III.évad 13.rész - Az emlékek porrá lettek

 Hey!
Itt is lenne az új rész. Pici csúszással, de legalább itt van még a suli előtt.
Suli..Hát sok sikert hozzá mindenkinek. :D
Pussz

A rész zenéje: 

James Blunt - Bonfire Heart
https://www.youtube.com/watch?v=g1j1qwQQ8-Q

NiSzi xx

- Igazán tudom, hogy nem ránk tartozik, de elmagyaráznátok, kérlek? Amióta itt vagyunk, ölitek egymást, most meg hirtelen napok óta egymás nyakába vagytok - néz ránk kérdőn Liam. Öt nap telt el, hogy Peterrel kibékültünk és újra nekivágtunk a turnénak.
- A bátyám - intek lazán Peter felé és tovább olvasom az újságot. Eleanoron és Mesin kívül mind meglepődtek.
- Tessék? - kérdez vissza Zayn. Nem, nem igazán beszéltünk egy ideje, de most mégis meglepődött. Megértem.
- A bátyám. Ebből melyik részét nem lehet érteni? - Mindenki csenden emészti az új információt, én pedig ezt megunom. - Na, jó. Én elmentem Davival sétálni. Jössz Mazsola? - kérdem rá nézve, mire ő ad egy puszit Harry arcára, majd hozzám siet. Felkapom a kezembe és úgy indulunk el. Régen volt már, hogy csak ketten legyünk, ahhoz képest, hogy amúgy mindig minden nap volt anya-lánya pillanatunk.
- Anyuci mit csináltatok múltkor Zaynnel? - néz rám nagy kék szemeivel, amikor kiérünk a hotelből.
- Mire gondolsz Mazsola? - Nagyon remélem, hogy nem a csókra.
- Amikor Zayn ölébe ültél - nem szabad lottóznom, mit látszik, nem találom el és szerencsém sincs. - Szereted őt?
- Dehogy kicsim. Aput szeretem, tudod? - mosolygok rá, de Davi nem reagál. Ebben a percben így is gondoltam, hogy így van.
- Nina - szólt utánam Harry. Megvártam, míg beér és együtt sétáltunk. Először azt hittem, hogy Davi miatt jön, ismét. Az elején, mikor megismerkedtem a fiúkkal Harry valóban úgy igazán a barátom volt, de mostanában inkább csak a lányom érdekelte. Néha már rosszul éreztem magam, mintha bébiszitter lett volna. Beszélgettünk. Harry jó beszélgető társ. Tudja mikor poénkodjon és mikor komolyodjon el. Davi most nem sokat foglalkozott Harryvel, látta, hogy beszélgetünk.
- Gyertek, erre van egy park - mutat a jobb oldali irányba a bongyorka. Arra indulunk el, amerre Harry vezet minket.
- Kérsz egy labdát Mazsola? - kérdi Harry, mikor meglátunk egy árust. Davi rögtön hevesen bólogat, kell neki valami, amivel lefoglalja magát. Biztos unalmas neki a felnőtt beszélgetés. Harry kifizette a rózsaszín hercegnős labdát, majd elment játszani vele egy nagy zöld területre. Leültünk Harryvel egy padhoz, ahonnan tökéletes rálátásunk volt Davira.
- Szóval Peter a bátyád - még mindig érdekes arckifejezést vágva mondja ezt ki.
- Igen - sóhajtok fel. - Hosszú történet az, hogy miért veszekedtünk mindig.
- Időnk, mint a tenger - mosolyog biztatóan. Mély levegőt veszek. Végül is jó lesz valakinek kiöntenem a lelkem.
- Amikor összejöttem Chrissel, csak tizenhat voltam, ő tíz évvel idősebb. Persze, senkinek se tetszett így a dolog. Az elején még nekem se, maga a tudat, hogy mennyivel idősebb nálam kicsit megriasztott. Végül aztán elérte, hogy bele szeressek. Nem mondom, hogy első nagy szerelmem volt, de ő érte el a leginkább, hogy beleszeressek. Harcolt értem, kettőnkért. Nem érdekelte, hogy az apja azzal fenyegette, hogy kirúgja a cégétől, dacolt az egészre és alapított egy saját céget. Aztán elakart jegyezni, de én visszautasítottam. Fiatal voltam, senki se akar fiatalon elkötelezni magát. De ő már nem volt annyira, huszonhét évesen már ő is szeretett volna egy tartós, igazán nagyon is tartós kapcsolatot. Aztán mikor újra eljegyzett végül belementem. Aznap tudtam meg, hogy terhes vagyok Davival. Nem emiatt egyeztem bele, napokkal az előtt megtaláltam az eljegyzési gyűrűt, tudtam, hogy újra elakar jegyezni. Már akkor igent akartam volna mondani, de megvártam, míg ő kérdezi meg újra. Az, hogy terhes voltam még inkább csábított, hogy igent mondjak, hiszen egy gyereknek mindent meg kell adni és ez sikerült is eddig. Ha nem is lenne senkim jelenleg, akkor is megtudnám tenni, magam is jól keresek csupán a tánccal. De ezt neked nem is kell részleteznem, ti fizetitek egy részét - mosolygok rá, mire ő ezt viszonozva bólint. - Szóval senkinek sem tetszett, hogy nem csak már a barátnője vagyok, de egyenesen a jegyese és egy gyerekkel a hasamba, tőle. Peternek különösen nem tetszett. Amikor anyuékhoz mentünk Chrissel, pár hónapos terhes voltam. Peter nagyon örült, hogy haza megyek, egészen addig, amíg meg nem látta a nagy hasam és az oldalamon Christ. Anyu próbált jó pofát vágni az egészhez, de határozottan ellenezte. Viszont az abortuszt is. Így lettem nevelve, ezért se tettem meg, hiszen egy emberi életről beszélünk. A bátyám és én rohamosan csökkenő kapcsolatot alakítottunk ki. Alig beszéltünk, míg végül semennyit. Kettő, szinte inkább három évig felém se nézett, nem is beszéltünk egyáltalán. Fura volt, de hát elkellet fogadnom. - vonok vállat. - Na, meg persze én is megvoltam sértődve rá.
