2016. március 22., kedd

III.évad 3.rész - Lekenyerezés


Hey Peoples! 
Nos, meghoztam a kövi részt is. Újabb rész nem tudom mikor lesz, mert hétfőn megyek Erdélybe egy hétre és ott ugye nem tudok írni, utána meg szerintem örülök, hogy élek pár napig, de utána újra lendületbe jövök. ;) 
Most csak egy rövidke részt hoztam, de remélem tetszeni fog. 
Pussz <3 

A rész zenéje: 
Selena Gomez - Hands To Myself

NiSzi xx


Egy hét Californiában több, mint csodás. Az első napokban a várost jártuk, hogy körülnézzünk, de most már csak élvezzük a helyet. A hotel medencéjét hamar megunták a többiek így a tengerpartot vettük célpontba. Davi elszakíthatatlan Harrytől, viszont már nem csak vele van. Sokkal inkább Zaynhez és Liamhez megy. Harry mindent megenged neki, jó, hogy Liammel is van, nála vannak határok. Zaynnel nem ismételtük, meg ami a liftben történt, sőt nem is közeledett félreérthetően a liftben történtek óta. Viszont annál többet beszélgettünk. Többnyire este, amikor a többiek már alszanak a kanapén, vagy az ő szobájába beszélgetünk órákon keresztül. Niall és Mesi tagadják, de látjuk, hogy alakul köztük valami. Chris többször hívott, szinte napi szinten, mint mindig most is rendes.
- Na, gyere te is - ragad karon Louis, ahogy a vízbe próbál bevinni. Mesit Niall már berángatta, ahogy Eleanort is Louis és Harry. Most engem vettek célpontba, vagyis egyelőre csak Louis.
- Nem Lou - rázom a fejem mosolyogva.
- Hé, Zayn! Segítesz? - szól mosolyogva neki, mire Zayn gonoszan mosolyogva siet ki a vízből, hogy engem berángasson oda. Ahogy felém közeledik, felső nélkül ajkamba harapok. Bár, igazán megszokhattam volna ebbe az egy hétbe, hogy félmeztelenül van, például a medencénél is a hotelban.
- El ne olvadj Hercegnő, még a végén a vőlegényed megöl engem - nevetve áll felettem Zayn.
- Senki nem tiltotta meg a nézelődést - kacsintok rá. Pimasz mosollyal, félig felvont szemöldökkel néz rám. Végül derekamnál fogva állít fel vele szembe.
- Gyere, pancsizunk egyet - mosolyog gonoszan, és kezemnél fogva húz, de én megtartom magam egy helyben. Zayn jó ideig húz, mikor engedem magam így mind ketten borulunk. Rá estem, arcunk vészesen közel volt. Végig szemeimbe nézett, aztán csak orromra adott egy puszit és felállt.
- Esélytelen Lou, nem lehet a vízbe vinni - tárja szét karjait, míg én továbbra is a homokban fekszem.
- Dehogy nem - mondja Harry és már szalad is felém. Gyorsan állok fel és kezdek elszaladni előle, de Louis is cselekedett eközben és már előttem is termett. Felkap menyasszony pózban és már szalad is velem a vízbe. Nevetve kapaszkodom a nyakába és veszek, mély levegőt mielőtt a vízbe érnénk. Láttam mit csináltak Mesivel, tudom, hogy rám is ez vár. Vagyis amikor megfelelő mélységbe vagyunk, leguggol, így engem megmártóztat. Mikor feljövünk, a víz alól elenged, és önelégült mosollyal nézi végig, ahogy kimegyek a vízből.
- Virul a fejed Tomlinson? - szólok neki vissza, amikor kicsit beletúrok vizes hajamba.
- De még mennyire - nevet és összepacsizik Harryvel.
- Idióták - nevetek halkan. - Fiúk hol van Davi? - kérdem, ijedten mikor körülnézek, de sehol sem látom.
- Ott van Eleanorral, nyugi - mutat egy pontra Liam mire megkönnyebbülten fújom ki a levegőt.
- Mindjárt jövök - állok fel Liam mellől telefonommal a kezemben. Odébb megyek, hogy nyugodtan tudjak telefonálni.
- Szia, Chris - szólok mosolyogva, amikor felveszi.
- Szerelmem. Minden rendben?
- Persze, miért ne lenne?
- Este szoktál hívni, azt hittem baj van. - aggodalmán elmosolyodom.
- Csak hiányzol.
- Te is szerelmem. Viszont, ahogy haza érek lesz egy meglepetésem. Sőt, kettő is.
- Óó, és mi lesz? - mosolyogva kérdem, annyira aranyos tud lenni.
- Az egyik maradjon meglepetés. A másik viszont nem nagy titok. Szerintem ki tudod találni - elpirulva kuncogok, persze, hogy egyszerű kitalálni. Chris édesebbnél édesebb dolgokat mondott, amiken csak nevettem zavaromba, amikor találkozott tekintetem Zaynével. Csalódottság ült ki arcára, de nem is értem miért. Hisz csak a vőlegényemmel beszéltem, ez természetes. Mosolyt erőltetve intettem neki, ő is felerőltetett magára egy mosolyt, és visszafordult Louis felé.
- Mennem kell - sóhajtok, félbe szakítva Christ.
- Ó, rendben. Később szerelmem.
- Később - motyogom, majd kinyomom. Sóhajtva, rosszkedvűen ülök vissza Liam mellé.
- Az előbb még jó kedvű voltál, mi történt? - fordítja felém fejét. Sóhajtva rázom a fejem.
- Semmi - mosolygok rá erőltetetten. Kezdett sötétedni, de ez nem zavart minket nagyon. Sőt, nem sokkal később Mesi egy nagyszerű ötlettel jött elő.
- Hé, skacok. Nézzétek miket vettem - mosolyogva emeli fel a két csomag mályvacukrot.
- Egy istennő vagy - pacsizok össze vele, majd a fiúk mindenféle tudásukat összevetve kezdtek tüzet rakni. Nem kevés idő szerencsétlenkedés után sikerült meggyújtani.
  A sötétbe már csak néhány fény volt, arrébb, és a mi kis tüzünk, amit a fiúk végül összehoztak. Körbeültük, Davi az ölembe üldögélt csendben, szinte végig azt néztem, hogy jól van-e. Az álmomat még mindig nem felejtettem el, és hogy akkor mi is történt vele. De be kellett vallanom magamnak, hogy csak elfáradt. Zayn mellettem ült, a távolságot megtartva, jó ideje már nem is szólt hozzám. Csak egyszerűen nem értem miért, hisz nem tettem illetve mondtam semmi olyat. Mesi Niall ölébe foglalt helyet velem szembe, elvoltak egymással, nem is zavartuk őket. Ahogyan Louis és Eleanor is elvolt. A mályva cukor sütés nem volt rossz ötlet, igaz Davi teli is ette magát vele. Lassan, de elkezdtek elaludni a többiek. Nem tartottam jó ötletnek, hogy itt aludjunk, de majd felkeltjük őket később.
- Zayn - szólok nagyon halkan, szinte suttogva.
- Hmm - szól vissza ugyan olyan hangerővel. Nem szólva semmit bújok hozzá, fekszem el mellkasán. Egyik kezével ölel át és húz magához közelebb, majd hajamba puszil. Nem szólunk semmit és ez így jó. Megnyugtató mikor mellette vagyok, mégis energiával tölt fel. Chris az, aki megnyugtató, Zaynnek viszont sikerül felráznia, nem csak megnyugtató, de fel is tölt energiával. Kissé felemelkedem, hogy szemeibe tudjak nézni. Barna szemei enyéimbe fonódnak, mikor közelebb húz magához. Ajkai súrolják enyéimet, még sincs semmi, amit teszünk.
- Ébresszük fel a többieket, kezd hűvös lenni - súgja ugyan úgy közel maradva hozzám.
- Jó ötlet - motyogom, de én sem távolodok el.
- Skacok - szól halkan Louis. - Bocs, nem akarok semmit zavarni - nevet kínosan. - De jó lenne vissza menni a hotelba, a többiek kidőltek.
- Igaz - kelek fel gyorsan. Összeszedem a cuccaimat és a táskámba teszem zavart mozdulatokkal. Idegesít, hogy Louis látta ezt, az meg még inkább, hogy mind a kettő fiú most is csak néz rám. Zayn olyan közel volt, majd nem megcsókolt szinte. De ezt nem csinálhatom. Nem csinálhatom azt, amit az álmomba is. Chrissel nem játszhatok. De még ha csak ő lenne az egyetlen akadály. Hiszen Zaynnek ott van Perrie. Az a lány mindenhogy tökéletes, nem értem miért hagyná ott őt.
  A többieket Louis felébresztette hatásos módszerrel, vagyis rájuk ordított, ami külső szemszögből vicces volt, viszont a többiek haragosan pillantottak rá. Kómásan szálltak be a kisbuszba, amivel jöttünk, mi pedig Louval összepacsiztunk. Louis vezetett, én pedig mellette ültem. Mögöttem Zayn ült, aki szintén el aludt a fél órás út alatt.
- Mi történt, amikor felébredtem? - kérdi szinte suttogva Lou.
- Semmi - mondom lassan, ahogy ezen elgondolkozok. Végül is tényleg nem történt semmi.
- Biztos? Nekem nem úgy tűnt - hangjában egy kis gúny is hallatszik.
- Semmi sem történt Lou - sóhajtok fel. - Történhetett volna, de nem történt.
- Hát jó - sóhajt ő is. Azt hiszem feladta. A többieket csak akkor ébresztettük fel megint, amikor a hotelhez értünk. Bár felvetettük az ötletet, hogy mi fel megyünk a szobáinkba, őket pedig a kocsiba hagyjuk, de nem akartunk ennyire gonoszak, lenni, így meg egyeztünk abban, hogy egy beszívatással tartozunk nekik.

