Hey Peoples!
Sikerült végre meghoznom a 19.részt is.
Rövid, eseménytelen kis rész.:) Viszont a kövi rész már teljesen már lesz ;) Hiszen az amúgy is évadzáró.
Sok Pussz
A rész zenéje:
Becky G - You Love It
NiSzi xx
- Vigyázz magadra kicsim! - ölel magához apu. - Ha tudtuk
gyertek el. Szeretném tudni, hogy biztosan terhes vagy-e - mosolyog rám, amit
viszonzok.- Majd hívlak - ölelem át még egyszer majd a kocsiba szállva elindulok Londonba. Zaynt egy órája engedték ki a kórházból így mire haza érek már ő is ott lesz.
Tegnap hamar elmentünk Mike-éktól, miután szóba jött a talán terhességem. Boldog voltam, hogy talán így van, de megijedtem. Persze, hogy megijedtem ez érthető. Viszont még semmi sem biztos, így nem ringatom magam talán hamis álmokba. Most mindent jól akarok csinálni. Vigyázok magamra, hogy ne történjen semmi baj. Zayn is mellettem lesz, összeköltözünk, ő megkéri a kezem, én igent mondok és minden olyan lesz, mint egy normális élet. Egyedül azt sajnálom, hogy az esküvőn nem lehet majd ott anyu. Nem láthatja majd az újabb unokáját. Aput visszakaptam, míg anyut elvesztettem.
Mikor megérkeztem a közös házba Niall menekült el sikítva. Azt hiszem, nem akarom tudni, hogy mi elől.
- Niall, ez csak egy kutya - tárja szét karjait értetlenül Mesi.
- Ne várd, hogy kedvelje a kutyákat - intek neki. Mosolyogva rázza a fejét, lemondóan. - Mellesleg honnan a kutya?
- Louis vette a bandának. De Zayn még jobb. Ő egy kiscicát vett Sorának. Egy kutya és egy macska közös házban, eddig nem volt probléma.
- Majd lesz - Mesi egyetértően bólint, míg én bemegyek a nappaliba. Ahova éppen Sora szalad be egy kiscicával a kezében. Ahogy elnéztem a macskának nem tetszett, hogy Sora szaladgálni kezdett vele.
- Szia, anyuci! - kiált Sora és már a nyakamba is veti magát, a macskával együtt.
- Honnan a macska, Picur? - kérdem, mikor elenged, de a cica a nyakamba kapaszkodva maradt rajtam.
- Apucitól - mondja büszkén Sora. Egyszer csak eltűnik a hátamról a macska, amit a mögöttem álló személynek köszönhetek.
- Szerintem anyu nem díjazza annyira, ha Lony a nyakába mászik - hallom meg kellemesen rekedtes hangját, amitől elmosolyodok. Sora mosolyogva fogja kezébe a cicát és szalad Liamet keresve. Mosolyogva állok fel és nézek barna szemeibe.
- Hello Baby - húz magához derekamnál fogva.
- Nyugi Zaynie - suttogom nevetve, mikor nyakamhoz tér át.
- Már vártalak - fogja két keze közé arcom, és ad egy puszit az orromra.
- Sejtettem - kuncogok halkan. - El kell mondanom valamit - nézek rá komolyan, mire ő is elkomorul és bólint. Felmegyünk a szobába, ott pedig az ágyra ülünk.
- Azt hiszem, terhes vagyok - mondom ki gyorsan, mielőtt meggondolnám magam. Ledöbbenve néz rám.
- De hát mikor... Ó, a kórházban - nevet kínosan, mikor eszébe jut. Ajkamba harapva bólintok és várom reagálását. - Ez biztos? - kérdi mosolyogva.
- Azt hiszem - bólintok talánra. - Most akartam elmondani mielőtt az lenne, ami eddig történt, még ha nem is biztos. Holnap elmegyek egy orvoshoz, hogy minél hamarabb megtudjam igaz e. De... - magyaráztam gesztikulálva, egészen addig amíg Zayn belém nem fojtotta a szót egy hosszú csókkal.
- El sem tudod képzelni mennyire, örülök - suttogja, mikor elválunk egymástól. - Nekem is lenne egy meglepetésem, illetve kettő, de a másik majd később - mondja miközben fel áll. Az íróasztalhoz megy és felvesz onnan valamit, majd visszasétál elém.