- Hogy, hogy most kibékültetek? - őszinte kérdésnek hangzik, mint akit valóban érdekel. Nyilván így is volt.
- Tudod, van, az a határ ahonnan már vissza fordulsz. Nagyon sok volt mind kettőnknek az az idő, amíg nem foglalkoztunk egymással, és mindig is jó testvérek voltunk.
- Hát ez..meglepő. Teljesen másra számítottam - neveti el magát.
- Akarom tudni, milyen beteg sztorit találtál ki? - vonom fel a fél szemöldököm.
- Csak olyasmi, hogy féltestvérek vagytok, és nem kedvelitek egymást, vagy lefeküdtél a pasijával - hangosan elnevetem magam. Hogy Peter meleg lenne? Nem az egészen biztos, hogy nem.
- Peter nem meleg tudomásom szerint.
- Nina - teszi egyik kezét a vállamra. - Peter teljes mértékben meleg.
- Nem, nem. Azt mondta volna - ráncolom a homlokom.
- Tegnap Liammel rányitottunk, ahogy egy táncos sráccal smárolt - leesett állal nézek rá.
- Hát ez nagyon-nagyon meglepő - meredek rá kissé lesokkoltan. Mondjuk így jobban belegondolva nem annyira meglepő.
- Na és te? - bök oldalba mosolyogva.
- Na és én, mi? - nézek rá értetlenül. Nem értem mire akar kilyukadni.
- Zaynnel.
- Látod ezt a bazi nagy gyűrűt az ujjamon? - tartom kezemet az arca elé, de csak szemeit forgatja.
- Ez nem lehet akadálya annak, hogy tetsszen Zayn.
- Hülyeségeket képzelsz be Harry - fújom ki a levegőt élesen. Nem hiszem el, hogy még egy ember ilyennel jön.
- Tudod mit csinált? Mosolygott, mikor nevettél. Ideges lesz akármikor is kerül szóba Christopher. Ha beszélsz, oda figyel rád, nem, mint mikor mi, akkor csak bambul többnyire. Képes volt múltkor felkelni délután, amikor megtudta, hogy te is jössz velünk körül nézni a városba. - Zaynnél nagy szó, ha valaki miatt felkel. Imád aludni, senki miatt se kell fel, vagy ha mégis nyűgös, nagyon. De emlékszem aznap délután kicsit se volt nyűgös, sőt. Inkább feldobott. - Látod már, amit mi Nina? - kérdi halkan Harry. Ajkaimba harapok és másfele nézek.
- Nem lehetek vele Harry - alig hallhatóan szólalok meg, szerintem éppen, hogy hallotta.
- Már miért ne tehetnéd? - neveti el magát. Annyira egyszerűnek érzi, de nem az. - Ha amiatt aggódsz, hogy Davinak nem lenne meg min.. - nevetve szakítom félbe.
- Komolyan azt hiszed, hogy emiatt? Mondtam már, egyedül is képes lennék felnevelni a lányom, nem erről van szó.
- Csak mondom, hogy Zayn is rengeteg mindent megtud neked és a lányodnak adni, és most nem csak a pénzügyekre gondolok - Szeretetre, arra, hogy ott lenne mellettünk és több törődést. Tudom. Amiket Chris nem sűrűn tesz meg.
- Tudom - suttogom. Ez az egész borzalmas.
- Csak kínzod magadat és őt is - nem válaszolok rá, nem tudok mit reagálni. Tudom, hogy így van. De nem tudok változtatni.
Harryvel még pár órát beszélgettünk, majd mikor Davi elrángatta Harryt labdázni mosolyogva néztem őket, végül engem is elráncigált játszani. Mikor kifáradt a kis mazsolám visszaindultunk a hotelbe. Davi nem a mi lakosztályunkba, hanem a fiúkéba szaladt és elterült Zayn mellet a kanapén. Meglepődve, de mosolyogva nézte a szőkeséget. Davi hamar elaludt alig pár perc alatt elaludt Zayn pedig a mellette lévő pulcsival betakarta. Tekintetét felvezette rám, kínosan kezdtem érezni magam.
- Bocs, csak beszaladt - harapok ajkamba. Ő is azt nézi, tudom, mire gondol. Nem rég még ő harapdálta. És milyen csodásan is tud csókolni.
- Tudod, hogy sose bánom - halkan beszél, nehogy felkeltse Davit.
- Többiek?
- Lent vannak a bárban, valami buli van ott. Mesi és El üzeni, hogy a ruhád az ágyon és menj te is.
- Biztos, hogy nem - rázom a fejem. - Davira nem lenne, ki vigyázzon.
- A te táncosaid közül maradtak páran. Hope is, tudom, hogy ő szokott rá vigyázni néha - meglepő, hogy így tudja.
- Te lemész?
- Úgy nézek, ki mint, aki egy buliba készül? - mutat végig magán mosolyogva. Melegítő nadrág és egyszerű Green Day-es felső volt rajta. Haja kissé kócosan állt, míg ő maga félig lecsúszva a kanapéról ült vagy olyasmi, lábait a fa kis asztalon pihentetve. Ajkamba harapok, ahogy végig mérem. Pontosan tudom, hogy néz ki mindazok a ruhák nélkül, amik most takarják, minden egyes részletet jól ismerek, tetkóitól kezdve az egészen kis megmaradt gyerekkori sebekig. Tökéletesnek látom, még melegítőben is. Nevetése rángat vissza a valóságba. Nagyon elkalandozhattam.
- Elhiszed, hogy még így is nem egy lány menne oda hozzád? - mosolygok, de ő csak leint.
- Menj készülni inkább - sóhajt, majd figyelmét újra a tévének szenteli, amiben valami nyomozós sorozat megy. A szobámba sietek és tényleg minden ott van az ágyamon. Ruha, cipő, ékszerek minden. A lányok most inkább rózsaszínbe egyeztek meg, ahogy elnézem az összeállítást. Hajamat kiengedve hagyom, göndör fürtökbe futnak össze a végén. Lényegében egész egyszerű a ruha, pont tökéletes.