- Nah embik - tapsol egyet Mesi és lábaira ül, mellettem.
- Embik? - vonom össze a szemöldököm egy pillanatra elszakítva tekintetem az újságról. Elméletileg benne vagyok.
- Az emberek röviden - int le és már folytatja is a többiek összeterelését. Eleanor eldől a kanapén egyenesen Louis ölébe, példáját követi Niall csak ő Mesi ölébe. Ő viszont nevetve gurította le magáról, de a szőkeség nem mozdult, úgy tűnik kényelmes volt neki az a helyzet. Harry kómás fejjel jött ki a szobájából, Zayn a konyhából egy szendviccsel Liam pedig már itt volt Davival.
- Pár nap és karácsony - mondta Mesi vidáman, Eleanor félbe szakította.
- Éppen ezért utazunk vissza holnap. Jó meg látás Mesi.
- Hadd fejezzem be - inti le Mesi. - Tehát karácsony és a legtöbben csak napokkal később utazunk haza a családhoz - ezúttal Louis szakítja félbe.
- Hurrá - motyogja unottan.
- Már aki - motyogja Zayn. Nem törődve vele Mesi folytatta.
- Szóval a karácsonyt ki kivel tölti? - fejezi be végül.
- Louval
- Elel - Louis és Eleanor egyszerre válaszolnak, amin jót mosolyognának, ha nem lennének fáradtak. Tegnap mind a ketten sokáig lent voltak a hotel bár részében.
- Szülőknél - vonja meg vállát Liam.
- Még nem tudom - válaszol Harry is, elfojtva egy ásítást.
- Davival - felelek én is és újra az újságba lapozok.
- Chris hol lesz? - von kérdőn Mesi idegesen. Rá pörgött a karácsonyra, ahogy elnézem, nem tetszik neki, hogy Chris nem lesz otthon.
- Üzleti út azt hiszem - vonok vállat kínosan nevetve. - Na és te? - kezdem terelni a témát.
- Öhm - elpirulva mosolyog, de nem válaszol.
- Áá szóval Niallel - mondja Harry és visszafordul, hogy a szobájába menjen. Egyikük sem mond erre semmit, tehát tényleg így van.
- Zayn? - tereli a témát Niall.
- Ha Perrie haza jön, akkor vele. Ha nem akkor haza megyek Bradfordba - vont vállat. Úgy tett, mint akit nem érdekel, de a csalódottság látszódott rajta.
- Ní, te is haza mész? - kérdi El álmosan.
- Igen - bólogatok belemélyedve egy cikkbe. Lapozok még egyet, szemeim kikerekednek, és rögtön felpattanok a helyemről. - Úristen - mondom hangosan, vigyorogva.
- Mi az? - vonja fel a szemöldökét Eleanor.
- Belerakták a képeket, tényleg - nézem végig a három oldal képet magamról, elégedett vagyok velük. A negyedik oldalon egy cikk volt rólam írva.
" A táncos, illetve énekes híres fiatal lány, megmutatja modell tudását is, ami úgy tűnik szintén nagy. Sisi turnéja nem sokára, - az ünnepek után - kezdetét veszi, élete tele lesz utazással, ahova kislánya Davina Carter is elkíséri. Christopher Carter a szintén fiatal, de annál nagyobb üzletvezető Londonban marad, hogy az újabb alapítvány szervezésében részt tudjon venni. Nem rég tudtuk meg, hogy Christopher jelenleg Ausztráliában van üzleti úton, míg menyasszonya és lánya Californiában pihennek barátaikkal. Eleanor Calder Sisi barátnője, Mesi Peyton, aki együtt táncol vele. Viszont újabb hírességeket is észrevehetünk körülötte. A One Direction tagjai úgy tűnik szívesen tölti idejét a táncos hölggyel és lányával."
- Mond, ami tetszett benne - mondja Mesi miután hangosan felolvastam.
- A képek. Annyira nagyon jók letten és úristen még egyszer sem tettek be így egy újságba és.. áhh - kissé visongva mondtam ezt, de a lányok már megszokták ezt tőlem.
- Ami nem tetszett benne - mondja most El, sóhajtva. Mindig így mondom. Elsőnek, ami tetszett, majd ami nem tetszett.
- Tévednek, Chris nem azért nem jön a turnéra, mert a londoni dolgait intézi. Vagyis részben így van, de azért van ez, mert megbeszéltük, hogy ez nem az ő kategóriája, így marad otthon. Csak feleslegesen belevonták - hadarom ezt is, végül szemeimet forgatva. - De akkor is benne vagyok - visongok, ahogy Eleanorra ugrok.
- Én eddig azt hittem, hogy egy komoly nő, illetve anyuka vagy - mér végig mosolyogva Liam.
- Az is vagyok - húzom ki magam büszkén. - Aki benne van a Cosmopolitan-ba - váltok át újra visongásba és felmutatom neki az újságot.
- Hogy én mekkorát tévedtem - sóhajt Liam, nevetését visszafojtva.
- Igen is büszke vagyok erre, most először vagyok benne úgy egy újságban, hogy nem csak pletykálnak valamiről. - nyújtom ki rá  nyelvem sértődötten.
- Olyan vagy, mint egy kamasz lány - mosolyog Niall.
- Ha úgy vesszük egy kicsit még az - mondja Eleanor, ahogy megpróbál lelökni magáról.
- Tizenkilenc vagyok, ez nem kamasz - forgatom szemeimet.
- Ilyen fiatal vagy? - döbben le Zayn.
- Miért néz mindenki idősebbnek - tárom szét karjaim, kínosan nevetve.
- Mert olyan komoly vagy. - von vállat Louis.
- Oké, hát tegyétek túl magatokat ezen - mosolygok kínosan, ahogy végig nézek rajtuk.