- Mit szólnál egy kis kikapcsolódáshoz Palermoba? - nyújtja felém a repülő jegyeket, amik valóban Szicíliába, Palermoba szólnak.
- Zayn - nézek fel döbbenten Zaynre.
- Holnap délutánra szólnak a jegyek - mondja bátortalanul, mire én csak mosolyogva bólintok és magamhoz ölelem.
- Hihetetlen vagy - nevetek mikor felkap az ölébe. A földszintre visz le azon belül a konyhába ott pedig a pultra ültet.
- És milyen volt apádnál? - kérdi, miközben kávét kezd el készíteni. Elmeséltem neki mindent, amibe Jake is beletartozik. Feszülten állt előttem, elnézve másfelé. Egy percig se gondoltam, hogy rám haragszik.
- Tudta, hogy együtt vagyunk mégis megcsókolt? - néz, rám idegesen én pedig csak bólintok. Fejét rázva sóhajt, majd hozzám hajolva homlokon puszil. Ezt ennyivel le is zártuk, hiszen tudta, hogy visszautasítottam és ez többször nem fog megtörténni, sőt Jaket még csak nem is fogom többet látni szerintem.
Másnap Zayn elkísért az orvoshoz. A váróteremben idegesen ült mellettem, végig a kezemet szorongatta.
- Zayn - szóltam rá mosolyogva - Ne izgulj már ennyire - kuncogok.
- Te ebbe jártas vagy már, én viszont még nem - néz, rám egy pillanatra majd újra maga elé mered.
- Lehet, de attól még ne az én kezemet törd el - rázom fejemet sóhajtva. Szorítása enged és egy puszit nyom kézfejemre.
- Ne haragudj - kezeinket visszahelyezi ölébe. Mosolyogva nézek rá majd puszit nyomok arcára, amikor kiszól az asszisztens, hogy bemehetünk. Az orvosnak mindent elmondtam és, hogy nekem az a gyanúm, hogy terhes vagyok, de tesztet nem csináltam, helyette ide jöttem. És persze ilyenkor jött a megszokott ultrahang, ahol kiderült, hogy igazam van. Két hét múlva kell visszamennünk így nyugodtan maradhatunk jó ideig Szicíliában.
***
- Mit szólna a két gyönyörű hölgy, ha elmennénk egyet
fagyizni? - kérdi Zayn mosolyogva puszit nyomva először Sora majd az én fejemre
is. Sora visongva pattant fel mellőlünk és rohant, hogy máris mehetünk, míg én
mosolyogva néztem Zaynre. Nem szólva semmit húztam magamhoz egy hosszú csókra.
Már több, mint egy hete Palermoban vagyunk, egyszerűen csodálatos az egész.
Körbe néztünk a városban is, Sora végig mosolyogva élvezte a nézelődést. Egyik
este egy szórakozóhelyre is benéztünk Zaynnel, Sorára addig egy bébiszitter
vigyázott, de se Zayn és én sem bírtuk sokáig, túlságosan aggódtunk Soráért így
hamar hazamentünk. Egy egyszerű, de nagyon szép hotelban szálltunk meg. A
közelben van egy cukrászda, oda járunk egy ideje, Sora egyszerűen imádja.
Már a hatodik hónapban vagyok. A pocakom nagy és kimondottan
jól tűröm a terhességet. Jobban, mint Soránál. Zayn mindegy egyes mozdulatomat
leste, még ha néha úgy is tett, hogy nem. Akármit akartam teljesítette, adta.
Persze ezen inkább csak jót mosolyogtam. Hiába, nem érti, hogy nem vagyok az,
aki ezt kihasználja. Előző terhességeim ellentétére most kívánós kismama
vagyok, ami még új nekem. A többiek már nem is csodálkoznak, amikor fagyit
eszek uborkával.
Zayn Szicíliában egy vacsora közben megkérte a kezem. Az egész romantikus volt, nagyon aranyos volt. Sora akkor már aludt, míg Zayn elkészítette ezt az egészet. Amikor pedig gömbölyödni kezdett a pocakom azóta minden este beszél a kicsinek. Nagyon pörög erre a dologra, alig várja, hogy megszülessen a pici. Tudván, hogy Sora a vér szerinti lánya még többet vannak együtt, és már apa-lánya napokat is beszerveztek. Zayn már azt is kitalálta, hogy a fiával milyen dolgokat fog csinálni. Szerinte fiú lesz, szerintem lány. Még nem tudjuk, mivel úgy akartuk, hogy a hatodik hónapban tudjuk meg. Így amikor következőleg megyünk, az orvoshoz akkor fogjuk megtudni.