- Hope, kérlek, tudnál vigyázni Davira? - a nappaliban találom meg a lányt, még pár másik táncosommal.
- Persze - bólogat csillogó szemekkel.
- Köszönöm! A fiúk lakosztályában van, de ha elmentünk áthoznád, kérlek? Zaynt is kiakarom még rángatni a pocok lyukából - elneveti magát és csak egyetértően bólogat, végül kitessékel, és jó szórakozást kíván. Benyitok a mellettünk lévő lakosztályba, mire Zayn rám kapja tekintetét. Látom, hogy ugyan az játszódik le benne, mint bennem pár perce.
- Csak akkor megyek, ha te is - fonom össze karjaim. Sóhajt, de ugyan úgy mosolyog. Feláll, és a szobájába siet, ahonnan egy fekete nadrágba és fehér pólóba, rajta piros kockás inggel tér vissza. Hajával nem kezd semmit, csak beletúr.
- Davi - kezdi, de közbeszólok.
- Hope vigyáz rá - megragadom a kezét és kihúzom az ajtón, mielőtt meggondolná magát. Még beszólok Hopenak, hogy elmentünk majd még mindig magam után húzva Zaynt elindulok a lift felé. Bent a liftbe szerencsére csak ketten vagyunk, egész kínos, amíg meg nem szólal.
- Imádom, hogy egy egyszerű ruhában is dögös vagy - súgja a fülembe, mögöttem állva.
- Megszólalt Mr.Laza vagyok, de szexi.
- Ilyet se hallottam még tőled - neveti el magát. - Tetszik - súgja nyakamba majd ad oda egy puszit. Mielőtt többet tehetne - vagy én - kinyílik a lift ajtó. Egyenesen a bárba húzom, ahonnan kissé kihallatszik a zene. Nem túl hangos, de azért lehet rá táncolni. Liam és Sophia táncol a terem másik végébe. Sophia Liam barátnője, nem rég csatlakozott a turnéhoz. A többiek egy kis elkülönített résznél ülnek és iszogatnak.
- Már azt hittem nem jössz - mosolyogva tol elém Mesi egy pohár..akármit.
- Pedig de. És leráncigáltam ezt a depist is - mutatok a mögöttem álló Zaynre, aki még mindig fogja a kezem. Harryvel találkozik a tekintetünk és rögtön önelégült mosollyal nézi összefont kezünket. Zayn elenged és beül Niall és Louis mellé. Én a két lány között foglalok helyet, akik sora adják a piát, de én csak keveset iszok. Nem akarok sokat inni. Mikor megszólal, a kedvenc dalom felállok, hogy táncolni induljak, de Zayn karon ragad, és velem tart. Nem próbálkozom meg az elcsábítós mozdulatokkal, tudom, ha akarnám Zayn azonnal velem lehetne. Csak jól szórakozva táncolunk, ami mindennél jobb. Keze folyton valahol hozzám ért. Vagy a derekam fogta vagy a kezem. De én se nagyon tétlenkedtem, kezem általában vállán vagy hajába túrva volt. Szuper volt vele. Mint egy igazi tizenkilenc éves. Nem az, akinek komolynak kell lennie, mert a vég vezető barátja ezt akarja. Nem. Egyszerűen csak jól éreztem magam.
- Többször is lehetne ilyen - nézek Zayn szemeibe, amik csillogva figyelnek engem.
- Többször is lesz - puszit nyom homlokomra, mire kuncogva bújok vállába.
- Bocsi, elrabolom - Sophia húz maga után egyenesen a mosdóba.
- Mi az? - nézek rá mosolyogva.
- Nem akarom rád hozni a sokkot, de
- Ezzel pont azt teszed - szakítom félbe felvont szemöldökkel.
- Szóval elég jól felismerem, ha valaki terhes. És szerintem ezt megkéne csinálnod - táskájába kutat egy keveset majd két terhességi tesztet húz ki onnan.
- Mi? - sokkolva állok előtte.
- Szokott olyan lenni, hogy csak úgy megszédülsz, reggelente hányinger és kívánós vagy nagyon?
- Igen, de - most ő az, aki félbeszakít.
- Csináld meg - nyomja a kezeimbe a teszteket. Sokkosan megyek be egy wc fülkébe és csinálom meg őket. Pár percig még várok, amíg ki nem adja az eredményt.
- Francba Zayn - morgok kilökve az ajtót. Sophia felnéz, amikor rájön, hogy kijöttem. Persze, hogy pozitív.
- Zayn? - vonja fel a szemöldökét. - Igaza volt a fiúknak - mosolyogva rázza a fejét.
- Most mit csináljak Soph? Chris kinyír, ha megtudja - rázom a fejem.
- Elveteted - inkább kérdésnek hangzott, mint kijelentésnek.
- Soha - rázom hevesen a fejem. Sose vetetném el, hisz egy ember ő is.
- Hány hónapos lehet? - gondolkozik el Sophia. Zaynnel  mindig védekeztünk, nem értem, hogy lehet. Vagyis..Ó. Akkor nem, amikor elsőnek feküdtünk le. Francba.
- Kettő. Biztos vagyok benne - kezdek el vadul bólogatni.
- A napokba úgyis jön Chris. Feküdj le vele és majd mond pár hónap múlva, hogy terhes vagy. Ha megszületett, majd azt mondod, hogy kora szülött, az orvost letudod kenyerezni egy kis borravalóval, hogy Chrisnek semmit se mondjon erről - csodálkozva nézek rá. - Ha nem mondod el az igazat, csak ezt tudod csinálni - szomorúan rázza a fejét.
- Köszönöm Soph! - ölelem magamhoz szorosan. A napokba felkeresek egy magán nőgyógyászt és elmegyek hozzá kivizsgálni mindent, jobban.
- Zaynnek se mondod el? - mintha, csak most esne le neki.