Haza felé tartunk és nem meglepő módon mindenki kissé elvan kenődve. Olyan ezt mintha egy osztálykirándulásról jönnénk haza. Ahogy megékezünk, elszáll az egész varázsa ennek az egy hétnek. Hiába vagyunk szinte már felnőttek ez azért még érezhető. Például Mesi kevésbé fog így olvadozni Nialltől, ha visszaérünk. Köztudottan erős jellem, sosem az az olvadozós, szerelmes lány, mégis az elmúlt két hétben az volt. Zaynnel se fogjuk folytatni ezt. Valami van, vagyis volt köztünk ezt mindenki észrevette. Amolyan vonzódásnak titulált érzelem, egyszerű szimpátia. Az sem megígérendő, hogy többször találkozunk még a fiúkkal.
Mikor leszállt a gépünk megkerestük a csomagjainkat. Nem meglepő módon Chris már várt minket. Davi apjához szaladt, aki mosolyogva kapta fel és pörgette meg. Mosolyogva figyeltem őket, viszont egy tekintet szinte égetett. Már néztem volna, hogy ki nézhet, amikor Mesi telefonjával a kezében sétált felénk.
- Hé, Ní. Paul holnap beszélni akar velünk, állítólag fontos.
- Biztos megint valami ajánlat. - intek hanyagul.
- Amiket persze mindig visszautasítunk - bólint Mesi is, igazat adva nekem. Bólintok, majd elköszönök tőlük és Chrisék felé sietek.
- Szia - húz magához mosolyogva Chris. Hosszasan csókol, meg aminek a végére belemosolygok, mert Davi fújj-ozni kezdett. Még egy puszit adok Chrisnek és beülök a kocsiba.
- Van egy meglepetésem - mondja Chris mosolyogva, amikor elindítja a kocsit.
- Mégpedig?
- Ha elmondom nem lesz meglepetés - néz rám egy pillanatra. Nem a házunk irányába fordul, így nyilván most adja oda azt a bizonyos ajándékot.
- Milyen volt California?
- Nagyon jó - szólal meg hangosan Davi, amitől el nevetem magam.
- Jó volt, szép a tengerpart - mondom, de ahogyan eszembe jut a tengerparton történtek pirulva, mosolyomat leplezve hajtom le a fejemet. - Na és neked az út milyen volt? - terelem a témát.
- Szintén jó, sikerült megkötnünk az üzletet, ahogy azt terveztem. Viszont hiányoztatok - utolsó mondatánál egyik kezét combomra simítja, én pedig összekulcsolom kezeinket. Nem sokkal később leparkolunk egy első ránézésre raktár, de ahogy jobban megnézem egy kávézó elé. Kiszállunk, én Davit kiveszem. - Hát ez? - nézek Chrisre értetlenül, amikor a hely ajtaja felé megy. Ott bevár minket végül pedig egy kulcsot ad a kezembe.
- Nyisd ki - bök fejével az ajtó felé. Értetlenül, de végül teljesítem, amit mond, kinyitom az ajtót és belépek rajta. Az egész hely üres. A falak sötétek, barnás árnyalatúak, viszont részben ablakok vannak ott. Középen egy nagy kör alakú fehér pult van, fölötte szintén kör alakban lámpa. Fa asztalok vannak, kék székekkel, kisebb boxok vannak kialakítva. A pult körül bárszékek is vannak, a boxok fölött, mindegyiknél pedig lelógó mégis diszkrét fehér lámpák vannak. Az egész helyet a barna és a fehér szín harmonizálja, ami nagyon jól néz ki. 
 Chris hátulról ölel át és úgy súg a fülembe.
- Tetszik?
- Persze, nagyon jól néz ki. - mondom őszintén, és körül nézek még egyszer.
- Akkor jó. Mert a tiéd.
- Mi?
- Ajándék. Kávézó, vagy egy bulizós hely. Tudom, hogy imádod az ilyeneket - már vele szembe állok, így látja döbbent arcomat.
- Köszönöm - mondom halkan, megilletődve, majd szorosan megölelem.

