jelenti, hogy más is történni fog! - szólok rá, amikor meglátom kaján mosolyát.
Mikor Zaynhez érünk, én veszem az ölembe az alvó Davit, Zayn pedig a csomagokat viszi be. Davit egy vendégszobába tesszük le, az ajtót nyitva hagyom, amikor kimegyek tőle. Zayn a vele szembe lévő szobába hív be, vagyis az ő szobájába. 
- Abban azért reménykedhetek, hogy velem alszol? - mosolyog, majd leveszi felsőjét. Alaposan végig mérem, ajkamba harapva. 
- Hm, talán - válaszolok végül, amikor ő már fekszik az ágyon, majd hirtelen magára ránt. Nevetve esek mellé, ő felém kerül. Nem nehezedik rám teljesen, hajamat kisimítja arcomból. Ajkaimra néz majd újra szemeimbe. Viszont most mégis én vagyok, aki nem bírja tovább. Arcát két kezem közé fogva húzom magamhoz és csókolom meg.

2016. május 12., csütörtök

III.évad 5.rész - Hiba


Hey Baby's!
Sajna, régen volt már rész, majd nem egy hónapja, amit sajnálok:// 
De valamiért nem adja be a képeket a blogon amin természetesen már dolgozok, de időigényes és nekem sincs mindig időm. Remélem megértitek ha mostanában lesznek csúszások, de azért még írom a részeket, amikor tudom. 

Sok pussz 

A rész zenéje: 
Fifth Harmony - Write On Me

NiSzi xx



Zayn barna szemeibe nézek, amik a szokásosnál jobban csillognak. Hirtelen el lépve tőle szüntettem meg a közelséget közöttünk, ami kissé kellemetlen volt számomra. Perverz mosollyal arcán nézett rám, ami őszintén szólva nem tetszett. Nagyon nem.
- Merre van a mosdó? - nem nézek Zaynre, túlságosan zavarba vagyok. Az egyik ajtó felé mutat, ami felé az irányt veszem és bemegyek, szinte inkább bemenekülök. A csap fölé támaszkodva nézek a tükörbe. Mit műveltem? Zayn lép be mögöttem az ajtón és szorosan magához von hátulról. Ijedten lököm el magamtól, de még így is csak közelebb jön, mosolyogva.
- Nem kellett volna megtörténnie - rázom a fejem, hangom hisztérikusabb, mint terveztem.
- De igen - határozottan bólint, míg én ugyan annyira határozottan rázom a fejem. Tesz egy lépést, mire én feltartom kezem jelezve, hogy ne jöjjön közelebb. Elneveti magát, mintha naivságomon nevetve, mind ketten tudtuk, hogy ez nem állítja majd meg. Ahhoz túl eltökélt. Két lépéssel megszünteti a távolságot közöttünk, felkap és a mosdó kagyló mellé ültet. Próbálok menekülni fogása alól, de erősebb. Elégedett vigyora átment egy zavart félmosolyba, amikor be pánikolva néztem arcára.
- Nem bántalak - suttogta én pedig kiengedtem az eddig bent tartott levegőt.
- Ugyan úgy állsz és fogsz le még mindig, szóval nem nyugtattál meg teljesen - kezeit nézem amik csuklómat fogják közre.
- Sajnálom - mind két kezét óvatosan vezeti lejjebb így összekulcsolja őket enyéimmel.
- Engedj el Zayn - felnézek szemeibe, hangom megremeg mikor ő is szemeimbe néz. Gyorsan elkapom róla a tekintetem és inkább nem nézek rá.
- Nem - mondja miközben derekamnál fogva húz magához. - Nem engedlek el Nina Weyble - hangja az eddigieknél jobban határozott.
- Miért? - pillantok rá, és most állom tekintetét.
- Kedvellek, ha nem vetted volna még észre.