- Nem látok rá sok esélyt - mosolyodom el szomorúan. - Ma még jól akarom érezni magam Zaynnel. Ha Chris jön, és lefekszünk, azt jelenti, hogy még áll az esküvő. Zayn ezután nem akar tőlem semmit.
- Remélem, még időben rájössz, hogy kit szeretsz igazából - mosolyog kedvesen. Kikerülöm és visszaindulok Zaynhez, aki már az asztalnál ül. Kérlelve pillantok rá, mire ő csak nevetve fel áll. Megint táncoltunk, de most nem fogtam vissza magam.
- Hiányzol Zaynie - súgom a fülébe. - Hogy csókolj - puszit nyomok szája mellé. - Hogy olyan helyeken járjon a kezed, ahol másé nem - pólója alá vezetem kezem, végig húzom ujjaim V vonalán. - És, hogy még annál különlegesebbeket tegyél - harapok fülébe és kissé meghúzom, kezemet pedig kissé lejjebb vezetem a combjain.
- Utálom, hogy ennyire irányítasz - sóhajt fel. Már látom csillogó szemeiben, hogy ez szabad utat jelent.
- Az nem az én szokásom, tudhatnád már - mosolyogva vonom fel a szemöldököm. Élesen szívja be a levegőt, majd kézen ragadva húz fel a szobák felé. A liftbe végig feszülten állt, majd mikor a lakosztályukba értünk ajkaimnak esett. Mindent, de mindent bele adtam. Kezei, elsőnek hajamba markolt, majd végig húzta az oldalamon derekamba jól belemarva. Gyorsan felkap, cipőim leesnek így a lábaimról. Hajába túrok én is és kissé meghúzom a tincseit. Az inget leszedem, róla nagy nehezen majd elindul velem a kezeibe a szobája felé. Ruhámból egyszerűen bújtat ki és magáról is lekapja a nadrágot. Visszahajol hozzám egy csókra, de én pólójától próbálom megszabadítani.
- De türelmetlen vagy cica - kuncog bele a csókunkba.
- Mióta zavar téged, ha látni akarlak ruha nélkül? - mosolygok perverzen. Ennyi pont elég is volt, már le is vette a felsőjét. Nevetve húzom vissza egy újabb csókra. Sose fogom megunni az ajkait. Hasamnál végig simít, ekkor eszembe jut a terhesség. Újra megcsókolom, de most kevésbé vadul, inkább érzékien. Úgy gondolok erre, mintha utoljára lennénk együtt így. Beleakarok adni mindent, amit érzek. Észreveszi, hogy tempót akarok váltani így csak hosszasan csókol. Nyakamat kezdi behinteni apró puszikkal én pedig hangosan, sóhajtozok tőle.
- Imádom, amit csinálsz - sóhajtozok csukott szemekkel, mikor lejjebb megy.
- Én meg téged.

Másnap reggel Zayn ölelő karjaiba ébredtem. A csodásnál is jobb volt. Kissé megfordultam, aminek az lett a következménye, hogy teljesen magához ölelt. Fejemet egyik karján pihentettem, míg a másik kezével szorosan ölelt.
- Zayn. Kinyomod a belemet is így - motyogom halkan. Tudom, hogy már félálomba van. Nem nagyon zavarta, amit mondtam. Feljebb hajoltam, már amennyire tudtam és megcsókoltam. Nem az a tipikus lágy, reggeli csókkal, hanem annál egy kicsit intenzívebben.
- Tökéletes keltés - motyogja ajkaimra. Kuncogva szabadulok ki kevésbé szorosan ölelő kezei közül és sietek a fürdőjébe.
- Pisilnem kellett, te hülye - nevetek, mire ő is elneveti magát és visszadől az ágyba. Az éjszaka több, mint fantasztikus volt. Zayn érezhette, hogy valami nincs rendben, hiszen a legérzékibb voltam nem pedig heves, mint máskor. - Valahogy kikéne szöknöm - ugrok vissza az ágyba. Csak az ő egyik inge van rajtam és alsónemű.
- Ha nem lennél butus, most nem kéne szöknöd - alkarjain támaszkodik meg, ahogy feljebb ül egy kicsit. Ezzel arra céloz, hogy lehetnénk egy pár, ha nem ragaszkodnék annyira Chrishez. Halvány erőltetett mosolyt eresztek meg és orrára egy puszit nyomok. Már kelnék fel, amikor karon ragad.
- Ne add nekem az erőltetett mosolyod. Sose hittem el - néz gyönyörű barna szemeivel az enyéimbe és visszahúz még egy csókra. Keze oldalamon végig vándorol, mire kuncogni kezdek. - Csak nem csikis vagy?
- Kicsit - mutatok mutató és hüvelyk ujjammal egy kevés távolságot.
- Mindig ezt csinálom és csak most mondod - mondja miközben megismétli a mozdulatot.
- Tudod máskor elvonod a figyelmem - motyogom hajával játszadozva.
- Most is megtenném, de
- De túl hangosak vagyunk és valószínűleg odakint vannak a többiek. - elvörösödöm a gondolatra, hisz csak egy ajtó választ el a barátainktól.
- Akkor viszont neked ügyesen kell kiszöknek - még egy utolsó csókot nyom számra majd vigyorogva néz rám. Nyelvet öltök rá, majd tegnapi ruhámat felkapva halkan kinyitom az ajtót. Kint persze mindenki ott volt. Még Peter is.
- Én csak - mutatok a mögöttem lévő ajtóra, amikor elég érdekesen néztem rám. Ők mondják mindig, hogy tudják, hát akkor most mit adják a butát? - Tegnap sokat ittam és elaludtam itt.
- Zayn ruhájába? - mutat végig rajtam Louis kezébe egy nutellával megpakolt kanállal.
- Valamiben kellett - vonok vállat. Igazából tényleg abba aludtam..Az már más, hogy előtte semmi se volt rajtam. Az ajtó felé indulok, mikor észreveszem a kanapé karfájára szépen elhelyezett kockás inget. Francba.