- Ez most komoly? - csodálkozik El. 
- Teljesen - bólogatok. 
- De hát, egy egész kávézó azért - kezdi Mesi, de nem tudja befejezni. 
- Baromi nagy ajándék - feleli végül El. 
- Magamtól is rájöttem - bólogatok. - Mindig tudja, mivel kenyerezzen le. 
- A turné miatt. - vágja rá Eleanor. 
- Na, meg persze ezzel maga mellett tarthat. - motyogja Mesi. 
- Tévedés. - rázom a fejem. - Az én nevemen van az egész hely, tehát még csak nem is az övé. 
- Nekem ez valahogy bűzlik - rázza a fejét Mesi, de csak leintem. Egyszerűen tökéletes férfit fogtam ki magamnak, akit nem csak, hogy szeretek, de büszke vagyok magamra, hogy végül mellette kötöttem ki. Hiszen nem mindenki mondhatja el, hogy a vőlegénye csak úgy meglepi egy kávézóval. A táncterem felé tartunk, ahova Eleanor is elkísér minket, van, amikor bejön megnézni. Louist is hívta, mint kiderült, ő már ott volt mikor mi megérkeztünk. 
- Louis. Te, ha vennél nekem egy kávézót, akkor miért tennéd? - támadja le rögtön El, mire Louis csak nagy szemekkel néz rá, de végül elgondolkozik a válaszon. 
- Valószínűleg mert szeretlek - von vállat. 
- Ne a te agyaddal gondolkozz szerelmem - ad egy lány puszit ajkaira El, majd folytatja. - Tipikus pasi aggyal tedd. 
- A legtöbb pasi is ezért tenné - vonja össze a szemöldökét. - Vagy, hogy lekenyerezze a lányt. - Eleanor és Mesi ezek hallatán amolyan "én meg mondtam" stílusban néznek rám. Szem forgatva, megadóan feltéve kezeimet megyek be a terembe. 
- Mi olyan baromi hihetetlen, hogy csak úgy ajándékba vette nekem? - kérdem idegesen, mikor a lépteiket hallom mögöttem. 
- Édesem, a pasik nem ilyenek te is tudod - oktat ki Mesi. Louis köhint egyet, így a lány kijavítja magát. - A gazdag, üzletvezető pasik nem ilyenek. 
- Hát ő mégis - motyogom, míg táskámat a fapadlóra ejtem és elkezdem levenni a kabátomat, majd sálammal együtt az egyik székre teszem. Laptop táskából előveszem a gépet és a hangfalhoz csatlakoztatom, tehát indítom is a zenét. Jó feszültség levezető. 

2016. március 3., csütörtök

III.évad 2.rész - Keserű napfény


Hey Peoples! 
Meg is hoztam a kövi részt. Remélem mindenkinek tetszik, ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után! ;) 
Pussz 

A rész zenéje:
Rixton - Hotel Ceiling

NiSzi xx




- Mit keresel itt? - nézek rá csodálkozva. Barna szemeivel alaposan végig mér, mielőtt válaszolna.
- Ott hagytad a sálad - mutatja fel a krémszínű sálamat. Nem úgy néz ki, mint aki teljesen itt lenne a földön, mintha egészen máson gondolkozna.
- Holnap találkoztunk volna amúgy is Zayn - sóhajtok fejemet rázva, utalva arra, amit Eleanor SMS-ben megírt. A fiúk is jönnek velünk Californiába, pár koncertjük miatt. Nem reagál, semmit csak vállat von. - Köszönöm! - veszem el tőle a sálat. Elmosolyodik halványan és biccent egyet.
- Van kedved bejönni? - mutatok magam mögé. - Davi már alszik, Chris a szüleinél - vonok vállat.
- Rendben - bólint halványan mosolyogva és belép az ajtón. Becsukom mögötte, majd a nappaliba megyünk.
- Szóval, miért jöttél igazából? A sál elég rossz ürügy. - mosolyom szélesebb lesz, ahogy Zayn mondandóm miatt zavartan harap alsó ajkába és süti le szemeit.
- Beszélgetni szerettem volna, jó társaság vagy - von vállat, szemeimbe nézve.
- Beszélgetni, hmm - kuncogok rajta. Mosolyogva vonja fel szemöldökét, de csak megrázom a fejem. Még sem mondhattam azt, hogy eszembe jutott egy hasonló eset. Pedig így volt. Eszembe jutott, hogy még a turné alatt Zayn egyszer már bekopogott hozzám ezzel az indokkal. Akkor éjjel az ő karjai között aludtam el.
- És miről akartál beszélgetni? - térek vissza a valóságba, mielőtt még elvesztem volna gondolataim részleteiben.
- Megismerni jobban téged - kissé közelebb húzódik, nem is venném észre, ha ezzel a mozdulattal nem érne térde az enyémhez. Féloldalasan ülünk mind ketten a kanapén, egymással szembe.
- Mit akarsz tudni? Kérdezz bátran és válaszolok - mosolygok rá. Zayn huncutul elmosolyodik és nyitja száját első kérdésére.