- Nem volt nehéz rájönni - forgatom szemeimet idegesen. - Viszont vőlegényem van. Így megköszönném ha nem akarnál nagyon közeledni.
- Nekem pedig menyasszonyom - bólint egyetértően. - De engem ez cseppet sem zavar.
- Nincs bűntudatod? Egy kicsi se? - ráncolom homlokom, amitől Zayn nevetni kezd. Úgy viselkedik, mint aki nem ép agyilag. Egyik újával végig simít ott ahol ráncolom homlokom.
- Ne ráncold.
- Szóval? - kérdőn vonom fel szemöldököm. Szemeimbe néz egy ideig majd válaszol.
- Nem, nincs - adja az egyszerű és tömör választ.
- Nekem viszont van, tehát engedj el - próbálok akkora távolságot csinálni köztünk, hogy letudjak szállni. Nem engedi, természetesen. Közelebb húz magához, annyira, hogy érzem ahogy lehelete csiklandozza a nyakamat. Számhoz hajol és megcsókol, most viszont nem engedek neki. Összeszorított ajkakkal várom, hogy elhúzódjon, amit hamar megtesz.
- Hagyj, Zayn - rázom a fejem.
- Tehát zavarlak? - vonja fel szemöldökét, majd mosolyogva hajol közelebb. - Nem csak az zavar, amikor erőszakosabb vagyok? Jobban szereted, amikor gyengédebb vagyok igaz? Mint például most? - Apró csókokkal hinti be nyakamat, amik valóban gyengédek és tényleg sokkal jobban esnek, mint amikor vadul próbál megcsókolni. Ingemet kigombolva halad lejjebb, miközben tovább csókolgat, másik kezével pedig gerincem mentén simogat, amitől jól eső borzongás megy végig rajtam. Csak akkor térek magamhoz, amikor hátul melltartóm kapcsával bíbelődik.
- Elég! - szólok rá erősen és tényleg abba hagyja. Nem is próbálkozik, semmi. Csak arcomat nézi zavartan, én pedig semmit mondóan nézek rá. Közelebb hajol és teljesen hátradöntve a szekrényen, csókol meg. Mikor elhúzódik, kezemnél fogva húz engem is ülőhelyzetbe. Elégedetten mosolyog, amitől csak szemeimet tudom forgatni.
- Nem fog előfordulni többet ilyet - mondom eltökélten, de ő csak elneveti magát.
- Hát hogyne - nem hiszi el, amit mondok, pedig jobban tenné. Persze, természetesen vonzódok hozzá és szívesen engednék neki, de hát ki ne tenné. Barna szemei, amik felcsillannak, ha jó kedve van. Fogvillantós nevetése, amikor valamin nagyon nevet. Izmos válla, amikbe kapaszkodsz mikor éppen csókol. Kockás hasa és V vonala, amitől mindenki elolvad. Az az apró féloldalas mosolya, amitől folyton elpirulok. Oké, tényleg kedvelem.
- Min gondolkozol? - érdeklődve néz rám, a konyhapulton könyökölve. Elpirulva rázom meg fejemet. Azért azt mégse mondhattam, hogy azon gondolkodtam ennyire, hogy mennyire jól néz ki és mennyi minden tetszik benne. Kuncogva rázza a fejét lemondva arról, hogy elmondjam.
- Mesélhetnél magadról egy pöppet - mutatok itt mutató és hüvelyk ujjammal egy keveset - ugyanis nem tudok rólad semmit.
- Amit kell megtalálsz interneten is - von vállat elnézve másfele. Bántódottságot hallok hangjából, de tudom, hogy ez nem felém irányul.
- Én is a sztárvilágba élek Zayn - nevetek kínosan. - Tudom, hogy nem minden igaz, amit olvasok. Meg amúgy is - vonok vállat. - Tőled akarom hallani - Ismét azzal a féloldalas mosolyával néz rám.