- Nina - szól utánam Harry. Kínosan fordulok meg. - A cipődet azért vidd - néz el mellém én pedig észreveszem a rózsaszín magassarkúkat. Kínosan ajkamba harapva kapom fel őket a kezembe és szinte futva sietek ki. Éppen, hogy lefürödtem és átöltöztem, amikor kopognak az ajtón. A táncosaim közül valaki kinyithatta mert két ölelő kart veszek észre amik hátulról ölelnek. Elmosolyodom, már mondanám Zaynnek, hogy engedjen, amikor észreveszem, hogy ezen a karon nincs rajta a bőrkarkötő és a tetkókat is hiányolom. Megfordulok és csodálkozva nézek a kék szempárba.
- Chris - nézek meglepődve rá.
- Meglepetés - nyom ajkaimra egy puszit. - Zuhanyoztál? - kérdi egyik vizes hajtincsemet ujja köré tekerve.
- Nem, éppen lovakat versenyeztettem. - jegyzem meg gúnyosan. - Persze, hogy fürödtem Chris - forgatom szemeimet. Már húzódnék el, amikor eszembe jut Sophia tegnapi ötlete. Őszintén semmi gusztusom jelenleg hozzá. Hiszen tudom, hogy úgy se lesz jobb, mint tegnap.
Christ hirtelen megcsókolom majd nyakára is áttérek. Mindig is szerette ha heves vagyok.
- Hiányoztam Baba? - kuncog, majd az ágyam felé kezd hátrálni. Lelök rá, nem túl durván csak annyira, hogy kissé meglepődjek. Az ajtóhoz megy, amit bezár majd visszajön hozzám. Most ő az, aki nyakamnak esik. Egy szóval se mondtam, hogy nem jó Chrissel az együttlét. Csupán megtapasztaltam, hogy milyen az ha ennél jobb valakivel.
Utána sokáig csak feküdtünk az ágyba, én törtem meg a csendet.
- Sikerült mindent elintézned?
- Igen. Pár napra szabad vagyok.
- Napra? - vonom fel a szemöldököm.
- Igen, egyelőre. Majd utána jövök az egész turnéra.
- Szuper - erőltetek magamra egy hihető mosolyt. Ő elhiszi. Ajkaimra nyom egy puszit, majd felkel és elmegy fürdeni. Kissé késő van, szinte már vacsora idő, amit ugye mindig lent eszünk közösen a többiekkel. Istenem teljesen elhanyagoltam ma Davit. Chris miatt. Ez szánalmas és borzalmas tőlem. Ahogy Chris kijött én is elsiettem zuhanyozni és felvettem egy farmert és Zayn ingét. Begyűrtem nadrágomba és ujját is felgyűrtem. Kék színe ment a nadrágomhoz és a kék Conversemhez is.
- Azta. Lecserélted a szoknyát és a magassarkút - mér végig Chris. Nem azzal a csillogással a szemébe, inkább valami érdekessel. Nyilván nem tetszik neki.
- Mégis minek vennék fel olyanokat, amikor egész nap a hotelba vagyunk, vagy a táncpróbákon?
- Egy kis elegáns megjelenés sose árt - mosolyog rám ártatlanul. Mély levegőt kell vennem, hogy ne küldjem el a francba.
- Menjünk enni - erőltetek egy mosolyt.
- Rendben - mondja majd mikor kiérünk a folyosóra derekamnál átkarol. Én nem csinálok semmit, csak összefonom a karjaim.
- Elintéztem az esküvőhöz a helyszínt. Úgy gondoltam a többit majd közösen. - a liftbe mondja csak, mire döbbenten nézek rá. Nem reagálok csak lehajtom a fejem. Végig így megyünk, be az étterem részééig. A többiek mind ott vannak, a legtöbben felnéznek megérkezésünkre.
- Ó, hogy mennyire nem hiányoztál - forgatja szemeit Peter.
- Örülök, hogy még mindig ugyanúgy kedvelsz - biccent felé. Nem szólva semmi Davi mellé sietek és az ölembe húzom a drágám. Mardos a bűntudat, hogy nem foglalkoztam ma vele. És erre Zayn tekintete is rásegít egyszerűen érzem, hogy neki fáj.
Pár kínos perc után újra mindenki beszélget, csak én vagyok, aki csöndbe van. Davi az ölembe egy csomag gumicukrot eszik, állítólag már vacsorázott. Remélem valóban így van
- Szóval Chris meddig maradsz? - kérdi Eleanor kedvességet erőltetve magára.
- Csak pár napot, de aztán a végéig. Pár napra előtte haza kell mennem elintézni az esküvői helyszínnel mindent - mosolyog bájosan. Ahogy Zaynre nézek, mintha kitépték volna egy részem. Telefonja megcsörrent és elnézést kérve elment. Lehajtottam a fejem és örültem, hogy hosszú hajam takarja az arcom. Egy könnycsepp gördült le az arcomon és esett le az ingre, ezzel foltot hagyva azon.
Ennyi volt. Zaynnel ennyi volt. És még csak nem is magyarázhattam el neki semmit. Később megpróbáltam, de nem engedte. Mondván, hogy nem kér a sajnálatomból. Chrissel szerveztük az esküvőt és Mesi, Eleanor és Sophia is segített amiben tudott, még ha ellenezték is. Sophia kerített nekem egy magán orvost. Valóban terhes vagyok, ráadásul ikrek. Az apa természetesen Zayn.

III. évad 12.rész - Leleplezett gondolatok

Hey!
Itt is lenne a 12.rész!
El se hiszem, hogy már csak 3 rész van hátra. :')
Remélem mindenkinek tetszeni fog a rész, kivételesen időben hoztam.
Sok Pussz

A rész zenéje:
The Chainsmokers - New York City
https://www.youtube.com/watch?v=s2MGamFkCUI

NiSzi xx

- Jó reggelt! - köszön Perrie egyhangúan, amikor reggel bemegyek hozzá. Ideje Zaynnek újra Perrie mellett lennie, úgy helyes. Nem úgy, hogy velem van ez az akármi. Hisz szeretők vagyunk.