- Anyuci, mikor fog megszületni az öcsi? - néz rám Sora nagy barna szemeivel, míg macijának fülét piszkálja. Már az ágyban fekszik, épp elaltatom. Kérdésére elmosolyodom, úgy néz ki nem csak Zayn szerint lesz fiú.
- Nem sokára Picur - mosolygok rá, míg Sora az oldalára fordul.
- Már várom - motyogja álmosan, lehunyt szemekkel. Halkan megyek ki a szobából és megyek át a mi szobánkba. Lefürdök, majd miután felöltöztem megállok az egész alakos tükör előtt. Újra hatalmas pocak, újra gömbölyödök mindenhol és újra barnább a hajam egy kicsit, mint minden terhességemnél. Nem tudom miért és hogyan, de sötétebb lesz a hajam ilyenkor. Nem sokkal később Zayn alakját fedezem fel mögülem, miközben ő hátulról ölel. Elmosolyodom, ahogyan hasamra simítja, kezeit én pedig azokra teszem az enyéim.
- Szerintem akkor is kislány lesz - mondom halkan, mire elneveti magát. Vállamra nyom egy puszit, majd állát ugyanott támasztja meg.
- Gondolj csak bele, egy aranyos kisfiú milyen aranyos lenne. A te kék szemeiddel és az én sötét hajammal.
- Nekem is barna hajam van - kuncogok, mire szemeit forgatja.
- De az én hajam sötétebb.
- Kivéve, amikor befested szőkére - kuncogok egyik kezemmel hajába túrva. Mostanában rászokott arra, hogy szőkére festesse, ami nagyon jól áll neki, de a sötét haját jobban szeretem.
- Az más - kuncog halkan. - Örökölné a te göndör hajadat, a kék szemedet - suttogja fülembe mosolyogva.
- Jól sejtem, hogy alig várod, hogy leteljen ez a maradék három hónap? - nevetek fel. Magával szembe fordít és hosszasan megcsókol.
Másnap a doktorhoz indulva mentünk, hogy megtudjuk milyen nemű lesz a kisbabánk. A szokásos vizsgálat megvolt, majd megkérdezte, mint mindig, hogy szeretnénk e tudni. Végre igennel feleltünk. Az orvos szerint kisfiú lesz. Zayn ezután rögtön egy boltba ment, hogy álmát teljesítve a gyerekének vegyen ruhát. Mindenféle babaruhát néztünk, és sokat meg is vettünk, persze, volt amelyikre inkább azt mondtam neki, hogy ne.
- Ez milyen aranyos már - mutat fel egy kék babaruhát, amitől elmosolyodom. Én ezt Davinál és Soránál már megjártam. Érdekes, hogy most fiú ruhákat nézek, amikor eddig csak lányok jöhettek szóba.
- Ezt nem fordítva kéne Zaynie? - kérdem nőies pörgésére és ájuldozására gondolva.
- Lesz egy fiam. Szerinted mennyire vagyok most boldog, hogy foglalkozzak azzal is, hogy mások esetleg nem néznek hülyének? - néz rám mosolyogva, felvont szemöldökkel.
- Csak nyugodtan, én nem szólok közbe - tartom fel kezeim védekezően. Mosolyogva nézem, amint Zayn aranyosabbnál, aranyosabb ruhákat mutat, miközben az ő arcán is kisfiús öröm látszik. Később Zayn családjához mentünk ebédre, akik végül Londonba költöztek az én volt házamba. Amolyan ajándékként adtam nekik, hiába is tiltakoztak, hogy ne fizessék ki. Egy jó ideje nem voltunk már nálunk így a nagy hasam nekik még új lesz, amire a reakciókat már előre sejtem. Persze Zayn hiába mondta, hogy nem így lesz, nekem lett igazam. Doniya sikítva ugrott a nyakamba, mikor meglátott, Waliyha óvatosabban, mint Niya, de ő is a nyakamba ugrott, Safaa pedig csak lesokkolódva állt. Aztán persze ő is nagy mosollyal arcán köszönt. Trisha mosolyogva húzott magához szorosan csakúgy, mint Yaser.