- Vigyázzatok magatokra! - súgja Chris ajkaimba. Velem szembe áll, kezei derekamon pihennek.
- Te is! - puszilom meg a száját. - Hívj, ha megérkeztél! - nézek rá kissé aggódva. Mindig féltem, amikor utazik, bármi történhet akkor. Chris halványan mosolyogva bólint és húz magához egy hosszú csókra. Davihoz megy, aki a tévé előtt a mesébe merül bele, de apja jelenlétére elszakítja a figyelmét kedvenc meséjéről. Chris mosolyogva öleli magához lányát, és váltanak pár szót. Elgondolkozok, és csak azt veszem észre, hogy a Zaynnel átbeszélt este játszódik le az agyamban. Ahogy ajkain többször elidőzött tekintetem, mikor valamiről annyira belemerülve beszélt. Barna szemei, amikbe élvezettel néztem bele, amikor rajtam volt a sor, hogy beszéljek. Festett szőke haja, aminek tövébe látszik eredeti haja, ahogyan beletúr, ha elgondolkozik valamin. Fekete bőrdzsekije, amit rám adott, amikor a teraszra mentünk. Keze, ahogy az enyémmel játszadozott a terasz korlátjának szorítva.
A hideg rázott, ahogy eszembe jutott, hogy majd nem megcsókolt. De jó értelembe rázott a hideg. Annyira közel voltak ajkai, mégis végül mosolyogva húzódott el és nevetve húzott be a meleg lakásba, arra hivatkozva, hogy megfogok fázni.
- Ní - szólít Chris, mire felé kapom tekintetem. - Majd hívlak - mosolyog, mire bólintok és végig nézem, ahogy bőröndjével kezében távozik. Sóhajtva rázom meg a fejem. Nem gondolhatok folyton rá. Nem gondolhatok arra, hogy bár érezném végre valahára édes ajkait az enyéimen. Órákkal később jött értünk Eleanor, addig volt időm becsomagolni.
- Sziasztok, csajok! - köszön mosolyogva El. Davi kuncogva int neki, és én is mosolyogva intek egyet. Hátul bekötöm Davit, majd beülök előre El mellé.
- Szóval, Chris elment - pillant felém egy pillanatra El. - Mi pedig Californiába, ahol talán nem csak mi lányok leszünk.
- Hogy érted? - nézek rá kérdőn.
- Talán Perrie is jön - harap alsó ajkába, ahogy ezt elhadarja.
- Nem zavar El. Miért zavarna? - nevetek halkan és bármilyen meglepő, de komolyan gondolom, amit mondtam.
- Azt hittem tetszik neked Zayn.
- Ezt nem mondtam, hogy nem - nevetek halkan. Mosolyogva forgatja szemeit és inkább a vezetésre koncentrál.
- Megérkeztünk - szólal meg pár perc múlva, amikor a reptérre értünk. - A többiek már itt vannak.
- Oké - bólintok és kiszállok, majd Davit is kiveszem. Bőröndömért nyúlnék, de azt már más kivette. Hálásan mosolygok Zayn felé, aki csak viszonozva mosolyomat bólint.
- Davi, kicsi szerelmem - veszi ki kezemből Harry rögtön, ahogy mellénk áll. Nevetve nézem őket, Davi máris Harry nyakába csimpaszkodik, míg a göndör egy nyalókát ad neki.
- Hello, édes - karolja át vállamat Niall, nagy mosollyal arcán.
- Továbbra sem vagyok szingli Niall - kuncogok, ahogy ledobom magamról karját.
- Én tudok várni - kacsint, amitől csak jobban nevetek. A többiek már felszálltak a magángépre, Zayn és én maradtunk utoljára.
- A dzsekimet egyszer visszakérem. De majd, csak ha a te illatodat érzem rajta - súgja fülembe, míg kezei derekamon pihennek. Zayn bőrdzsekije rajtam van, hosszú ujjit feltűrtem.
- Majd vissza adom, ha úgy tartja kedvem - felelek mosolyogva, ahogy lehámozom kezeit magamról és felsietek a többiekhez.
- Mrs. Carter - mutat Eleanor a mellette lévő üres ülésre.
- Nem vagyok Mrs.Carter - forgatom szemeimet. - És nem is leszek soha.
- Soha, ne mond, hogy soha, baby - sétál fel a gépre Mesi.
- Te is idetaláltál? - kérdi El, mire Mesi csak szemeit forgatja.
- Ha nem tévedek Mesi Peyton a hölgy - nyújtja kezét Niall, majd mikor Mesi is kezet nyújt a szőkeség egy puszit ad rá. Elpirulva néz továbbra is a szőkeség szemeibe. Mindenki megismerkedett az újabb emberrel, majd helyet foglaltunk és felszállt a gépünk.
- Szóval Nina Carter, mi? - vonogatja szemöldökét a velem szembe ülő Zayn.
- Nem vagyok Carter - forgatom szemeimet, mosolyogva. Davi Zayn mellé ült, így az ő figyelmét lekötötte a szőke picur.
- Ne is tagadd - bök oldalba Mesi.
- Mit? - nézek rá értetlenül.
- Tetszik neked ez a látvány. Zayn és Davi, hogy ilyen jól megvannak. Ez minden vágyad, hogy így legyetek, csak ti hárman.
- Te őrült vagy - nevetek zavartan. Persze, hogy tetszik, sőt egyenesen imádom ennek a gondolatát, de Christ szeretem. Mesi mosolyogva vállat vont és elment a mosdóba.
Az út többi részében nem nagyon beszéltem senkivel, csak néhányszor Liammel, vagy Eleanorral. Kicsit a gondolataimba akartam lenni. Persze ezt a többiek nem hagyták, ahogy leszálltunk a gépről. Egy taxit keresve álltunk a repülőtér előtt, amikor egy lány leesett állal állt meg előttem. Hosszú szőke haja egyenesen omlott a hátára, fekete topp volt rajta és egy tipikus táncos nadrág.
- Úristen, te vagy az? Te jó ég, el sem hiszem! - szólal meg csillogó szemekkel. Mosolyogva nézek rá. - Kérhetek egy autogramot és egy képet? - lép egyet közelebb félénken.