- Na, készen vagy? - erőltetek mosolyt magamra.
- Igen - vesz egy mély levegőt. - Nem tudom mennyire jó ötlet ez - rázza a fejét bizonytalanul.
- Csak hallgasd meg kérlek.
- Oké - mondja halkan.
- Gyere - mondom és megindulunk mind ketten. - Várj itt. Valahogy tálalnom kell, hogy mit csinálsz itt - bólint, én pedig bemegyek az ebédlőbe.
- Pont időbe - néz rám Mesi kissé idegesen. Ó, ismerem ezt a nézést.
- Éppen Zaynnel beszélgettünk - nyomja meg a szót Harry - a tegnapi csókotokról. - leesett állal állok, míg Zayn lejjebb csúszik a székén.
- Ő csókolt meg, nem tőlem kérdezzetek - védem magam, mire Zayn felvont szemöldökkel néz rám.
- A játék nyerése miatt - von, vállat nem törődöm módra.
- Persze - nevet hitetlenül Niall. Nem értem. A többiek miért haragszanak emiatt. Összeráncolt szemöldökkel nézek végig rajtuk. Mindenki kissé megvan sértődve, kivéve Eleanor és Peter. El mindent tudóan mosolyog, Peter meg csak kajál és élvezi a műsort.
- Nem értem nektek ehhez mi közötök - ráncolom a szemöldököm összefont karokkal. - Úgy értem ez a mi dolgunk. Pofon vágtam. Mi magyarázat kéne ezután még? Amit persze nem lennénk kötelesek megadni egyikünk sem.
- Jogos - mondja Peter - Christopher ki okított látom.
- Uramisten Peter hagyj már békén - sóhajtok. Unom már ezt a folyamatos harcot.
- Szóval.. - köszörüli meg a torkát Louis. - Nem vagyunk kötelesek beleszólni. De gondolom, Chris nem szívesen hallana erről.
- Egy ártalmatlan hiba, amit nem egyszer ő is megejtett már. Úgy gondolom, ha ő is megtehette számtalan alkalommal, nos, nekem is belefér egy - ezután már mindenki arcán döbbenet ül. Örülök, hogy Davi még alszik és nincs itt. Neki ezt nem is kell hallania. Megfordulok és kimegyek. Elment az étvágyam. Ekkor eszembe jut. Perrie mind hallotta. De már nincs ott ahol hagytam. Kis séta után az ő szobájába indulok.
- Sajnálom - mondom, halkan mikor belépek.
- Semmi baj - mosolyog halványan. - Meghallgattam, vegyük úgy. Ennyi bőven elég volt.
- Perrie, én - kezdem, de félbeszakít.
- Zayn sosem csókol meg csak úgy valakit. Ismerem évek óta.
- Ezt hogy érted?
- Hát nem látod? Kedvel téged Nina. És tudom, hogy viszonyotok volt, és ha jól értem még van is - lesütöm szemeimet. Nem felelek, neki pedig ennyi bőven elég volt. - Ha szereted - kezdi, de most én szakítom félbe.
- Nem szeretem. Christ szeretem - rázom a fejem hevesen.
- Lehet, hogy érzel még iránta valamit, de az nem szerelem, ha úgy érzed, megbosszulod, amit a vőlegényed tett mással. Ráadásul újra és újra megteszed.
- Ha nem szeretem mégis miért mondtam volna neki igent?
- Ragaszkodás - von vállat. - De te is tudod, hogy elengedni kevésbé fájdalmasabb, mint kapaszkodni azokba a dolgokba, amik régen történtek.
- Tudom - sóhajtok lesütött szemekkel. Annyira utálom, hogy ha másnak van igaza.
- Összecsomagolok és elmegyek - bólintok. Nem egészen úgy sikerült ez az egész, mint számítottam.
- Hívjak egy taxit vagy akármi?
- Nem, megoldom. Öröm volt megismerni Nina - őszinte mosollyal arcán ölel meg. Meglepődöm nem is kicsit.
Miután elhagyom Perrie szobáját a mi lakosztályunkba megyek Davi szobájába. Még mindig édesen alszik. Tudom, hogy valaki akár a fiúk, akár Mesi vagy Eleanor beszélni akar majd velem erről az egészről, de én nem. Valahogy nem vagyok készen erre. Viszont ez senkit nem gátol meg. Halkan kopognak az ajtón és be is nyit az illető. Zayn barna tekintete keresi az én kékjeim. Nem tűnik se boldognak, se szomorúnak. Inkább csalódottnak.
- Beszélhetnénk? - kérdi suttogva. Nem akarja felébreszteni Davit sem. Bólintok, ő pedig becsukja maga mögött az ajtót. A bent lévő fotelbe ül, engem pedig az ölébe húz. Féloldalasan ülök, így tökéletesen arcára látok.
- Csak bosszú voltam? - meglepődök kérdése hallatán.
- Dehogy! Jézusom Zayn, nem! - arcát kezeim közé fogom, és úgy nézek mélyen szemeibe. - Soha. Elcsábítottál, érted? Sikerült teljesen elcsábítanod az elején, majd megtartanod. Kedvellek - nézek szemeibe, és kisimítok egy tincset az arcából. Egyik keze derekamon van, a másik kezemet fogja, ami arcán van.
- Nem csókollak meg - értetlenül nézek rá. - Ha Davi felkel, érdekes lenne kimagyarázni.
- Nem érdekel - mosolyodom el. Magamhoz húzom és hosszasan megcsókolom. Csókunkba belemosolyog. - Tegnap jól elrontottál mindent. Idióta - csapom karon, de ő csak vállat von.
- Jóvá teszem - nyom egy puszit az orromra. - És nem csak nálad. Beszélek a többiekkel is. Minden rendben lesz, ne aggódj szerelmem - megfagyok becézése hallatán. Nem újdonság ezt hallani tőle. Csak amikor utoljára ezt hallottam az álmomba volt ez. - Sajnálom, nem kellett volna - motyogja szégyenlősen, mikor észreveszi reagálásom.