- Huszonhárom éves vagyok, van kettő húgom és egy nővérem, akivel már beszéltél. Mellesleg azóta is zaklat, hogy ki vagy.
- Ha megakar ismerni állok elébe - Zayn hitetlenül néz rám, szemeiben tisztán látszik a döbbenet.
- Nem tudod mire vállalkozol - rázza fejét nevetve.
- Ugyan - intem le mosolyogva. Nekem is van testvérem, tudom kezelni. Peter. Hirtelen ért a kisebb sokk. Nem gondoltam rá egy ideje. Álmomban ugyan benne volt egy másik személyként, de azóta nem gondoltam rá. Előtte is már régen beszéltünk. Nem kerestem ahogy ő sem engem. Nem, egyáltalán nem az volt a gond, mint az álmomban. Azért nem beszéltem vele, mert ő ellenezte, hogy Chrissel legyek. Az elejétől fogva. Ő túl idősnek gondolta hozzám. Akkor voltam tizenöt éves ő pedig tíz évvel idősebb nálam. Amikor teherbe estem Christől és ő ezt megtudta, nem szólt semmit csak megvetően nézett rám. Nem szólt semmit, nem csinált semmit. Anyu támogatott az egészben, még ha nem is tetszett neki nagyon ez az egész. Peterrel azóta se beszéltem. Már négy éve.
- Jól vagy? - Zayn karomra simítja kezét és aggódva néz rám. Kinyitottam a szám, hogy válaszoljak, de helyette csak egy mosolyt erőltettem és bólintottam.
- Szóval megismernéd a testvéreim? - kérdi kihívóan felvonva a szemöldökét.
- Majd nem egy idős vagyok az egyik húgoddal Zayn - nézek rá, amolyan "úgyis nyert ügyem van" nézéssel. Értetlen tekintetét látva folytatom. - Waliyha tizenhét, én pedig tizenkilenc. Te kis matek zseni - forgatom meg a szemeim.
- Akkor gyere velem haza - szemeit Davin tartja, aki elvan a puzzle-el.
- Mi? - zavartan nézek rá. Nem állíthatok csak úgy oda.
- Gyere velem haza Bradfordba - néz rám komolyan. Arca meg sem rendül, amikor értetlenül nyitom ki a szám és csak tátogok, mint egy hal. - Egyedül lennétek Nina - sóhajt fel. - A családodhoz csak később fogtok menni, én pedig úgy is holnap már indulok. Gyertek ti is - a végén kissé kérlelve néz rám, éppen ezért bólintok rá. Elmosolyodik, majd közelebb hajol. Egy ideig várok, majd mikor ajkait enyéimre tapasztaná eltolom magamtól.
- Ezzel viszont le kell állnod, ha azt akarod, hogy menjünk veled - nézek szemeibe, arcom komoly. Elsőnek mosolyogva rázza fejét, majd mikor látja határozottságomat megadva magát bólint.
- Egy utolsó csókot viszont lopok - hadarja el mosolyogva és már közeledik is.
- Zayn... - kezdem de már csak puha ajkait érzem enyéimen, megakadályozva ezzel, hogy tovább beszéljek. Lágyan csókol, derekamat fogja, míg én vállába kapaszkodom, hogy ne essek hátra a kanapén, ezzel elterülve alatta. Ugyanis képes lenne ezt kihasználni.
- Néha, túl sokat beszélsz - súgja ajkaimra és újabb csókot nyom oda.
- Igazán hatásos az elhallgattatásod - kuncogok, majd elengedem őt egy pillanatra elfeledkezve, hogy hátra eshetek. Kicsit elszámoltam magam ugyanis a kanapéról is leestem, ezzel egy kisebb sikolyt kiengedve magamból. Zayn csak nevetett, ahogy Davi is.
- Ez nem ér, ne nevessetek - ültem fel, karba tett kezekkel duzzogtam. Davi és Zayn aranyos nevetésük töltötte be az egész nappalit. Oldalra néztem a nevető kislányomra és kihívóan néztem rá.