Észrevettem, hogy sokan úgy kezelik a terhességem, mintha az egész dolog rossz lenne. De nekem sosem volt az, és most sem érzem annak. Ilyenkor csak még jobban érzem magam. Valóban vannak néha hisztizéseim, de azoktól eltekintve tökéletesen vagyok.
- Hiába, hozzá kell szoknom a gondolathoz, hogy a bátyám mellett maradsz és nem csak egy hosszabban tartó kapcsolat ez - mondja mosolyogva Safaa, miközben mellém ül a kanapéra. Csak ketten vagyunk most itt, gondolom ezért is hozta fel a témát. Hiszen ő az, aki sosem fogadott el teljesen.
- Hidd el, hogy hat éve még én sem egészen így terveztem - mosolygok rá, mikor eszembe jut az emlék.
Zayn Szicíliában egy vacsora közben megkérte a kezem. Az egész romantikus volt, nagyon aranyos volt. Sora akkor már aludt, míg Zayn elkészítette ezt az egészet. Amikor pedig gömbölyödni kezdett a pocakom azóta minden este beszél a kicsinek. Nagyon pörög erre a dologra, alig várja, hogy megszülessen a pici. Tudván, hogy Sora a vér szerinti lánya még többet vannak együtt, és már apa-lánya napokat is beszerveztek. Zayn már azt is kitalálta, hogy a fiával milyen dolgokat fog csinálni. Szerinte fiú lesz, szerintem lány. Még nem tudjuk, mivel úgy akartuk, hogy a hatodik hónapban tudjuk meg. Így amikor következőleg megyünk, az orvoshoz akkor fogjuk megtudni.
- Anyuci, mikor fog megszületni az öcsi? - néz rám Sora nagy barna szemeivel, míg macijának fülét piszkálja. Már az ágyban fekszik, épp elaltatom. Kérdésére elmosolyodom, úgy néz ki nem csak Zayn szerint lesz fiú.
- Nem sokára Picur - mosolygok rá, míg Sora az oldalára fordul.
- Már várom - motyogja álmosan, lehunyt szemekkel. Halkan megyek ki a szobából és megyek át a mi szobánkba. Lefürdök, majd miután felöltöztem megállok az egész alakos tükör előtt. Újra hatalmas pocak, újra gömbölyödök mindenhol és újra barnább a hajam egy kicsit, mint minden terhességemnél. Nem tudom miért és hogyan, de sötétebb lesz a hajam ilyenkor. Nem sokkal később Zayn alakját fedezem fel mögülem, miközben ő hátulról ölel. Elmosolyodom, ahogyan hasamra simítja, kezeit én pedig azokra teszem az enyéim.
- Szerintem akkor is kislány lesz - mondom halkan, mire elneveti magát. Vállamra nyom egy puszit, majd állát ugyanott támasztja meg.
- Gondolj csak bele, egy aranyos kisfiú milyen aranyos lenne. A te kék szemeiddel és az én sötét hajammal.
- Nekem is barna hajam van - kuncogok, mire szemeit forgatja.
- De az én hajam sötétebb.
- Kivéve, amikor befested szőkére - kuncogok egyik kezemmel hajába túrva. Mostanában rászokott arra, hogy szőkére festesse, ami nagyon jól áll neki, de a sötét haját jobban szeretem.
- Az más - kuncog halkan. - Örökölné a te göndör hajadat, a kék szemedet - suttogja fülembe mosolyogva.
- Jól sejtem, hogy alig várod, hogy leteljen ez a maradék három hónap? - nevetek fel. Magával szembe fordít és hosszasan megcsókol.
Másnap a doktorhoz indulva mentünk, hogy megtudjuk milyen nemű lesz a kisbabánk. A szokásos vizsgálat megvolt, majd megkérdezte, mint mindig, hogy szeretnénk e tudni. Végre igennel feleltünk. Az orvos szerint kisfiú lesz. Zayn ezután rögtön egy boltba ment, hogy álmát teljesítve a gyerekének vegyen ruhát. Mindenféle babaruhát néztünk, és sokat meg is vettünk, persze, volt amelyikre inkább azt mondtam neki, hogy ne.