- Egy szóval sem mondtam, hogy zavar.
- Mégsem repesel az örömtől.
- Ott van nekem Chris. Neked nincs Perrie, de nekem igen Zayn - kicsit eltávolodom tőle. - Igent mondtam, hogy megkérte a kezem.
- De azóta nem beszéltetek. Több, mint egy hete.
- Te most arra célzol, hogy nem akarod, hogy Chrishez menjek? - csodálkozva vonom fel a szemöldököm.
- Mondjuk. De azt csinálsz, amit akarsz - áll fel, de megtart, hogy ne essek el. Mikor stabilan megállok, kisiet a szobából én pedig utána.
- Zayn. Hallod állj már meg - szólok utána mikor már a folyosón is megy. Becsukom magam mögött az ajtót, de mire a lifthez érek késő, becsukódik a lift ajtó. - Francba - túrok hajamba idegesen. Visszasétálok a lakosztályunkba és Davi szobájába a fotelra leülök.
Zayn nem akarja, hogy hozzá menjek Chrishez. De miért? Szeret? Nem az biztos nem. Esetleg kedvel. Véget kell vetnem ennek az egésznek, én kerülök ki belőle vesztesként, ha így folytatom.
Telefonommal a kezembe megyek ki a folyosóra. Leülök arrébb az ajtóktól, hogy se a fiúk közül, se közülünk ne vegyen észre senki. Felkéne hívnom? Ez nem kérdés. Nem játszhatom ezt a gyerekes játékot.
- Nina, végre - sóhajt a telefonba, mikor felveszi. - Sajnálom!
- Tudom Chris - mondom halkan. - Semmi baj. Szeretlek, oké?
- Én is kicsim - erőtlen és erőltetett mosolyt aggatok magamra, mintha az megtudna engem is győzni, hogy minden oké.
- Le kell tennem. Majd hívlak - meg sem várva válaszát kinyomom. Fejemet a falnak döntve sóhajtok mélyen, lehunyt szemekkel.
- Te nem is szereted őt - a döbbent hang irányába kapom a fejem. Peter a falnak dőlve áll, összefont karokkal, döbbent arccal.
- De igen! - forgatom, szemeimet majd felállok és a lakosztályunk fele indulok, de mikor Peter mellé érek, elkapja a karomat. - Engedj el Peter!
- Miért hazudsz saját magadnak is? - nem törődve kérdésével rántom ki a kezem az övé közül. Szeretem Christ. Zaynt kedvelem. Van különbség. Nem dobom el a biztosat a véletlenért.
- Nem menekülhetsz mindig Nina!
- Csak egyszer hagyj békén! Évek óta nem törődsz velem! Miért éppen most kezdtél el? Hm? Amikor hiányoltam a testvérem mégis hol voltál? - a kelleténél hangosabban beszélek, így nem meglepő, hogy páran kijöttek. Néhányan az én táncosaim közül, Harry és Louis is. Nem törődve velük rohanok be Davihoz. Ő az egyetlen vigaszom most. Mindig is ő volt.

Aznap Zayn már nem igen mutatkozott. Az egész napomat Davival töltöttem, viszont estefele hiányolta Harryt. Hihetetlenül aranyos tud lenni ezzel a nagy kötődésével.
- Harry bácsi! - sikítja Davi, amikor Harry felkapja a magasba és pörgetni kezdi.
- Mondjad Mazsola - nevet a göndör mikor leteszi David és az ölébe veszi a szédelgő lányt. Davinak Harry kicsit olyan, mint egy apa vagy inkább, mint egy nagyon jó barát, esetleg báty.
- Ésszel - szólok rá, miközben a konyhába megyek és kiszolgálom magam egy kávéval. Vissza megyek, és a kanapéra ülök.
- Hé, életem - ül le Eleanor az ölembe és egy cuppanós puszit nyom az arcomra.
- Te mit szívtál? - csodálkozva nézek rá, de ő csak szemeit forgatja. Elég fura. Zayn valóban elrendezte volna már, hogy ne kapjak mérges vagy kérdő pillantásokat?
- Mesi?
- Niallel - válaszol Liam.
- El miért Nina ölébe ülsz így, ha itt van Louis is? - vonja fel Peter egyik szemöldökét.
- Na, igen - mondom és lelököm Eleanor. Elhelyezkedem kényelmesen és a földről felkelő Eleanort nézem mosolyogva. Rám nyújtja nyelvét és Lou ölébe foglal helyet.
- Látod, ő legalább szeret.
- Ugyan nővérkém - nézek rá boci szemekkel. Elmosolyodik és tudom, nyert ügyem van.
- Anyuci, apuci mikor jön? - Davi vidáman kérdi, én pedig magamra erőltetek egy mosolyt. Nem akartam ma már szóba hozni semmi ilyesmit.
- Pár nap múlva kicsim.
- Chris meglátogat? Na, ez izgalmas lesz - nevet Peter.
- Tényleg csak ezért jöttél az egész átkozott turnéra? Hogy engem piszkálgass, és figyelj? - hirtelen leszek ideges, fáradtságom hamar eltűnik.
- Megtehetem - von, vállat nem törődöm módra.
- Nem, nem teheted meg - nevetek hitetlenül. - Az, aki három évig nem foglalkozott velem, semmi köze sincs már hozzám.
- A vér az akkor is vér.
- Hát persze - forgatom a szemeim, majd kimegyek. Nem érdekel a sok kérdő pillantás. A lift ajtó már záródna be, de meglepődve látom, ahogy valaki besiet előtte. Barna szemeivel egy pillanatra enyéimbe néz, majd hajába túrva fordul el. Összefont karokkal dőlök neki a lift oldalának és döntöm a fejemet hátra. Nem értem Petert. Mégis mit akar? Egy tervérnek elméletileg csak jót kéne kívánnia a testvérének, ehelyett, ő nem hogy nem kíván, de még ő is teszi tönkre az egészet. Mégis mit gondol, hogy ezt teszi?
- Peter, Davi apja? - szólal, meg hirtelen mielőtt leérünk.