- Kinevetsz Mazsola? - másztam oda hozzá, ő pedig vadul bólogatott. - Hát, milyen már, hogy kineveted anya szerencsétlenségét? - kérdem míg csikizni kezdem ő pedig még jobban nevet. - Ilyen rosszcsont Mazsola vagy? - kérdem kuncogva míg ő kezeim között nevet.
- Ne kínozd már szegény kislányt - szól nevetve Zayn, mire megfordulva nézek rá.
- Megnézzem, hogy te is csikis vagy e? - Hevesen rázza a fejét, tehát csikis. Oda megyek hozzá és már rá ugranék , hogy csikizzem, amikor elkap és én kerülök alá majd engem kezd el csikizni. Hangosan nevetek, a könnyem is kicsordul, majd érintései lassulnak így a hosszas csikizés átmegy gyenge simogatásokba. A pulóver már rég feljebb csúszott, így bőrömet is érinti, amitől áram ütés szerű valami áramlak bennem. Mellkasom gyorsan emelkedik nem tudni, hogy azért amit csinál, vagy az előbbi sokáig tartó nevetéstől. Lehunyom szemeim, nem bírom tovább a szem kontaktust. Hirtelen egy kis testet érzek magamon és mikor kinyitom a szemem Davi szőke hajával találom szembe magam, aki ahogy szokott rám mászott és nyakamba fúrta fejét. Zayn őszinte mosollyal arcán néz minket. Azt hittem kicsit dühös, esetleg megbántott lesz, hogy meg lett szakítva ez a pillanat, ami végül is nem is tudom mi volt, de nem volt egyik sem. Különös csillogással a szemében nézett minket és őszintén mosolygott. Tovább néztünk egymás szemeibe, amikor Davi egyenletes szuszogására megállapítom, hogy elaludt. Zayn az emeletre mutat én pedig óvatosan felkelek kislányommal a kezembe majd követem Zaynt. Egy szobába vezet, ami valószínűleg az övé. Vagyis az övék. Nem csak Zayné hanem Perrié is, értelemszerűen.
Perrie. Istenem mit művelek? Nem is gondoltam bele az ő helyzetébe. Ha Chris csinálná ezt velem, dühös és összetört lennék. Hiszen Zayn nem egyszer megcsókolt engem és engem visz a családjához. Ez nem normális így. Persze ahogy az sem, hogy Chris nincs itt.
- Minden oké? - vonja össze a szemöldökét Zayn, miután kimentünk a szobából ott hagyva az alvó Davit.
- Igen - egyszerű bólintással felelek. - Nem nézünk valami filmet?
- De, persze - mosolyog és már megy is le a lépcsőn engem maga után húzva.
Másnap reggel Zayn azzal keltett, hogy megyünk a szüleihez. Előtte még megálltunk nálunk, mivel átakartam öltözni, hiába győzködött Zayn, hogy majd ad valami ruhát Perrie cuccai közül.
- Érezd otthon magad! - hagytam ott Zaynt a nappalinkban, és felrohantam az emeletre Davival. Elsőnek őt tettem rendbe így ő már rohant is le Zaynhez, majd magamnak kezdtem nézni valami ruhát. Egyszerű kék, ujjatlan inget választottam, egy hosszított farmerral, az egészhez pedig egy kék csizmáz. Szürke sapkámat is felvettem és krém színű kabátomat is, ugyanis az éjjel esett a hó is.
Lesiettem a lépcsőn, még a végén az a két bolond szét szedi a házat. Mikor leértem Zayn a kanapén feküdt el mellette ugyan ezt tette Davi.
- Hát te tényleg kihasználtad, hogy otthon érezd magad - kuncogok miközben kabátom cipzárját húzom fel.
- Csinos vagy - mér végig majd feláll és hozzám sétál. Megáll előttem megtartva a tisztes távolságot. Ajkába harap és hátul a hajába túr. Tisztán látszik, hogy zavarba van.