- Persze - mosolygok rá, majd elveszem tőle a tollat és a papírt.
- Esetleg - kezdi félénken. - Davi is rajta lehet a képen?
- Persze, miért is ne - kuncogok majd miután megcsináltuk a képet a lány a nyakamba borult. Észre sem véve a fiúkat sietett tovább boldogan.
- Hogy lehet, hogy tőled hamarabb kérnek autogramot, mint tőlünk? - ráncolja a homlokát Louis.
- Táncos vagyok, rémlik? - vonom fel a szemöldököm.
- És?
- Tudatlan - forgatom szemeim. - A lány öltözékét nézd, és ahogyan megy.
- Süt róla, hogy ő is táncol - bólogat hevesen Mesi, ahogyan a lány után néz.
- Te honnan tudod ezt? - értetlenkedik Harry is már.
- Mesi a koreográfusom. - tájékoztatom őket mosolyogva.
- Együtt dolgozunk, te is az vagy. - forgatja szemeit, mire én csak leintem. A táncok többségét ő találja ki, nem én.
- Lényeg a lényeg, hogy mind ketten táncolunk - mondom végül.
- Már értem a szexi alakot - nyalja meg ajkait Harry, végig nézve mindkettőnkön. A kezében lévő Davi homlok ráncolva üti fejen Harryt kicsi kezével.
- Ne durcizz szerelmem, ráncos leszel - bök homlokára Harry, mire Davi csak szemeit forgatja és összefonja karjait.
- Mintha csak az apját látnám - sóhajt El, ahogy Davi mozdulatát követi. Végül fogunk kettő taxit, amikkel a megbeszélt hotelhez megyünk.
- Hogy lesznek a szobák? - kérdi Liam mikor megérkezünk.
- Két lakosztályt foglaltunk, mindegyikbe négy szoba.
- Én Louval leszek egy szobába - mondja rögtön El.
- Meghódítom az én vadmacskámat szóval mindegy, csak Mesivel egy lakosztályba - húzza ki magát, Niall mosolyogva. Mesi pirulva néz Niall szemeibe, kihívóan.
- Harryvel! - szólal meg Davi nevetve, mikor Harry csikizni kezdi. Zaynnel találkozik a tekintetünk, de mind ketten csak mosolygunk, nem mondunk semmit.
- Akkor tehát meg van - szólal meg Liam, aki észrevette az összenézésünk. - Lou, El, Niall, Mesi és én az egyik lakosztályba, a többiek pedig a másikba. - mindenki bólintott, jelezve, hogy értjük és a bőröndjeinket felvittük a szobákba. Az én szobámba pakoltam a bőröndömből, amikor a szoba előtt látom szaladni Niallt a hátán pedig Mesi nevet. Mosolyogva rázom a fejemet. Chrissel sose voltunk ilyenek. Egyszerűen csak szerettük egymást és összejöttünk végül egymás mellett maradtunk. Egyszóval, nincs valami eseménydús szerelmi történetünk.
- Bejöhetek? - szól az ajtóból a már ismerős rekedtes hang. Felnézek, miközben egy felsőmet hajtom össze. Zayn az ajtófélfának dőlve, összefont karokkal néz. Kezeit zsebébe süllyeszti majd beljebb lép egy lépést.
- Ha nem adnék engedélyt, akkor is bejönnél - rázom fejemet, mire vállat von. Tehát igazam van.
- Hagyd a pakolást, gyere le a medencéhez - veszi el kezeim a ruhámtól. - A többiek is ott vannak már.
- Oké - vonok vállat, mire Zayn győztesen mosolyodik el. Fülemhez közel hajol, és úgy suttog bele.
- Bikinit vegyél fel, dögös legyél - súgja, majd kimegy.
- Zayn - szólok utána, mire ő hátra néz. - Ha dögös leszek, mit kapok cserébe?
- Megtarthatod a dzsekim. - vonja fel fél szemöldökét.
- Elégedjek meg ennyivel? - tettetek gondolkodást.
- Kénytelen leszel Baba - nevet majd kimegy. Mosollyal ajkaimon rázom fejem, majd előveszem bőröndömből a kedvenc, egyben legdögösebb bikinim. Zayn nekem fogja adni azt a dzsekit.
Hajamat felkötöm fejem tetejére, ami az enyhe hullámosságának köszönhetően jól áll. Egy lenge szoknyának kinéző felsőt felkapok, majd elkezdem keresni a medencét. Hamar megtalálom, köszönhetően, hogy sok fiatal szállt meg a hotelban, így ők is ott vannak.
- Na, végre azt hittem elvesztél - szól ki a medencéből Mesi. Válaszolni már nem tudtam, mert Harry és Niall megtámadták szegény lányt.
- Na, kapd le azt a felsőt és gyere, hadd fojtsalak a vízbe - nevet El, mire én is nevetek és teljesítem, amit kért. Direkt Zayn reakcióját néztem a szemem sarkából és láttam, hogy elértem, amit akartam. Ajkába harapva nézett végig rajtam jó alaposan, láttam, amint megakad benne a levegő. A mellette lévő Liam megböki, mire Zayn észhez tér.
- Hé, Ní - szól mosollyal ajkain. Felé fordulok kíváncsian. - Tiéd a dzseki - int zavartan nevetve, mire győztesen elmosolyodom.
- Tudtam, hogy így lesz - nevetek fel jóízűen. A medencétől kicsit távolabb kezdek el szaladni bele, majd beleugrok. Mikor felbukok a víz alól, hajamat hátra simítom és nézek ártatlanul a már csurom vizes Liamre és Zaynre. Bosszúsan néznek rám, amitől csak jobban nevetek. A két fiú összenéz, majd a vízbe jönnek ők is. Mosolyogva hátrálok a két fiú elől, majd megfordulok, és úgy fogom menekülőre. Két kar fonódik derekamra, az érintés ismerős.
- Megvagy - súgja fülembe Zayn, amitől nevetni kezdek. Ölébe kap, és úgy néz rám gonosz mosollyal. Nem sejtek jót. Igazam is lett, a következő percben eldobott így megint a vízbe csapódtam.