- Ez milyen aranyos már - mutat fel egy kék babaruhát, amitől elmosolyodom. Én ezt Davinál és Soránál már megjártam. Érdekes, hogy most fiú ruhákat nézek, amikor eddig csak lányok jöhettek szóba.
- Ezt nem fordítva kéne Zaynie? - kérdem nőies pörgésére és ájuldozására gondolva.
- Lesz egy fiam. Szerinted mennyire vagyok most boldog, hogy foglalkozzak azzal is, hogy mások esetleg nem néznek hülyének? - néz rám mosolyogva, felvont szemöldökkel.
- Csak nyugodtan, én nem szólok közbe - tartom fel kezeim védekezően. Mosolyogva nézem, amint Zayn aranyosabbnál, aranyosabb ruhákat mutat, miközben az ő arcán is kisfiús öröm látszik. Később Zayn családjához mentünk ebédre, akik végül Londonba költöztek az én volt házamba. Amolyan ajándékként adtam nekik, hiába is tiltakoztak, hogy ne fizessék ki. Egy jó ideje nem voltunk már nálunk így a nagy hasam nekik még új lesz, amire a reakciókat már előre sejtem. Persze Zayn hiába mondta, hogy nem így lesz, nekem lett igazam. Doniya sikítva ugrott a nyakamba, mikor meglátott, Waliyha óvatosabban, mint Niya, de ő is a nyakamba ugrott, Safaa pedig csak lesokkolódva állt. Aztán persze ő is nagy mosollyal arcán köszönt. Trisha mosolyogva húzott magához szorosan csakúgy, mint Yaser.
Észrevettem, hogy sokan úgy kezelik a terhességem, mintha az egész dolog rossz lenne. De nekem sosem volt az, és most sem érzem annak. Ilyenkor csak még jobban érzem magam. Valóban vannak néha hisztizéseim, de azoktól eltekintve tökéletesen vagyok.
- Hiába, hozzá kell szoknom a gondolathoz, hogy a bátyám mellett maradsz és nem csak egy hosszabban tartó kapcsolat ez - mondja mosolyogva Safaa, miközben mellém ül a kanapéra. Csak ketten vagyunk most itt, gondolom ezért is hozta fel a témát. Hiszen ő az, aki sosem fogadott el teljesen.
- Hidd el, hogy hat éve még én sem egészen így terveztem - mosolygok rá, mikor eszembe jut az emlék.
~5 évvel ezelőtt~
- Merre van Paul? - kérdi Harry. Senki sem tudta, végül az egyik itt dolgozó mondta el. Sisi King öltözőjében találjuk meg elméletileg. Nem nagyon mertünk bemenni az öltözőbe, a lányról nem éppen jó, kedves dolgok terjengnek. Végül Louis minden kopogás nélkül benyitott, amit Harry szóvá tett.
- Lou, édes nem tudsz kopogni? - szól rá Harry. Mind bemegyünk a nagy helységbe, a többiek egymással vannak elfoglalva, míg én a híres lányt tudom csak nézni. Kezei maszkja egyik szélén van, nyilván levenni készült éppen.
- Srácok, nem a partin kellett volna várnotok? - néz végig rajtunk idegesen Paul.
- Unatkoztunk - vonom vállat, kezeimet zsebembe süllyesztem. Most először nézek Paulra, de vissza is nézek rögtön a maszkos lányra.
- Kopoghattatok volna - fújja ki idegesen a levőt Sisi, miközben kezeit leereszti. Mérges volt, de végül nem mutatott ki semmilyen érzelmet, rendezte arcvonásait.
- Rosszkor jöttünk? - kérdi Louis.
- Igen, rosszkor - bólogat idegesen Paul.
- Édeseim, elhiszem, hogy szeretnétek megismerni mihamarabb Sisit, hiszen érdekes egy személyiség, de neki is kell a megfelelő idő mennyiség a szépségre. - szólal meg Lou, mire mind Sisire nézünk, aki csípőjére teszi egyik kezét és elmosolyodik. Nem igazi mosoly, ez tisztán látható.
- Akkor mi megvárjuk - felelem, majd kényelmesen leülök a fotelba. Látom a lány arcán a dühöt, de nem mutatja ki, hogy mennyire is zavarjuk.