- Köszönöm! - mosolyogva nézek fel szemeibe. Magassarúban is mindig fel kell néznem rá, de anélkül most még inkább.
- Nem is gondoltam, hogy ilyen törpe vagy - nevet miközben az ajtó felé indul.
- Malik, ne szólj be mert a végén megfürdetlek a hóba.
- Most megijedtem Weyble - Az ajtóban vár minket, amíg én ráadom Davira a kabátját és a cipőjét is.
- Az én kocsimmal megyünk - nézek kiskutya szemekkel Zaynre, de ő csak nevetve rázza a fejét.
- Az enyémmel megyünk.
- Kérlek - nézek rá, de ő csak megrázza a fejét és a kocsija felé indul el. Szememet forgatva megyek utána Davival, aki jó kedvűen ugrándozik a hóba.
- Gyere Mazsola - nyitja ki Zayn Davinak a hátsó ülés ajtaját. Miután én bezártam a házat Zayn pedig gondosan bekötötte Davit elindultunk.
- Úgy rendben van, hogy holnap reggel indulunk el, vagy szeretnél még ma este? - néz rám egy pillanatra majd újra az útra.
- Tökéletes a holnap reggel. Sőt, ha maradni szeretnél még, mi nem zavarunk majd Mesi eljön értem, nincs messze Bradfordtól - mosolyogva nézek rá.
- Dehogy! Haza hozlak titeket. Amúgy is elég annyi idő a családommal, januárba még megyek hozzájut a túrné előtt
- Túrnéra mentek? - csodálkozok el. Eleanor nem mondta, hogy mennének bár lehet, hogy még neki se mondta Louis.
- Igen - halványan bólint.
Tehát januárba vissza tér minden. Ők elmennek hónapokra én pedig újra itt maradok az unalmas élettel. Igaz táncolok, de nem mindig nagy közönség előtt. Ráadásul Chris is megint vagy eltűnik, mint most, vagy megint többet megyünk a családjához, ami valljuk be, nagyon unalmas. Hiszen az egész család cégek vezetésével, papír munkával foglalkozik. Csak én vagyok az, aki folyton pörög és kevésbé vagyok merev.
- Előre elnézést mindenért, ha a családom olyat mond vagy tesz - túr hajába Zayn zavartan, amikor leparkolunk egy családi ház előtt.
- Nyugalom Zayn - kuncogok rajta. Kiszállok és kiszedem Davit is, majd Zayn a kezembe adja a táskámat. Davi a nyakamba kapaszkodik és kék szemeivel néz Zaynre, mint valami támaszpontra. A fiú rámosolyog, amitől Davi is felenged egy kicsit. Az ajtó előtt állunk, Zayn pedig becsönget. Pár másodperc múlva egy nagyon is Zaynre hasonlító nő nyitja ki az ajtót. Mosolyogva öleli szorosan magához Zaynt, ő pedig vissza öleli a -valószínűleg - édesanyját.
- Hiányoztál kisfiam - karjára simítja kezét és úgy mosolyog rá. Körbe néz, majd megakad a tekintete rajtunk. - Trisha Malik - nyújtja felém a kezét, amit megrázok.
- Nina Weyble - mosolygok rá.
- Egy jó barátom. Egyedül karácsonyoznának a lányával, de nem akartam, hogy egyedül legyenek - néz elsőnek rám, majd édesanyjára Zayn.
- Persze - bólogat egyetértően Trisha. - Gyertek be - áll el az ajtóból mi pedig bemegyünk. Elsőnek leveszem Davi kabátját és cipőjét, majd a sajátjaimat és oda teszem, ahova Zayn mutatta.
- Öcsi - kiabálva szalad le a lépcsőn egy lány, valószínűleg Zayn egyik testvére.