- Te nem vagy normális - nevettem tovább, amikor rendesen kaptam levegőt. Liam is nevetett vele együtt, majd összepacsiztak. - Ezért megfizettek - néztem rájuk, mire mind kettő elkezdett menekülni a vízből én pedig utánuk. Csurom vizesen szaladtak be én pedig utánuk. Nem zavart minket, hogy mások nem gondolnak teljesen épnek. Az egyik folyóson ketté váltak, nem is láttam, hogy melyik merre ment, de végül jobbra mentem. Liamet pillantottam meg, majd mikor sikerült utolérnem a hátára ugrottam, amitől persze elestünk, mind a ketten. A földön feküdtünk nevetve, fájlalva néhány testrészünket, és persze vizesen.
- Nem vagy normális - mondta nevetve miközben bokáját fájlalta.
- Ahogy ti se - nevetek tovább. Percekkel később is csak feküdtünk, egészen addig, amíg nevetésünk alább nem hagyott.
- Na és Zayn? - kérdi felém fordítva fejét.
- Ezt, hogy érted? - vonom össze a szemöldököm.
- Mi van köztetek? - kérdi kacéran mosolyogva.
- Semmi - nevetek fel, szememet forgatva. - Menyasszonya van, vőlegényem van. - emlékeztetem. Szemforgatása alapján, egy pillanatra sem felejtette el.
- Ez nem jelent semmit. Perrie és Zayn szereti egymást. Azt hiszem. Mostanában viszont alig találkoznak. Perrienek a turné, Zayn pedig megunta, hogy ő teperjen. - ez az információ meglepett. Ennyire borús időket járna a kapcsolatuk? - De mi van veled és a vőlegényeddel? - unottan nézek rá, ezért gyorsan kijavítja magát. - Teljesen eltekintve Zayntől. - tartja fel kezeit védekezően. - Csak érdeklődöm.
- Ugyan mi lenne - sóhajtok és felülök. ő pedig követi példám. - Neki üzleti utak, nekem pedig a tánc. Talán jobban csak akkor vagyunk együtt, ha Davi is velünk van. Már értem, amikor azt mondják, hogy csak a gyerek köt össze bennetek - rázom fejemet homlok ráncolva.
- Szükségetek van most egymásra Zaynnel - mondja halkan. Idegesen nézek rá, és hevesen rázom a fejem.
- Nem, nincs szükségünk egymásra. Perrievel majd rendbe jönnek a dolgai vagy sem, bánom is én. Én viszont tökéletesen megvagyok Chris mellett. - felelek, majd mérgesen állok fel és szinte futva megyek el onnan. Vissza a medencéhez megyek, és inkább a napozó ágyon ülök.
- Mi történt? - ül mellém Eleanor. Louis is kíváncsian fürkészi arcom, akit El ott hagyott miattam. Mosolyt erőltettem magamra és úgy válaszoltam.
- Semmi. Menj vissza Louishoz.
- Biztos? - vonja fel fél szemöldökét.
- Teljes mértékben - bólogatok. El adott fejemre egy puszit, majd visszament Louishoz, aki hosszasan megcsókolta. Jó látni, hogy El boldog. Louis mellett pedig valóban az. Davi mosolyogva ugrándozott hozzám, majd ült az ölembe. Elmosolyodtam és egyből eltűnt idegességem. Magamhoz öleltem, fejére puszit adtam.
- Anya, én is kapok olyat, ami Mesinek van? - néz rám csillogó szemekkel. Mesi mosolyogva tartja fel a lemosható tetkókat, amik közül egyet a kezére tett, mintha karkötő lenne.
- Persze, Kincsem - egyezek bele, majd Mesi odaadja az egyiket. Mire megcsináltam Davinak a két fiú is előkerült, arcukon látszott, hogy komolyan beszéltek. Mikor mind ketten rám néztek, elkaptam tekintetem és újra Davinak szenteltem minden figyelmem. Persze ő nem sokkal később a fiúk társaságát kereste. Ahogy észrevettem imád velük lenni, de hát ez rám is igaz.
- Nagyon úgy nézel ki, mint akinek innia kell - mér végig Mesi, és már fel is ránt. Maga után húz a pultig, és kér mind kettőnknek egy koktélt. Nem hagyom figyelmen kívül, hogy barátnőm nem egyszer pillantott Niall felé.
- Mi a helyzet köztetek? - bököm meg mosolyogva, de csak szemeit forgatja.
- Nem az esetem.
- Ugyan már, Mesi - nevetek. Hiszen pont, hogy az esete. Ő is elárulja magát, ahogy felnevet és elpirulva tűri füle mögé haját. - Tudtam én - mosolygok önelégülten. Nem szól, semmit csak bele iszik koktéljába.
- Irány vissza a napozó ágy - szól, fel hangosan majd megint maga után kezd húzni, ahogy visszafelé megyünk.
- Mesi, gyere - szól neki Niall, mire a lány se szó, se beszéd utána megy. Visszanéz rám, én pedig rá kacsintok.
- Miért van olyan érzésem, hogy ők összefognak jönni? - vonja össze a szemöldökét Harry.
- Mert valószínűleg így lesz - szólok mosolyogva.
- Niall hamarabb becsajozik, mint én - mondja elsőnek döbbenten, majd sóhajtva rázza meg a fejét. - Nina, leszel a barátnőm? - kérdi perverzen mosolyogva. A mellette lévő Davi mérgesen néz rá és lecsapja vízzel.
- Látod, Harry elválasztanak minket - tárom szét karjaim, hangom drámai.
- Küzdök érted Baby - kacsint rám. Eddig bírtam, elnevettem magam.
- Nincs esélyed Harold - rázom a fejemet.
- Sebaj, akkor megyek az én egyetlen, kicsi szerelmemhez. - fordul Davihoz, aki két keze közé fogja Harry arcát és eltolja magától.
- Nem kellesz neki sem Harry. Anyja, lánya - nevet Louis.
- Valamelyikük az enyém lesz - mondja drámaian, de csak fejemet rázom.