- Hogy mi? - kidülledt szemekkel nézek rá. - Nem, egyáltalán nem! Ekkora ribancnak tűnök?
- Nem, egyáltalán nem - ismétli mondatomat kissé gúnyosan.
- Menj a francba te is - indulok ki a liftből. Sétálni indulok meg, hátha lenyugszom kicsit. Mielőtt kilépnék a folyosóról egy kissé beeső részből kinyúl valaki és beránt magához. Megijedek, de mikor az ismerős barna szempárral találom, szembe magam megnyugszom némiképp. Csak nézünk egymás szemébe. Ajkaival közeledik, de én lehajtom a fejem.
- Kérlek. Csak egy ölelésre van szükségem. Semmi csók, vagy több - suttogom halkan. Megtörten nézek fel szemeibe. Nem szól semmit, csak karjait szorosan körém fonja, én pedig derekánál ölelem, fejemet mellkasának döntöm. Kezdem megszokni, hogy magas sarkú nélkül ilyen kicsi vagyok mellette. A cigi és még valaminek az illata keveredik, ahogy magamba szívom az illatát. Dereka körül vannak kezeim, az övéi a hátamat simogatják nyugtatólag. Lejjebb hajol, nyakhajlatomba temeti arcát és oda ad egy apró puszit. Egyetlen egyet, nem többet. Érzem csiklandozó leheletét a nyakamnál. Valamit érzek, iránta ezt tudom. De Chris az, akit szeretek, az első nagy szerelmem.
- Sajnálom - suttogom mellkasába.
- Mit szerelmem?
- Hogy nem akarod, hogy hozzámenjek Chrishez. Sajnálom, hogy csalódást fogok okozni.
- Akkor ne tedd meg. Miattam - nem szólalok, meg csak jobban hozzábújok és ő is hozzám. Tudja, hogy megteszem. - Menjünk vissza - fogja meg a kezem és kezd el visszavezetni a lifthez. Látom szemeiben a megbántottságot és a szomorúságot. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen közel kerülünk egymáshoz. És most nem csak arra értem, hogy lefeküdtünk.
- Zayn - kezdem mikor bezáródnak a lift ajtók, de közbe szól.
- Hagyd, oké? - mosolyog rám halványan. Azzal a szerény és zavart mosollyal. Annyira utálom ezt. Azt szeretem, amikor fogait megvillantva nevet. Ahogyan Californiában is tette. Nem folytatom, amit elkezdtem. A lakosztályunk fele megyünk, nem a fiúkéba. A szobámba megyünk, ahol én rögtön a teraszra indulok. Neki támaszkodom a korlátnak és csak magamba szívom a friss levegőt. Próbálom kizárni a gondolataimból a rosszat és csak a jóra koncentrálni, de nehezen megy. Az egész mintha szorítaná a mellkasom. Két kezét érzem derekamon, állát pedig nyakhajlatomba.
- Olyan jó ez így - suttogom, ahogy sikerül ellazulnom. A karjaiban.
- Mmm - morogja, egyetértően. Megcsókolhatlak? - súgja fülembe. Végig borzongok, ahogy lehelete csiklandozza a nyakam, kezeivel apró köröket ír le hasamnál. Felé fordulok, vállaira teszem kezeim.
- Meg - mosolygok halványan. Csillogó barna szemeibe nézek, majd mikor ajkai az enyéimen van, lehunyom szemeim. Imádom, ahogy csókol. Lágy, törődő. Csodás érzés.

Másnap a fiúk még egy napot kaptak így mi is a táncosok. A mi táncosaink inkább a lakosztályba maradnak, tegnap sokáig buliztak, lent a bárban. Mesi és Niall eltűnt, mily meglepő módon. Ezuttal viszont Eleanor és Louis is máshova mentek. Úgy néz ki náluk minden rendben. Davi ragaszkodik hozzá, hogy Harry a közelébe legyen. Értem én, hogy ő így ragaszkodik, de Harryn lepődök meg leginkább, hogy nem fáradt bele, sőt élvezi. Végül is Liam, Harry, Zayn és Davi kirángattak engem is. Rávettem Liamet, hogy vigyen a hátán. Na, jó, inkább kihisztiztem. Esetleg kicsit megzsaroltam. De végül is a hátán vitt, így elértem, amit akartam. A folyosó végén Petert látom meg. Éppen telefonál, mikor felénk pillant. Szomorú szemeivel néz rám.
- Tegyél, le kérlek - mondom halkan, ő pedig letesz.
A francba is már, a testvérem és hiányzik. Minden büszkeségemet félre téve szaladtam oda és ugrottam a nyakába, lábaimat dereka köre fontam miközben szorosan öleltem, ahogy ő is.
- Annyira hiányoztál - súgom, ő pedig jobban ölel.
- Te is Ninus - ugyan úgy súgja. Percekig álltunk, így amikor aztán eltolt magától csak annyira, hogy rám lásson. - Nem megyünk el valahova? Meghívlak egy mentás túró süteményre - kuncogni kezdek, hogy még tudja mi a kedvencem.
- Rendben - bólintok rá. - Egy pillanat - visszamegyek a többiekhez letörölhetetlen mosollyal az arcomon. - Srácok nem baj ha.. Én.. - magam mögé mutatok, ahol a barna hajú fiú áll. Liam mosolyogva szakít félbe.
- Menj csak.
- Davi... - ismét közbe szakított.
- Vigyázunk rá. Érezd jól magad!
- Köszönöm! - hálásan mosolygok, hiszen ezt a napot nekik ígértem meg, ráadásul még a lányomra is vigyáznak. Megfordulva kocogok vissza hozzá. - Mehetünk - Ő vállamnál fogva ölel oldalról, én pedig derekát, hiszen körülbelül csak a válláig érek. Sok megbeszélni valónk volt, amiket meg is beszéltünk pár sütemény mellett. Tisztázta magát, eléggé ahhoz, hogy újra rendes testvérekként bánjunk egymással. Mondjuk nem mindent beszéltünk meg, Zaynről és rólam egy szót nem mondtam.