- Rendben - feleli. Arrébb sétálnak Louval és míg Lou újra sminkeli, valamit beszélgetnek, amit mi nem hallunk. Lou a lány kezébe nyom egy ruhát, ami tetszik neki ez látható rajta. Hátrébb sétál, ahol nem láthatjuk, míg átöltözik.
- Tökéletes - méri végig elégedetten Lou.
- Tudom - feleli önelégülten a lány majd az ajtó felé indul. - Induljunk.
- Édesem, ne igyál sokat! - szól rá Lou majd felénk fordul. - Ti se srácok!
- Nem ígérhetem - szólalok meg egyszerre Sisivel. Összenézünk és rámosolygok, ő viszont elkapja tekintetét.
A parti felettébb unalmas, ha nem iszol. Louis viszont nem fogta vissza magát és rendesen ivott, csakúgy, mint Niall és Harry. Bár Hazz lényegesen kevesebbet, ami csak annak tudható be, hogy nagyon kíváncsi Sisire és őt figyelte. Ugyanígy voltam ezzel én is. Mikor láttam, hogy elment tőle az az ember, akivel akkor beszélt oda mentem hozzá.
- Milyen az italod? - nem a legjobb kezdés beszélgetni, de flörtölni még sem kezdhetek, hiszen Perrievel vagyok együtt.
- Nedves - feleli felém sem nézve.
- Értem - motyogom. - Nincs kedved - kezdem, de félbe szakít.
- Nincs - feleli, mire én csak egy grimasszal válaszolok.
- Elég gorombaság így közbe szólni, ha beszélek - motyogom idegesen. Sose szerettem, ha közbe szólnak, mikor beszélek.
- Nem a kedvességemről vagyok híres. - mondja, majd beleiszik koktéljába.
- Hát persze - mondom elnézve róla, ő pedig sóhajt. Visszanézek rá, nem úgy néz ki, akinek tetszene ez a parti.
- Nina! Hát eljöttél - siet a lány felé Eleanor. El már rég óta együtt van Louissal, majdnem öt éve.
- Nina? - kérdezek vissza, kérdőn nézve a lányra.
- Csak becenév. Amit csak is ő használ - néz elsőnek rám, majd mérgesen Elre.
- Ti barátnők vagytok? - mutatok felváltva a két lányra. El nem mesélt még róla, vagyis csak annyit, hogy van egy nagyon jó barátnője, de sosem említette név szerint még Louisnak sem.
- Igen. - válaszolják egyszerre.
- Az egyetlen és legjobb - karol bele Eleanorba a maszkos lány, míg cinkosan összenéznek.
- És az én csajom - öleli át hátulról Elt, a már kissé ittas Louis.
- Nem is meséltél nekem - néz Elre csípőre tett kezekkel Sisi. Már jó pár éve együtt vannak Elék és még nem mesélt a barátnőjének, hogy valakivel együtt vannak?
- Őőő, upsz? - mosolyog kínosan El.
- Ezért még kapsz - forgatja szemeit mosolyogva. Ez a mosolya már sokkal másabb, mint amit az öltözőben láttam. Őszintébb.
- Nocsak, Sisi mosolyog. Mennyi piát adtatok neki? - sétál hozzánk Paul.
- El kell, hogy szomorítsalak, még alig ittam - emeli fel poharát.
- Ne is vidd túlzásba. Holnap utazunk Californiába, koncertezni. - mondja neki Paul, amit velünk már közölt, hiszen mi is megyünk vele.
- Szívem, lelkem esedezik vissza Californiába - mondja unottan Sisi, majd megfordul és elmegy. Később még látom, amint Eleanorral beszélget, majd azt is, hogy ő menni akar, El viszont marasztalja. Persze nem sikerül neki így ő elmegy. Nem túl feltűnően, de követni kezdem csakúgy, mint Harry viszont egy idő után szem elől tévesszük. Én a környéken nézek körül és látom Harryt is viszont ő egy barna hajú lánnyal beszélget. Nem zavarom őket, inkább tovább megyek. Később persze bevallom, hogy ez már veszett dolog, úgysem találom meg így vissza megyek a partira és társulok Louishoz egy kis ivásban.
A jelenbe