- Doni - a lány Zayn nyakába ugrik, lábait a dereka köré fonja és úgy öleli őt. Ha nem tudnám, hogy Zaynnek Perrie a menyasszonya, azt mondanám, hogy ez a lány a barátnője.
- Ohh - a lány ekkor lát meg engem. - Te vagy Nina, ugye? - áll elém.
- Igen - halvány mosolyt eresztek, nem tudom, hogy kedvel vagy éppen nem vagyok szimpatikus neki.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Próbáltam faggatni Zaynt, hogy ki is vagy, de nem hajlandó beszélni - szúrós nézéssel sandít öccsére, aki csak mosolyog. - Doniya vagyok mellesleg - ölelésben részesít amit mosolyogva viszonozok.
Zayn családja nagyon rendes. Nem néztek rossz szemmel ránk, amiért csak így beállítottunk a családi ünnepükkor. Davi hamar a figyelem központjába került, különösen Trisha imádta őt. Zayn testvérei rávettek, hogy holnapig maradjunk, ők pedig majd adnak valami csinos ruhát. Szeretnének rám adni egy ruhát, amik állításuk szerint nagyon jól állna nekem. Egyedül Waliyha ismert meg, a táncos videók alapján, amiket Mesivel rendszeresen feltöltünk, ha új koreográfiánk van vagy csak olyan kedvünk van.
Doniya szobájával szembe van egy vendég szoba, oda kerültünk mi Davival. Mazsolát hamar elnyomta az álom. Nem csoda, hisz annyit beszélt ma mindenkivel. Én már a pizsamámban ülök az ágyon, és sóhajtva teszem el telefonomat a zsebembe. Hiába. Várhatom, hogy Chris hívjon, nem fog. Amit nem értek, hiszen most én lehetnék az, aki haragszik. A rendezvényen beszéltünk, akkor is csak azért hívott, hogy közölje nem találkozunk még egy ideig. Szép kis kapcsolat, mondhatom.
A konyhába megyek, hogy igyak egy pohár vizet, amikor a pulton ülni látok valakit. Sötét hajáról, és kissé meg görnyedt test tartásáról megismerem.
- Azt hittem már alszol - szólok az ajtóból, mire fel kapja a fejét. Halványan elmosolyodik és leszáll a pultról.
- Vártam, hogy Perrie hívjon.
- Valami baj van? - felvont szemöldökkel nézek rá. Nem tűnik különösen jó kedvűnek.
- Veszekedtünk - von vállat. - De ez lassan minden napos. - mosolyog rám majd leszáll a pultról és egy bögrébe tölt valamit. Felém nyújtja én pedig elveszem tőle. - Csak tea. Nem mérgezlek meg, ne aggódj - kuncogva kortyolok bele a meleg, gyümölcs ízű folyadékba.
- Köszönöm! - mondom halkan, majd mellé sétálok. - Tehát, min vesztetek össze?
- Most éppen, azon, hogy nem megyek vele egy díj átadóra. De aznap a családommal leszek - rázza sóhajtva a fejét.
- Ne aggódj, minden rendben lesz - egyik kezem az ő vállára teszem. Felém fordítja a fejét és szemeimbe néz én pedig ismét elveszek barna szemeiben. Ahogyan rám néz és közelít. Kezeit nadrágom hátsó zsebébe helyezi úgy húz magához. Arcomra ad egy puszit, míg én derekánál markolom a pólója anyagát. Ajkaink már majdnem egybe érnek, amikor megcsörren a telefonom. Gyorsan elhúzódva tőle nézem meg ki hív. Chris.

2016. május 4., szerda

Hiba -Dolgozom rajta-

Hey Peoples! :)
Valamiért a képeket nem adja be a blogon, mint láthatjátok, de már dolgozom a hibán. Nem sokára olvashatjátok a kövi részt, addig is nézzétek meg az új trailert, amit pár hete készítettem.
Sok pussz!
NiSzi xx