- Ha vársz rá tizenöt évet, lehet róla szó - mondom Davira mutatva. - Bár - gondolkodok látványosan.  Túl öreg lennél hozzá - rázom a fejem.
- Csak harmincöt éves, ő meg húsz. Nem olyan sok. - von vállat pimasz mosollyal.
- Álmodozz csak - intem le nevetve. Nevetésem alább hagy, amikor Zayn ül le mellém. Ránézek, ahogyan ő is rám. Vállával kicsit meglök, amit kuncogva adok vissza.
- Meghívhatom egy italra a gyönyörű hölgyet? - kérdi, mikor feláll és kissé meghajolva előttem nyújtja kezét.
- Örömmel fogadom el - csúsztatom kezem kezébe, és a pulthoz megyünk. Jégkását kaptam végül, de nem mentünk vissza a többiekhez. A pultnál ülünk és úgy beszélgettünk tovább, csak úgy, mint az éjjel tettük. Pár óra elteltével Davi ásítva jön hozzánk.
- Álmos vagy Mazsola? - veszem fel ölembe. Nekem dől, és úgy bólogat. - Felviszem - nézek Zaynre, halvány mosollyal bólint. Davit a kezembe fogom, és úgy indulok meg. A liftbe állok, várom, hogy becsukódjon az ajtó, amit aztán Zayn állít meg. Kérdőn nézek rá, de ő csak mosolyogva áll meg mellettem. Nem szólunk semmit, még akkor sem amikor Davit az ágyába teszem. Nem kéne felébreszteni, olyankor nagyon nyűgös. Adok egy puszit szőke tincsei közé majd gondosan becsukva magam után az ajtót megyek ki a szobából. Alig, hogy becsuktam két tenyeret érzek, ahogy hasamnál ölel és hátamon is a mellkasát. Mosolyogva nézem a két kezet, a tetkók alapján rögtön felismertem. Kezeimet az övéire teszem, és úgy dőlök neki. Kis idő múlva hátrálni kezd, én pedig kuncogva követem így. Végül csak egyik kezemet fogja és megpörget, akár mintha táncolnánk. A pörgés által vele szembe vagyok, kezeim csupasz mellkasán, míg az ő kezei derekamat ölelve vannak. Alacsonyságomnak köszönhetően fel kell néznem rá, de pont ezt imádom annyira.
- Rossz, amit csinálunk - súgom lehunyt szemekkel.
- Rossz? Én kifejezetten élvezem - súgja mosolygós hangon. Arcomat nyakhajlatába temetem, és úgy mosolyodom el én is.
- Helyesbítek. Nem helyes.
- Már miért ne lenne? Lefeküdtünk? Nem. Megcsókoltalak valaha? Nem. Semmilyen kapcsolatot nem teremtettünk, ami barátságnál több lenne. - mondja halkan, miközben derekamnál, hátul apró köröket ír le, ezzel csikizve.
- Nem azzal van gond, hogy mit teszünk. Inkább, amit érzünk - néz fel szemeibe.
- Amit az ember érez az nem bűn, még ha nem is érzi helyesnek - motyogja, továbbra is közel tartva magához. Olyan közel, mintha el sem akarna engedni. - Te érzel akármit is? - súgja csodálkozó hangon, mintha csak most jött volna rá, hogy mit is mondtam.
- Vágy, kíváncsiság - vonok vállat, már amennyire tudok. - Te?
- Ugyan ezek - bólogat halkan beszélve. - Vissza kéne menni - enged el, bólintok, majd elindulok ki a lakosztályból. A liftben ismét csak ketten vagyunk. Érzem tekintetét magamon, rá nézek, de akkor hirtelen elém lép. Közelebb jön, teljesen Zayn és a fal közé préselődök. Homlokát az enyémnek dönti, érzem, ahogy nehezebben veszi a levegőt. Nyaka köré kulcsolom kezeim és úgy húzom még közelebb magamhoz, már ha az létezik. Arcára adok apró puszit majd szája sarkába, végül ő kezdi nyakamat puszilgatni. Kissé megszívja az érzékeny bőrt, ami nem csak, hogy nem jó, de biztosan meg is fog látszani. Ugyan ezt teszem én is neki, és én is megjelölöm őt nyakánál. Mind ketten kerüljük a csókot, és bár nagy a kísértés, mégis ellenállunk. Egy ideig. Végül már zilálva döntjük homlokunkat a másikénak, ajkaink majd nem összeérnek. Akkor viszont a lift jelzi, hogy megérkeztünk, mi pedig rögtön szét vállunk. Kirohanok a liftből, egyedül akarok lenni egy kis ideig, amíg össze nem szedem magam. A földszinten lévő mosdóba megyek, neki dőlök a hideg csempének. Lehunyt szemekkel túrok hajamba és veszek mély levegőt többször. Mikor már rendesen veszek levegőt, a tükörbe megnézem a nyakam. Persze, hogy látszik, nagyon is. Most azt kéne mondanom, hogy az egész hiba volt, nem kellett volna. De nem tudom ezt mondani. Tökéletesnek éreztem, mintha csak ez lett volna a feladatunk, és csak azt sajnálom, hogy nem csókolt meg végül. Viszont így jobb. A lelkiismeretem egy fokkal jobb, így, hogy nem volt csók.
Pár perccel később megyek vissza a medencéhez, a többiek sincsenek már a vízben, mindenki a napozó ágyakon ül.
- Mazsola alszik? - kérdi El, mikor leülök mellé. Halvány mosollyal arcomon bólintok, majd sóhajtva nézek körül. Találkozik Zaynnel a tekintetem, de hamar elkapom onnan, viszont azt még látom, ahogy halvány mosoly szökik arcára.
- Bulizni akarok - sóhajt drámain Mesi.
- Gyerek is van velünk - tárja szét karjait El.
- Majd valamelyikőtök vigyáz rá, én bulit akarok. - Persze végül mindenki leszavazta, így nem ment senki sem bulizni.
- Holnap körülnézünk a városban - mondja Louis, amire mindenki bólint. Kis ideig még figyeltem a többiek beszélgetésére, kis idő múlva viszont elfogott az álom, szemeim egyre nehezebbeknek tűntek.